Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-30 / 229. szám

4.­SL üli * Ifgp . > fe il NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 30., csütörtök TUDOMÁNYOS KUTATÓK Hemes Lajos, a gazdaságtörténész Vázák, gyertyatartók a galériában Mint már korábban hírül adtuk, a Gyöngyösi Galériában megnyílt Debreczeni Zsóka ke- rámikusművész kiállítása. Az alkotó mintegy száz műve látható itt október 5-ig (Fotó: Szabó Sándor) Hatvani Galéria-naptár Helyiek bemutatkozása — Galambos Erzsi, Haumann Péter, Keres Emil a Galériapódiumon — Ferenczy Károly művészete — Esztergomba utaztak a műbarátok Nagy sikere van a Hatva­ni Galériában a most nyitva tartó kiállításnak, két szege­di művész — Fontos Sándor festő, Kalmár Márton szob­rász — bemutatkozásának Műveikben egészen október 24-ig gyönyörködhetnek a művészet barátai, majd októ­ber 29-én Angeli József ta­nácselnök nyitja meg azt a gyűjteményes kiállítást, ame­lyet „Hatvaniak” címmel már a vásárhelyi múzeum, majd a salgótarjáni művelő­dési központ bemutatott, és tizenegy olyan festő, szobrász — Hatvány Ferenc, Czóbel Béla, Perlusz Gyula, Pálffy Katalin, Sz. Nagy Mária stb. — alkotásaiból áll, -akik hatvaniak, vagy más formá­ban kötődnek a városhoz. Nagyszerű élményt ígérnek a Galériapódium októberi estjei is! Az elsőre 8-án, pén­teken — két előadásban — X/10. Még mindig „Classified" Florimond Duke 1968 nya­rán, Magyarországon járva egészen jól érezte magát, bár nem találta meg azt a helyet, amelyre ő mint Portourin fa­lucskára emlékezett, és ami nincs a térképeken. Vissza­térve az USA-ba, hosszabb beszélgetést folytatott az emigrációban ott élő, azóta elhunyt Kovács Imrével, egykori parasztpárti politi­kussal. Ezt a beszélgetést Kovács részletesen ismertet­te a Münchenben megjelenő Űj Látóhatárban. A cikk el­jutott Kádár Gyulához, -aki könyvében meglehetősen in­gerülten szállt szembe ezzel a változattal. Hol voltak a vitapontok? Duke — a cikk szerint — Kovács Imrének úgy mond­ta el a dolgot, hogy fogad­tatásuk előkészítését Kállay Miklós miniszterelnök Szom­bathelyi Ferenc yezérkari fő­nökre bízta. A VKF/2 egyko­ri vezetője határozottan ál­lította továbbra is, hogy ez nem így történt, ő kapott kerül sor, és „Rivaldafény” címmel Galambos Erzsi Já- szai-díjas, kiváló művész, Haumann Péter érdemes mű­vész mutatják be Szép Ernő, Molnár Ferenc, Örkény Ist­ván jeleneteiből, továbbá más népszerű zenés színda­rabrészletekből összeállított műsorukat. A második pó­diumestre október 27-én ke­rül sor, amikor Keres Emil Kossuth-díjas, kiváló művész lesz a galéria vendége. A népszerűvé vált, havi rendszerességgel közlekedő galériabusz ezúttal — októ­ber 23-án, szombaton reggel — Esztergomba indul utasai­val. Itt a művészet barátai a város különböző műgyűjte­ményeivel, kiállításaival — közöttük a Keresztény Mú­zeum felbecsülhetetlen érté­kű műkincseivel — ismer­kednék meg, este pedig bu­megbízást Szentmiklóssy An­dortól, a külügyminiszter állandó helyettesétől erre. Kifogásolta Kádár Gyula, hogy az amerikai — Kovács Imre szerint — sehol nem említette meg: eleve úgy ál­lapodtak meg velük, hogy előbb átadják őket cselből a németeknek kihallgatásra, és csak aztán látnak majd hozzá a tárgyalásaikhoz. Élesen tiltakozott az ellen, mintha a németek csak a magyar árulás következté­ben szereztek volna tudo­mást a Veréb-akcióról, és a három amerikai tiszt ennek következtében került volna a németek kezére. Ezt a fel- tételezést cáfolandó Kádár Gyulának voltak — ha nem is perdöntő — érvei: „Ha nem lett volna az előzetes megállapodás során a német kihallgatásáról megegyezés, akkor nem kellett volna őket formális letartóztatás­ba helyezni, hanem elrejtet­tük volna magánlakásban, vagy máshol, de semmi eset­re sem a katonai elhárítás épületében. A külügyminisz­ter és Kállay nagyon komo­lyan számítottak ezekre a tárgyalásokra: az igazán nem feltételezhető, hogy maguk­tól rendelték el az őrizetbe­dapesti színházi előadáson vesznek részt. Üj, két évfolyamos képző- művészeti szabadegyetem nyitányára is sor kerül októ­ber 4-én, hétfőn este fél 6- kor a galériában A ,,Magyar mesterek" című előadásso­rozat Ferenczy Károly és a nagybányai művésztelep be­mutatásával kezdődik, amelyre Mucsi András, a szentendrei Ferenczy Mú­zeum műtörténésze vállalko­zott. Diaképes előadása nagy érdeklődésre számíthat dél­után a Damjanich Szakmun­kásképző Intézet fiataljainak körében-is. Ami a Hatvani Galéria te­rületi munkáját illeti, októ­ber 6-án, szerdán, a lőrinci ifjúsági házban nyitnak ki­helyezett kamarakiállítást, Gádor Kálmán és Molnár József festőművészek mun­káiból. vételt és a németek értesíté­sét. Még kevésbé tehetjük fel, hogy akár a vezérkar főnöke, akár bármilyen ka­tonai szerv önhatalmúlag járt el az ideérkezettekkel, hiszen ez ellen a külügymi­nisztérium azonnal élesen tiltakozott volna.” Mindebből az is követke­zik, hogy Kádár Gyula visz- szautasította Dukénak azt az állítását, amely szerint Uj- szászy árulta el a németek­nek az érkezésüket. Mert: „Mint már említettem, meg­érkezésüket — a megbeszélt Tito-mesével — hivatalosan közöltük a németekkel, a valóságot elhallgatva. El­árulni csak azt kellett, hojgy miért jöttek. Ezt nem Uj- szászy árulta el.” Való igaz. Duke 1968 nya­rán úgy emlékezett a Ges- tapónál elébe tárt Űjszászy- féle jegyzőkönyvre, hogy ab­ban ugyan minden benne volt, de az „a Veréb-misszió hivatását csak annyiban szé­pítette, hogy küldőjének nem az OSS-t jelölte meg, hanem az amerikai vezérkart. Men­teni akarta bőrét: nem kém­kedni jöttek az amerikai tisztek, katonai megbízatá­suk volt.” Az már tulajdonképpen Egri tudományos kutatók nyomában járván egy „na­gyon egri téma" kutatóját mutatom be. Nemes Lajos, a Heves megyei Levéltár tu­dományos munkatársa súly- pontilag az egri szőlészet­borászat gazdaságtörténeté­vel foglalkozik elemző rész­letességgel. Évek hosszú le­véltári kutatása nyomán ki­kerekedett az Eger gazda­ságtörténetében megható" rozó szerepet játszó szőlőmí- velés története. A szőlő- és bortermelés áthatotta a vá­ró# egész életét, megélhetést adva a kapásoknak, jó meg­élhetést biztosítva a polgár­ságnak, s gazdagságot nyújt­va a tőkéseknek. Egerben a szőlőmívelés kora középko­ri eredetű, s ez is hozzájá­rult ahhoz, hogy akkor Eger az egyik legnagyobb magyar várossá vált, mit csak to­vább fokozott a püspöki székhely jelentősége, s a számottevő iparosréteg. Az utóbbi kapcsán megjegyzi Nemes, hogy kevés volt a csak kizárólag iparral fog­lalkozók száma, de a zömnek mestersége mellett szőlője is volt. A XVI. századból csak dézsmaösszeírások ma­radtak fenn, de 1727‘töl megtalálta a város első ma­radéktalanul teljes, sokré­tű kitekintést nyújtó össze­írását. Ekkor 1730 adóalanyt vettek számba, melynek 20%-a 492 fő polgár. Szinte kivétel nélkül minden pol­gárnak van szőlője; s ebben az időben a polgárság Eger legerősebb rétege. Ezt a pol­gárság által fizetett adó összege még hatványozottab­ban tükrözi. Eszerint a vá­rosra kivetett adónak csak­nem felét a 20 százaléknyi polgárság fizette. (!) A város művelés alatt levő határa, 1727-ben 1520 katasztráliS holdat tett ki, s ebből 53 százalék a polgárok kezén volt. Üjszerű megállapítása Nemes- Lajosnak, hogy az iparosmestereknek mint­egy 60 százaléka polgár ab­ban az időben. Annyira erős az egri polgárság, hogy. a nemesek is, néhány kivéte­lével, megszerezték a polgár­jogot. Az egri kapások három ré­tegre oszlanak. A többségnek nem volt szőlője, ez kizáró­lag bérmunkából élt. A má­sik csoportnak volt ugyan valamelyes szőlője, de nem tudott abból megélni, úgy­hogy munkát kellett vállal­mellékes, hogy Kádár Gyula nem ismeri el, miszerint az amerikai fogadtatását nem megfelelően készítették elő. Azt sem, hogy az amerikaia­kat őrizetbe vevő tisztek és katonák a náluk lévő nylon- harisnyákat, töltőtollakat, karórákat, konzerv-különle- gességeket elkapkodták. Amint Kádár Gyula nem értett egyet a Kovács Imre által papírra vetett változat­tal, úgy meglehetősen éles hangon válaszolt Kovács is, a kifogásokra. A még min­dig szigorúan bizalmasnak számító, és valahol az Egye­sült Államokban őrzött do­kumentumok nélkül termé­szetesen nagyon nehéz állást foglalni.. Az azonban való­ban nehezen elképzelhető, hogy a Veréb-akció résztve­vőit olyan megállapodás alapján lettek volna hajlan­dók útnak indítani, hogy őket a VKF/2 formálisan le­tartóztatja, átadja a német biztonsági szolgálatnak, és csak amikor az illetékes né­met szervek kihallgatták és visszaadták őket, akkor kez­dődhetett volna el az érdem­leges tárgyalás. Ha egyszer Duke ezredes Roosevelt el­nök, az amerikai vezérkar és külügyminisztérium tudtá­val, beleegyezésével és támo­gatásával érkezett Magyar- országra, tehát az Egyesült Államok teljhatalmú megbí­zottjaként, nemigen kép­zelhető el, hogy az Egyesült Államok vezetői kitették volna hazájuk képviselőjét ennek a képtelen kaland­nak. nia. Végül csak elvétve akadt olyan egri kapás, akinek annyi szőlője volt, hogy ki­zárólag abból meg tudott él­ni. Az egyháziak kezén igen tekintélyes, mintegy 110—120 katasztrális hold szölöbirtok volt. A XVIII. században nagy iramban gyarapszik a szölő- mívelés alá vont terület. Az 1727. évi 1520 holdról 1789- re már 1700-ra gyarapodik. Fény derült arra is Ne­mes Lajos kutatásai nyomán, hogy a XVIII. század első harmadában Eger város la­kosságának körülbelül 40— 40 százaléka magyar és né­met, s 20 százaléka rác, mely utóbbi igen tekintélyes tőkés réteget alkotott. Szőlőtermése után elvileg mindenkinek tizedet, dézs­mál kellett adnia a püspök­nek, illetve a káptalannak. Az egyháziak, s tekintélye­sebb, befolyásosabb urak, mint például az Orczyak, dézsmamentességet élvez­tek. A tizedadás alól a szá­zad közepétől egyre növek­szik a felmentések száma. Érdekesen alakult a város szőlőművelés alá vont hatá­rában a püspöki és a kápta­lani területek aránya. 1724- ben körülbelül 50—50 száza­lékos volt a megoszlás, de 1760-ra már mintegy 60 szá­zalékra gyarapodott a püspö­ki és 40 százalékra maradt vissza a káptalani jogható­ság alatt álló terület. Fény derült az oly régen és sokak által vitatott kér­désre: mennyi volt Egerben a szőlő területe? Nemesnek beható levéltári kutatással sikerült tisztáznia ezt a lé­nyeges kérdést. 1727-ben 1521, 1760-ban 3308, 1789­ben pedig már 4000 kataszt­rális holdon termett szőlő Eger határában. Ha tetszik, ha nem, de el kell fogad­nunk, hogy bizony napjaink­ban jócskán el vagyunk ma­radva ezektől az imponáló számadatoktól. Ma Eger ha­tárában 2750 katasztrális holdra terjed csak a szőlő- ültetvény. Megjegyezzük, hogy külön vizsgálatot ér­demel majd, hogy milyen körülmények között esett így vissza — a filoxérajárvány-. tói eltekintve — az egri sző­lők területe. Külön kutatási területet képezett a II. József kori ál­lapotok feltárása, melyhez a Az bizonyos, hogy Duke ezredes azzal a megbízatás­sal és abban a hiszemben érkezett, hogy Horthy kor­mányzóval és Kállay Miklós miniszterelnökkel folytathat megbeszéléseket Magyaror­szág háborúból való kiválá­sának reális feltételeiről, módozatairól. Vagyis: össze­kötőként működik a két kormány között. Az akkor már több mint egyéves elő­történettel rendelkező berni titkos tárgyalások * vissza­térő kérdése éppen egy ka­tonai misszió magyarországi telepítése volt, hogy végre az amerikaiak biztosak lehes­senek a dolgukban. S hogy miként fogadták őket, e te­kintetben Duke ezredes em­lékezete lehet a megbízha­tóbb. Hiszen ő át- és túlélte az eseményeket, Kádár Gyu­lának pedig valamit jelentet­tek. És ő akkor nem találko­zott az amerikaiakkal. Duke ezredessel is csak 24 eszten­dővel később, egy Gellértben elköltött ebédnél. Végül joggal illethették té­továzással, határozatlanság­gal mindazokat, akik Bernen keresztül tárgyaltak az ame­rikaiakkal és akiknek tény­kedése végül is a Veréb-ak­cióhoz, Duke ezredes és tár­sainak kiküldetéséhez veze­tett. Hiszen végeredményben Hátszegi-Hatz Ottó útján már régen megkapták a ma­gyar szervek azt az adó-vevő készüléket, amellyel a ma­gyar titkosszolgálat tarthat­ta volna a kapcsolatot az amerikai partnerekkel. Ezt azonban nem használták. Ál­kulcsot az igen részletes összeírás szolgáltatta. Abban az időben már 4343 adófize­tőt írtak össze a kalapos ki­rály hivatalnokai. Ekkor kö­rülbelül 450 polgár lakta vá­rosunkat, de a múlthoz ké­pest erősen megnőtt a hős-, tyák jobbágyparasztjainak a száma. Merőben új megálla­pítás az is, hogy nagyon ke­vés azoknak a szőlőtulajdo­nosoknak a száma, akik nem Egerben laktak. S azt se gyanítottuk eleddig, hogy nincs majorsági szőlő Eger határában; — s ennek az a magyarázata, hogy minőségi bort csakis sok munkával, tehát bérmunka árán lehe­tett termelni. Még így is kevés volt a munkás, úgy­hogy messzi földről, még Lengyelországból is érkez- teek parasztok egri szőlő- munkára! A bortermelés függvénye­ként a XVIII. század dere­kára erős borkereskedő ré­teg alakult ki, akik között legtöbb a rác voltt, de a né­metek közül csak kevesen vállalkoztak erre. Eger szőlőmonokultúrája a XVIII. század végén csődbe jutott, mivel leállt a közép­kor óta hagyományos lengyel borexport a Habsburg-ud- var gazdaságpolitikája kö­vetkeztében. (Nemes Lajosnak eddig is több tanulmánya jelent meg a megyei levéltár tudomá­nyos közleményében, az Archívumban. Ott is gazda­ságtörténeti témák foglal­koztatták: Eger állatállomá­nya, állattenyésztése, kézmű­vesipara. Speciális munkate­rületét képezte különböző XVIII. századi árszabások feltárása, vizsgálata. 1980- ban e témáról egy veszpré­mi országos konferencián előadást tartott. Dolgozik a Tiszafüred török utáni tör­ténetén is. A nemzetközi levéltáros­csere keretében 1980-ban járt künn Moszkvában, ahol az orosz—magyar kereskedelmi kapcsolatok foglalkoztat­ták, súlyponttal a tokaji bel­kereskedelemre. De rábuk­kant 1848—49-ből a galíciai orosz tisztek, s az erdélyi és felső-magyarországi honvéd­tisztek levélváltásának ha­talmas kötegére, amely még nem volt hazai kutató kezé­ben, s bízvást megérdemel­né a beható kutatást Sugár István lítólag azért, mert Kállay Miklós miniszterelnök nem egyezett bele, sőt dühös volt, mert szerinte „a katonák megint beleütötték orrukat a politikusok és diplomaták dolgaiba.” Viszont — és ezt Kádár Gyula is elismeri — miközben ez az adó hasz­nálatlanul hevert, a magyar hírszerzés főnöke, Hátszegi- Hatz-cal együtt szépen el­mondta Canaris tengernagy­nak, a hitleri kémszolgálat főnökének, hogy milyen ki­tűnő amerikai kapcsolataik vannak. Ez is jól jellemzi a kormányzói környezet 1943— 1944-es tevékenységét. Mindenesetre: volt egy Ve­réb-akció is. Lefolyása, ha a részletek esetleg nem is tel­jesen pontosan, de mindezek után ismert a magyar közvé­lemény előtt. Azt azonban jó lenne tudni, hogy valóban küldött-e Roosevelt elnök üzenetet Horthy Miklósnak. És ha igen: mi volt benne? Egyszer talán Washington­ban a kutatók előtt megnyit­ják azt a levéltárat is, ahol Classified, „szigorúan bizal­mas” jelzés alatt őrzik a Du- ke-féle küldetéssel kapcsola­tos aktákat. És akkor ma­gyar történészek hozzáláthat­nak az alapos kutatáshoz. Munkájuk eredménye nem lenne érdektelen. Hiszen bármilyen jelentéktelen epi­zódja is volt a Veréb-akció a II. világháború történeté­nek, azért sok .jellemzőt árul el a korról és az akkor hiva­talban lévők felelősségérze­téről. — Vége —

Next

/
Thumbnails
Contents