Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-05 / 208. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 5., vasárnap Életünk a statisztika tükrében A VILÁGBÉKÉÉRT, A POLITIKAI ENYHÜLÉSÉRT Szolidaritási akciósorozat Komplett szállítás több haszon Politikai fórumokkal, gyű­lésekkel, kiállítás9kkal is tö­rekszik a Magyar Szolidari­tási Bizottság arra, hogy köz­véleményünk minél szélesebb körben ismerje és értse meg a rendkívül bonyolult nem­zetközi helyzet összefüggé­seit, a békéért, a politikai enyhülésért, a leszerelésért folytatott világméretű küz­delem fontosabb eseményeit, a társadalmi haladásért, a nemzeti felszabadulásért küzdő népek harcát. É célo­kért a bizottság — éves programja és hagyományai szerint — szeptember 1-től az idén is meghirdette az an­tifasiszta világnap őszi szo­lidaritási akciósorozatát. Az akciósorozat mindig időszerű gondolatának nap­jainkban külön jelentőséget ad, hogy a második világhá­ború befejezése óta talán a legfeszültebb kapcsolatok időszakát éljük. A bizottság is felhívja a közvélemény fi­gyelmét : határozottan ítélje el az Amerikai Egyesült Ál­lamok és szövetségeseinek agresszív, a világbéke szem­pontjából beláthatatlan kö­vetkezményekkel járó kon- frontációs politikáját. Tilta­kozzon Izrael közel-keleti ag­ressziója, a Palesztinái és a libanoni nép elleni támadá­saival szemben. Emelje fel szavát a latin-amerikai né­pek és Afrika déli részének haladó és felszabadítási moz­galmai elleni helyi háborúk, a független államok bel- ügyeibe történő beavatkozás és a reakciós erőknek nyúj­tott támogatás ellen. Bizto­sítsa szolidaritásáról Viet­nam, Kambodzsa és Laosz népeit békés építőmunká­jukban, s tiltakozzon a nem­zetközi imperializmust tá­mogató kínai hegemonizmus és a térség más reakciós erőinek törekvései ellen. Nyilvánítsa ki szolidaritását az afgán néppel, ítélje el az afgán forradalom külső és belső ellenségeinek a politi­kai kibontakozást akadályo­zó provokációit. Az utóbb időben a nem­zetközi élet alakulására rá­nyomta bélyegét az imperia­lista erők kiélezett támadá­sa a Szovjetunió, a szocialis­ta országok és a haladásért küzdő népek ellen. A jelen­legi feszült nemzetközi hely­zet alapvető oka az imperia­lizmus szélsőséges köreinek agresszív politikája, az a tö­rekvése, hogy katonai erőfö­lényre tegyenek szert és ez­által a maguk javára változ­tassák meg a történelmileg kialakult nemzetközi erővi­szonyokat. A nemzetközi im­perializmus a befolyása alatt álló fejlődő országokban ki­épített katonai támaszpont­rendszerével, a gyorshadtes­tek felállításával, végletekig kiélezett progpagandahadjá- ratával, a nemzetközi jogot és az alapvető emberi jogo­kat sárbatipró rendszerek agresszióinak támogatásával, az ellenük' emelt szankciók végrehajtását akadályozó vé­tókkal súlyosan veszélyezte­ti Afrika, Ázsia és Latin- Amerika népeinek szabadsá­gát, függetlenségét és a nemzeti felszabadító moz­galmak, a haladó és demok­ratikus országok által kitű­zött céjok elérését. Ez a veszélyes nemzetközi helyzet megköveteli a nem­zeti felszabadító mozgalmak­nak nyújtott politikai, erkölcsi és anyagi támogatás kiszéle­sítését, a politikai független­ségüket elnyert és a neokolo- nialista törekvések ellen küz­delmet folytató országok ösz- szefogásának erősítését. Elsőrendű feladat tehát rá­irányítani a közvélemény fi­gyelmét azokra az imperia­lista törekvésekre, amelyek a fegyverkezési verseny fo­kozásával a katonai erőfö­lény megszerzésére irányul­nak. Hangsúlyozni kell a Szovjetunió és a szocialista országok újabb kezdeménye­zéseit, amelyeket az enyhü­lés eredményeinek megőrzé­se, a fegyverkezési verseny megállítása érdekében tesz­nek. Ezért kéri fel a Magyar Szolidaritási Bizottság titkár­sága a tagszervezeteket, hogy az őszi akciósorozat politikai céljaiért minél több önálló, helyi kezdeményezésre épü­lő akciót szervezzenek. R. T. J. Mennyivel egyszerűbb úgy házat építtetni, ha az em­ber nem maga futkos ce- • mentért, homokért, mészért, tégláért, s egyéb építőanya­gért, nem ő maga kilincsel a kőművesnél, ácsnál, s más szakiparosoknál, hanem mindezt a vállalkozóra bízza. Arra, aki rutinból kevesebb utánjárással képes megol­dani ezeket a feladatokat. Ugyanígy a gazdasági élet­ben: mennyivel egyszerűbb a dolga annak a megrende­lőnek, aki, ha gyárat akar építtetni, olyan partnert ta­lál, aki nem csupán egyikét munkafolyamat elvégzését vállalja, hanem komplett berendezések, létesítmé­nyek kulcsrakész szállítását. S ma már' a vevő — külö­nösen ha kemény valutával fizet, mindinkább ilyen for­mában várja megrendelései teljesítését. Az export-fővállalkozás hathatós módszer kivitelünk növelésére és a jövedelme­zőség javítására, következés­képpen a gazdaságirányítás eddig is ösztönzött elterjesz­tésére. A fővállalkozás, a különféle termékek és szol­gáltatások elaprózott kivite­le helyett a szellemi tőke és a gyártási kapacitás össz­pontosításával többet hozhat a konyhára, mintha egyen­ként adnák el a terveket, berendezést, technológiát. Igaz, a rizikó is nagyobb, hiszen a fővállalkozónak al­vállalkozók tucatjával kell egyezkednie, s a tervezők, kivitelezők tevékenységéért is őt terheli a felelősség. A kockázatért cserébe azonban nagyobb a haszon egyebek közt azért is, mert így a fővállalkozásba olyan szál­lítmányok, szolgáltatások is bekerülhetnek, amelyek — miután az építés helyszínén is beszerezhetők — önma­gukban eladhatatlanok len­nének. Az ecsetelt előnyök elle­nére sem eléggé elterjedt forma nálunk a fővállalko­zás. Miért? Nemrégiben ta­pasztalatok, érdekeltségi formák összegzésével erre keresett választ egy szakem­berekből álló munkabizott­ság. A vizsgálatok kiderítették, hogy például a gépgyárak közül csak kevés képes komplett technológiát aján­lani. A belső piaci feszült­ségek miatt — érthető mó­don — az építőipari válla­latok csak az utóbbi évek­ben kaptak kedvet a külföl­di fővállalkozásokhoz. Las­san viszont hagyományai vannak az állattenyésztési telepek és a komplett mező- gazdasági rendszerek ex­portjának. Tervezőirodáink is exportálnak terveket,, de ehhez nem szervezik meg — a valószínűleg busás ha­szonnal járó — kivitelezői hátteret. A munkabizottság elemzései során fény derült arra, hogy vannak fővál­lalkozóink, akik komplett beruházások megtervezésére, kivitelezésére törekszenek, ám az alvállalkozókat gya­korta nem a honi, hanem a külföldi cégek között kere­sik. Az indok: a hazai köz­reműködők szállítási készsé­ge kifogásolható, külföldi partnerekkel biztonságosabb a feladatok pontos teljesítése. Miközben idehaza mérsék­lődött a beruházási javak iránti igény, a fejlődő or­szágok jó lehetőséget kí­nálnak a kihasználatlan ka­pacitás lekötésére. Ám ezek­re az országokra az jellem­ző, hogy nem egyes gépeket, berendezéseket vásárolnak, hanem valamilyen termék teljes technológiai és szer­vezési rendszerének szállítá­sát várják a partnertől. Méghozzá oly módon, hogy az eladó — a fővállalkozó — ne csupán a műszaki eredményeket szavatolja, hanem szervezze meg a ke­zelőszemélyzet betanítását, az üzemeltetést, valamint közreműködjön a vállalat- vezetésben és az értékesí­tésben. A magyar cégek zöme, részben az éles piaci ver­seny, részben produktumuk nívójánál fogva, zömmel a fejlődő országok megrende­lőinek igényeit képes kielé­gíteni. Következésképpen nagyobb teret, több lehető­séget kell adni azoknak a cégeknek, amelyek vállalják a komplett szállítások koc­kázatát. A hazai vállalatok érdekében a munkabizott­ság szabálymódosításokat javasolt. Egyengeti a fővál­lalkozások előtt az utat a külföldi kirendeltségek meg­erősítése is. A gyors aján­lattételhez (sokszor ezen áll vagy bukik a megrendelés elnyerése) szükség van pél­dául a fogadó ország poli­tikai, jogi, szabványügyi, pénz- és hitelügyi, biztosítá­si, szállítási, munkaügyi sza­bályainak ismeretére. Az utóbbi időben az ilyen in­formációk megfelelő, szak­értői kezelése érdekében egyebek közt növelték a kül­képviseleteken dolgozó vál­lalati szakemberek arányát. Egyszerűsítették és ésszerűsítették a külszolgálatban dolgozók díjazási, premizálási rend­szerét, és a vámmentességre vonatkozó új szabályok is jobban szolgálják a fővál­lalkozásban rejlő lehetősé­gek kiaknázását. Anélkül, hogy a szigorúan szakmai módszereket részleteznénk: az úgynevezett devizacím- zettségmegosztás, az elszá­molási módszerek finomí­tása és egy sor más intézke­dés ugyancsak hozzájárul a fővállalkozás elterjedésé­hez. Addig is, amíg külön szabályozás helyett a válla­latok, közvetlenül érzékelve a piaci igényeket, a nagyobb haszon reményében önként vállalják a fővállalkozással járó nagyobb kockázatot. Molnár Patrícia A KSH szerkesztésében és a Statisztikai Kiadó gon­dozásában megjelent az idei Statisztikai Évkönyv ada­taiból a gazdasági életre vo­natkozó információkon kí­vül számos érdekesség ol­vasható ki az ország lakos­ságának mindennapi életé­ről, a népesség alakulásá­ról, műveltségi színvonalá­ról, a sportolási, a pihenési lehetőségekről, s még az időjárásról is. Az évkönyvből megtud­juk, hogy az ország lakos­sága 1982 elején 10 710 900 volt, a megelőző évhez vi­szonyítva mintegy kétezerrel kevesebb. Valamelyest to­vább növekedett a nők ará­nya: 1982. január 1-én ezer férfire 1066 nő jutott, s bár közismert, hogy némileg öregedett a lakosság, még mindig a 25—29 évesek van­nak legtöbben: több mint 900 ezren. Tavaly a megelőző évhez viszonyítva valamivel keve­sebben kötöttek házasságot, növekedett viszont a háza- sulók átlagos életkora, mind a férfiaknál, mind a nőknél. A nagy korkülönbséggel megkötött házasságok szá­ma nem magas, de tavaly is négy alkalommal volt rá példa, hogy hatvan évnél idősebb férfi húsz éven aluli leányt vett feleségül. Ugyan­csak négy alkalommal for­dult elő, hogy ötven évnél idősebb nő 20—24 év közötti férfival kötött házasságot. Tovább növekedett a má­sodszor is újraházasodók aránya. A legtöbb gyermek azok­ban a házasságokban szüle­tett, ahol az apa életkora 25—29, az anyáé 20—24 év között volt. Egyetlen ■ eset­ről tud a statisztika, ahol a gyermek születésekor az anya ötven évnél idősebb, az apa viszont húsz-egyné- hány éves volt. 1981-ben csaknem 480 ezer gyermek járt óvodába, mint­egy 1,2 millió általános is­kolába, 157 ezer szakmun­kásképzőbe, 327 ezer közép­iskolába — közülük 68 300- an érettségiztek —, 102 ez­ren látogatták a felsőfokú intézményeket, s ezekben több mint 25 ezren szerez­tek az elmúlt évben dip­lomát. „Én nem értek máshoz, csak a betöréshez!” Rendőrkézen az öt megyét megjárt betörők A Polski Fiat méltóságtel­jesen gördült be a Palota utcába. Poroszlón, majd le­parkírozott. Éjfélen túl járt az idő, G. V.-é(k mégsem aludtak, — fájt a foga az asszonynak. A férj felfigyelt a motorbúgásra, az ablakon át megpillantotta az idegen autót, s látta azt is, hogy ketten kiszállnak belőle az utcai lámpát kővel kidobják, és elsietnek. Kíváncsiságból — na meg egy korábbi pos­tarablás kapcsán kiadott rendőrségi felhívás nyomán — odamerészkedett és felír­ta a jármű rendszámát Ak­kor még nem is sejtette, mi­lyen jót cselekedett... Minden kezdet nehéz? Még a múlt év nyarán szinte ugyanaz a gondolat pattant ki két kisújszállási fiatalember fejéből. Külön- külön, a 29 éves Rácz János és a 26 éves Molnár Endre egyaránt arra az elhatározás­ra jutott, hogy valamilyen módon ki kellene egészíteni a nagylálbon éléshez bizony kevés keresetüket. Erre ösz­tökélték őket élettársaik is. Közös ismerős, K. E. hozta össze a két férfit, akik ha­mar egyezségre jutottak a dolog mikéntjében. — Én nem értek máshoz, csak a betöréshez! —• jelen­tette ki Rácz, akit előzőleg már vajóban többször fele­lősségre vontak1 ilyen bűn- cselekményekért. Molnár is belement, ő az elnyűtt Sko­dáját szerette volna kicserél­ni — persze, pénze nem volt rá. Alaposan felkészültek: spe­ciális szerszámokkal — erő­vágó, feszítővas, kalapács, véső stb. — szerelték fel magukat, az éjszakai „mun­kához” Molnár adta az au­tót, Rácz pedig a hatalmas testi erejét. Menekülés ese­tére még álarcot is készen­létbe helyeztek maguknak. Emellett: úgy döntöttek, hogy csak falusi boltokat ke­resnek meg, és csak hétvé­geken „dolgoznak”. Hiszen így a legkisebb a valószínű­sége annak, hogy valaki meglátja őket. Arra is volt gondjuk, hogy konspirálja- nak: Kisújszállásor. soha nem mutatkoztak együtt nyilvános helyen, az utóbb megkérdezettek nem is sej­tették, hogy ők ismerik egy­mást. A dolgok rendje ez volt: késő este Molnár autó­jával megjelent Rácz élet­társának lakása előtt, dudált, s már indulhattak is. így történt ez az egyik ta­valyi augusztusi éjszakán — első közös akciójukkor. A nagylaposi csárdát szemelték ki, már a bejáratot is fel­feszítették, ám valaki meg­A fotel alja kitűnő rejtek­hely a lopott holmiknak zavarta őket. Nem volt me­se, menekülni kellett A fő­próba tehát elmaradt... Hat és fél mázsa sem akadály Az előadások azonban szinte kivétel nélkül sikerül­tek. Az idén májusig 15 al­kalommal öt megye — Bé­kés, Szolnok, Hajdú, Pest és Heves — 18 helyiségébe ki­rándultak, és a vizsgálat megállapítása szerint 42 bűn- cselekmény írható a terhűk­re. Főleg az iparcikküzle­teket és az élelmiszerbolto­kat fosztogatták nagy elősze­retettel. Mindenütt — ahová csak megérkeztek — először Molnár kamatoztathatta vil­lanyszerelői szaktudását, ő hatástalanította a riasztó be­rendezéseket. Az erőszakos behatolás a hatalmas izom- kötegekkel rendelkező, félel­metes erejű Rácz dolga volt Elsősorban pénz utdn kutat­tak, ha azonban nem talál­tak, válogatás nélkül a zsák­jukba gyűjtöttek minden ér­tékesnek vélt tárgyát Nem riadtak vissza a ne­héz fizikai munkától sem a cél érdekében. Martfűn egy boltban hat és fél mázsás páncélszekrényre bukkan­tak, s'vitték el azt jó dara­bon. A kiskörei ABC-áruház- ban az iroda falából bontot­ták ki a páncélládát, a!me- ilyet nyugodtan — a kocsi hátsó ülésére dobva — ha­zaszállítottak. O’tt szétfeszí­tették, a benne lelt 35 ezer forintot zsebre vágták, a maradványokat pedig bele­szórták a szomszéd kútjába. Utolsó színrelépésükkor, má­jus 2-án éjjel Poroszlón, a Tiszavirág étteremben a be­tonpadlózatot zúzták dirib- darabra, s emelték ki belő­le a pénzesládát Az a bizonyos banánhéj... Tovább már nem is foly­tathatták beszerző kőrútjai­kat Bármennyire is felké­Amlt a képen látnak, az zsákmányuknak csak egy része szültek, ügyeltek a legapróbb részletekre — elérte őket az, amitől a bűnözők leginkább tartanak: az a bizonyos ba­nánhéj. Pedig ekkor sem kö­vettek el hibát: akárcsak másból. Poroszlón is több száz miéterre állították le autójukat a bűntett színhe­lyétől. Nem számíthattak vi­szont az aludni nem tudó család lelkiismeretességére. G. V., amikor másnap meg­tudta, hogy betörés volt a faluban, azonnal átadta a rendőrségnek az előző éjjel feljegyzett rendszámot. Nem egészen egyhetes körözés után — lévén a Polski Fiat még régi tulajdonosa nevén — Pakson fogták el Molnár Endrét és élettársát, a túr- kevei, 20 éves Anka Máriát. Az autóban meg is találták a legutoljára lopott holmi­kat. Innen már gyorsan ve­zetett az út Rácz élettársá­nak, Törösné Hrutka Máriá­nak a lakására, ahol a ház­kutatás során két fotel aljá­ból, mintegy 40 ezer forint értékű eltulajdonított áru­cikk került elő. Tagadásnak nem volt ér­telme, a közvetlen tárgyi bi­zonyítékok egyértelművé tették, hogy kik is követték el ezt a nem mindennapi bűncselekmény-sorozatot. Egy esztendő leforgása alatt a kis társaság összesen 424 ezer forint kárt okozott Kü­lönösen érdekes a dolog ak­kor, ha hozzávesszük, hogy Ráczék úgymond fagyszü­netet is tartottak: a téli hó­napokban nem mozdultak ki Kisújszállásról, gondolván arra is, hogy síkos úton ne­hezebb a menekülés autóval. Említésre méltó az is, hogy az öt megyén, át utazó betö- tőbandát a lakosság segítsé­gével fogta el a rendőrség, — G. V.-ét jutalomban is részesítették — csakúgy, mint a tavasszal nagy port felkavart besenyötelki pos­tarablókat. Rácz János és társai ellen bűnszövetségben elkövetett, jelentős kárt oko­zó betöréses lopás bűntette miatt tart az eljárás, s az ügyet a Heves megyei Rend­őr-főkapitányság bűnügyi osz­tályának dolgozói a közel­múltban adták át vádemelé­si javaslattal az ügyészség­nek Szalay Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents