Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-04 / 207. szám
t 6. NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 4., szombat Nyárutói gyorsfénykép Telefunken és politika Megdöbbenéssel olvasták mindenütt a hírt, hogy az a név, amely évtizedek óta oly sok rádiót és magnót* fémjelez, rossz fénybe került. Gyakorlatilag fizetés- képtelen lett az NSZK második legnagyobb elektrotechnikai konszernje, a százesztendős és a leányvállalataival 130 ezer embert foglalkoztató AEG-Tele- funken. Vajon ebből a 130 ezerből a megindult szanálás után mennyinek lesz munkahelye? „Mi változást kovácsolunk ki” — mondta Hans-Dletrich Genscher pártjának friedbergi gyűlésén, miután Ekkehard Gries, a párt tartományi elnöke (jobbra) megnyitotta a választási küzdelmet. (Telefoto — AP—MTI—KS) Éppen emiatt fáj most a nyugatnémet kormány feje. Az ilyen óriás, patinás, világhírű cég összeomlása már nem egy a sok csőd között. Nemzeti ügy. Bár senki nem állítja, hogy a Schmidt— Genscher kormány a felelős a dologért, mégsem jött jól neki politikai szempontból ez az újságok első oldalát elfoglaló, vastagbetűs címekkel közzétett csődeljárás. Tovább rontja a közhangulatot, amely egyébként sem túl barátságos mostanában a kor- mányrudat tartó szociáldemokraták és kisebbik partnerük a szabaddemokraták iránt. Ha ma választanának... Nyárutói gyorsfényképnek nevezhetjük azt a felmérést, amelyet legutóbb végeztek az NSZK-ban. Azt kutatták, milyen most a politikai hangulat? A különböző közvéleménykutató intézetek . által ismertetett, adatok alig térnek el egymástól. Ha összevetjük őket, a kép a következő: a jelenleg kormányzó koalíció, amely a parlamentben több mint egy évtizede jelentős többséget élvez — lecsúszott a listán. Ha ma lenne választás, a szociáldemokraták mindössze 32 százalékot kapnának, a szabad- demokraták 8—10-et. Nagy ellenfelük a jobboldal, legalább ötvenet és abszolút többséggel átvehetné a hatalmat. A környezetvédő zöldek 6—8 százalékkal bekerülnének immár a bonni parlamentbe is. Vajon tartós politikai átcsoportosításnak vagyunk tanúi, olyan jobbratolódásnak, amely a kereszténydemokratákat segíti ismét nyeregbe, vagy reménykedhetnek még a szociáldemokraták? A közvéleménykutatáson kívül is sok jel vall arra, hogy az a többség, amely jó egy évtizedig a szociálliberális kormányt támogatta és riégy általános választáson hatalomra segítette, olvadóban van. Számos _ kiábrándult szavazó és * párttag elfordul tőle. Viszont a jobboldal arra törekszik, hogy egymaga túlszárnyalja versenytársait és abszolút többséget kapjon, vagy legalább magához édesgesse a szabaddemokratákat, így vehesse át a kormányt. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a világméretű válság és a honi problémák mélyülése megosztja a szociáldemokrata pártot. Csalódott híveinek egy része átpártol a „zöldeknek” és „alternatívoknak” nevezett új csoporthoz, amelyeket lényegében baloldalinak tekinthetünk. Három nagy gond Marad végül még egy kérdés: miért ez a változás? Három nagy gond van, amelynek szorító kérdéseire nem tud megfelelő választ adni a jelenlegi kormány: 1. a gazdasági válság, benne a csőd-sorozattal, s a munka- nélküliséggel; 2. a szociális juttatásokat korlátozó fegyverkezés; 3. az enyhülés sorsa. Tévedés ne essék, nem azért van hangulatváltozás, politikai átcsoportosulás, mert a jobboldal minderre válaszolni tud. Szó sincs róla. De az elbizonytalanodás — s ma ez jellemzi az egész nyugatnémet politikai tájat — az ő malmukra hajtja a vizet. S ha már egyszer felülkerekedhetnek, bármily gyorsan bekövetkeznék a választó tömegek kijózanodása, évekig tartana, amíg ismét érvényesíthetnék véleményüket. Változás, de milyen? A jelenlegi bizonytalanságban tehát — jószerével' — elsősorban parlamenti-taktikai húzásokban bízhatunk, s itt a döntő szó a szabaddemokratáké lehet, ök mind tisztábban látják, hogy súlyuk megnőhet, országosan a mérleg nyelvét játszhatják, s hogy egyáltalán nem mindegy, végül melyik oldalra állnak: maradnak-e a balon, vagy átpártolnak jobbra? A közelgő hesseni tartományi választáson sok minden kiderül. Hans-Dietrich Genscher, a Szabaddemokrata Párt országos elnöke, a hesseni választási hadjáratot megnyitó beszédében egyelőre kétértelműen mondta: „Mi változást kovácsolunk ki”. Arra persze nem válaszolt, hogy taktikai változásokra gondol-e a baloldallal együtt, vagy stratégiai változásra a jobboldal ölén? Hessenben hamarosan kiderül. T. 1. Az infláció a Buckingham- palotát is érinti Kalózok vagy halászok? . Ökölharc után lövöldözés? Gyors kis hajók üldözik egymást a háborgó Északitengeren. Lövések dördülnek, foglyokat ejtenekt Fegyveres, marcona alakok pásztázzák a vizet. Amikor az egyik hajó végre beéri az üldözött naszádot, a hős dacolva az óriás hullámokkal, átugrik annak fedélzetére, pisztolyt ránt és kiszabadítja honfitársait a megdöbbent kalózok fogságából. Nem kalandfilm Félreértés ne essék, nem egy középkorban játszódó kalandfilm jelenetsora pereg. Az események 1982. nyarán zajlanak az Északi-tenger nyugatnémet partjainál. A lövések, a foglyok, az üldözök és üldözöttek valóságosak. Már öt éve tart a tengeri háború, és ez év nyarán eldördültek az első lövések... i Tengeri háború a Norvégia—Dánia—NSZK—.Hollandia—Anglia által határolt beltengeren? Igen, háború a nyelvhalért, illetőleg annak halászati jogáért a holland és a nyugatnémet halászok, rendőrök és vámtisztek között. Az ínyencek kedvence, a különleges hal, a rabló- gazdálkodás és a vízszeny- nyeződés miatt egyre ritkább. öt éve nemzetközi egyezménnyel korlátozták a halászatát. Az úgynevezett „lepényhal-szerződés” kimondta: legfeljebb 70 bruttó- regiszlertonnás, 300 lóerős motorral felszerelt hajóval, csak meghatározott nagyságú hálóval lehet halászni, és csupán az Északi-tenger partján, egy 12 mérföldes övezetben. Jó üzlet a nyelvhal A holland halászok, akiknek hagyományos és pompásan jövedelmező üzlete a nyelvhal, s akik uralják a francia és a belga piacot is, rendszeresen megsértik az egyezményt. Nem csoda, ha a nyugatnémetek úgy érzik, elhalásszék az orruk elől a haljövedelmet. A Közös Piacban 1977-ben vita robbant ki a tengeri határok 200 mérföldre való kiterjesztéséért. Az ezzel összefüggő halászati korlátozás miatt mozdulatlanul vesztegelnek a modern halászhajók. Ez idáig 1600 ember vált munkanélkülivé. Miniszteri távirat A tengeri csata frontjai, mind szélesebbek. Az NSZK közélelmezésügyi minisztere, Josef ErQ, táviratban hívta fel holland kollégája, Geritt Braks figyelmét a konfliktus veszélyeire. Nem kevesebbet közölt, mint hogy a nyugatnémet határrendőrök végső esetben lőfegyver használatára is jogosultak. De vajon ki és kire lő majd, ha az ökölharc már nem lesz elég? Mert a halcsata immár nem csupán német vizeken folyik. A mostani nyáron két nyugatnémet halászhajót is feltartóztattak heringhalászat közben, a nyugati skót partoktól nyolc mérföldre. Szigeti Júlia Az úriember, mint tudjuk, pénzről nem beszél. Neki ugyanis van pénze. Tudjuk továbbá azt is, hogy az angol királyi udvarban sok az úriember, mégis kevés a pénz. Ez a brit királyi házban új konflikfushelyzetet teremtett: maradjanak-e úriemberek és hallgassanak, tehát stílusosan evezzenek a csőd felé, vagy a brit vasutasokkal, szemetesekkel és betegápoló nővérekkel vállaljanak válságszolidaritást és hozzájuk hasonlóan hivatkozzanak a szegénységre és kérjenek több bért? Mielőtt a Buckingham-pa- lotának pénzügyi csődöt kellett volna bejelentenie, a Thatcher-kormány a segítségére sietett és az udvar juttatását 8 százalékkal emelték. Most az udvar a kincstártól évente 4,7 millió fontot (18,7 millió márka) kap. De tekintve, hogy a jelenlegi inflációs ráta, mintegy 11 százalék, már ez az összeg sem elegendő. Így a királynő szigorú takarékosságot rendelt az udvarnak és az udvar 346 alkalmazottjának. Az udvari lakájok többé egyszerűen már nem lebzselhetnek és nem áraszthatnak többé fásult csillogást és előkelőséget, hanem profán kiegészítő s zol gá lat tétel re ítéltetnek, mint például a belső posta szállítására. Megszűnik a takarítónők amatőr státusa: hivatásos takarítócégekkel fogják helyettesíteni őket. Egyszerűen fogalmazva: a közeljövőben őfelsége alkalmazottai közül többen szaporítják majd a munkanélküliek számát. A királyi szolgálatból való elbocsátásokra ezért van szükség, mert abból a 4,7 millió fontból, amelyet a királynő évente az államkasszából kap, csupán 3 milliót fizetések címén fizetnek ki. Ez a Buckingham- palotában annyira szorossá tette a pénzügyi fedezetet, hogy a királynőnek csupán 1980- ban 108 ezer font és 1981- ben 82 ezer font kiadást kellett saját zsebéből fedeznie. Mindez azonban mégsem jelenti azt, hogy a Bucking- ham-palota szegényházzá vált. A királynő még mindig tetemes és «adómentes magánjövedelmet húz a „lan- chesteri hercegség” bevételeiből, amelyhez a londoni belváros néhány legdrágább telke is tartozik. És Károly herceg szintén felettébb gondtalan életet ól „Corn- wal 1 -hercegsé géb ő 1” származó 400 ezer fontos jövedelméből. Ezenkívül még az állam viseli a három királyi palota, -a „Britannia” nevű királyi jacht, a királyi légi- flotta és egyéb tartozékok költségeit évente 15 millió fonttal (66 millió márka) kell fedeznie. És még így is a királyi ház „monarchia jutányos áron”, ugyanis ugyanannyiba kerül, mint amennyit a múlt évben a Times tulajdonosának, Rupert Murdoeknak kellett előteremtenie ahhoz, hogy felszínen tartsa veszteséges lapját. (Die Welt) Pakisztán időzített bombája Ziaul Hak pakisztáni tábornok-elnök közölte, hogy ,egy éven belül visszatérnek a polgári kormányzáshoz. A választáson pártok indulását ugyan nem engedélyezik, de — úgymond — a győztesek később létrehozhatják majd csoportosulásaikat. A hírt a nagyvilág kétellyel fogadta, s a kétely nem csupán a megkötés miatt teljesen érthető. Választásra vonatkozó ígéret ugyanis már többször elhangzott az elmúlt, csaknem öt évben, és mindeddig nem lett belőle semmi. A katonai kormányzat — teljes joggal — fél kiengedni a magacsinál- iia szellemet a lezárt, palackból, amelynek falát belülről hatalmas erők feszítik. A szupertitkos terv Párhuzamosan mindenképpen nagy figyelmet érdemel a Pakisztánból érkező hírek másik csokra arról, hogy Iszlámábád végrehajtotta a szupertitkos 706-os tervet és a fővárostól 40 kilométerrel délre fekvő Ka- hüta kutatóbázison minden készen áll az első atombomba „kipróbálására”. Nyugati hírszerző források — a Washington Post szerint — az év végére várják a kísérleti robbantást Vagyis abban az időpontban, amikorra a legújabb választási ígéret szól. A terv a térség államai közül elsősorban Indiát nyugtalanítja, és ez érthető. A két ország az elmúlt harmincnégy év során három háborút vívott: 1948-ban, 1965-ben és 1970-ben. Az utóbbi hónapokban a feszültség ismét fokozódik. Delhibén figyelemmel kísérik azt a washingtoni döntést, hogy 3,2 milliárd dollár értékű segélyt adnak Pakisztánnak. Ebből kétmilliárd dollárnyi hadianyag lesz. A fegyver- csomag F—16-os vadászbombázókat is tartalmaz, amelyek alkalmasak arra, hogy atomfegyvert hordozzanak. Amerika állítólag elsősorban a Perzsa-öböl vidékén szán „stabilizáló” szerepet Pakisztánnak. Már most több ezerre rúg azoknak a volt pakisztáni katonáknak a száma, akik zsoldosként Szaúd- Arábiában szolgálnak. Az ellentétek kiéleződésének másik forrása, hogy India nem osztja az Egyesült Államok és Pakisztán álláspontját az afganisztáni kérdés megítélésében. Pakisztánban több tucat katonai . bázison folyik az afgán ellenforradalmárok kiképzése. A felforgató tevékenység folytatása pedig lehetetlenné teszi a politikai rendezést — azt a fajta megoldást, amely mellett India kiáll. Olaj a tűzre A pakisztáni belpolitikai nehézségek és az atomtervek között az összefüggés keresése egyáltalán nem mesterkélt. Bár az elmúlt három esztendőben Pakisztánban jó termést takarítottak be, a militarizálás óriási terhet ró a népre. A fegyverkezés, a nagy katonai apparátus fenntartása a költségvetés 60 százalékát viszi el. A munkanélküliség nagy. A politikai elégedetlenséget nem sikerült \csillapitani. A volt kormányfő, Ali Bhutto kivégzése 1979-ben olajat öntött a tűzre. A tábornokokkal fokozatosan még azok a jobboldali pártok is szembefordultak, amelyek 1977-ben csalással vádolták az akkori, az utolsó választáson győztes Néppártot és helyeselték a katonai hatalomátvételt. Ziaul Hak kormánya most a nacionalista hangulat szitásával kísérletezik. Így próbál nemzeti egységet teremteni. Ezt szolgálta egyebek között a shariat, az iszlám törvénykezés visszaállítása, ezért folyik az Afganisztán elleni kardcsörtetés. Az atombomba pedig nyilvánvalóan új lehetőségeket teremthet. Ezzel a szomszédok is tisztában vannak. Soviniszta mámor Az indiai hagyügyminisz- ter közölte, hogy kormánya az év elején „a legmagasabb szinten hozta a pakisztáni kormány tudomására aggodalmát”. Az aggodalom pedig nem légből kapott, érzékletesen bizonyítja ezt egy pakisztáni kommunista nyilatkozata. A meg nem nevezett politikus a Béke és Szocializmus hasábjain nyilatkozik: „A béke közelebb hozza az ázsiai népek felszabadulásának napját, a háború viszont felkorbácsolja a nacionalista szenvedélyeket és a társadalmi problémák háttérbe szorulnak. Békeidőben tudom, ki a felelős a nyomoromért, a munkanélküliségemért, azért, hogy családom nem tud például cukrot venni. Háború idején a soviniszta mámor mindent torz megvilágításba helyez”. Veszélyes játék ez. A világnak ebben a térségében egyébként is sok időzített bomba ketyeg. Hatástalanítani kellene, őket, nem számukat szaporítani. Halász György Bűvös-különbség Larry Nicols, a Massachussetts állambeli Cambridge városban működő, Molekula nevű kutatóintézet vezető tudományos munkatársa nappal vegyészmérnök, esténként azonban fejtörő játékokat készít. Már 1969-ben feltalálta és 1972- ben szabadalmaztatta is a maga bűvös kockáját, amely csak egy dologban különbözik attól: egy oldalán mindössze négy kocka van, és ezeket kell azonos színre forgatni — nem pedig kilenc kockát, mint Rubik Ernő találmányán. Larry Nicols mindazonáltal kijelentette a Rubik Ernő által feltalált fejtörő játékról: „amint megláttam, rögtön tudtam, hogy ugyanaz”. Hozzáfűzte, hogy csak azért nem indít bírósági eljárást az ügyben, mert a Rubik-kockával szemben az amerikai piacon nem igen van esélye. Az Egyesült Államokban ugyanis ugyanaz a játékgyár, az Ideal Toys forgalmazza — a magyar partnertől megvásárolt jog alapján — a bűvös kockát, amely annak idején köszönettel elutasította a cambridge-i mérnök találmányát. Bár ma már a bűvöskocka-üzlet „lefutóban van", az események az Ideal Toys választását igazolták.- a Rubik-koc- kából sok millió kelt el az amerikai piacon, míg a „Nicols- kocka" gyártási jogát máig sem vásárolta meg senki. A különbség tehát mégsem lehetett jelentéktelen.
