Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-02 / 231. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. október 2., szombat Többnyire kicserélték az atkári házakat is — átépítették vagy lebontották, s újakat emeltek a helyükbe —, úgyszólván csak a falu közepe maradt ismerős a számomra. Ahogy odaérek, olyan, mintha mi sem történt volna azóta, hogy gyerekfejjel, boldogult nagyapámmal évente legalább egyszer — leginkább a nyári nagy vakációban —, erre szekereztünk. A csányi és a vámosgyörki utak kereszteződésében még mindig áll a csapszék, ahol felényire a célunktól, meg-megpihen- tünk néhány percre leöblíteni a kocsizás porát, s szót váltani más erre járóval. Ha az eltelt évtizedek alatt melegkonyhás bisztró lett is a hajdani kocsmából, nem túlságosan nagy a változás. Talán takarosabb az ivó, s a vendégei jobban öltözöttek. Meg aztán nem porolnék annyit kapatos vagy éppenséggel korhely hitestársaikra hátrakötött fejkendőik alatt jellegzetesen fonott, koszorúzott hajjal a menyecskék —, mivel alig van már asszony, aki az egykori szokásokat őrzi. Séta közben teljesen váratlanul találkozunk az utcán a régi viselettel. Az unokáját levegőztető idős nő, Hajnal Andrásné kissé zavarba is jön, hogy megszólítjuk. Láthatóan attól tart, hogy netalán maradinak véljük. Csak akkor lesz közvetlenebb, amikor észreveszi jó szándékú, barátságos közeledésünket. — Sajnos, a fiatalság maholnap teljesen elfelejti a szép hagyományokat — dohogja szomorkásán — hírmondó sem marad az örökségből. Ha csak az itteni népdalkor nem vigyáz rá jobban. S egyáltalán: az a műkedvelő együttes is megmarad! Mert — mint kiderül — az az igazság, hogy a mindössze néhány esztendeje fölélesztett csoportot éppen mostanában újra kell szervezni. Már-már elveszett, csak az mentette meg, hogy tavaly ilyen tájban végre egy szakképzett, zenéhez is értő pedagógussal betölthet- ték az öt évvel korábban kiharcolt függetlenített kul- túrigazgatói-könyvtárosi státuszt. Azóta különben — bizonygatják a faluban — a köz- művelődés egész „frontján” megpezsdült az élet. A mozit is magába foglaló művelődési házban felújítás, korszerűsítés kezdődött. Némi belső átalakítással sikerült bővíteni a kiscsoportos foglalkozások lehetőségeit, s több más elképzelés megvalósításakor egy még nagyobb terv valóra váltása is szóba került: azt szeretnék Atkáron, iha valamiféle komplex intézménnyé fejleszthetnék a kultúrközpont- tal egy csokorban levő általános iskolát, napközi otthont, sporttelepet és MHSZ- bázist. Jóllehet, a szórakozásért, is, mint annyi másért, az atkáriak inkább már Gyöngyösre mennek. A remek autóbusz-közlekedés — másfél óránként utazgathatnak Hajnal Andrásné — a hajdani viselet egyik őrzője az itteniek — oly közel hozta a járási székhelyet, hogy előbb-utóbb város környéki településnek számít a község, mintsem a jövőjét Vá- mosgyörkkel és Adáccsal közösen formáló falunak. — Kicsit furcsa ez, de talán természetes — magyarázza a tanácsházán Krizsán Gyuláné elnök és Sivák István vb-titkár. A három helységet ugyan számos szállal összeköti az egyesített györki tsz; itteni gépműhelye és központi szállítási telepe alighanem a legnagyobb munkahely Atkáron, csupán a melléküzem- ágként tavaly óta dolgozó magüzem legalább 45—50 személyt alkalmaz: mégis leginkább Gyöngyös a meghatározó az életünkben. A munkaképes népesség 70 százalékát kitevő ~ eljárók fele a városban vagy a közelében keresi a kenyerét. Ott igénylik a szolgáltatások zömét, s végzik a jelentősebb vásárlásokat is. Nem mintha idehaza mindez lehetetlen lenne. Hiszen — hogy mást ne mondjunk —, kopog cipész a szövetkezet műhelyében, van két fodrász kisiparosunk, s a gyöngyösi áfész hálózatában olyan üzletek találhatók, amelyekből nem túlságosan nagy ráfordítással akár ABC-áruház is kialakítható. Nem panaszkodhatunk az alapellátásra egyéb területeken sem. Olyannyira nem, hogy már a városból is kiBagi Imre: Egyformán osztozni a tennivalókon Sivák István vb-tlt- kár: Gyöngyös meghatározó az életünkben költöznek ide lakni, szívesen megtelepednek köztünk! Bár a hetvenes évek lélek - számához képest lényegesen apadt a község népessége, egy idő óta ismét gyarapszik, s jelenleg 1700 körül jár. Egyre-másra kerül új gazda a megürült lakásokba, s évente 15—16 építési engedélyt kérnek — mind gyakrabban rangos, emeletes házra. Szerencsére nem gond a fészekrakás, jócskán akadt eddig hely a parcellázásra. Vezetékes víz, villany van az építési területeken, az előkészített állami telkeken túl legalább 30—40 „íoghíj” kínálja magát magánkézből. A tanács mellett segít a tsz, a nagyrédei takarékszövetkezet fiókja is. Az otthonok komfortosak, kényelmesek, mintegy 60 százalékukból a fürdőszoba sem hiányzik. Határozottan jól él a falu — de jólétéért meg is dolgozik keményen. A fő állás mellett számosán serénykednek a háztáji gazdaságokban kisallattenyésztőként vagy nagyobb vállalkozóként. Gáspár István, az állami építők villanyszerelője például — ahogyan említi — társával s természetesen az egész család fáradozásával például immár a második turnusban 120 sertést nevel, hizlal egyszerre. Igaz — panaszolja —, a nagy munka ellenére nem túlságosan sok a hasznuk, gondolkodik, hogy folytassa-e később is, ám csak csordul-cseppen vaVáltozik az utcakép (Fotó: Perl Márton) lami, ami kiegészíti a jövedelmet. Az öröm mellett üröm is akad. Van ugyan már távhívású telefon, de a község 25 utcájából mindössze négy teljesen portalan. Néha-néha bajok mutatkoznak a köz- világításban, mind több gondot okoz a szemét szállítása és megfelelő elhelyezése. Mintegy 300 méteres szakaszról hiányzik még a vízvezeték, a már húst, hentesárut is kínáló kis élelmiszer- boltban aggasztóan szűkös a hűtőkapacitás, nincs a faluban presszó. Ha a tanács meglehetősen szegényes anyagi helyzetén iparkodik is valamit könnyíteni a lakosság, a segítség kevés. A Móricz Zsigmond és a Kertalja utcák munkáinak 580 ezer forintos költségéből a helybeliek becsületes hozzájárulásával is csak szerény a megtérülés, s a társadalmi akciók programjainak túlteljesítése mellett sem elegendő még az áldozat. — Pedig jó lenne, ha nagyobb léptekkel haladhatnánk — mondja a falu szélén, a készülő M3-as autópálya közelében a hányt-ve- tett sorsú Bogi Imre tsz- nyugdíjas, miközben lelkesen mutogatja, hogy ahol annak idején néhányádma- gával lakott, lám, most egészen nagy telep van már, a fiáék után jelenleg éppen a leányáék szép házának építésénél kamatoztatja ritka ügyességét. — Csak hát a nagyobb fejlődéshez sokkal erősebb összefogás kellene, nem szabadna, hogy annyian másodrangúnak tekintsék a falu ügyét. Nemcsak élvezni kellene a község sok eredményét, hanem valóban egyformán osztozni is mindig a tennivalókon ... Jómagam kezdeményezője voltam a víztársulatnak, s szorgalmazom a vezeték bővítését is, noha nekem máig mindössze a kis szivattyús kutam maradt. Ha néha várat is magára saját boldogulásom, szívesen dolgozom másokért. Iparkodom jó példával elöl járni. Ott vagyok szinte mindenhol, ahová csak hívnak, ahol csak számítanak rám, de sajnos nem nagyon tülekednek utánam... Magaültette hatalmas, terebélyes akácok vigyázzák a gazda takaros portáját, ahol az őszi verőfényben beszélgetünk. Imre bácsi bízvást elégedett lehetne jóra for-' dúlt életével, családja boldogságával —, de idős korban sincs eszében a pihenés, fáradhatatlan, ha munkáról, cselekvésről van szó. Talán éppen a buzgalma élteti. Meg kemény kitartása. Mint a háza végén, a soványka talajban is oly nagyra nőtt fákat. Gyóni Gyula A búzatermelés és a jövedelmezőség Több gabonát a füzesabonyi járásból A Minisztertanács által a VI. ötéves tervidőszakra meghirdetett gabonatermelési program megvalósításához Heves megyében is körültekintő, szervezett mun-> kával láttak hozzá a gazdaságok. Részletesen elemezték a gabonaágazat fejlesztésének lehetőségeit, és növelték a búza termőterületét. Ez a füzesabonyi járás gazdaságaira is vonatkozik, amelyek az idén jelentős eredményeket értek el a kenyérnekvaló termelésében. Nemrég ezt értékelték Szihalmon, a járási értekezleten, ahol meghatározták a jövő évi teendőket is. Antal Lajos első titkár: Járásunk politikai vezetése továbbra is nagy figyelemmel kíséri a gabonatermelési program megvalósítását Dr. Szalai György Igazgató: Intézetünk továbbra is segítséget nyújt a tudományos eredmények gyors üzemi elterjesztéséhez. (Fotó: Köhidi—Perl) Érdemes felidézni a tanácskozás főbb tapasztalatait. Antal Lajos, az MSZMP füzesabonyi járási bizottságának első titkára erre utal: — Járásunkban nagy hagyományai vannak a gabonatermelésnek, hiszen a szántóterületből több mint 10 ezer hektáron ezzel foglalkoznak az üzemek. Tehát a vetésszerkezetben és a közös gazdaságok jövedelmezőségében meghatározó szerepe van. Még az V. ötéves terv eleién, amikor a szövetkezetek egyesülése befejeződött a járásban is, arra törekedtünk, hogy korszerűbb gépesítéssel és technológiával, valamint megfelelő szakmai képzettséggel növeljük a búza terméshozamát. Ehhez a hetvenes évek második felétől a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kompolti Kutató Intézete is jelentős szakmai segítséget nyújtott az üzemeknek. Már 1977-ben arra kértük az intézetet, hogy a közös gazdaságokban a szakemberek bevonásával táblánként készítsenek elemzéseket a műtrágya-felhasználásról, a fajták megválasztásáról, a vetőmag-hasznosításról. Nos, azóta ez a kapcsolat még élőbbé vált, melynek jelentős eredményei lettek. Már 1978-ban búzából a járási átlag meghaladta a hektáronkénti négy tonnát, amely az első nagyobb erőpróba volt az üzemekből! 1979-ben az akkori szélsőséges időjárás miatt ez nem valósulhatott meg, de 1980-ban minden idők legjobb termését takarították be a gazdaságok, hiszen 4,3 tonna kenyérnekvaló jutott egy hektárra. Ennek megismétlésére készültek üzemeink az idén is, amelyet már tavaly ősszel kiváló minőségű talajmunkával és műtrágyázással, megfelelő technológiai fegyelemmel és szakértelemmel alapoztak meg. Bár aszályos volt a tavasz, májusban mindössze 14 milliméter eső esett ezen a vidéken, és a júniusi, júliusi aszály is további nehézségeket okozott. Ennek ellenére búzából a járási átlag meghaladta a négy tonnát. Külön kiemelném a füzesabonyi Petőfi, a poroszlói Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezeteket, valamint a Füzesabonyi Állami Gazdaságot kimagasló eredményeiért. Ezek az üzemek ugyanis jóval a tervezett hozamok felett takarítottak be. Ugyanakkor a leggyengébb eredményt elért gazdaságok termésátlagai is alig 2—3 mázsával maradtak el az említettekétől. Mindez bizonyítja, hogy gabonatermelésben sikerült mérsékelni az egyes gazdaságok közötti különbségeket és ez továbbra is feladatunk. A sikerhez hozzájárult a közgazdasági szabályozók által biztosított ösztönző prémium is: a többlettermés elérése szorgalmazta az üzemeket. Ez a kedv továbbra is megmaradt a gazdaságoknál, hiszen most, az őszi hetekben a tavalyinál 9,5 százalékkal nagyobb területen vetnek búzát, tehát összesen 11 és fél ezer hektáron. A cél az, hogy a terméshozamok további növelésével a szövetkezetek még jövedelmezőbbé tegyék a gabonaágazatot, amely az egyéb üzemek jövedelmi viszonyaira kedvezően hat. örvendetesen a jövő évben is megmarad a többlettermelési prémium, és a szabályozórendszer elősegíti a búza felvásárlási árának növelését is. Járásunk gazdaságaiban megvan a kellő szakmai képzettség, a technikai és technológiai háttér, továbbá a kompolti intézet segítségével azok az újabb tudományos eredmények, amelyek együttesen a további sikerek zálogai lehetnek 1983-ban. Járásunk politikai vezetése nagy figyelemmel kíséri a gabonatermelési program megvalósítását, és ehhez megfelelő segítséget nyújt a jövőben is. A szihalmi tanácskozás előadója dr. Szalai György, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kompolti Kutató Intézetének igazgatója volt, aki a tudományos eredmények hasznosítását idézte: — Intézetünk az észak-magyarországi tájon az itteni éghajlati és talajviszonyok között nyújt segítséget Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megyék üzemeinek a gabonatermelésben. Mint ahogy az országnak ebben a térségében, a füzesabonyi járásban is 1982-ben kedvezően változott a búza- termelés színvonala. Nőtt a vetésterület, erősödött az agrotechnikai fegyelem, korszerűsödött a talajmunka, amely összességében mind alapfeltétele a jobb terméseredménynek. Ebben kiemelném a Heves megyében is működő nádudvari, bajai és a szolnoki gabona és ipari növények termelési rendszerét, amely az újabb gépek, a vetőmagvak és a műtrágyák beszerzésével, illetve szaktanácsokkal segítették az üzemeket. Ennek is köszönhető, hogy az idén az észak-magyarországi táj gazdaságai a kalászos gabonák terméseredményeiben közelebb kerültek az országos átlaghoz, mint korábban. A tavaszi aszály különösen az árpák érésére hatott kedvezőtlenül. Eltérő eredményeket adott a különböző vetésidő is. Megvizsgáltuk például a mező- szemerei Rima mente és a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetben az őszi árpa vetését táblánként. Megállapítottuk, hogy azokon a helyeken, ahol október 1—10. között, tehát optimális időben végezték, a négy tonnát meghaladták a hozamok. Ahol viszont szeptember 25—30. között juttatták földbe a magvakat, ott az eredmény elmaradt a várttól. Azt is bebizonyítottuk, hogy ebben a térségben a változó talaj- és éghajlati adottságok miatt a legtöbb termést a szovjet Ljubilcjnaja—50, valamint a hazai Martonvásári—4-es búza adta. Az eddigi adatok alapján vannak olyan ígéretes fajtajelöltek Kompolton és Martonvásáron, amelyek Észak-Magyarország gazdaságaiban a következő években még nagyobb búzatermést adhatnak majd hektá- ranként. Ezek állami elismerésre már be vannak jelentve. A jelenlegi aszályos hetekben felhívtuk a gazdaságok figyelmét a gondos talajmunkára, a tárcsás művelés előnyeire, amely nemcsak energiatakarékos, hanem porhanyósabbá is teszi a földet, tehát jó magágy készíthető a búzára, amely a jövő évi jó termés alapja lehet. Mentusz Károly
