Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-12 / 214. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 12., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Trend...? A címbeli idegen szó éppen napjainkban jelentkezik egyre gyakrabban szóban és írásban egyaránt. A népművelők- számára rendezett tanfolyam egyik előadójától hallottam először, aki ilyen szövegösszefüggésben használta fel közlésre: „A népművelés és a közművelődés gyakorlatában azokat a trendeket kell erősítenünk, amelyek a társadalmasítást helyezik előtérbe”. Hogy az írásos közleményekben milyen beszédhelyzetekben jut nyelvi szerephez ez az angol megnevezés, arról ez a példatár tanúskodik: „Folytatódik az a trend, amely szerint inkább rövi- debb és középtávú túrákra indulnak a turisták” (Magyar Nemzet, 1982. júl. 10.). — „Politológusként igyekszik elrendezni a társadalompolitikai elvek és gyakorlati trendek rendszerét. E fejlődési trendeket leírja és következtetéseit közreadja” (Élet és Irodalom, 1982. .júl. 16.). — „A világ esztétikai elsajátíthatóságának trendvonalai is élesebben rajzolódnak ki” (Élet és Irodalom., 1982. aug. 6.). Eddigelé inkább csak a tudományos nyelvben, a szakmai szövegekben találkozhattunk ezzel a szóalakkal. A közgazdasági, a matematikai és a műszaki nyelvhasználatban szakszóként ezeket a használati értékeket közvetíti: a lapirányzat a statisztikai idősorok alapirányzata, alapvető fejlődési tendencia; a változás tartósan érvényesülő fő iránya; az elosztás folyamatos változásának jellege stb. E jelentéstartalmakban közös a fejlődésvonalra, az irányra, az irányulásra utalás. Részben ez a magyarázata annak, hogy a sajtóban ezeket a használati értékeket nevezik meg a trend szóval, s most azzal a határesettel állunk szemben, hogy a szakszói és a köznyelvi szó- használat feleslegesen keveredik. A szélesebb olvasóközönség számára írt közleményekben felesleges ezzel az idegen szóval élni akkor, amikor ebbe a rokon értelmű jelentéskörbe tartozó értelmeket kell kifejezni: irány, irányzat, irányulás; célzat, áramlat, tendencia. Hogy a francia nyelv közvetítésével a latinból hozzánk került tendencia szót is példatárunkba illesztettem, annak a magyarázó oka az, hogy a közlés a tárgytól, közvetlen célját és a beszédhelyzettől függően élni szoktunk vele, annál is inkább, mert az irány, az irányzat az irányulás jelentésváltozatok mellett ezeket az ámyalato- is kifejezhetjük e szóval: törekvés, hajlandóság, hajlam, célzat, áramlat stb. De az is igaz, hogy a felsorakoztatott megnevezések jól helyettesíthetik a tendencia szóalakot. Van tehát választási lehetőségünk. Dr. Bakos József Orvos írók kongresszusa Az orvosírók nemzetközi kongresszusát szeptember 20-tól 25-ig rendezik meg Veszprémben és Balatonfüre- den. A rendezvényre 12 országból több mint százan jelezték részvételüket Az ötnapos tanácskozáson három fő témáival foglalkoznak. A szekcióülések témakörei: szívesség vagy kötelesség, az orvos-művész az irodalomban, valamint az emberi egymásrautaltság és a megértés művészete Ezt megelőzően 1966-ban tartották kongresszusukat Magyarországon az orvosírók. Ezen a debreceni összejövetelen határozták el az Orvosírók Világszövetségének megalapítását. 1977 óta Magyar- országon is szövetsége tömörültek a szépirodalommal is foglalkozó orvosok, és hozzájuk társultak az egyéb művészeti ágak művelői is. Vita a tokaji irőtáborban Településpolitikánk — arányos településfejlesztés rű, de egy-egy település sorösszetett, rendkívül bonyolult, de újból átgondolásra érett téma.A közügyektöl való elfordulás, a magánéletbe zárkózás okait összefüggésbe lehet hozni a rossz település- politikával is. Hagyomány már, hogy a tokaji írótáborban részt vevő írók, költők, újságírók és szociológusok évről évre olyan kérdéseket vitatnak, amelyek társadalmi feszültségek hordozói, nyilvános, felelősségteljes megvitatásuk sorskérdés. A nemrégiben befejeződött XI. tokaji írótábor témája településpolitikánk és az arányos településfejlesztés volt. A vitaindító előadásokat S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, dr. Beluszki Pál, Bogár László közgazdász és dr. Bartha Imre, az Állami Fejlesztési Bank osztályvezetője tartotta. A vitában felszólalók általában egyetértettek abban, hogy az elmúlt évtizedben a településpolitika létrehozott olyan hierarchiákat, mint az alsófofcú, kiemelt települések piramisa, amely egy-egy táj sajátos adottságaitól független (gyakran annak ellenére) objektív érdekek hordozója lett. A központi fejlesztési végrehajtások nem kívánatos aránytalanságokat teremtettek, sértették a közéleti demokratizmust, a termelt javak újraelosztásánál kirekesztették az adott terület érdekérvényesítési lehetőségét, ezáltal falvakat ítéltek elsorvasztásra. Segítették a halmozottan hátrányos helyzetű települések kialakulását. A kisebb és nagyobb falvak összevonása szükségszesának alakulása nem eshet áldozatul a közigazgatás szak- szerűségének. A helyes és időtálló településpolitika nem hagyhatja figyelmen kívül az adott településen élők érzelmi kötődését a helyhez, hagyományait, az indentitás tu~ dalát, a gazdasági és vallási szerkezetet, amelyben generációk éltek és élnek. Ma, amikor történelmileg nemcsak lehetőség, de szükséges is, hogy nincs befejezett jövőnk, az intenzív gazdasági szakasz megköveteli a folytonos korrekciókat, a régi meder mellett új medrek építését is, elmaradhatatlan a falusi és közösségi önkormányzatok rendszerének finomítása (sok helyütt visszaállítása) az egyéni érdekek közösségi érdekekben beteljesülő lehetséges közelítése céljából. Hiszen az elmúlt években a tehetség-, teljesítmény-orientáció elmaradt, sok helyütt a közösségi értékek lebontása folyt, az egyéni érdek nem úgy valósult meg, hogy a közösségi is teljesüljön. A többletjövedelem újraelosztásakor kialakult harc; ban — hogy k& mennyi százalékot kapjon vissza — az győzedelmeskedett, .aki a piramisban legalább a közép fölött helyezkedett el, s a legtöbb kistelepülés magárA hagyatottan nézett szembe az alapellátással és az infrastruktúra fejlesztésével. Így távolodott el a falu a várostól. sőt egyes falvak, egyes falvaktól. Ugyanakkor, amikor a belső erőforrások szisz- tematikus kifosztása folyt azáltal; hogy az egyes területeken jelentkező többleteket más ágazatokra szdvaty- tyúzták át, elhanyagoltuk az infrastruktúra arányos fejlesztését még a városok nagy részében is. Nem létezett ugyanis automatikusan átcsoportosító mechanizmus, így merültek ki belső tartalékaink, amely egyenesen a hitelfelvételekhez vezetett. Az újraelosztásnál nagy- értékű koncentrálás történt. Az érdekérvényesítési mechanizmusban jelentkezett torzulások azért következhettek be, mert az elosztás rendszeréből hiányzott a társadalmi kontroll; a pénzzel együtt egy-egy település megkapta a pozíciót, ezzel együtt a presztízst is. Az említett többletjövedelmek át- szivattyúzása, más-más területen történő felhasználása hibás gyakorlatára, az írótábor meghívott előadód éppen Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye helyzetét említették. A megyét ugyanis gazdásági potenciában csak Budapest előzi meg, ugyanakkor az ott élők alapvető élet- körülményeinek mutatói az országos rangsorban az utolsó három megye közé sorolja. A településpolitika már a VI. ötéves terv elején bizonyos kényszerlépésben, erőteljesebben támogatta és támogatja a kislakásépítést, amely egyrészt olcsóbb, mint a paneles építkezés (ez utóbbi ugyanis a legdrágább), másrészt emberibb arcú lakótelepek kialakítását segíti. Sok még azonban a tennivaló. Az írótábor egyetértett abban is; hogy az említett piramis rendszert le kell borítani, fokozni kell a települések önállóságát, önel- látóképességét, a tanácsok népképviseleti önkormányzati funkcióját. Létrehozni a községi, városi tulajdont. A cselekvőkész rétegek összefogására a fejlett szocializmus építése, a gazdasági megújhodás szakaszára való áttérés során óriási szükség van. Szükség van a kis és nagy falvak, a városok egészséges közösségi fórumaira, a jó közérzetre, hiszen az úton levő társadalom nélkülözhetetlen lendítő je, amely a múltba ágyazódik, de a jelenből a jövőbe visz. Mészáros György Felesleges figyelmeztetés Csak semmi pánik Hogy, hogy nem, de a most bemutatott magyar filmről, a Csak semmi pánik-ról a néhai angol politikus, Winston Churchill jutott az eszembe. Vele történt meg ugyanis, hogy egy magyar szobrász mintázta portréját mérhetek óta, amikor megkérdezte hazánkfiát: mondja, van maguknál szivar? Hogyne, nagyon jó szivarjaink vannak — nyugtatta meg Churchillt jeles művészünk és átnyújtott neki egy szálat. Churchill szívta egy darabig, majd elnyomta és a következőket mondta: Jónak valóban jó, csak nem szivar... Szóval ilyen ez a film is. Csöpi. a rettenthetetlen rendőr vagány is, okos is, parádés horgai és egyenesei vannak. Ezenkívül akad a filmben tucatnyi szép nő, titokzatos banda, mesés ékszer, lezuhant repülőgép, amelynek roncsa a Balaton mélyén titkot rejt, s természetesen gálád nyugati turista is, no meg iíldözéses autósjelenet. .. Tehát minden kellék együtt van ahhoz, hogy a szakmai követelményeknek megfelelően izgalmas, lendületes nyomozás vegye kezdetét Ez azonban valamilyen rejtélyes okból nem történik meg. Olyannyira nem, hogy a címben elhangzott figyelmeztetés teljesen felesleges. Sem a mozivászon, sem a nézők között nem tör ki semmiféle pánik. Az a gyanúm, hogy ennek a filmnek a körzeti orvosok és az egészségügyi dolgozók örülnek csak igazán. A film megtekintése alatt ugyanis nemhogy a szívinfarktus veszélye nem fenyeget senkit, de kimondottan békés szu- szogás hangzik a padsorok közül,, s csak egy-egy fáradtbágyadt poénnál hangzik fel. valamiféle jóindulatú kacaj, melynek körülbelül ez a titkos jelentése: nem baj fiúk, ti mindent megtettetek, dekát kis ország — kis krimi. •Egy viszont maradéktalanul igaz a film előzetes ajánlásaiból, korhatár nélkül megtekinthető. Más kérdés, hogy senkinek nem javaslom. Szigethy András G. Nagy llián: Művészet Zuhogott. A határállomáson veszteglő hosszú kocsisor végéhez rozoga Trabant érkezett pöfögve. A vezető leállította a motort. A mellette ülő fiú szedeiőzködött, fejébe nyomta' fekete kalapját. — Köszönöm a fuvart, minden jót. — Kinyitotta az ajtót és kiszállt. — Te! — kiáltottak utána. Hülyére ázol! — Ha kedvezőtlen idők járnak, hát kedvezőtlen idők járnak. Jó éjszakát. Lassan, zsebre dugott kézzel sétált föl a sorompóig. A kocsikból úgy néztek utána, mintha ősembert látnának, aki nem ismer se civilizációt, se influenzát. Hideg menetelt a hátukon. Mire a határőrhöz ért, alaposan el is ázott. Elővette útlevelét, de a katona rászólt — Várni, várni! Meglátta a fiú táskájából (kiálló rudacskát — Ez mi lenni? — kérdezte gyanakodva. — Furulya. A vásárban vettem — kihúzta, megmutatta. Nem fegyver, fából van. — A tudni muzsika — mosolygott a katona. — Lenni művész, ó játszani nekem kicsi dal! — Nem tudok. Nem vagyok zenész, csak úgy vettem. Megtetszett. — No jó, menni kicsit vissza, várni, várni! Ügy 100—il50 méternyire volt egy kihalt épület. A fiú odasétált, beállt az eresz alá, nézegette hangszerét. Kár, hogy nem tudok rajta játszani — gondolta. De az ösztön az mégiscsak valami! Belefújt. Szép, halk, éles hangot adott. Próbált valami daliámat összehozni : Tüti-tü-dü-ta na ta-ri dam — Gyönyörű! Ezek a hangok?! A pillanat műve. Az ón „művem”. A szívemé, lelkem titkos jelei, hangjai-: lélek- csond -fu rulya-hangok-füJ - lélek. — Azanyjátí Üjra megszólaltatta először halkabban, aztán erősebben. Játszott, csodálkozott. Ez az — súgta magának Abbahagyta. Kis szünet után megpróbálta megismételni az előbbi dallamot. Sikerült. Üjabb motívumokat fújdo- gált hozzá majd kezdte élőiről. Egyre hosszabb dallamokat ismételt meg; bővítette improvizaitív variációkkal. Rájött, ha a nyelvét is mozgatja közben, sakkal izgalmasabb a dolog. Pirr-na rirTam-ipaira-rram — Mi lenne, ha elfurulyáznék egy verset?! Nézzük csak! ( Héja-nász az avaron Belekezdett. A hangok szomorúan, hosszasan szakad, tak föl. Hajlította, halkította, erősítette, gyorsította, lassította. — Ez az! Ez az! Góg és Magög fia vagyok én A lábával vadul dobolni kezdett. A Hortobágy poétája A magyar Ugaron A Tisiza-pairton Hajlongott előre-hátra. Egyre erősebben, bátrabban, vészesebben fújta. Arcán veríték-gyöngyök csillagképe. Szemében -gyönyörűség, fájdalom, dac, megszállottság. Két könyöke le-föl mozgott ritmikusan, mint a szárnyak. Egyetlen eksztázisban ringott, mint az önfeledten repülősöd: játszó gyermek, mint a sirály-hívogató viharzó tenger. Fújta! Fújta! Fújta! Csak akkor születtek nagy dolgok ti-tiditti-dü-du to-te tidö-ti Ha bátrak voltak ajeik mertek tü-tüdü-tüdüzögi-fré i gúládé Nem vette észre, hogy a katona ott áll előtte földü- hödött arccal. — Hééééé!— kiáltott rá. A fiú kiejtette kezéből a hangszert. — Útlevél!? Útlevél! Menni a fenébe!
