Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-04 / 207. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. September 4., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM Fogalmak ébresztése Este héttől tízig boldog Galambos Erzsi Fényes Szabolcs—Labiche—Szenes Iván Flo- rentin kalap című zenés játékában S okan kérdezik manapság egymástól, hogy a megindult és nagyarányú filozófiai könyvkiadás vajon nem valamiféle kulturális adó-e. A kultúra érdekében, úgy látszik, adóznia kell a magyar könyvkiadásnak — mondják —, tehát megjelenteti egymás után Kanttól A tiszta ész kritikáját, Hegeltől az Ifjúkori műveket, Mar- cuse-től az Ész és forradalmat, és sok más alkotást. Azt mindenki elismeri, hogy minden társadalomnak szüksége van — többek között — a maga műveltségi színvonalának fenntartására, és ehhez hozzátartozik a valamikor klasszikussá vált művek kiadása. Amit azonban sokkal kevésbé látnak, az az, hogy kiadásuk nagyon is konkrétan gondolatébresztő lehet. Pedig valós tény, hogy a klasszikus alkotások történetileg mindig is gondolatéb- resztőek voltak. A régi fogalmak állandóan újra feltámadtak, megmutatták erejüket, és kiderült róluk, hogy frissek. Platón régen élt, de az újplatonizmusban a XV. és XVI. században megint csak reneszánsza volt, és aki ismeri a reneszánsz igazi történetét, nagyon jól tudja, hogy Platón nélkül nem zajlott volna le úgy, ahogy lezajlott. De menjünk tovább. Lessing éppen úgy megújította Arisztotelész fogalmát a drámai megtisztulásról, a katarzisról, mint ahogyan a maga módján a francia forradalom megújította az antik demokrácia csaknem minden jelszavát. Fölelevenítette többek közt a demokratizmus fogalmát, a szokraté- szi egyenlőség-gondolatot stb. Ezen nincs mit csodálkozni. Nagy osztályok, nagy történelmi mozgások onnan merítenek, ahonnan tudnak. Moliere-t idézhetném ezzel kapcsolatosan, aki midőn megkérdezték tőle, hogy miért vett át egy egész felvonást Cyrano de Bergerac darabjából, azt válaszolta csupán: „Ami nekem kell, azt onnan veszem, ahol találom.” De ez nemcsak művészi magatartás. A történelem is mindig onnan meríti a gondolatokat, ahol találja, a haladó történelem onnan, ahol a haladó gondolatok vannak, a reakciós történelem pedig onnan, ahol a retrográd gondolatok rejtőznek. De ideje visszatérni eredeti kérdésünkre. Vannak-e a filozófiai történelemben ma is felhasználható gondolatok? Persze nem a marxizmus klasszikusaira célzok, akiknek nagyon sok alapvető gondolatát ma is naponta felhasználjuk. Azt hinnők, hogy pusztán polgári gondolatok egyáltalán nem használhatók már napjainkban, különösen azért nem, mert a múltra vonatkozóan a múlt légkörében hangzottak el, és több évszázados gondolatokat nem érdemes feleleveníteni. Pedig velük is éppen az történik, mint az arisztotelészi gondolattal Lessing idején, vagy mint a platónival a reneszánsz korában. Egyetlen gondolatot szeretnék kiemelni, amelyet igen sokszor nem értenek meg vagy félreértenek. Ez a gondolat a felvilágosodás idején alakult ki: az értelmes önzés gondolata. Persze paradox . problémafelvetés. Különösen paradox mindazok szemében, akik az önzés mellé teljesen képtelenek volnának egy pozitív jelzőt társítani. Valami vagy értelmes, vagy önző — általában ez a felfogás uralkodik, s nemcsak most, hanem évszázadok óta a köznapi életben. Illetve: az önzés az valami egészen más fogalom, mint az értelem. Az önzés pusztán etikai, helyesebben szólva negatív etikai fogalom, az értelmesség viszont ismeretelméleti, pozitív ismeretelméleti fogalom. Ne keverjük tehát össze a fogalmakat — szokták mondani. Hangsúlyozni szeretném, hogy a felvilágosodás idején eleinte szintén nagy ellenállásba ütközött ennek a két kategóriának a párosítása. De azután szinte divattá vált. Mert mit jelentett az értelmes önzés? Voltaképpen a polgárság nagy illúzióját. Azt jelentette, hogy ha az ember nem szűklátókörűén gondolkozik, hanem például nzso- ra helyett befekteti a pénzét valamiféle vállalkozásba, akkor ennek az eredménye kettős lesz. Egyfelől saját érdekeit is szolgálja, hiszen a vállalkozáson nyer, keres és a vállalkozás eredményeként meggazdagszik. Másfelől pedig az egész társadalom gazdagságát növeli, hiszen az új vállalat új munkaalkalmat teremt, felgyorsítja a társadalmi létben a technika fejlődését, továbbá szükségszerűvé tesz olyan — a társadalmi élet szűkebb körében is végbemenő — változásokat, mint amilyen például a lakosság tömörítése vagy a harmadik rend, a polgárság erősödése, melyeknek jelentősége az egész társadalmat érinti. Ebben a vonatkozásban már lehet értelmes önzésről beszélni. Értelmetlenül önző ember Moliére Harpagonja, akinek éppen ezt a vonását emelte ki Márkus László mostani Harpagon-alakítása. Az értelmesen önző ember egészen más, az a társadalomnak is hasznára van. Beaumarchais A sevillai borbélyban azt mondatja Figaróval Almaviva grófnak, hogy el kell csábítania és feleségül kell vennie Rosinát, amivel egyszerre két nagyszerű dolgot visz véghez: a saját érdekét is képviseli, hiszen szereti Rosinát, másfelől egy öreg zsarnokot, Ro- sina gyámját is megszégyeníti ezáltal. Mármost a zsémbes öregember megszégyenítése — társadalmi érdek. Miért ébresztgetjük ma az értelmes önzés fogalmát? Nyilván nem azért, hogy valamiféle kapitalista vállalkozásokat és azok pozitívumait propagáljuk. Az értelmes önzés egy más vonatkozásban, új interpretációval a szocialista társadalomban is hasznos fogalom lehet. Engels egyszer azt mondta: „Hisz mindannyian érdekből vagyunk kommunisták.” S ezzel azt jelezte, hogy a szűk- látókörű emberek nem veszik észre: a társadalmi érdek előbb-utóbb a szocializmus felé irányítja az embereket. S fűzzük hozzá, hogy az érdekek és az értelem összhangja, vagyis az, hogy mindenkinek legyen érdeke okosabban, pontosabban dolgozni, mivel a társadalom értelmesen méltányolja, anyagilag is, erkölcsileg is elismeri — már a szocializmusban is létező fogalom. Ha az érdek nem ütközik össze a szocialista közösség tendenciáival, ha tehát a szocialista társadalom az egyéni és a közérdeket egyesítő gazdaságirányítást dolgoz ki, akkor szintén az értelmes önzés lehetősége jön létre, ami azt is jelenti, hogy a szocialista társadalomban az egyén boldogulása és boldogsága, valamint a társadalom előrehaladása nem képzelhető el egymás nélkül. R égi fogalmat ébresztettünk fel. Azért tettük, mert a fogalom egyre aktuálisabb társadalmunkban. Az értelmes önzés fogalma élesen szemben áll ugyanis a harácsolással, az értelmetlen, a közvetlenül hasznosnak tűnő, de a közérdeket eltaposó önzéssel, de szembekerül azzal az álönzetlenséggel is, mely sokszor a tehetetlenséget, az ötlettelenséget és a pontatlanságot is eltűri és leplezi. Ezért aktuális e csaknem háromszáz éves fogalom ma, a szocializmusban, s az ilyen példák magyarázzák: miért aktuális a régi filozófusok mai közreadása. Hermann István Egészein új dolog, hogy Galambos Erzsi vidéki fellépéseket vállal. Sokszor nyilatkozott arról, hogy nem szereti a haknit, nem tudja, magát haknázó, önálló estekkel utazó színésznek elképzelni. Egy idő óta Ri- valdafény című műsorával, Haumann Péter társaságában mégis erre vállalkozott Két fellépés között, majd a színfalak mögött arról beszélgettünk, miért változott meg a véleménye a hakniról. — Az Operett Színházból én ezelőtt nem léptem ki, nem tudtam, mi az a hakni. 1981. október 16-án mutattuk be először ezt a műsort — Miért változtatott véleményén, magatartásán? — Nem szeretném, ha félreértés lenne. Én is tisztelem és szeretem a pénzt, dé nekem úgy nem kell, hogy haknifellépéseken leromboljam mindazt,, amit huszonöt év alatt erkölcsi, művészi hitelként összehoztam. Mert nagyon megdolgoztam azért, hogy a tojás közepébe kerüljek. Van, akinek egy körrel sikerült Én huszonöt körrel jutottam, a Jászai-díjhoz, a Kiváló és az Érdemes Művész címhez, önfegyelem, nagyon-nagyon sok munka, lemondás van az eredmény mögött. Nincs az a pénz, amiért ezt odadobnám. Sokszor hívtak alkalmi fellépésekre. Nem menteim. Nem akartam csalódást okozni. Nagy félelem volt benném a Rivaldafény bemutatása előtt is. Hátha nem tudom azt nyújtani, amit a közönség tőlem elvár. Mi ezt a műsort úgy próbáltuk, mint színházi produkciót. Ha nem színháznak tekintenénk, nem vállalnánk. Nem mehetünk olyan messze Budapesttől, hogy esetleg egyetlen perccel is kevesebbet adjunk, kevesebbet dolgozzunk. — És miért öltözik át minden számhoz? — Mert nagyon! fontos, hogy én is jól1 érezzem magamat a hetven pere alatt Azt adjam, ami a szerephez jár. — Mi a legnehezebb a vidéki szereplésben, és miért éri meg? — Az utazás nekem különösen fárasztó, mert novemberben volt egy gerincsérülésem, és a több órás üldö- gélés nagyon nehezemre esik. Miért éri meg? Nem ingyen csinálom, nevetséges is lenne, ha ezt állítanám. Ha nem játszottam volna Lola Blaut az Operett Színházban, ahol két órán keresztül egyedül kell lennem a színpadon, nem mertem volna erre a műsorra vállalkozni. A kezdeti félelem elmúlt, mert tudom, tapasztalom, hogy telt ház vár. Az emberek Haumann Péterért és értem jönnek el. Ez csodálatos!. Jártam vidékre kecskeméti és miskolci színésznő koromban, de az más volt. Akkor a darabra volt kíváncsi a közönség. Motet nem tudják, mi van a cím mögött, kettőnket akarják ,látni. Ez éri meg, erkölcsileg ez a legnagyobb siker. — A műsorban humorosan került szóba, hogy minden főszerepet el akart játszani. Sikerült isi minden híres opterett, musical főszerepét megkapnia De a színésznőFranz Arnold—Ernst Bach Hurrá, fiúk című bohózatában (MTI fotó — KS) nek nem hiányoznak a prózai szerepek? — Sokálig voltam vidéki színésznő, nagyon sok drámában játszottam. Az Ármány és szerelem ben, a Szentívánéji álomban, Gol- doni-darabokban és mai magyar drámákban. Később is szerencsém volt A televízióban két zenés játék kivételével csupa prózai szerepre hívtak. Az első veszprémi tévéfesztiválon az Üvegkalitkáért megkaptam a legjobb női alakítási díját. És ha már felvághatok, elmondom, azt hiszem, én vagyok az egyetlen operettszínházi tag, akit a Vígszínház főszerepre hívott — Sosem titkolta, hogy egészen kicsi kora óta táncosnő és színésznő akart lenini. Kislánya, a tízéves Eszter követi-e a pályán? — Nem. Más természetű gyéreik. Nem csinál különös dolgot abból, hogy színésznő a mamája. Minden szerepemben megnéz egyszer, és kész. Nem is szereti, ha említik előtte, hogy láttak a színiházban vagy a tévében, zavarja. Jobb is, gyereknek otthon a helye a pajtásai között Én más voltam, magamutogató. Mi. óta az eszemet tudom, színpadra vágytam Menni alig tudtam, de már táncoltam. Remélem is, hogy a lányom nem alkar színész lenni. Nem szeretném, ha a gyermekem boldogtalan lenne. — Olyan nagy a lehetőség a boldogtalanságra? — Hogyne. Nagyon rövid az az idő, amikor az ember boldog. Este héttől tízig. De ami előtte van, az egész napi gyötrődés, kétely, hogy lesz-e siker vagy nem ... Töri, zúzza magát az ember. Irtózatosan kegyetlen a mi pályánk- Hamar kimondják bárkiről, hogy öreg, hogy nem korszerű. Nincs arányban az elismerés, a pálya hossza azzal a munkával, amit egy jó musicalszínésztől megkövetel a mesterség Én balerinának készültem. Róna Viktorral jártam egy osztályba, mi voltunk a csodapáros. De ahogy végeztem, rájöttem, hogy csak a tánc nekem nem elég. Ope- rettszubrettkémt kezdtem a színészi pályát, aztán jöttek a prózai szerepek. Ahhoz, hogy musicalt tudjak játszani, színésznek is kellett lennem — Legkedvesebb darabjának tartja a Lola Blaut. Egy dalt beépített a Rivaldafénybe, egy részietet bemutatott a tévé. Kilép-e a Lola Blauval az Operett Színházból? — Lehetetlen, azt a műsort csak a megszokott környezetben vagyok képes * megcsinálni. Két, óra egyedül a színpadon, hatvanoldalnyi szöveg, korabeli híradórészletek, olyan koncentrálást igényel, hogy máshol nem is próbálom előadni. A televízió rögzíti majd az egészet, de nem stúdióban, ök jönnék a kamaraterembe, és közönség előtt veszik fel. Budai Rózsa hiszilk, ha nem, feszültségeit teremtett bennem a lenyűgözően Ostoba szóáradat. A múltkor bejön hozzám a boltba egy illető, mesélte élvezettel a kalapos, bejön, forgolódik, bizonytalannak látszik, megkérdezem tőle, hogy miben segíthetek. Erre azt mondja, hogy törülközőt szeretne vásárolni, én meg udvariasan elmagyarázom neki, hogy ez kalaposbolt, nem árulok törülközőket. Értik, kérem? Láthatta a kirakatban a kalapokat, nincs is más a kirakatomban, csak kalap, mégis, el kellett neki magyarázni, hogy törülközőket kalapoSfoölitban nem árusítanak. De még nincs vége! Félóra múlva megint bejön. És törülközőt kér! Türelmes ember vagyok, finoman, halkan elmondom megint, hogy ez kalaposbolt, törülköző nincs, nem tartunk, nem árulok. Mit mondjak, uram! Ügy kellett magamat visszatartanom, hogy ne kiabáljak. De mit tehet ilyenkor az ember? Tudomásul veszi, hogy ilyenek 'is vainnák, el sem tudják képzelni, hogy menynyien. De várjanak! Nem fogják elhinni, ugyanaznap, még zárás előtt megint bejön! Nem akartam hinni a szememnek, amikor benyitott. Látom, hogy nincs egyedül, mert most a feleségét is magával hozta, várok tehát türelmesen, pedig elhihetik uraim, pattanásig feszültek az idegeim. És az illető ekkor ismét ugyanazt kérdezi, mint délelőtt, hogy nem árulok-e törülközőt! Hát idefigyeljen, uram, mondom neki, de higgyék el, majdnem szétrobbantam a méregtől és mégis sikerült nyugodtnak maradnom. ön, uram, mondom neki, most van itt harmadszor. Kétszer már elmagyaráztam önnek, hogy ez kalaposbolt, törülköző nincs, nem tartunk, nem árulok! Uraim! Én ilyen emberrel életemben nem találkoztam. Mert most jön a java! Mit gondolnak, ki volt másnap az első vevőm?! Ugyanez az illető! És úgy jött be, úgy nézett körül, mintha soha nem járt volna a boltomban. Tessék parancsolni, mondóm neki udvariasan, mert kíváncsi voltam, hogy van-e mersze még egyszer azt kérdezni, hogy árulok-e törülközőt. Hát megkérdezte! Csíkos törülközőt kórt, kék-sárga csíkosat, nekem meg, gondolhatják, uraim, abban a pillanatban elborította az agyaimat a vér, megfogtam ezt az illetőt, nem vagyok egy erőszakos ember, de odavonszodtam az ajtóhoz, és úgy kilöktem a boltomból, hogy ott terült el az utcán. Most mondják meg, uraim, nem volt igazam?! A rövid szünetben, ami ezután következett, csaknem felröhögtem. Arra gondoltam ugyanis, hogy kinyitom a szemem, és a kalaposnak a lehető legártatlanabb érdeklődéssel a következő kérdést teszem fel: Végül is miért nem adott ennek az illetőnek kék-sárga csíkos törülközőt? Kinyitottam a szemem... a nyitott abla|k mellett gyors egymásutánban rohantak felém a távíiróoszlopok... ránéztem a kalaposra— és nem mertem kérdezni semmit. Aczél Gábor Harsányt Frigyessel John Kander Chicago című musicaljében Galambos Erzsi szerepei
