Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-30 / 229. szám
NÉPÚJSÁG, 1982, szeptember 30., csütörtök 3* Fő figyelmet az exportra... Ülést tartott Egerben a Heves megyei Szállítási Bizottság Noha a tovább tartó nagy szárazság miatt a mező- gazdaságra nem egészen kedvező volt a szeptemberi időjárás, az őszi betakarításnak viszont annál inkább. Ezt állapította meg szerdán Egerben tartott ülésén, a Heves megyei Szállítási Bizottság. A testület Bágyi Imre elnökletével meghallgatta és elfogadta az őszi betakarítás helyzetéről, a szállítási igények biztosításáról, az élelmiszerek útjának rövidítésére tett erőfeszítésekről szóló beszámolókat. Kocsis Gyula, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetője szóbeli kiegészítésében arról beszélt, hogy a szántóföldi termények szállítása szeptemberben zavartalan volt. A napraforgót megyeszerte betakarították és elhelyezték a magtárakba a közös gazdaságok, A silókukorica 85 százaléka bekerült a földekről és a burgonyatermő terület 90 százalékán felszedték már a termést. A még kint lévő mennyiség 60—65 százalékát októberiben és novemberben takarítják be. Amennyiben az időjárás lényegesen nem változik, különösebb gond nem lesz a szállításokkal sem. Akadály csak akkor jelentkezhet, ha bejön az esőzés; mert minden erőt: vasúti kocsit és Volán-teherkocsit a szállítás meggyorsítására kell összpontosítani. A testület kiemelten állást foglalt abban: a fő figyelmet az exporttermékek szállítására kell fordítani, hogy az esztendő hátralevő részében eljussanak rendeltetési helyükre. Várhatóan az őszi hetekben, november végéig egymillió tonna árut mozgatnak meg, takarítanak be és szállítanak, főleg szőlőt, gyümölcsöt, zöldséget, cukorrépát és kukoricát. A Volán 4-es számú Vállalat naponta a Hatvani Konzervgyárba, az idénynek megfelelően 180 tonna, a ZÖL- DÉRT-nek 100. az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinátnak 30, a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnak 2,0 tonna árut fuvaroz. A bizottság elismeréssel állapította meg, hogy a vasúti szállítmány teljesítése növekedett, szervezettsége tovább javult, a MÁV partneri kapcsolata a feladókkal és szállítókkal folytatott egyeztetéssel kedvezőbbé vált. A szállítási bizottság évközi intézkedése alapján megoldódott a' hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetből, valamint a vetőmag vállalat káli telepéről a folyamatos vetőmagszállítás, amelyet korábban vagonhiány akadályozott. A Heves megyei Szállítási Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy a fuvarozások további zavartalansága érdekében szervezzék meg a rakodási ügyeletet. Az illetékesek pedig kövessenek el mindent, hogy a zöldség, gyümölcs, továbbá az egyéb élelmiszerek útja lerövidüljön a termelőktől a fogyasztókig (m. k.) A sár nem akadály ilyen átalakított féllánctalpas kombájnnal (Fotó: Kőhidi Imre) Hektáronként 22 mázsa — Betakarítás 12 nap alatt — Hevesen szárítják, Dévaványán hántolják Rizsaratás Rákháton Az északi félteke talán legmagasabb szélességi pontja Kisköre-Rákhát, ahol még megterem a rizs. Gazdaságos a véle való foglalkozás így vallják a Hevesi Állami Gazdaság 3-as számú kerületében is, ahol a hét elején láttak hozzá 173 hektárnyi rizs betakarításához. Előreláthatólag 12 napot vesz igénybe az aratás. A földrajzi fekvésből származó eltérő adottságokra példa: Szarvason már 10—12 nappal korábban beérett a termés. Ezt nem panaszként mondta Nagy István, az állami gazdaság igazgatóhelyettese, hiszen itt is a terveknek megfelelően történt az öt kombájn bevetése. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a lehető legrövidebb tenyészidejű fajtákat választották termesztésre, sőt Makó Sándor kerületvezető szerint az előcsiráztatott magvak vetésével körülbelül hat nappal ezt is sikerült .lerövidíteniük. Az időjárás általában kedvezett a növény fejlődésének, bár augusztusban, a virágzás időszakában volt egy-két ködösebb éjszaka. A gépműhely szerelői dolgoznak az E—512-es gabonakombájnokkal. Van azonban aratás és aratás között különbség. Egyikük, Tábori Mihály fogalmazott így: — Nincs olyan meleg, nem száll úgy a por, mint a gabonánál, de a sár miatt ez mégis nehezebb. Pedig a telepekről háromnégy hete lecsapolták a vizet, azóta szikkad a föld. Arra rámenni mégis csak átalakított, féllánctalpas kombájnokkal lehet. Az első napok tapasztalatai azt mutatják, a mostani termés is lesz olyan, mint a tavalyi, úgy 22 mázsás átlagot várnak hektáronként. A nyereséges ágazatnak van miért törlesztenie: 1979-ben mintegy 15 millió forintos költséggel végezték el az itteni 320 hektáros rizstelep rekonstrukcióját. Ennek egy- harmad részét évenként pihentetik silókukoricával, gabonával. Március elejétől egészen mostanáig a termésért leginkább aggódók között találni Zsák Józsefnét, az öt rizsőr egyikét. — Sok idegesség jár a mi munkánkkal, ezzel a növénynyel. A férjem már harminc éve szakmabeli, így remélem, a mi hatvan hektárunkon harminc mázsa körül lesz a hektáronkénti rizs mennyisége. A kombájnok learatta termést két pótkocsis traktor a rákháti majorba viszi, ahol előtisztítják. Innen az aratással párhuzamosan Hevesre, a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat silójába kerül szárításra a rizs. Utána a szállítmány Dévaványára, a hán- tolóba megy. Régen a Tiszából kapta, manapság a Jászsági-főcsatornából nyeri a rizstelep az elárasztáshoz szükséges évi 3 millió 600 köbméternyi vizet. Mint előbb már írtuk, a vizet időben lecsapolták, ám munkájukat megint csak a nedvesség hátráltatja. Reggelente a harmat miatt csupán fél 9-tiz óra tájban kezdhetik az aratást. Igaz, este lámpánál hagyják abba a kombájnok. Az idő sürget... Csernyi Pál gyáregységvezető és Benei László főművezető új tervrajzot tanulmányoz (Fotó: Szabó Sándor) teljesítményt kellően honorálja a munkáltató. Tavaly 49 ezer forint volt a bér- színvonal, amelyen belül 11 ezer forintos havi keresmény is- találtatott, és a közvetlen termelők legtöbbje fizetéskor öt-hét ezer forint körüli munkabért visz haza. Vagy hogy érzékletesebben fogalmazzunk, a jobb forgácsoló szakmunkások havonta ezrekkel keresnek többet a mindenért felelősséget vállaló munkahelyi vezetőknél ... o Akkor hol ásták el azt a bizonyos kutyát? Fél délelőtt beszélgetvén az itteniekkel lassan kibontakozott előttünk minden lényeges ok, ami csak az okozathoz vitt. Már a tavalyi esztendő sem azt hozta, amit a hatvani aprítógépesek reményeitek. Csak úgy tudták teljesíteni éves termelési tervüket, hogy „megették” a jövendőt. Kicsi, befejezetlen állománnyal fordultak az 1982-es esztendőbe, ami miatt szinte hónapokig nem tudtak eleget tenni készárukiszállítási kötelezettségüknek. Ez azonban nem minden. Segíthetett volna a rossz starton a jobb üzem- szervezés, a tökéletesebb munkavitel. Igen ám, csakhogy ahol nincs munkáskéz, ott szép lehet valaki, de T ízmillió forint nem kevés pénz. Különösen nem egy olyan kis üzem életében, mintáz Aprítógépgyár hatvani telepe, amelynek évi termelési értéke negyedik esztendeje 55 millió forint körül mozog. Nos, ez a tízmillió — az idei első félesztendőt tekintve —, negatívumként szerepel a Mészáros Lázár utca végén letelepült gyáregység könyvelésében. A tervezettnél ennyivel kevesebbet produkáltak az itt dolgozók, annak ellenére, hogy valutáris szempontból sem lebecsülendő a kezük alól kikerülő alkatrészek garmadája. A nyugati exportot szolgáló szénőrlő malom, az ércbányászatban használatos flo- tációs gép több tartozéka, vagy éppen a Hanomag cég részére gyártott rakodó alA szénőrlő hegesztése katrészsorozata, amit csak garnitúrában vesz át a megrendelő. o Immár az idei harmadik évnegyedet taposva, megpróbáltunk az aggasztó jelenség gyökerei után kutatni. Ami a gyártelepet, a munkakörülményeket illeti: nem érheti szó a ház elejét. Rendezett, korszerű műhelyek szolgálnak az itt folyó termelőmunka otthonául, a gépi berendezések is fölveszik a versenyt bármely hazai üzem parkjával. A különböző munkafázisokban gyakorlott, szakmailag jól képzett emberek keze formálja- műveli a legigényesebb alkatrészdarabokat. És ami ugyancsak nagyon döntő: a következetesen számon kért HATVANI APRITÓGÉPESEK: Akik megették a jövendőt*..1 okos a legritkábban. És ezzel eljutottunk a termelést döntően befolyásoló, azt visszavető másik okhoz. Ez pedig a vészes szakember- hiány! A kezdeti álmon az ötszázas munkáslétszámon régen túladott az élet realitása, de maga a vállalatvezetés is. Jelenleg azonban már ott tartanak a hatvani telep irányítói, hogy kiegyeznének 65—70 stabil, közvetlen a termelésben foglalkoztatott munkással. Ha lenne ennyi! o Csakhogy nincs. Kezdettől krónikus létszámhiánnyal küzdünk, mondja az egyik vezető, majd a ma rideg számadatait idézi. Eszerint az 55 millió forintos idei termelési tervet ugyan 65— 70 szakmunkásra számítva körvonalazták, de az 1982-es évet már csak 49 munkás érte meg a Mészáros Lázár utcai telepen. Azóta 44-re csökkent a forgácsolók, lakatosok száma. Ezek közül is három a felmondási idejét tölti. Hogy miért és hová innen? Mert a tennivalót, éppen népgazdasági, illetve jövedelmezőségi érdekből, széles vállakra méretezték. Az út pedig oda visz, ahol lazább feltételek, alacsonyabb munkahelyi követelmények mellett is megkeresik az elvándorlók azt a pénzt, amiért Hatvanban keményen kell helytállniuk. Pedig a piaci igényeket illetően kedvezőek a kilátások. Amíg számtalan magyar cég megrendelés után fut, addig az Aprítógépgyámak e pillanatban is 16—17 hónapos az előrendelése. Vagyis a jó munkás nyugodt lehet a jövője felől. Mint ahogyan — figyelemmel a dolgozói érdekekre — az igazgatóság talán bekalkulálja a következő esztendő költség- vetésébe az ingázók utaztatásának megnőtt költségét, az ehhez kapcsolódó kocsiparkot. o Visszatérve ok és okozat összefüggésére, nézzük a termelés pillanatnyi állapotát! A kooperációs partnerek ugyan nem váltak angyalokká, késlekednek a legkülönbözőbb szállítások: a bérezés ösztönző volta mégis oda vezetett, hogy a tízmillió forintos hiányból szeptember végére annak csak a fele maradt. Ahogyan indulástól mindig, úgy az új iskolai esztendő előtt megkeresték a Damjanich Szakmunkásképző Intézetet is, hogy irányítson ide szakmunkástanulókat. A gyáregység feltételei vonzóak. A szakvizsgát tett vasmunkások induló bére 16—20 forint között mozog. Az utánpótlás helyzete ennek ellenére elég vigasztalan. Mert Pásztó, Jobbágyi, Kistere- nye ad ugyan osztályonként két-három fiatalt, de mi a garancia, hogy ezek bizonyítvánnyal is Hatvanban maradnak? A gyáregység vezetője ezzel együtt az általános munkamorál torzulását sem hallgatta el, bízva bár a szankciók hatékonyságában. Majd határozottan állította: a kis termelői kollektíva eddigi tapasztalata, gyakorlata megtenni a gyümölcsét. Vagyis esztendő végére eltűnik a tízmilliós termelésiérték- kiesés. Moldvay Győző
