Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-28 / 227. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 28., kedd Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT . ■ KEZDŐDÖTT 1969-BEN Csuvasia és Heves megye testvéri kapcsolata Cikkgyűjtemény Ezzel a címmel jelent meg a közelmúltban egy cikkgyűjtemény Csebokszá- riban, Csuvasia fővárosában, amely áttekinti a Csuvas Autonóm Köztársaság és Heves megye baráti kapcsolatának történetét. Ez a barátság „hivatalosan” 1969-ben kezdődött, az eltelt tizenhárom év alatt sokoldalúan fejlődött és egyre elevenebbé vált. A könyvhöz 7. P. Prokopjev és Vaskó Mihály, a csuvas területi és a Heves megyei pártbizottság első titkára írt bevezetőt. Mindkét cikk meggyőzően bizonyítja, hogy Magyarország és a Szovjetunió népeinek barátsága nagy történelmi múltra tekint vissza. A cikkek írói között találunk újságíróikat, tudósokat, kutatókat, ipari és mezőgazdasági intézmények vezetőit. Papp János cikke ismerteti Heves megye történetét, gazdasági és kulturális fejlődését, tájait, embereit. Csuvas történészek több cikkben tárgyalják népeink ősi kapcsolatait, zenei örökségünk rokon vonásait, a magyar internacionalisták harcát csuvas földön. És történelem már a második világháború is, amikor' 140 ezer szovjet harcos esett el Magyarország felszabadításáért, közülük sokan Csuva- siából. A könyv harmadik részében a barátság konkrét formáiról nyilatkoznak gyárak, kolhozok és oktatási, tudományos intézmények vezetői. Sok melegséggel, őszinte baráti érzéssel megírt visz- szaemlékezéseket és beszámolókat találunk itt a Heves megyében tett látogatásokról, delegációk cseréjéről. Kitetszik ezekből a cikkekből, hogy egymás felkeresése, egymás tapasztalatainak tanulmányozása hasznos mindkét fél számára, hogy folytatni kell ezt a jó hagyományt, hogy csak egymást megismerve és megbecsülve tudunk munkálkodni népeink intemacionális barátságának továbbfejlesztésén. A könyv végén pontos kronológiai sorrendben felsorolást találunk azokról az eseményekről, amelyek Csuvasia és Heves megye baráti, élő kapcsolatait jelzik: delegációk látogatásait, kulturális eseményeket, művészi együttesek cseréjét stb: Némi elfogultsággal szólnék még a Jakovlev Pedagógiai Főiskola és az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola kapcsolatairól, amelyet részletesen kifejt cikkében A. Sz. Markov, a főiskola rektora. Itt csak egy példát említenék: jelenleg éppen a tanárképző főiskola vendégeként tartózkodom Egerben, immár másodszor. Hét éve voltam itt először azzal a céllal, hogy tanulmányozzam a magyar úttörőmozgalom tartalmi és-formai munkáját és módszereit. A barátságnak nincs határa, a barátságnak száz az útja — mondja egy nálunk népszerű dal. így tartjuk mi is. Ezért örülünk ennek a könyvnek, amit a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulóján tett le a csu- vasiai dolgozók asztalára a Csebokszári Állami Könyvkiadó. Sz. P. Uhjankin, a Csebokszári Jakovlev Ped. Főiskola tanszékvezetője MÁTÉ ISTVÁN ÉS LANTOS GYÖRGYI TERVEI Kiállításról - köztérre Gyöngyösön L Zola millióké Nemcsak írói adottságai, nemcsak eredeti világlátása tette méltán világhírűvé Émile Zolát, a rendkívüli adottságú francia alkotót, hanem szenvedélyes igaz- ságszeretete is. Ez a tisztességben is pórját ritkító ember vállalkozott arra, hogy megvédi az ártatlanul elítélt Dreyfus kapitányt, s megírta híres vádiratát, a J’accuse-t, amely megpró: báltatások regimentjét zúdította rá. Erről a sziszifuszi küzdelemről szól, ennek jellegzetes fordulópontjait eleveníti meg az Emilé Zola, avagy az emberi lelkiismeret című francia tévéfilmso- rozat, amelyet az érdeklődők már láthattak a kettes csatornán. ÍE sorok írója is közéjük tartozik, s mégis változatlan kíváncsisággal figyelte az újravetítéBt — jövő vasárnap következik a negyedik, a záró rész — az egyes, program keretében. Ez egyáltalán nem véletlen, hiszen Stellio Lorenzi rendező maradandó értékű művel ajándékozta meg a nézőket. A két forgatókönyvíró egyike az alapregény szerzője, Armand Lanoux, s így lehetősége volt arra, hogy minden lényeges mozzanatot átmentsen munkájába. Nem riadozott — ebben a produkció „karmestere” is segítette — az esetenkénti túlrészletezéstől séta. Igaza lett, hiszen ebben a sztoriban valameny- nyi motívum fontos. Mindez azért nem untató, mivel a remeikül megválasztott színészgárda — esetünkben az összteljesítmény dicsérhető — érzékletes karaktereket teremtett, s olyan helyzeteket formált, amelyek nemcsak hitelességükkel, drámai feszültségükkel, hanem ár nyalt megjelenítésükkel is százezreket babonáztak meg. Ezért nem zavar bennünket a terjengősség, a szinte észre sem vett korfestő, azaz egy kissé ismertterjesztő jelleg, hiszen a kevésbé tájékozott irodalombarátok képet alkothattak egy nemes karakterű férfiú ritka bátorságáról is. (pécsi) Szellem(-es) hivatal Bevallom, elöítélekkel ültem szerdán este a televízió elé. Könyökömön jön ki a sok bürokráciával foglalkozó tévéjáték. Untam a felesleges hivatalokról szóló szürke történeteket, a könyökvédős aktakukacokról alkotott száraz lajstromokat. Szerencsére nem ezt kaptam. A Szellemhivatal című nyugatnémet film iskolapéldáját adta annak, hogyan lehet egy elnyűtt témából, kevés szereplővel, aránylag kis ~~~összegből jót létrehozni. Ugyanis nem a szokásos elvont, abszurd cselekményvezetést alkalmazta a rendező, hanem valódi jellemeket, embereket ábrázolt. Olyan figurákat, amelyek jóravalók, de esendőek. Nagyon is mái, aktuális mondandója volt a történetnek. Arról szólt, hogyan él egy-egy intézmény feladatától függetlenül, hogyan vész el a cég, s válig semmittevővé tehetséges, értékes szakemberek sorsa. Mintha a híres Parkinson professzor közgazdasági törvényei alapján írták volna a sztorit: a hivatal önmagától terjeszkedik, kifejleszt magából olyan részeket, amelyeket aztán önvédelemből elnémít. Így keletkezett a „racionalizáló” hivatal, amelynek az lett volna a dolga, hogy a bürokrácia ellen harcoljon. Ezt az intézményt azonban elnyelte a por, míg egy ifjú, mindenáron magát hasznossá tenni kívánó új munkatárs nem érkezett. Észrevétlenül különböző feladatokba vonta kollégáit, míg azok rá nem jöttek a munka ízére. Csak aztán egy újabb, még nagyobb iroda települt a kicsi helyére a sikerek után, azzal a veszéllyel, hogy minden megismétlődik... Megszívlelendő példa, hiszen valljuk be őszintén, itt is problémát jelent, hogy az emberek egy része nem tudja kibontakoztatni képességeit Vagy nálunk nem ismerünk szellemhivatalokat ...? (gábor) Fáziskésés Nem mondom, jókat lehetett derülni a Lóképü című amerikai filmvígjátékon, hiszen Jerry Lewis parádésan jó komikus színész, s ötlet is akadt nem egy, ami harsány nyerítést váltott ki szombat este a tévé előtt ülve. Az azonban aligha vitatható, hogy a látott produkció nem tartozik a műfaj örökbecsű és klasszikus alkotásaihoz. Ezért nem is mindegy, hogy mikor mutatják be. Amikor elkészült, 1967-ben valószínű, hogy sok minden az újdonság erejével hatott volna. A közízlést nem utolsósorban a világban és a társadalomban lezajló folyamatokkal együtt változik. így például lehet, hogy a Ben Húr című szuperprodukció politikai csemegének is számított volna 23 évvel ezelőtt, ma legtöbb mozinézőnek szokványosán érdekes ka- lándffllm. Ezek azonban a kisebb bajok. A fáziskésés ott válik komoly gonddá, ha hozzászokunk, hogy a világban történő események tíz, húsz, vagy harminc év múlva jutnak el hozzánk. (szigethy) A gyöngyösiek közül bizonyára sokan emlékeznek a néhány hónappal ezelőtti kiállításra: a Gyöngyösi Galéria termeiben a hódmezővásárhelyi művészházaspár: Máté István és Lantos Györgyi szobrait és kisplasztikáit tekinthették meg. A kapcsolat megmaradt, a két alkotó újabb megrendeléseket kapott a várostól, úgy tűnik, otthonra találtak a Mátra alján. Velük beszélgettünk terveikről, elképzeléseikről. — Most szemléljük meg azt a helyet, ahol egy kutat fogunk felállítani: a Szabadság téren, a Szent Bertalan- templommal szemben, a Dióssy-terem előtt jelölte ki a helyét a Képzőművészeti Lektorátus. Két elképzelésünk van eddig, még nem tudjuk, hogy melyik valósul meg. Az első „rostán” már túljutottak, majd eldől, hogy melyiket látják majd a gyöngyösiek nap mint nap. — Ügy tudjuk, hogy más megbízatásaik is vannak, az új iskola számára készítenek domborművet... — Valóban így van: egy Babits-arcmást formálunk. Ott lényegesen kevesebb problémával találkozunk, mint a köztéren, hiszen zárt helyen könnyebben megtaláljuk a legoptimálisabb elhelyezési lehetőséget. A köztérnek megvannak a maga sajátosságai, nehézségei: szinte döntő a megfelelő fölállítási lehetőség, hiszen „el is veszhet” egy-egy mű, vagy ha rábukkanunk a legkitűnőbb megoldásra, akkor azonnal feltűnő, szem előtt van, egyszóval természetesen hat. — Nagy mesterek nyomában is elindulnak... — A Vachott Sándor Városi-Járási Könyvtárban van két olyan szobor, amelyet bronzba kell önteni. Az egyik Kisfaludi-Stróbl Zsig- mond, a másik Stróbl Alajos alkotása. Csak a gipszváltozat, a minta van készen, a mi dolgunk, hogy ez alapján maradandó anyagban „szólaltassuk meg” a remekműveket. Ezeket a szobrokat az Orczy-kert parkjában helyezzük el, társaik között. Vigyáznunk kell, hiszen nem akármilyen feladat ez, olyan mesterek keze munkáját őrzik ezek a darabok, akik legnagyobb művészeink közé tartoznak. — Ezek szerint sokszor megfordulnak majd Gyöngyösön? — Igen, munkánk ide köt bennünket, meg aztán meg is szerettük ezt várost. Ogy érezzük, kicsit már helybélinek számítunk, szeretjük az itteni tájat, az itt élő embereket. (gábor) X/8. „Fájdalmasan érinti" Újszászy István vezérőrnagy, az Államvédelmi Központ vezetője, Kádár Gyula ezredes, a VKF/2 feje és Kern Károly őrnagy, a Deffenzív osztály irányítója 1944. március 19-én az ország hitlerista megszállásakor is a helyén maradt. Edmund Vee- senmayer, Hitler teljhatalmú magyarországi megbízottja — diktátora — a német megszállás első napjaiban semmi kifogást nem emelt ellenük, viszont április 10- én már többször szóba hozta, egyebek mellett a kormányzónál is, hogy ezek az urak nem maradhatnak a helyükön. Az ügy nyilvánvalóan összefüggött a Veréb- akcióval, az amerikai tisztek ügyével. Érdekes1 módon azonban Sztójay Döme miniszterelnök, aki egyébként vakon és engedelmesen követte a megszállók minden utasítását, ha nem is mondott kategorikusan nemet, kitért az ügy elől. Más szempontból, de hasonlóképpen érdekes, hogy Üjszászy István és Kádár Gyula nem értesült a németek részéről őket fenyegető veszélyről. Pedig mindketten közvetlen kapcsolatban álltak a budai várral. Ifjú Horthy Miklós, a kormányzó fia és bizalmasa — ha az emlékiratok e tekintetben nem túloznak —, Kádár Gyula baráti köréhez tartozott Horthy, akinek sejtenie kellett az elkövetkezőket, mégsem figyelmeztette Kádár Gyulát, és ő otthon maradt, nem bújt el. Letartóztatására — ugyanazokban az órákban vitték el Üjszászy Istvánt és Kern Károlyt is —, az április 17- ről 18-ra virradó éjszaka került sor. Nem nyitott ajtót a lakása ajtaján előbb csengető, majd dörömbölő gestapósok- nak. Telefonon — két készüléke is volt —, egyszerre hívta ifjú Horthy Miklóst és Szombathelyi Ferencet, a hivatalban levő vezérkari főnököt. ígéretet kapott, hogy magyar tiszteket küldenek a védelmére. Mielőtt azonban azok megérkezhettek volna, a tucatnyi hitlerista titkosrendőr már betörte az ajtót, és elhurcolta a magyar hírszerzés és kémelhárítás hivatalban levő főnökét. Másnap . Veesenmayer 99/110 186—87. számú titkos táviratában jelentette Eib- bentrop külügyminiszternek : „Winkelmann ober- gruppenführerrel (az SS és a birodalmi rendőrség legmagasabb magyarországi főnöke — a szerk.) előzetes megállapodásunk alapján ma éjjel letartóztatták Kádár ezredest és Üjszászy vezérőrnagyot. Én már nyolc nappal ezelőtt kértem Sztó- jayt, hogy bocsássa el Kádár Gyulát, amire • elvileg ígéretet is kaptam, de az intézkedést akkor akarták végrehajtani-, amikor az új vezérkari főnök átvette a hivatalát. További várakozás egyébként nem látszott tanácsosnak, és Winkelmann közlése szerint a két letartóztatott eddigi vallomásai is már kellően igazolják az intézkedés helyességét. Sztójay ma szóba hozta előttem az ügyet, és arra utalt, a kormányzót fájdalmasan érinti, hogy egy még szolgálatban levő tisztet német szerv letartóztatott Azt válaszoltam, a megfelelő időpontban be fogjuk bizonyítani a kormányzónak és a magyar kormánynak, hogy hálával tartoznak nekünk, amiért ebben az esetben késedelem nélkül és példamutatóan közbeléptünk.” Hogy Sztójay mit válaszolt, az nem derült ki a táviratból. Mindenesetre figyelemre méltó a Quisling miniszterelnök gyors és az ő mércéjével mérve bátor fellépése. Ennek egyik oka talán az lehetett, hogy valamikor, mielőtt Magyarország berlini nagykövetének nevezték ki, ő szervezte meg a VKF/2-t, és ő volt a horthysta hadsereg hírszerző szolgálatának első vezetője. Mint kolléga nehezen viselhette el Üjszászy István és Kádár Gyula letartóztatását, akik végül is utódai voltak és tovább tökéletesítették az ő művét. Sztójaynak Veesenmayer nem tett ígéretet a letartóztatottak szabadon bocsátására, — viszont követelte tőle, hogy segítsen Szentmiklóssy Andor kézre kerítésében, aki ellen a német hatóságoknak „a legsúlyosabb terhelő adatai vannak”, de „mind ez ideig sikerült szervei intézkedései alól kibújnia”. (Később a külügyminiszter volt állandó helyettese is a Gestapo kezére került. Nem élte túl elhurcoltatását.) Időközben - meglehetősen goromba hangnemben folyt a letartóztatott magas rangú tisztek kihallgatása. Kádár Gyulának megparancsolták, hogy írja le részletesen: mit beszélt Szentmiklóssy Andorral utolsó találkozásuk alkalmával, és egyáltalán azt, amit az amerikai tisztekről tud. „Egy szobába kísérnek, az őr mellettem marad. Most mit csináljak? Azt nem hiszem, hogy szabadon engednek, akármit is írok. Ez nem lehet más, mint kihallgatási trükk. Szentmiklóssyval megállapodtam. Biztosan kihallgatják, esetleg már kihallgatták. Neki biztosan megvan a külügyi részt illető mondanivalója. Ha nem tartom meg, amit megbeszéltünk, bajt csinálok. írásomat tehát a megállapodás szerint készítem el: parancsot kaptam, azt végrehajtottam, az amerikaiakat letartóztattuk, érkezésüket nekik bejelentettük, és kihallgatás végett átadtuk; az ügy részleteit nem ismerem”. Ilyen kevéssel természetesen nem érhették be a ges- tapósok. A Melinda úti vizsgálati központjukban folytatják a vallatást.- Kádár Gyulának - nincs oka csodálkozni, hogy váltott kihallgatóik a legkisebb részletekre is kiváncsiak. Inkább az a furcsa, hogy bár — különösen eleinte — meglehetősen goromba a bánásmód, fizikai erőszakot nem alkalmaznak vele szemben. Bármennyire is szakmabeli volt az ezredes, a hitlerista titkosszolgálat emberei a legprimitívebb trükkökkel túljártak az eszén. Elhitte, hogy az amerikaiak mindent bevallottak. És azt is, hogy mindent elmondott az ugyancsak letartóztatott Szombathelyi Ferenc. Csakhogy Szombathelyi akkor még szabadlábon volt —, csak a nyilas hatalomátvétel után, novemberben tartóztatták le őt — és éppen hírszerző szolgálata tisztjeinek vallomására hivatkozva érte el Veesenmayer Horthynál, hogy mentse fel őt a vezérkari főnök tiszte alól, és váltsa fel a megbízhatóbb- nak számító Vörös János vezérezredessel. A nyilvánvalóan hamisított jegyzőkönyvekben minden a valóságnak megfeleően volt leírva. A hitleristák — besúgóik révén — tudták, hogy az amerikaiakkal minden előre meg volt beszélve. S hogy csak azért értesítették a németeket érkezésükről, hogy kijátsszák őket. Egyébként pedig tárgyalni akartak velük Magyarország háborúból való kivezetéséről. Kádár Gyula: „Semmi értelmét nem láttam a további huzakodásnak, lényegében a valóságnak megfelelően vallottam”. Veesenmayer április 20- án, vagyis már a letartóztatást követő harmadik napon a nyomozás teljes sikerét jelenthette külügyminiszterének. Külön kiemelte: „A letartóztatottak eddig jól vallottak”. (Következik: Egyenruhában maradtak)
