Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-13 / 240. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1982. október 13., szerda Reagan újabb korlátozó intézkedései valamennyi lengyel állampolgárt érintenek —( Külpolitikai kommentárunk )— Tokiói talányok VALÖSAGOS BOMBAKÉNT HATOTT kedden a tokiói bejelentés: Szuzuki Takeo miniszterelnök le­mondott a kormányzó Liberális Demokrata Pártban viselt elnöki tisztségéről. A japán hagyományok ér­telmében ez egyet jelent azzal, hogy Szuzuki távo­zik a kormány éléről is, miután a két tisztséget — legalábbis eddig — mindig ugyanaz a személy töl­tötte be. Igaz, a japán kormányfőt az utóbbi időben sok támadás érte. Hevesen bírálták például elhibázott gazdaságpolitikája miatt, és ezt a véleményt kényte­len-kelletlen saját pártja berkeiből is egyre többen hangoztatták. Arra azonban senki, vagy csak keve­sen gondoltak, hogy a recesszió japáni jelei miatt Szuzuki benyújtja lemondását. November végén választotta volna meg a LDP újabb két évre elnökét. Szuzuki Zenko személyében eddig csaknem bizonyos volt mindenki: a frakciók színfalak mögötti megállapodása lehetővé tette szá­mára, hogy megmaradjon funkciójában. Ám nem­hiába két pártból alakult annak idején a kormány­zó LDP, úgy tűnik, az egyes csoportosulások között most kiéleződött a harc. Tanaka, a párt „szürke emi­nenciása”, a sokak által' legerősebbnek vélt frakció vezetője valami okból talán megelégelte Szuzuki te­vékenységét. ö maga a Lockheed-botrány kapcsán kényszerült távozásra, befolyása azonban változat­lanul nagy, s előfordulhat, hogy személyes ellentéte támadt a miniszterelnökkel. AZ IS LEHET, hogy Miki Takeo vagy Fukuda frakciója távolodott el a kormányfőtől. Magában az LDP-ben zajló ádáz frakcióharcok fordulatait még Tokióban is nehéz követni. Szuzuki Zenko a jelek­ből ítélve minden bizonnyal ennek a torzsalkodásnak esett áldozatául. A TOKIÖI POLITIKAI BOMBA mindenesetre vá­ratlanul robbant. S Szuzuki távozása után nemcsak a japán fővárosban, hanem szerte a világon érdeklő­déssel várják, vajon ki kerül a japán kormány élé­re? Ami még fontosabb: Szuzuki utódja vajon ott folytatja-e, ahol elődje abbahagyta. GYAPAY DÉNES Honecker Damaszkuszban Mengisztu Moszkvában Kedden baráti munkaláto­gatásra Moszkvába érkezett Mengisztu Hailé Mariam, a Szocialista Etiópia ideigle­nes katonai kormányzó ta­nácsának, az Etióp Dolgozók Pártjának megszervezésére alakult bizottság elnöke. A magas rangú etióp vendég az SZKP KB, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­sége és a szovjet Miniszter- tanács meghívásának tesz eleget. Fogadására a repülőtéren megjelent Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, kül- . ügyminiszter, Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB PB tagja, az SZKP KB tit­kára, Pjotr Gyemicsev, az SZKP KB PB póttagja, kul­turális miniszter, és Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, az SZKP KB titkára. Magyar felszólalás az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés szo­ciális, kulturális és huma­nitárius kérdésekkel foglal­kozó bizottságában a faji megkülönböztetéssel össze­függő napirendi pontok vi­tájában felszólalt Hegyi Ta­más, a magyar küldöttség tagja. Megbélyegezte azor kát az erőket — bizonyos nyugati államokat, Izraelt és a nemzetközi monopóliu­mokat — amelyek támogat­ják a fajüldöző dél-afrikai rezsimet. Megállapította, hogy.ez a rendszer erőlte­tett ütemű fegyverkezésé­vel és potenciális nukleáris erejével az egész világ bé­kéjét és biztonságát fenye­geti. A magyar küldött beszá­molt azokról az akciókról, amelyekkel népünk kinyil­vánítja szolidaritását az apartheid áldozatai iránt, és a többi között elmondotta, hogy az afrikai nemzeti kongresszus és a SWAPO által küldött diákok tanul­nak ösztöndíjasként a ma­gyar egyetemeken. VARSÓ A szakszervezeti törvény elfogadását követően csak Gdanskban és két másik tengermelléki városban, Gdyniában és Sopotban vol­tak hétfőn említésre méltó rendzavarások. A gdanski Lenin hajógyárban került sor a legnagyobb arányú tiltakozó akciókra. Ebben az üzemiben — a többi munka­helytől eltérően — kedden délelőtt is sztrájkolt a munkások egy része — mondotta keddi nemzetközi sajtóértekezletén Jerz» Ur­ban, a lengyel kormány szóvivője Beszámolója szerint hét­főn délután néhány száztól háromezerig terjedő létszá­mú csoportok gyülekeztek a gdanski hajógyár egyik be­járatánál, az 1970-es mun­kástiltakozások áldozatai­nak emlékművénél. A rendfenntartó erők többszö­ri figyelmeztetés után könnygázzal és vízágyúkkal feloszlatták, a tömeget. A karhatalmi erők hétfőn a késő esti órákra mindenütt helyreállították a rendet Gdanskban. Mint Urban közölte, ked­den délelőtt a gdanski és a gdyniad kikötőben normális munka folyt, a gdanski Le­nin hajógyárban azonban a munkások 10—13 százaléka a termelés helyett plakát­ragasztással, sztrájkra való agitációval foglalkozott. A hatóságok Gdanskban több mint ötven embert őrizet­be vettek. Egyértelmű, mon­dotta a kormány szóvivője, hogy a tengermelléki rend­bontásokat a „szolidaritás” illegalitásban működő akti­vistái szervezték, illetve szervezik. A szóvivő elítél, te a szakszervezeti tör­vénnyel kapcsolatos újabb amerikai lépéseket, amelyek — mint hangsúlyozta — durva beavatkozást jelen­tenek Lengyelország bel- ügyeibe. A lengyel kormány hamarosan meghívja több nyugati szakszervezeti köz­pont képviselőit, hogy be­mutassa számukra a valós helyzetet Urban végezetül rámuta­tott: az amerikai elnök, amikdr újabb korlátozó in­tézkedéseket hoz Lengyel- országgal szemben, belpoli- tikailag saját választóit csapja be. A negyvenmillió dolláros veszteség, amelyet Lengyelországnak okozott, nem a kormányt sújtja, ha­nem valamennyi lengyel ál­lampolgárt. SZÓFIA Nicolae Ceausescu, a Ro­mán Kommunista Párt fő­titkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke Todor Zsivkovnak, a BKP KB fő­titkárának, a bolgár Állam­tanács elnökének meghívá­sára kedden hivatalos baráti látogatásra Bulgáriába érke­zett. A román vendéget To­dor Zsivkovval az élen a BKP és a bolgár állam ve­zetői üdvözölték. A bolgár—román legfel­sőbb szintű tárgyalások a délutáni órákban megkez­dődtek. DAR ES SALAAM Namíbia függetlenné vá­lásához már minden készen áll, és csupán az Egyesült Államok, valamint a Dél­afrikai Köztársaság jelenti az akadályt — jelentette ki a tanzániai fővárosban tar­tott sajtótájékoztatóján Claude Cheysson francia külügyminiszter. BUDAPEST Ibrahim Zakaria, a Szak- szervezeti Világszövetség fő­titkára kedden rövid látoga­tásra Budapestre érkezett és tárgyalást folytatott Gáspár Sándorral, az SZVSZ elnö­kével, a SZOT főtitkárával. A megbeszélések középpont­jában az SZVSZ Iroda XXVIII. ülésszakának napi­rendjéből következő fel­adatok meghatározása, vala­mint az európai szakszerve­zeti mozgalom időszerű kér­dései álltak. TOKIÓ Szuzuki Zenko szerdán sajtóértekezleten készül is­mertetni a lemondása mö­gött meghúzódó „tényleges okokat”. Tokiói politikai és üzleti körökben általános meglepetést keltett a mi­niszterelnök lemondása a kormányzó Liberális Demok­rata Párt elnöki tisztéről. Szuzuki a párt élén marad, amíg a párt vezetői, sőt adott esetben a több mint egymilliós tagság nem sza­vaz az új pártelnök szemé­lyéről. Tekintettel a Liberá­lis Demokrata Párt kényel­mes parlamenti többségére, a párt új elnöke nyilván­valóan megkapja a kor­mányfői tisztet. Erich Honecker, az NDK államfője Damaszkuszban kedden folytatta hétfőn meg­kezdett hivatalos tárgyalá­sait Hafez Asszad szíriai el­nökkel. A Német Szocialista Egy­ségpárt KB főtitkára, az NDK Államtanácsának el­nöke, aki körutazást tesz a Közel-Keleten, Asszadnak, a Szíriai Baath Párt KB fő­titkárának, államfőnek a meghívására tartózkodik Damaszkuszban. A tárgyalások során Asz- szad elnök elemzést adott a közel-keleti térségről, az Iz­rael Libanon elleni táma­dása nyomán kialakult bo­nyolult helyzetről. A szíriai vezető ismét hitet tett amel­lett, hogy országa követke­zetesen folytatja harcát az arab népek törvényes jo­gaiért. Jordániái—palesztin államszövetség? A jordániai—palesztin ál­lamszövetségben „egyelő­re nem egyezhetünk meg, mert még mindig nincs ál* latnunk” — így nyilatkozott hétfőn Ammanban Mahmud Labadi, a PFSZ hivatalos szóvivője Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke és Husz- szein, jordániai király tár­gyalásairól. Nyugati hírügynökségi je­lentések szerint az uralkodó a megbeszéléseken meg akarja szerezni Arafat tá­mogatását szeptemberi ja­vaslatához, amely szerint a jelenlegi izraeli megszállás' alatt levő palesztin terüle­tek és Jordánia között ál­lamszövetséget hoznának létre. A palesztinok alapvető követelésének teljesítése esetén azonban Labadi nem zárta ki a kapcsolat lehető­ségét. „Alapvető célunk az izraeli kivonulás biztosító­sa, önrendelkezési jogunk izraeli elismerésének meg­szerzése, a palesztin állam megalakítása és utána tár­gyalások kezdése a Jordá­niával való államszövetség­ről vagy társulásról” — mondta a szóvivő. — „Né­hány gondolatot megvitat­tunk, de semmi véglegeset nem dolgoztunk ki” — tette hozzá. Nincs ellentmondás a szeptember eleji fezi arab csúcsértekezlet határo­zata — amely a palesztin államiságot támogatta — és Husszein király államszövet­ség-javaslata között. Katonák tolókocsiban A Falkland-szigeteken aratott győzelem megünneplésére díszfelvonulást rendeztek Londonban. A képen: a harcok során megsebesült két ejtőernyős katona, tolókocsiban az ünnepségen (Népújság telefotó — AP—MTI—KSj Védelmünkben — védelemmel Milyen célokat szolgált a Pajzs ’82 Hatalmas és hihetetlenül korszerű haditechnika vonult fel a Varsói Szerződés hét tagállamának részvételével megtartott Pajzs ’82 had­gyakorlatán. A külső szem­lélő, a megfigyelő — mint e sorok írója — számára min­den bizonnyal ez volt az el­ső olyan tényező, amelyre fel kellett figyelnie. Emlék­szem korábbi — a Wltava, a Pajzs ’72, a Pajzs ’76 — ilyen nemzetközi hadgyakor­latokra, amelyeken ugyan­csak a Varsói Szerződés több tagállamának hadseregei vettek részt, de egyikük sem alkalmazott ilyen széles kör­ben, valamennyi fegyvernem felvonultatásával haditech­nikai eszközöket. Még a leg­utóbbi, a Pajzs ’79 hadgya­korlat sem, amelyet nálunk, Magyarországon tartottak, pedig itt négy ország szö­vetséges erői vonultak fel. És nemcsak azért voltak azok kisebb technikai jelen­tőségű gyakorlatok, mert ha­zánk fekvése miatt nem le­hetett bevonni például a tengerészeti erőket. Más oka van a mai védelmi demonst­rációknak. A világhelyzet­ben megtalálható az oka, hogy Bulgária, Csehszlová­kia, Lengyelország, Magyar- ország, az NDK, Románia és a Szovjetunió a Varsói Szerződés tagállamaiként 1982-ben a korábbinál miért mutattak meg többet abból, amijük van. Ez a gyakorlat természete­sen régóta szerepelt az egye­sített fegyveres erők kikép­zési tervében. Ilyen gyakor­latot nem is lehet máról holnapra _ megtervezni. Mé­reteit, az elképzelt katonai feladatok törzsbeli felvázo­lását, a gyakorlatoztatni kí­vánt haditechnikát már jó­val korábban eldöntötték a főparancsnokságon. Nem volt ismeretlen a főparancsnok­ság előtt, hogy a NATO ugyanerre az időszakra so­hasem látott méretű had­gyakorlatot tervez, amely északon, a skandináv álla­mokban kezdődik, s Anglián, Spanyolországon, majd Olaszországon át, térben le­húzódik délre, Törökorszá­gig és időben a késő őszi időszakig. Okkal adtak tehát a Varsói Szerződés bulgáriai hadgyakorlatának feltétele­zett céljául olyasmit, ami a saját csapatok előtt is, az egész világ előtt is érzékel­tette, hogy védelmi rendsze­rünk védelmi gyakorlatot tart. Nyilvánosságra is ke­rült, hogy a gyakorlat a kö­vetkező elképzelés jegyében zajlott: Kelet- és Dél-Bul- gáriának jelentős részét fog­lalták el ellenséges csapa­tok, s ezeket kell a szocia­lista szövetséges erőknek visszaszorítaniuk Észak-Bul- gária, tehát a szárazföld fe­lől, valamint a tengerről hídfőállás elfoglalásával, to­vábbá a levegőből, ejtőer­nyős deszantok segítségével. Védelem volt ez a javából, ami természetesen támadás­ba ment át. A Varsói Szerződés hadse­regeinek szótárában sem is­meretlenek ugyanis az olyan fogalmak, mint a támadás vagy az előrenyomulás. Te­hát a mi csapataink is tá­madnak, a különbség azon­ban igen lényeges az ellen­ség koncepcióival egybevet­ve. Védelmi szövetség a mi­énk, s a mi fegyveres erő­ink csak akkor fognak tá­madni, ha agresszió érte őket, hazájukat, területüket. Mi megtagadtuk az atom­fegyverek bevezetésében is az első csapás alkalmazását, mi csak a visszacsapás jo­gával élünk. A mai NATO- stratégiai tervekben — „a szocializmus terjeszkedésé­nek megállítására”, mondják — az agressziót, a fegyveres támadást is elfogadják, sőt, a szocialista rendszer meg­semmisítését. Ezek a fogal­mak az USA-ban, a NATO- ban nagyon is közkeletű fo­galmakká lettek, s hogy a NATO egész stratégiai rend­szere élesen átállt, idomult az ilyen elképzelésekhez. Reagan elnök a NATO leg­utóbbi csúcsértekezletén már odáig ment, hogy kijelen­tette: „az Egyesült Államok és a Szovjetunió háborúban áll”. Nos, ennek jegyében növelik csillagászati méretű­vé a hadi költségvetést, a haditechnika fejlesztését, hogy — a jelenlegi erő- egyensúly helyett — fölényt vívjon ki magának az Egye­sült Államok. „Weinberger eltökélt szándéka, hogy egy­idejűleg növeli és korszerű­síti az amerikai atomfegy­vertár három tényezőjét, az MX interkontinentális bal­lisztikus rakétát, a Trident 2-t, vagyis a tengeralattjá­rókról indítható nagy ható- távolságú rakétát, valamint a B—1 interkontinentális bombázót. A Pentagon szár­nyas rakéták ezreit fogja beszerezni és középható­távolságú rakéták új nem­zedékét telepíti Európába. Azért, hogy biztos lehessen abban, hogy az Egyesült Ál­lamok képes elhúzódó atom­háborút viselni, Weinberger új földalatti főparancsnok­ságot és új ellenőrző beren­dezéseket is fel akar állí­tani. Mindez további 150— 200 milliárd dollárba kerül. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents