Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-12 / 214. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 12., vasárnap 3. 1. Egy tejfölös csupor mélyén úszik a gép. Alattunk, valahol a mélyben; Helsinki fényeit kellene látnunk, meg az ezer tavakat, meg a csodásán és örökkön zöld erdőket, meg a bennük kígyóként tekergő országutakat. S az országutakon az autók sűrű fénypontjait. Ehelyett ez a kavargó, sűrűn fehér massza, a vastag és nehéz esőfelhők áthatolhaitatlannak tűnő óriás dunyhája. Nem így képzeltem el az első találkozót Finnországgal, ahová gyermekkorom egykori és alkalmi levelezései után — Luisa Maina Raunió, Kotka Szauna- klatu 4/b/14: ma is tudom a hajdanvolt kislány, ma nyilván nagymama címét — oly régen vágyódtam, s amelyről oly sokat tudtam — hogy az valójában a semminél semmivel sem volt több. Testvér nép a nyelvi rokonság alapján, két város testvéri és immáron több éves kapcsolata és e kapcsolat „ápolóinak” itthoni elbeszélései és még egy ráadásul egy újság a Sata- kunnan megye kommunista lápja szerkesztőségével való ugyancsak már múlttal rendelkező személyes találkozások alapján. És a világot minden csücskével, mindenfajta emberével meg különösen találkozni ákaró kíváncsiság, mint mindezek összeötvözése alapján. Mert felmondani, leckeként, még csák elmenne a dolog, hogy Kalevala és az aktív semlegesség, hogy Mika Waltari, a Pori jazz-fesztivál és egy viszonylag kiegyensúlyozott gazdaság. Hatalmas faipar és: hajógyártás és Gallen Kellala festék szete... Dehát ezek nevek, fogalmak, amelyeknek tartalmát érteni bár érthetőm, de átérezni már aligha. Ezt az országot, vagy hogy inkább ennek egy jellegzetes darabját jöttem volt befogadni és emlékeimet őrző — abból mindig meríteni nem rest — iszákomba zárni. A repülőgép kerekei tompán ütődnek a befutó betonjához, felriadok töprengésemből: megérkeztünk. ... és még kétszáz kilométernél is több, a zuhogó esőben, a hűtlen tenger városáig, Poriig. Mogorva arcát mutatta volna fogadásképpen Suomi? Mäkeli Aarre tanyája az erdő rejtekén Ott, ahol most a kényelmes, lényegében a városközpontban álló szállodánk ablakain át próbálok első benyomást szerezni a késő estébe és esőbe süllyedt városról, ott valahá tenger volt. Ott, ahol most a szépművészeti múzeum áll, a helyén vámraktárak voltak egykoron és sokárbocos tengeri hajók, gályák, bárkák, korvettek kötöttek tó rendre — mert a tenger volt itt az úr. És ott, ahol most a majd §záz méter magas kilátóból nézzük az immár napfényben fürdő tájat, hogy odébb — véljük — tailán még Svédországig is elláthatna a szem — nos; ott is tenger volt. Ennek a városnak éppen úgy, mint az ország belső zugában levő bármelyiknek a sorsa elválaszthatatlan a tengertől. Amely Porit, a majd négyszáz éves története és történelme során, háromszor hagyta faképnél! Geológusok a megmondhatói és magyarázói, hogy milyen földtani folyamatok zajlanak le a Skandi náv-félszigeten. Ám az tény, hogy most évente 1 centimétert emelkedik a szárazföld, ennyivel hátrál és immáron harmadszorra hátrál a hűtlenné lett tenger. Vajh’ ki tudja, mikor szűnik meg a hátrálása és a tjiszta vizű és nem is keskeny folyó helyett, mikor öblögeti ismét partjait a városnak selymes hullámaival nyáron és ostromolja kemény jegével télen? Az idő Az erdei út a végtelenbe és lógat a végtelen csend világába csaórája nekünk lassan jár, embereknek, ám az emberek építette, őrizte városi már képes arra, hogy ha meghatározója nem is, de megfigyelője már lehessen a lassan, ráérősen, de feltartóztathatatlanul dolgozó természetnek. Mert ez a természet, a tenger, a sebes folyású patakok, a sodró erejű folyók, a megszámlálhatatlan és tü- körfényesen tiszta tavak, az óvott és gondozott sziklák, de a még ezeknél is jobban vigyázott végtelen erdők elválaszthatatlanok e táj emberétől. A természet nélkül nem érthető meg a finnek világa, élete, történelme. És jövőjük sem! A tenger; a halászat, a tengerészet, a hajózás; az erdő: az erdészet, a fakitermelési, a cellulózipar, a papíripar, a vegyipar elválaszthatatlanok egymástól. Az erdő adja az életet. Ügy is, hogy kincsei a világpiacon gazdagon értékesülnek, és úgy is, hogy a hétvégeken szinte kiürülnek a városok. Mindenki vonul ki, csodás és vará- zsos exodusaként az erdők mélyébe, a folyók, patakok vagy a tenger zöld fallal övezett világába — a finn faházak télen meleg, nyáron hűvös, de szaunájával mindig forró öleléssel váró vilá- gáibá. Helsinkiben egy hatalmas sziklabarlang tetejét „metszették” le és építettek a helyére tetőként egy modern fémvázas, üvegtetős kupolát, hogy megmaradjon körös-körül a szikla, és hogy legyen belőle: templom: Pori közelében az országút — számomra teljesen értelmetlenül — ír le egy fölösleges kanyart. Egy „szép” sziklát kerül ki. Házigazdánk és vendéglátónk büszkén mutatja erdei lakásának díszét, az óriás nyírfa alatt meghúzódó, de csak ahhoz képest kicsinyke sziklát, amely lám az ő kis birtokán van; s amelyen jól láthatóak az egylkor itt volt és azóta eltűnt tenger nyomai: mily magasra jutottak egykoron a habok. — De hát itt nagyon sok a szikla... De hát itt mindenütt szikla van — jegyeztem meg bárdolatlanul. Mäkeli Aarre, az Ásta Astahovi tanya boldog tulajdonosa rezignált reménytelenséggel nézett rám... — ... de nem ilyen — sóhajtotta, és megindult a fürdőház, azazhogy a szauna felé. Invitált: kezdődik az esti szertartás. Erdő mélyén, kis patak mentén, egy szép szikla tövében, akár a mesében. Csakhogy Finnország sem a mese országa. (Folytatjuk) Gyurkó Géza A kereskedelem felkészült, de ... Több a hordó — változatlanul kevés az üvegballon A rövidesen megkezdődő szüret elengedhetetlen kellékei a puttonyok, hordók, csöbolyók, darálók, prések, demizsonok, mustfokolók és a must kezeléséhez, tisztításához szükséges vegyszerek. A kereskedelem is felkészült a szüretre, az elmúlt évekhez képest javult a kínálat, bár néhány szüreti kellék az idén is hiányzik az üzletekből. A Hermes Szövetkezet üzleteiben bővült a hordók választéka. Tavaly csak a drágább tölgyfahordók voltak kaphatók, az idén már 50-től 200 literesig az olcsóbb akác- és epenfából készülteket is kínálják az üzletek. Minden nagyságú hordóhoz kapható a korábban csak egy-két méretben árusított fa hordócsap. Kétféle méretben kínálják a hordók alá helyezhető fakádat, a kármentőt. A darálók és présgépek ugyancsak széles választékban kaphatók a legkisebbtől a legnagyöbbig. Évek óta hiánycikk viszont a hordóra helyezhető kiskád, az úgynevezett csobolyó, a fia merítőedény és a faput- tony, amelyre máig sem találtak hazai gyártót. Ugyancsak hiába keresik a vásárlók — főként a kiskerttulaj-. donosok — a fonat nélküli 30—60 literes üvegtoalIonokat, helyette az 5—10 literes de- mizsinokat kínálják, ezek azonban lényegesen drágábbak. Jövőre várhatóan javul a helyzet, mert a Salgótarjáni Öblösüveggyárban automatát helyeznek üzembe üvegballonok nagyobb rneny- nyiségű gyártására. A vas-edény üzletekben jelenleg 150—300 literes hordók kaphatók, a közeljövőben azonban megérkeznek a kisebb méretű, 50— 100 literesek is. Prés; daráló, és a szőlőszemeket a csumá- ról leszedő, úgynevezett bogyózógép széles választékban kapható. A vas-edény üzleteiben is hiánycikk azonban a fa merítőedóny és a fiapuittony. Helyette bádogból készülteket kínálnak. Megszépül a lakótelep Lakásokat újítanak fel Lőrinciben (Tudósítónktól): Az új lakótelepek építése mellett a meglevő lakásállomány megóvása kiemelkedően fontos népgazdasági érdek. Ennek a kormányhatározatnak tesz eleget a Vison- tai Gagarin Hőerőmű Vállalat, amely példamutató munkába fogott: a lőrinci gyártelepen a jelenlegi tervidőszakban összesen' 280 lakást újítanak fel, amelyre 35 milliót költenek. Az épületek nagyobbik része még a felszabadulás előtt készült, tehát már rájuk fért a tatarozás. Ám a vállalat nem éri be ennyivel: korszerűsíti a távfűtést, a víz- és elektromos vezetékeket, kicseréli a tetőszerkezeteket, megjavítja az utakat, járdákat is. Ezért úttörő jellegű a lőrinci lakótelep felújítása. A 38 épület valóságos kis városika a nagyközség szélén. Vonzó, mint egy üdülőhely. Eddig 14 pavilon jellegű, árkádos ház kapott új köntöst. — A felújításon januártól dolgoznak az építők — sorolja az erőmű karbantartási csoportvezetője, Somogyi József. — A Hatvani Építőipari Szövetkezet és a lu- dányhalászi Ipolyvölgye Termelőszövetkezet szakembereivel együtt gyárunk 40 karbantartója is a korszerűsítésen munkálkodik. Ha a tervezett átalakítási ütemet tartani tudjuk, úgy évenként tizenkét épület felújítását végezzük el. Egyébként egy lakiás korszerűsítésére átlagban 140 ezer forintot fordít a cégünk. Arra törekszünk, hogy gyorsan és jó minőségben készüljenek el a bérlakások. — Hová költöznek a lakók? — Amíg befejeződnek a munkák, addig a lakókat — az erőmű költségén — munkásszállón helyezzük el, ahol összkomfortos körülmények között várhatják a kulcsátadás boldog pillanatait. Persze, néhányan csak nehezen értik meg, hogy a felújítás közös érdek — állítja Somogyi.* — Azok, akik ragaszkodnak a régi lakásukhoz, az elavultat féltik. Az újjávarázsolt otthonok bérlőivel viszont madarat lehetne fogatni... A főtéren levő házak már megszépültek. Az egyemeletes épületben alakították ki a lakók ideiglenes otthonát; a földszinten' van az élelmiszer áruda, a húsbolt, a szolgáltató helyiségek, a posta- hivatal, Vele szemben a megfiatalodott kultúrház: magteremmel; könyvtárral, és kultúrhelyiségekkel. A felújított épületek nemcsak .kívülről szépek. A belülről is tetszetős lakásokba most már jól illenek a modern bútorok, s a lakberendezési 'tárgyak. Mika István A gazdaságprognózis kudarca? A kihívás erősíthet is Előreláthatok voltak-e azok a világgazdasági változások, amelyek népgazdaságunkat 1982-ben különösen érzékenyen érintették, vagy azok sorscsapásként értek-e bennünket? A gazdaságirányítás az 1980-ban és 1981-ben mára népgazdasági tervezésben figyelembe vette a világ- gazdasági bizonytalanságokat. Erre utal, hogy a hatodik ötéves terv lényegében nyitott jellegű, ami azt jelenti, hogy éppen az előre beláthatatlan változásokra számítva csak a legfontosabb arányokra vállal kötelezettséget. Az 1982. évi terv és a szabályozók egyaránt a világgazdaság pangását vette figyelembe. Ebből is következik, hogy a gazdaságirányítás bizonyos mértékben már előre jelezte a romlási lehetőségeket. Igen ám, de az előrejelzés alulbecsülte a várható romlást, állapították meg többen. Ez igaz, de egyáltalán lehetett-e pontosabb prognózist adni, s arra stabilabb tervet és szabályozó mértéket kialakítani ? Az 1982. évi világgazdasági változások, az egyre mélyülő válság előre jelzésének minőségét szerintem csak úgy szabad értékelni, ha figyelembe vesszük azokat a tényeket, amelyek helyzetünket megnehezítették, és azok előrebecslési lehetőségét értékeljük. A prognózisok alapját képező különböző nemzetközi információk 1981-ben és 1982 elején már a fejlett tőkés országok igen ^szerény mértékű gazdasági növekedésével számoltak és a válság kifulladását valószínűsítették. Tavaly a magyar vállalatokhoz intézett körkérdések is ilyen szellemű válaszokat eredményeztek, a gazdálkodó egységek általában nagyobb növekedésre számítottak, mint amilyenre valóban lehetőségük nyílt 1982 eddig eltelt időszakában. A kiinduló információk alapján az 1982. évi terv és szabályozó mértékek nem tartalmaznak túlzottan „optimista” elemeket, de a bekövetkezett változások előnytelen hatásai még a legborúlátóbbak elképzeléseit is túlhaladták. Ennek okai elsősorban a nemzetközi politikai légkör változásában keresendők. Közismert például, hogy az amerikai gazdaságpolitika ma már logikailag sem követhető fordulatai is a kiszámíthatatlan tényezők számát bővítik. Gondoljunk itt csak az USA kamatpolitikai manővereire vagy a különböző irányú kereskedelempolitikai intézkedéseire. Ezek a változások nemcsak számunkra, hanem az amerikai szándékokról lényegesen jobban informált nyugati. országok számára is meglepetés erejével hatottak. Kétségtelen; hogy az előrejelzés „minősége” hazánkban volt olyan jó, mint a többi országban. Más kér- dis az, hogy a kialakult helyzetre való reagálásunk még mindig viszonylag lassú. Az év első két hónapjában már erőteljesen tápasztalt • jelenségekre a szabályozó rendszerben csak az év közepén vontuk le üü szükséges, ám a vállalatok számára gyakran igen fájó következtetéseket. Ráadásul nem egy példa van arra, hogy viszonylag alacsony értékű importtal való „takarékosság” magasabb értékű export elvesztését eredményezi. Mennyire tekinthető tartósnak a jelenlegi, szigorú intézkedéseket is követelő világgazdasági helyzet? Feltehető, hogy az adott, a vállalatoktól nagyobb teljesítményeket követelő, a belföldi fogyasztást szűkítő világgazdasági feltételek nem múlnak el 1982-ben, hosszabb távon azonban a külgazdasági feltételek bizonyos szerény javulásával számolhatunk, mert az sem valószínű, hogy a tőkés világgazdaság ne mozduljon el a jelenlegi holtpontról. Meggyőződésem, hogy napjaink kihívása — ha jobban dolgozunk és levonjuk a szükséges tanulságokat — ellenállóképesebbé teheti gazdaságunkat, s ez normális viszonyok között a versenyben előnnyé válhat. Népgazdaságunk fejlődését a jövőben úgy kell irányítani, hogy kellő tartalékaink legyenek a nem várt világgazdasági változások következményeinek mérséklésére. Wiesel Iván iíi" ~ liiin *»,. < A3 I *5 i • ... • . ! • T gu — ü» J ■ * * » »"1 ! £~ \~á\í - » _.*5* í ; i k ' ^1* Cj
