Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-30 / 229. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 30., csütörtök f Mm I. NDK Egy család — több hűtőgép Bár a Német Demokratikus Köztársaság háztartásainak 99 százalékában van hűtő- szekrény, továbbra is élénk a kereslet irántuk. Mind több család vásárol ugyanis má­sodik, sőt harmadik gépet. Nem csoda hát, hogy a ter­melés állandó növelését ké­rik a Karl-Marx-Stadt me­gyében lévő scharfensteini hűtőgépgyártól, közismert néven a DKK-tól. A rövidí­tés a vállalat egykori nevé­ből származik: Deutsche Kuehl — und Kraftmaschi­nen. 25 másod­percenként Miként Konrad Triemer, a scharfensteini DKK igazga­tója elmondta, vállalata 1950 óta gyárt háztartási hűtőgé­pet. Napjainkban 25 másod­percenként kerül le egy-egy darab a szerelőszalagról. Az elmúlt 32 esztendőben több mint kilencmillió hűtőgép készült az üzemben. Az egy- milliomodikat a gyártás meg­kezdése után 14 évvel ünne­pelték meg, a nyolcadik mil­liós sorozat elkészültére vi­szont már csak 19 hónapot kellett várni — miközben a dolgozók létszáma jóformán alig változott. Ha csupán a termelés mennyiségét tekintjük is, ek­kora ütemű növekedés csak különlegesen jó körülmé­nyek között jöhet létre. A scharfensteini hűtőgépgyár dolgozói elsősorban újítások­kal és ésszerűsítésekkel igye­keztek növelni a termelést. A vállalat mintegy 500 főnyi mérnök-technikus gárdája sem tétlenkedett ez idő alatt. Kidolgozta a mikroelektroni­ka bevezetésének, valamint az ipari robotok alkalmazá­sának a terveit Három esz­tendő múlva már 130 ipari robot gyorsítja majd a ter­melés ütemét és megkönnyí­ti a ma még emberkézzel végzett, nehéz, egyhangú, szakképzettséget nem kívá­nó munkát. „Családi hűtőház” Jelenleg öt alaptípusú ház­tartási hűtőgépet és három alaptípusú mélyhűtő-fagyasz- tó-szekrényt készítenek az érchegységi Scharfenstein- ben. A „családi hűtőház” iránt különösen nagy a ke­reslet. Az egymilliomodik ta­valy júliusban került le a szerelőszalagról, ami azt je­lenti, hogy ma már jninden tizenhatodik NDK-beli ház­tartásban van ilyen készülék. A scharfensteini gyár teljes termelésének egyharmadát a GS—150 jelű mélyhűtőszek­rény teszi ki. Az arány az ötéves terv végére tovább javul: 1985-ben már 450 ezer korszerű „mirelitszekrényt” állítanak elő. A hűtőgépek korszerűségi mutatója a tömeg és a telje­sítmény aránya. Nos, Schar- fensteiben arra törekszenek, hogy minél kisebb anyagfel­használással a lehető legna­gyobb hasznos űrtartalmú készüléket állítsák elő. A DKK-ban dolgozó műsza­kiak, újítók és ésszerűsítők alapvető célja, hogy az ed­diginél áramtakarékosabb, célszerű elrendezésű, tartós, könnyen kezelhető, kevés karbantartást kívánó, esztéti­kus hűtőszekrényeket gyárt­sanak. A GS—150 jelű mély­hűtő esetében például 30 szá­zalékkal sikerült javítani a tömeg és a teljesítmény ará­nyát az előző 'típushoz mér­ten. Ugyanakkor ez a készü­lék naponta 0,35 kW ener­giával kevesebbet fogyaszt. Sok kicsi sokra megy Lehet, hogy egy-egy ház­tartás esetében ez szinte ki­mutathatatlan a családi költ­ségvetésben. Viszont évente mintegy félmillió mélyhűtőt adnak el az NDK-ban. Az országban nyolc-kilencmillió hűtőszekrényt egész éven át bekapcsolva tartanak. Ilyen összefüggésben vizsgálva az energiaigény csökkenését, azonnal bebizonyosodik a ré­gi igazság: sok kicsi sokra megy. Kulcsár László BULGARIA Különleges Beethoven- múzeum születik Ivan Sabanov, szófiai ügy­véd különös szenvedélynek hódol: életéből 35 évet ál­dozott arra, hogy a halha­tatlan zeneszerző, Ludwig van Beethoven emlékeit gyűjtse. Utazásai során ha­zájában és külföldön — így Bécsiben, Prágában, Berlin­ben, Budapesten és Belgrád­iban — mintegy ezer Beetho- ven-ereklyét gyűjtött össze. A gyűjteményben szerepel a nagy mester majdnem va­lamennyi partitúrája, több vele foglalkozó könyv, róla szóló sajtóméltatások egész sora. Megvan neki csaknem az egész Beethoven-életmű a különböző országokból szár­mazó, különböző művészek előadásában megszólaló le­mezeken. Összegyűjtötte 22 ország Beethoven-bélyegeit, a a művész arcképét ábrázoló emlékérmeket, képes levele­zőlapokat, festményeket," réz­karcokat, sőt még egy fali­szőnyeg is őrzi otthonában a lángész képmását. Kollekció­ját koncertek programfüze­tei. a világ több Beethoven- múzeumának belépti jegyei, sokféle apró tárgy színesíti, amelyeknek megszerzése a zeneköltőóriás rajongó hívé­nek legkedvesebb foglalatos­sága volt és marad. Ivan Sabanov most azzal a gondolattal foglalkozik, hogy a szüleinek Szófiai köz­pontjában levő házát múze­ummá alakítja át. Olyan otthonos múzeummá, amely­ben a látogató leülhet le­mezt hallgatni, partitúrákat lapozgatni, vagy akár hang­szeren is játszhat, beszélget­het más zenebarátokkal. Az ügyvéd így vallott szenvedélyéről: „Számomra Beethoven magányos csúcs a zene horizontján. Bár az emberiség sok lángészt tart számon a muzsikában, közü­lük a legmélyebb és a leg­nagyobb Beethoven. Mozart a lelket simogatja, Beetho­ven viszont nemes tettekre ösztönöz.” ROMÁNIA Baromfikombinát lasi mellett Keltetőgépben a tojások Mintha kórházban jár­nánk. Fehér köpenyt öltünk magunkra és műanyag­fóliából készült csizmát hú­zunk a lábunkra, amikor belépünk lasi megye leg­nagyobb élelmiszeripari üzemébe, az állami baromfi- tenyésztő és -feldolgozó üzembe. A higiéniáról teljes fertőtlenítéssel gondoskod­nak, hiszen a legkisebb gondatlanság is komoly veszteséget okozhat. Két év múlva lesz húsz esztendeje, hogy életre hív­ták ezt a korszerű, jól fel­szerelt üzemet, amely telje­sítményével és 700 millió lejes éves termelésével a második legnagyobb barom­fikombinát lett Romániában. A tojáskeltetéstől a baromfi- feldolgozásig és csomagolá­sig minden megtalálható itt, ezen a 45 hektár területet átfogó komplex telepen. Fiatal igazgató, Isache Mihai üdvözöl. Agrármér­nök, akinek szívügye az ál­lattenyésztés. — Államunk 600 millió lej támogatással építette ezt a kombinátot — magyaráz­za körülmutatva —, amely ma 1200 embernek ad lehe­tőséget. Amikor 1964-ben beindult az üzem, hetven- kétezer tojást keltettünk, most pedig évente 12 milliót. Húszmillió naposbaromfit nevelünk, hat hét alatt két és fél kiló súlyra, úgyneve­zett battériás technológiá­val, önetetőkkel és -itatók- kal 30 fokos, egyenletes hő­mérsékleten. Ezt Magyaror­szágról, a Rába mosonma­gyaróvári mezőgazdasági gépgyárától importáltuk. Az ilyen nevelési mód az első kísérlet Romániában, ezért fokozott figyelemmel kísérik országszerte a szakmában. Hatvan battériás rendszert vásároltunk a magyaróvá­riaktól, melyeket 1978-ban szereltünk fel, és tíz évig üzemeltetjük. Kanadából a Shawer baromfifajtát hoz­tuk be hústenyésztésre, a franciaországi Madam Stud­ier cégtől pedig egy másik hibridet vásároltunk és meg­honosítottuk. Törzstelepeket alakítottunk ki Bukarestben, Szebenben és Bacaóban, írja már onnan kapjuk a leg­jobb tenyészanyagot. Két évvel ezelőtt Franciaország­ban a Baromfitenyésztők Nemzetközi Szervezetének versenyén első díjat kaptunk az általunk kialakított ba­romfifajtával jó hús- és to­jástermelése alapján. A kombinát keltetőüzemé­ben 36 gép sorakozik, me­lyeket az angol Bacai cég­től vásárolt licenc alapján készítettek Aradon. — A keltetésen kívül évente 15—20 millió tojást exportálunk a közel-keleti- országokba — erősíti meg az igazgató —, főleg Líbiába, Libanonba, Kuvaitba, Iránba és Irakba. Háromszázhatva- nat csomagolunk egy-egy .dobozba, melyek azután hű­tőkocsikkal jutnak el ren­deltetési helyükre. A kül­piacok mellett lasi megye ellátására naponta 180 ezer tojást küldünk. A kombinát legnagyobb egysége a baromfifeldolgozó üzem, ahol emberi kéz érin­tése nélkül atomata gépek­kel vágják, tisztítják, hűtik és tárolják a csirkét. Züm­mögő gépek között járunk, a neonfénnyel világított he­lyiségekben. Előttünk futó­szalagon sorakoznak a fris­sen vágott csirkék. A gépek mellett fehér köpeny® asz- szonyok dolgoznak körös­körül, gépkezelők és ba­romfifeldolgozó munkások. — Az idén 20 ezer tonna húst dolgozunk fel — mutat a gépekre Isache Mihai —, naponta pedig 70 tonnát. Ennek fele megyénk ellátá­sára kerül. Évente 1500 ton­na csirkehúst a Szovjetunió­ba exportálunk. Ez az üzem­részünk kombinátunk leg­nyereségesebb része, hiszen az évi 70 millió lej jövede­lemből 50 millió innen szár­mazik. Üjabb piackutató munkánk eredményességét bizonyítja, hogy az itt elő­készített baromficombból most az esztendő utolsó ne­gyedében a Német Szövet­ségi Köztársaságba is ex­portálunk. Mivel sok munkásnőt fog­lalkoztatnak — hiszen a dolgozók nagy része asszony — a kombinát saját óvodát és iskolát is létesített, me­lyet szívesen mutatnak meg az érdeklődőknek. — Kétmillió lejt költöt­tünk arra, hogy a nőknek segítséget nyújtsunk a gyer­mekneveléshez is, — jegyzi meg az igazgató. — Száz férőhelyes óvodánkban hét­főtől szombatig elhelyezzük a gyerekeket, itt is alhat- nak. így a két műszakban dolgozó szülőknek nem kell naponta hozni, vinni őket. Sőt, már a múlt tanévtől kezdve 40 egy-négy osztá­lyos gyerek is itt kezdte meg tanulmányait. Isache Mihai az eredmé­nyek mellett a kombinát problémáiról is beszél: — A tojások keltetése, to­vábbá a baromfinevelésen át a feldolgozásig, minden folyamat gépesített. Költsé­geink 25 százalékát tehá't villamosenergia-fel- használásra fordítjuk. Ez nagyon sok, mivel az ener­gia drágul, így a legfőbb tö­rekvésünk, hogy csökkentsük a költségeket megfelelő ész- szerűsítéssel, jobb szervezés­sel. Ami pedig a további fejlesztéseinket illeti, állami feladatot kaptunk a barom­fi mellett a nyúltenyésztés megvalósítására is. Már 1983-ban kialakítjuk az eh­hez szükséges telepet lasi mellett, és Franciaország­ból, illetve Űj-Zélandból hozunk fajtákat. Miután a nyúlnak jelentős export­piaca van, így évente 2500 tonnát élőben és 1500 ton­nát pedig húsként szeret­nénk értékesíteni. Ez kom­binátunk további előrelépé­sét jelentheti a 80-as évek­ben. Mentusz Károly Futószalagon haladnak a frissen vágott csirkék (A szerző felv.) SZOVJETUNIÓ Kirándulás a Volgán Csebokszárinál most két és fél kilométer széles a Volga; már átkelni ra^ta is kisebb kirándulás. Híd nincs a fel- duzzasztott folyón: a félóránként induló „tramvajcsik”- nak. azaz a „villamoskának" becézett hajócska hordja át a túlpartra a városiakat. Kit horgászni, kit gombászni, áfonyát szedni, kit az üdülöszanatóriumba. Kirándulók hada érkezik a túlpartra Jóleső fáradság, nehéz várakozás: jön-e már? (Fotó: Kőhidi Imre) JUGOSZLÁVIA A mezőgazdasági gépgyártás újdonságai A belgrádi IMT Traktor­gyár a jugoszláv mezőgazda- sági gépgyártás egyik vezető üzeme. A gyárban évente mintegy 40 ezer különböző típusú traktor készül. A nagyüzem több pj ter­mékkel jelentkezett az idei újvidéki mezőgazdasági vá­sáron. A többi között bemu­tatták a 130 kilowattos mo­torral rendelkező IMT— 517-es nehéztraktort, és az erdészeti célokra hasznosít­ható, „de luxe” kategóriájú IMT—530 és IMT—565 típu­sú traktorokat. Az új gépek munkába ál­lítása már ez évben jelentős importmegtakarítást jelent a jugoszláv mezőgazdaságnak, mivel a korábban tervezett 50 millió dolláros traktorbe­hozatalra nem kerül sor. Más gépújdonságok a be­takarítási munkákat segítik. A horvátországi Slavonski Brod város Djuro Djakovic mezőgazdasági gépgyárában új típusú kombájn sorozat- gyártását kezdték meg. Az M1620-as kombájn gabona, kukorica és napraforgó beta­karítására alkalmas, munka­szélessége hat méter és má­sodpercenként 12—14 kilo­gramm gabonát képes beta­karítani. Motorja 167 kilo­wattos. Az idén 60, jövőre már 3Ó0 ilyen típusú kom­bájn készül a gyárban. összeállította: Gyurkó Géza

Next

/
Thumbnails
Contents