Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-12 / 214. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 12., vasárnap ^ S. Köteles megállni I Augusztus 20-án történt. A Volán 4. számú Vállalat Eger—Szilvásvárad—Eger járata, 10.20 órakor indult a vasútállomástól, 10.30 órakor pedig a pályaudvarról. Űticélom Szarvaskő előtti kertszövetkezet lett volna, ahová közel egy éve autóbusz megállót építettek mindkét oldalra. Nyilván nem kis összegért, feltételes megállóként — gondolva a szövetkezeti tagokra is. Ülőpadot is elhelyeztek, hogy a várakozás kényelmesebb legyen. A. már mozgó autóbuszon a kalauz közölte velem jegyváltáskor, hogy nem állnak meg a kertszövetkezeti megállóban, erre felsőbb utasítást kaptak, sőt az este 19.30 órakor Egerbe érkező járathoz se menjek ki a megállóba. mert nem állnak meg ott. Így kénytelen voltam Szarvaskőig váltani a jegyet. Természetjáró lévén, nem esett nehezemre visszafelé gyalog megtenni az utat. De a kertszövetkezet tagjai között igen sok az idős korú ember, aki esetleg még a kezében terhet is cipel és nincs mindegyiknek gépkocsija — velem együtt. Nem írtam volna meg ezt a levelet, ha csak először fordult volna elő ez velem. De többen panaszkodtak, hogy hiába jeleztek a kertszövetkezeti megállónál, ‘hem állt meg az autóbusz. Annál is érthetetlenebb, mert a kertszövetkezeti megállóban kitett érvényes menetrend szerint ennek a járatnak oda és visszafelé járatban is meg kellett volna állnia. Markó Katalin Eger Válaszol az illetékes Nem „mostohagyermek 99 Házias ízek... Igen sokat segít a község és Hatvan ellátásában Boldogon, a helyi húsüzem. Havonta, mintegy 150 sertést dolgoznak fel tőkehúsnak és házias ízesítésű hurkának, kolbásznak a hentesek. Felvételünkön: Bencsik István és Petrovics József kolbásztöltés közben (Fotó: Szabó Sándor) Visszhang Hatvány Irén emlékéről Üzen a szerkesztő K. J. Gyöngyös: A bírói eljárásban nem kell feltétlenül súlyos körülményekre gondolni, amikor a bíróság szakértőt von be; a vita eldöntéséhez szükséges nem egyszer, mint az önök esetében is, bizonyos szakkérdések szakszerű megválaszolása. Még akkor Is. ha a felek egyike, vagy olykor mindkettő is magánszakértői véleménnyel megy a bírósági vita elébe. A bíróság Igazságügyi szakértőt von be az eljárásba, feladatává teszi, mit vizsgáljon meg, s nyilvánítson véleményt, arról, hogy az önök esetében az alperesi magatartás és a bevezetett kár okozati összefüggésben áll-e. Nyilatkozik majd ez az igazságügyi szakértő arra is, hogy a kár olyan mértékű-e, ahogyan azt ön állítja. Lehet, hogy a bíróság a kivitelezői szakszerűség és egyéb okok miatt nem rendeli el az alperesnek, hogy természetben teljesítsen, így szüntesse meg a kárt. Akkor azonban önnek vállalnia kell azt a rizikót, — ha a bíróság kártérítési összeg megfizetésére kötelezi majd az alperest —, hogy a kivitelezést, a kár helyreállítását ön végeztesse el. A szakértői költséget a per- nyertesség arányában úgy ítéli meg a bíróság, hogy közben azt is vizsgálja, adott-e okot, és milyen mértékben a nyertes fél Is a szakértői vizsgálat elrendelésére. Az ön esetében — ahogyan a tényállást leírja — nem biztos, hogy az eddigi adatok a jóhiszeműséget mindkét oldalon igazolják. Cs. S.-né, Hatvan: A több évtizedes házasság után benyújtott válókereset még nem elegendő ahhoz, hogy egyoldalúan rendeződjenek a bontással kapcsolatos kérdések. Ha a férj a saját nevére szerzett ingatlant, és most azzal Igyekszik a vagyoni kérdéseket elodázni, hogy mit akar az asz- szony, minden az ő nevén áll, ne nyugodjék bele, mert a házasság ideje alatt szerzett minden vagyoni tétel közös szerzemény, tehát fele-fele arányban osztandó. Ha jelen esetben az ingatlan tulajdonosa azt nem tudja bizonyítani, hogy a házat olyan forrásból vásárolta, amely nem tekintendő közös szerzeménynek. Ilyen hosszú házasság után és a körülmények Ismertetése után ez nem valószínű. Nemcsak az ingatlan-tulajdon kérdését kell megoldani, annak használatát Is rendezni kell. Továbbá, rendelkezést kell kérni a bíróságtól, hogy az ingókat Is ossza meg, ha a keresetet benyújtó férj ezeket a kérdéseket nem Is érintette beadványában. . Ha hosszú levelének azt a részét, amelyben egészségi állapotáról ír, a megfelelő orvost igazolásokkal alátámasztja, nőtartás Iránti Igényét Is érvényesítheti. Ismertetett anyagi körülményei ellenére azt tanácsoljuk, hogy ebben a szerteágazó kérdés-sorban ne menjen képviselet nélkül a bírósághoz, mert egyrészt nem tud felkészülten reagálni a férj! előadásokra, másrészt az eljárás válik nehézkessé, idegileg fárasztóvá az ön számára Is, ha nem időben és a megfelelő alapossággal terjeszti elő kérelmét, annak bizonyítékait, indokait és ellenkérelmeit. Egy ilyen bontóper, ilyen feltételek mellett komoly küzdelemmé szokott átalakulni és nem árt előre és jól felkészülni rá. T. P.-né, Eger: Az ígéretek ellenére a rokonok másként döntöttek, mint ahogyan a többszöri megbeszélés és elhatározás rögzítette, így a vérszerinti rokonok önt elütötték attól a vagyoni előnytől, ami, az egyébként nem vérrokon halála folytán önnek jutott volna. A hagyatékból önnek nem az a rész jár, amit az egyenes ágiak most ígérnek. Nem megoldás az, hogy most egy elképzelt örökrész erejéig önt részeltetik. Az ön esete éveken át történő tartás, amelyet ön az arra kötelezettek helyett teljesített. Miután a megbeszélt és várt anyagi előny az örökhagyó életében nem következett be, a teljesített tartás, gondozás fejében most az örökösöktől kérheti a hagyatéki eljárásban a kielégítést, mert hiszen az örökhagyó javára tartozatlanul olyat teljesített, aminek értéke van, és amiért az örökösök a hagyaték erejéig felelnek. Ki kell tehát számítania azt az értéket, amelyet a hagyatékkal szemben hitelezői minőségben érvényesíthet. Ha az örökösök elzárkóznának a teljesítés elől, nem marad más hátra, az örökösöket, ebben az esetben nem csak az ígérettevőiket, hanem mindet, perrel kell megtámadnia. Mert valamennyi egyenes ági örökösnek kötelessége volt a szülő gondozása, tartása, amit helyettük teljesített. Lapunk augusztus 7-i számában Dormánd község örömeiről, gondjairól írt Pécsi István Ahol nem húzódoznak az áldozatvállalástól címmel. A cikkhez, melynek néhány megállapításával ilyen formában nem értett egyet a közös tanács, dr. Orosz Miklós vb-titkár fűzött megjegyzéseket, mintegy kiegészítve, hogyan is fejlődött a társközség. Leveléből néhány részlet: „A két község önálló tanácsának a törvényesség betartásával hozott határozata yolt a nagyközségi közös tanács létrehozása. Valóban vannak gondok, de például igaz, hogy az óvoda zsúfolt, viszont egyetlen gyermeket sem utasítottak el. Még olyat sem, ahol nem dolgozik mind a két szülő. A régi óvoda korszerűsítésére 1980- ban több mint 270 ezer, 1981- ben 70 ezer forintot költöttünk. Az óvoda zsúfoltsága is bizonyítja, kissé ellentmondásba keveredett a cikk egyik szereplője, ugyanis épp a nagy igény is jelzi, nem öregszik el a falu. A népszámlálás óta nem csökkent a lakosság száma, Ügy gondoltuk, sőt sokan mondtuk is, hogy most már ,— mármint a legutóbbi árrendezés után — nagyobb lesz a becsülete a kenyérnek is. Nem látunk majd annyi kidobott kenyeret a kukákban, eldobott, vajjal megkent kiflit, szalámis zsömlét útón-útfélen. Sajnos, tévedtünk! Mint hogyha semmi sem történt volna. Ugyanazt lehet látni, mint az áremelés előtt Hallottam olyan kijelentést, hogy „ugyan, mi az a néhány fillér vagy forint, szinte észre sem veszi az ember”. Valóban így lenne ez mindenkinél? Az bizonyos, hogy egyes embereknél egy ilyen változás talán semmit sem jelent. De most itt nem is az árváltozásról van szó, hanem sokkal többről: a „mindennapi kenyerünk” megbecsüléséről. A Népújság 1982. augusztus 14-d számának „Nincs már kalászkoszorú” című vezércikkében olvashattuk: „Mintha nem becsülnénk eléggé a holnap kenyerét”. „Szerintem ez a mondat — így kiemelve — bizony nagyon igaznak látszik. A szóban forgó cikk viszont így -'folytatja: „Az igazság az, hogy nagyon is becsüljük...” Nos, a másik oldalról nézve tehát nem vándorolnak el a fiatalok. Általában 2,5—3 kilométer távolságra vannak a községtől a munkahelyek. A közművesítés valóban előbbre haladt Füzesabonyban, ott társulást alakítottak, s a lakosság maga is hozzájárult a vezetéképítéshez, annak idején telkenként 4000 Ft-tal. A gerincvezetéket kiépítettük Dormándig, ez 700 000 forintba került. A lakosság anyagi hozzájárulásától függ, mikor haladnak tovább vele. Az úthálózat Dormándon jobb mint Füzesabonyban. Útépítésre, -korszerűsítésre két esztendő alatt ezen a területen 842 ezer forintot költött a közös tanács. Nem cél a tételes felsorolási, de csiak az elmúlt két évben az említetteken túlmenően több mint 800 ezer forint értékű fejlesztési munka volt a községben. Meg kell jegyezni azít is, hogy Füzesabonyban az idén csak a járdához szükséges anyagot biztosítja a tanács, a munkát a lakosság vállalta. Ugyanez Dormándon nem járt sikerrel. ez is igaz. Tehát a két mondat között igen éles ellentét van.. Csakhogy: amíg az egyik oldalon arról beszélünk, hogy mennyit tesizünk a szem veszteség-mentes betakarításért, addig a másik oldalon amiatt mérgelődünk, hogy a nehéz munkával és komoly költséggel elkészítet t készterméket, a kenyeret nem becsüljük kellőképpen. Hát mikor tanulják már meg egyesek, hogy a kenyér a legfontosabb táplálékunk, az életünk? Hiába vannak a mindannyiunk érdekében hozott rendelkezések, intézkedések? Bizonyára nem véletlenül történtek a különböző árintézkedések sem. Persze, nem arról van szó, hogy „verjük a fogunkhoz a garast”, de igenis becsüljük meg, amink van. De lehet-e erről eleget írni, vagy beszélni, ha most is vannak olyanok, akik ugyanúgy eldobálják a drága (itt nem a tényleges árára gondolok) kenyeret, mint előzőleg. Miért van ez a hanyagság? Érthetetlen. Vannak, akik arra hivatkoznak, hogy esetenként nem kielégítő a kenyér minősége. Lehet, de akkor sem helye® eldobni, hiszen van más megoldás isi. Dávid József Gyöngyös Sétáló belváros? Aki a kora esti órákban a sétálóvá minősített egri belvárosban vásárol, vagy csak azért halad végig a szűk és kirakatokkal, presszókkal tarkított Széchenyi utcán, mert csak részt akar venni a kellemes kora őszi esti nyüzsgésben, találkozni akar ismerőseivel, akikkel — ha csak percekre is — szót szeretne váltani, gondolja meg tervét, és figyeljen igencsak kinyitott szemmel! Nemcsak a teherautók, személykocsik — néha majdnem hatvan feletti sebességgel — motorkerékpárok okoznak gondot. Ojabban öt-hat főnyi kerékpáros csoportosulás bóklászik a kora esti sokada- lomban. Nem haladnak kiszámítható közlekedési vonalban, hanem csámborognak, jobbra- balra tekintgetve-forogva, olykor előre-hátra. Mert ugyebár kíváncsiak, nézik a járókelőket beszélnek egymáshoz, mert hisz ők összetartoznak, rájuk a sétán belül semmiféle KRESZ nem vonatkozik. Figyeljen az, akit a jó sorsa elébük vet; annak kell tudnia, hogy ők jókedvükben éppen hol csoportosulnak, kinek adnak fel megoida- nivaló feladványt. Egy-két évvel ezelőtt, ugyanilyen tizenévesek azzal szórakoztak, hogy a Népkertben a kora délutáni óráktól kezdve — ugyancsak csoportosan — versenypartikat rendeztek, ki tud több sétálót, vagy munkájába igyekvőt az elsuhanással megrémíteni. Most a terepet látjuk — áttették a sétáló belvárosba; így már merészebb is ez a feltűnési forma, divatot lehet belőle csinálni. Esetleg veszedelmet! Es az milyen jó hecc, ha a felnőttek, netán a szüleik ugrálnak, mert ők, a tizenévesek éppen szórakoznak? Talán kellene valamit tenni! Legalább közlekedésrendészetlleg intézkedni? —figyelő— A füzesabonyi járásban Vetélkedő a Szovjeutnióról (Tudósítónktól): Ki tud többet a Szovjetunióról? Ez a címe annak a vetélkedősoroziaitnák, amelyet a füzesabonyi járási pártbizottság és a járási hivatal hirdetett meg idén tavasszal az üzemeik dolgozói részére, összesen 164 brigád nevezett a vetélkedőre. Több mint 1800 brigáditaig készül az üzemi és a járási szinten szervezett döntőkre. Az üzemek politikai és gazdasági vezetői és a közművelődési intézmények folyamatosan segítik a felkészülésüket. Az üzemi vetélkedőkre ebben a hónapban kerül sor, elsőként szeptember 18-án, a sa- rudi szocialista brigádok mérik össze tudásukat. A járási vetélkedőt október végén tartják. Szeretnék hangot adni érzéseimnek!, amit Rozsics István, a Népújság aug. 7-i számában megjelent írása keltett bennem. Évtizedek óta gyötrődöm azon, hogy mi lett a sorsa annak az egyszerű, de igen nagyszerű asszonynak. Fájó szívvel veszem tudomásul életének kegyetlen befejezését. Én a 30-as években szüleimmel a hatvani kastélyban éltem, mivel édesapám Hatvány Irén alkalmazásában állt. Volt alkalmam — bár még úgyszólván gyermek voltam — tapasztalni azt a sok jót és szeretetett, amivel körülvette környezetét, legyen az családtagja vagy munkása. A kiöregedett cselédeket nyugdíjban részesítette, elhalt cseléd özvegyének özvegyi nyugdíjat biztosított. Abban az időben ez egyedülálló volt Gyerekeket iskoláztatott és még sorolhatnám azt a sok jót, amit önzetlen nemesszívűséggel tett. Ez mind olyan természetes és magától értetődő volt az ő részéről. Irén néni, mert csak így engedte szólítani magát tőlünk, gyermekektől, meghajtók drága emléke előtt és biztos vagyok benne, hogy ezt teszi mindenki, aki ismerte őt. Sok végtelenül kellemes emlékem van róla, játszott velünk, reggelenként együtt futottunk mezítláb a harmatos fűben, különböző játékokat talált ki nekünk és sok jóra tanított. Lovagoltunk, teniszeztünk, úsztunk, korcsolyáztunk és ő mindig velünk. Csodálatos volt. Nagyon szerette a gyermekeket, mindig voltak gyermekvendégek a kastélyában, akikkel mi együtt játszottunk. Leggyakrabban Hatvány Ferenc gyermekei voltak nála. Nagyon köszönöm a cikk írójának, hogy a mi újságunkban megemlékezett erről a nagyszerű asszonyról. Én büszke vagyok airra, hogy isimerhettem. Dr. Zsolnay Gyuláné Cikkünk nyomán Még visszatérünk rá ••• Lapunk szeptember 4-i, szombati számában „Első a gyerekek érdeke”, címmel cikk jelent meg, amely érthetően nagy érdeklődést váltott ki olvasóink körében. A hozzánk érkezett levelekre is válaszolva közöljük, hogy az ügyben a vizsgálatot az illetékes szervek még folytatják, annak lezárása után természetesen a levélírókat, az érdeklődőket, az érintetteket lapunk hasábjain tájékoztatjuk. (A szerk.) Ismét a kenyérről PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! A Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 1982. nov. 1-től 1985- okt. 31-ig terjedő időre SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE átadja a következő üzleteket: 1115 sz. EGER, Gárdonyi G- u. 4. 1 fős; Élelmiszer HTC 1309 sz. EGER, Gyártelep (Berva) 1 fős; Húsbolt 2105 sz- GYÖNGYÖS, Jókai u. 25. 1 fős; Élelmiszer HTC 2109 sz. GYÖNGYÖS, Attila u. 25. Élelmiszer HTC 2 fős; 2136/8. sz. GALYATETŐ, Élelmiszer HTC 2 fős 2301 sz. GYÖNGYÖS, Petőfi u. 28. Húsbolt 1 fős 2302/8. sz. MÄTRAFÜRED, Parádi u. Húsbolt 1 fős 2202/8- sz. MÄTRAFÜRED, Parádi u. Tejpavilon 1 fős 3303 sz. HATVAN, Rákóczi u. 35. Húsbolt 1 fős 3801 sz. HATVAN, Vörös Hadsereg 12. Dohánybolt 1 fős A pályázatokat kérjük 1982. okt. 11-ig benyújtani, a vállalat központjába — Gyöngyös, Róbert K- út 19. A versenytárgyalást 1982. október 19-én, 9 órakor tartjuk ugyanott. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a vállalat közgazdasági osztályán ad — Lukács Sámdorné osztályvezető-helyettes — 120-as ajtó. Profilbővítésre, változtatásra mód van. Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat GYÖNGYÖS, Róbert Károly út 19. 3201
