Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-28 / 227. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 28., kedd Mit és hogyan építsünk? Tanácsok — nemcsak szakembereknek A kiállítás tablói a tájékoztatási központ szolgáltatásait mutatják be (Fotó: Perl M.) Felgyorsult világunkban igencsak nehezen nyomon követhető a technika, a módszerek1 megújulása. Ugyanakkor a hazai és külföldi cégekkel versenyezve egyre nélkülözhetetlenebb is az újdonságok gyors megismerése, alkalmazása. Tudni azt, mi történik a világ más tájain az illető iparágban, összemérni az itthoni és külföldi eredményeket,, tanulni a jobbtól — megszívlelendő feladatok ezek minden vállalati vezető számára. Az építőiparban a gyorsabb információ-áramlást egész országra kiterjedő hálózatával az Építésügyi Tájékoztatási Központ segíti. Észak-Ma gyarországon a miskolci iroda igyekszik minél szélesebb körben terjeszteni szolgáltatásait, támogatni a vállalatokat a továbbképzésben, a technológiai fejlesztésben, a magán- építtetőknek pedig tervajánlatokkal, új építési anyagok bemutatásával Igyekszik tanácsot adni nagy vállalkozásukhoz. Elsősorban szakembereknek szól a bemutatkozó kiállítás, amely hétfőn délelőtt nyílt Egerben, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat székházában. Dr. Tiszai István, az Építésügyi Tájékoztatási Központ igazgatója megnyitójában azokat a terveket ismertette, amelyek révén tovább szélesedik, sokrétűbbé válik az ÉTK munkája. Sok olyan tájékoztatás is szóba került, amelyről azok, akik igényelhették volna), az építészek, eddig nem is tudtak. Néhány az újdonságok közül: a kőbányai vásárvárosban állandó kiállítása van a tájékoztatási központnak, építeni szándékozók tömegei tájékozódhatnak itt tervekről, anyagokról, építési módokról. Az ÉTK bemutatkozó kiállításával egyidőben október 7-ig több előadást, szakmai bemutatót is tartanak Egerben, együttműködve az Építőipari Tudományos Egyesület megyei csoportjával. Október 11-től Gyöngyösön láthatók a tablók és kaphatók a tájékoztató kiadványok. Családi otthon? PANZIÓSOK Tárva, nyitva a kis kapu (Fotó: Szabó Sándor) Megint visszatért életünkbe egy hazánkban már-már elfeledett régi foglalkozás, s most „új” szavakhoz szoktatjuk a fülünket: panzióval, panzióssal ismerkedik a vendég Heves megyében is. Vajon hogyan adja az ember a fejét ilyen szolgáltatásra, tulajdonképpen mi van a cégtábla mögött? A kérdésre valahogy így válaszol a két egri tulaj egyike — az „első fecske” — Szalóki Ottóné, a Szép- asszony-völgyben: — Kőműves és ács szakmájú férjem munkájával, s mindannyiunk segítségével tíz esztendeje épült nagy házunkat eredetileg csak a c'saládnak szántuk, nekünk, a szülőknek, s két nagy lányunknak a kényelmes otthonául. Ám amint a gyerekek férjhez mentek, el is kerültek itthonról. így az épület sok lett kettőnknek, elhatároztuk, hogy föltétlenül valami okosabbat kezdünk vele. Nem válunk meg tőle, de kiadjuk. Előbb albérlőket tartottunk, aztán, hogy meglett a lehetőség az iparengedély kiváltására, mindjárt meg is ragadtuk az alkalmat, és megnyitottuk a „Kőkutat.” Azaz: teljesen berendezkedtünk a vendégfogadásra. Bútorokat, ágyneműket vásároltunk, s szépen, lassan beleéltük magunkat abba, hogy itthon nem vagyunk már egészen otthon. Azoké az elsőbbség, akik a szobákért fizetnek. Szállást és reggelit, vacsorát kapnak itt a pénzért, meg talán azért valamit a „fészek” melegéből is. A szállodákétól olcsóbb és meghittebb környezetet iparkodunk teremteni, ami talán sikerül is. Hiszen tavaly júliusban kezdtünk, de már több visszatérő vendégünk volt. Harminchat személyes csoportot is olyan kényelme- mesen elhelyeztem, hogy senki sem panaszkodott. Pedig nem a szakmám, amit most csinálok — műszaki rajzoló voltam eddig, s időközben mindössze néhány évig dolgoztam napközi otthonban — még csak a szakiskola II. osztályába járok ... Milyen a vendégjárás? Nos, úgy néz ki, hogy megtaláljuk a számításainkat. Az idei nyáron már legalább négyszer any- nyian kopogtattak nálunk, mint tavaly ilyenkor. Többnyire ugyan csupán egy-két napos az érdeklődés, de persze, vannak, akik tovább is maradnak. Nem könnyű a kedvükre lenni — a kulcsot magamnál tartom, ezért a későn jövők miatt szinte állandóan éjszakázom, alig alszom valamit, magam főzök, mosok, takarítok — de szívesen vállalom a munkát. Balogh Sándorné fenn a „sáncban,” a Gárdonyi-ház előtt az idén lett panziós. — Nem beszéltem a „konkurenciával,” őszintén szólva máig sem ismerem — mondja, hogy benyitok a '„Márka” nevet is használó takaros, hangulatos kis fogadóban. — S ha nem jön az a bizonyos új lehetőség, lehet, hogy eszünkbe sem jut itt üzletet nyitni. Legfeljebb a fizetővendég-szolgálattal foglalkozunk ma is. Talán azzal is csak azért, mert a legkisebb gyermekemmel ezekben az években itthon vagyok. Mivel eredetileg pedagógusnak tanultam, s igazán az iskola volt a mindenem. — Sikerült szakmát váltani? , — Még nincs sok tapasztalatom, csupán májustól van engedélyem erre a foglalkozásra, de úgy érzem: megszeretem az új szakmát is. Mert van kedvem, s talán némi érzékem is hozzá. Legalábbis eddig még nem panaszkodott senki a munkámra, tetszett minden kis ötletem, apróbb-nagyobb figyelmességem. A szobáink tiszták, rendesek, barátságosak, az étkezdénk, ezzel a kis minibárral, kandallóval — mutatja — úgy tartják: hangulatos. A kilátás, az egri panoráma pedig — ahogyan áradoznak —: szinte páratlan. Szerencsés helyen építkeztünk, panzióra alkalmasabbat, ha kerestünk volna sem találunk. Gépkocsi- parkoló van a szomszédunkban, s egy sor egri nevezetesség a közelben. Különben, természetesen más programok összeállításában is segítek vendégeimnek, s így nemcsak Szilvásváradig, hanem például Lillafüredig, sőt a Hortobágyig eljárnak innen. Jobbára huzamosabb ideig tartózkodnak nálunk, s megvallom, ezeket az. embereket is kedvelem jobban. — Mi a panziók varázsa? — Alighanem az, hogy nem annyira a szállodára, mint inkább a családi otthonra emlékeztetnek. Nincsenek bennük különösebb költségek, közvetlenebbek a vendég és a kiszolgáló kapcsolatai. A panzióban nem különülnek el — mert túlságosan nem is különülhetnek el — az asztalok, a legtermészetesebb, hogy az egy épületben lakók egymás mellett üljenek, vagy legalábbis közel egymáshoz. Ha például a kisfiam itt játszik körülöttem, mások is gügyögnek, beszélnek hozzá, meg-megsimogatják, mintha éppenséggel hozzájuk tartozna. Olyan közelségben élünk, hogy óhatatlanul meghallom néha a leghalkabb megjegyzést, kívánságot is, s így a legrugalmasabban, leggyorsabban a vendég kedvére tehetek. Egyszer —, hogy mást ne említsek — így szereztem tudomást egy holland házaspártól arról, hogy az ifjú asszonyka éppen húszéves. Nosza, kreáltam hát egy jópofa tortácskát, mire hazakerültek a napi kirándulásról, s föltettem nekik egy nemzetközileg jól ismert, aktuális lemezt. Hát, el nem mondhatom, hogy mekkora volt a hatás .. ! — Kik a vendégei? — Belföldiek, külföldiek, fiatalok és idősebbek egyaránt. A legtöbbjük egyenesen ide jön hozzánk. Megszállt már nálunk egy egész vízilabdás leánycsapat is. Ott az emléksoruk a kandalló falán! (gyónt) EGERBEN: OKTÓBER 15-ÉN ÉS 16-ÁN Fiatal államigazgatási szakemberek vitafórumai A hét öröme-gondja Felsőtárkányban Vízműtársulat a láthatáron — Bővítik az iskolát, de kimaradtak a crossbarból — Franciaországba készül a Rozmaring Népi Együttes Az államigazgatási, a tanácsi tennivalók megkövetelik, hogy a változó életkörülményekhez jobban igazodó, elméletileg is kifogástalanul felkészült szakemberek vegyenek részt az állampolgárok ügyes-bajos dolgait intéző apparátusok munkájában. E feladatok megoldásában egyre nagyobb szerep jut az élet változásait -rugalmasan követni tudó, az új módszerek iránt fogékony fiataloknak. . Szakmai felkészültségüket, ismereteik gyarapítására, a különböző államigazgatási területek munkájának jobb megismerését szolgálják az államigazgatási és igazságügyi ifjúsági napok, amelyeket immár negyedik alkalommal hirdették meg. Az ifjúsági napok során — rövidesen*— tíz témák őrben rendeznek vitafórumokat az ország különböző városaiban. E konferenciák előadásait fiatal szakemberek tartják, számot adva helyi kezdeményezéseikről, a gyakorlati munkában jól hasznosítható elképzeléseikről. A lakóhelyi közéleti fórumok szerepéről Szolnokon tartanak konferenciát október 8—3-én. Erre a tanácskozásra jelentkezett a legtöbb előadó, mintegy jelezve, hogy a fiatal tanácsi fiatal szakemberek még sok kihasználatlan lehetőséget látnak a lakóhelyi demokratizmus továbbfejlesztésében, Nagy érdeklődés előzi meg a 35 éven aluli államigazgatási szakemberek október 15—16-j budapesti tanácskozását is. Tapasztalataik, javaslataik összegezésére 24^en vállalkoztak, elsősorban a szolgáltatások jogi és gazdasági összefüggéseiből merítve témáikat. Várhatóan élénk eszmecsere követi majd az utazási szerződések, az autójavítás és általában a szolgáltatások minőségét garantáló jogszabályok gyakorlati megvalósulásáról szóló beszámolókat. Az egri találkozón — október 15—16-án — is sokakat érintő gondokat vetnek majd fel: a kereskedelmi és szolgáltató ellátás szervezésének tanácsi feladatairól cserélnek gondolatokat a fiatalok. Az egri konzultáción néhányan vállalkoztak arra is, hogy az új gazdálkodási formák kezdeti tapasztalatairól mondjanak véleményt, kitérve a kisvállalkozások kibontakozását néhány helyen még akadályozó tényezőkre. Az állaimigazgatási és igazságügyi ifjúsági napok szakmai-tudományos konferenciájának korábbi tapasztalatai azt igazolják, hogy a vitafórumokon elhangzott javaslatok, vélemények egy- egy új jogszabály, mindenütt hasznosítható munkamódszer kiindulási alapjául szolgálhatnak. (MTI) Felsőtárkány. Község a Bükk kapjuában. Hogy mit tsz a jó levegő és Eger közelsége e település életében? Bóna József tanácselnök egyértelműen fogalmaz: — Egyre több ember hagyja ott a nagyobb, zsúfoltabb városokat, hogy inkább a környező falvakban építkezzék, vállalván a naponkénti ingázást. Nálunk ez úgy csapódott le, hogy a múlt héten gazdára lelt például a pásti területen fölparcellázott utolsó telek. Nagyobb részük időközben be is épült, beköltöztek a családok, és lakosságunk lélek- száma pár esztendő alatt háromszázzal megnövekedett. Ha így halad, akkor 4—5 esztendő múlva eléri a négyezret a Felsőtárkányban lakók száma, és kellő közmű-1 vesítés, miegyéb birtokában akár a nagyközségi rangot is megpályázhatjuk. Persze, sokat teszünk az ügy érdekében, mint ahogyan az utolsó másfél évtized során rengeteget fejlődött a település. Most például, hogy megindult az egri északi vízmű ellátását szolgáló, 500-as csővezeték fektetése Tárkányban, egyetértésben a városi tanáccsal, földbe kerül a majdan minket is egészséges vízzel éltető, 150- es másik gerincvezeték. Ami községünket illeti, a tervezett vízhálózat megépítése 16 millió forint költséggel jár, egy telekre 17 ezer forint lakossági hozzájárulást kérünk, és amint visszaérkezik az ÉVIZIG jóváhagyása, előkészítjük a vízműtársulat szervezését. A héten különben ezt a dolgot szeretném megmozgatni, továbbá szemrevételezzük azt a területet, ahol tavasszal újabb parcellázást indíthatunk a növekvő igények kielégítésére. Ä hét tennivalói kapcsán elmondotta Bóna József, hogy csütörtökön tanácsülésük lesz, várhatóan élénk vitával fűszerezve. Kovács Józsefné művelődésiház- igazgató terjeszti elő, öt esztendőre visszamenően, a középtávú népművelési terv végrehajtásának tapasztalatait, amibe a jó mellett bi- zorfy rossz is vegyül. Mert például hiába szerepelt nemrég sikerrel Pusztava- cso’n, majd egy gödöllői seregszemlén a Koloszár Anna és Bajzát Sándorné vezette Rozmaring Népi Együttes, hiába állnak egy francia út előtt Simon Károlyné, Sütő Sándorné, Baranyi Józsefné, Vásárhelyi Gyula és társaik, hiába a varrótanfolyam, a frissen életre hívott fotókör, aminek az irányítását Kapuvári Csaba iskolaigazgató vállalta magára, az öreg, szűkös művelődési hajlék megint injekciózásra szorul. De hát ezt most csak konstatálni lehet anyagiak hiányában. Kecsegtetőbb az ugyancsak helyhiánnyal küzdő közoktatás helyzete. — Nem oldja ugyan meg a gondjainkat, de enyhít a helyszűkén a jövőre kezdődő iskolabővítés, amire nyolcmillió forintot biztosít a megyei tanács — folytatja beszélgetésünket Felsőtárkány tanácselnöke. — Aztán igencsak meg kellene érkeznie a héten az áfész hivatalos értesítésének is az új lakótelepre tervezett önki- szolgáló üzlet létesítéséről, mert a rohamosan növekvő lakosság jogosan számít a jó kereskedelmi ellátásra. Szóban, igaz, kaptunk már kedvező választ, de azért az a megnyugtató, ha papíron is előttünk áll, hogy mikor és milyen mérvű beruházást terveznek nálunk a fogyasztásiak. No, és ha már itt tartunk, hadd tegyem mindehhez: úthálózatunk fejlesztésére, járdásításra nekünk ugyan nem jutott a megyei „nagykalapból”, de mi ennek ellenére fejlesztésre törekszünk. Ezt tanúsítja, hogy a saját erőből beszerzett 30 ezer kőlapot nyolc kilométernyi utcaszakaszon a községbeliek rakták le társadalmi munkában, a termelőszövetkezet segítségével jó néhány utat js meghordattunk meddővel, és van most már könyvtárunk, amit ugyancsak saját zsebből, illetve a helybéliek összefogásával alakítottunk ki a tavaly megvásárolt baptista imaházból. Elmondotta még a tanácselnök, hogy szerdán részt vesz a termelőszövetkezet vezetőségi ülésén is, mert Szántási Ráfael elnök tagja ugyan a községi tanács végrehajtó bizottságának, de a gazdaságban, a termelési gondok közepette többet megtud a tsz ügyes-bajos dolgairól. Meg aztán jobban lehet építgetni a kapcsolatot, amire egy ilyen kis településen nagyobb szükség van, mint városon. Itt — az erdő- gazdaság mellett — csak ez az egy üzem létezik, a községvezetés csak erre támaszkodhat különböző gondjainak a megoldásában. És persze az olyan tanácstagokra, mint Fekete Pál, Erdélyi Tiborné, Pós Sándor, Bóta Gyula, Erdei Ferencné, akik igencsak jó példával járnak elöl a legkülönbözőbb társadalmi munkaakciókban. Van azonban olyan problémájuk a felsőtárkányiaknak, amelyen semmiféle helyi buzgás nem mozdít. Nagyon sokat könnyítene például az Egerbe járó dolgozók helyzetén, ha a Volán Vállalat bekapcsolná Felsőtárkányt a korábban létesített Andornak- tálya—Makiár—Eger körforgalomba. A Miskolci Postaigazgatósághoz pedig azért készül éppen levelet írni Bóna József, hogy ha már kifeledték őket a crossbar telefonhálózatból, pótolják valamiképpen, A jelenlegi állapot tarthatatlan. Egertől alig nyolc kilométerre sokszor két napig kell hívni a megyeszékhelyt, amíg kapcsolja a posta. Ami döntő ez ügyben: a kérelem mellé pénzt is adnának, csak mielőbb megoldódjék a visszás helyzet. Moldvay Győzd
