Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-01 / 204. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 1., szerda 3. Munkaidömérieg A munkaidő mindenütt adott, törvényekkel, rendeletekkel és az elvégzendő feladatok által pontosan körülhatárolt tényezője a termelésnek. Nem kell drága valutát adni érte, csupán végig kell dolgozni, hasznos tevékenységre fordítani. A feleslegesen elvesztegetett idő nem pótolható túlórázással, „ráhajtással,” mert az így felhasznált időt már egy másik, újabb feladat elvégzésére kellene fordítani. A szárnyas idő hirtelen elrepül — kesereg a költő —, és mi is joggal sajnálhatjuk az üzemekben, a földeken, hivatalokban felhasznált inproduktiv munkaórák tízezreit. Számtalanszor megírták, értelmezték már a munkaidő kihasználásának a fontosságát, de ez olyan téma, amiről nem lehet eleget szólni. Most, hogy általánossá lett az ötnapos munkahét, külö-> nősen fontossá vált a munkaidő, hisz ezután kevesebb idő alatt legalább annyi munkát kell (kellene) elvégeznünk, mint eddig. Ügy tűnik reális célkitűzés ez, bár az első tapasztalatok még nem egyértelműek, még sok a kezdeti bizonytalankodás, szervezetlenség, meg kell még ezt az új helyzetet szokni. Az mindenesetre mám megállapítható, hogy az ipari, mezőgazdasági üzemekben öt nap alatt is megtermelik a korábbi mennyiséget és minőséget. Nincs különösebb gond a közlekedés, a javító-szerelő szolgáltatás, a közművek munkája és az egészségügyi ellátás területén sem. Nem ilyen egyértelmű a helyzet a kereskedelmi ellátás, a hatósági ügyintézés tekintetében. A korábbinál zsúfoltabbak az üzletek, nincs jól megoldva a hétvégi kenyér-, hús-, tejellátás sem. A kiadandó szabadnapok miatt pénteken, hétfőn sok kis üzletet zárva tartanak, és ezzel sok bosszúságot okoznak a vásárlókörzet lakosságának. Sok, szerencsés, hasznos kezdeményezés tapasztalható a tanácsok és a közületek munkájában, az ötnapos munkahétre történő átállás óta, de a teljes napi kiesést eddig még nem sikerült pótolni. A hivatalok zsúfoltabbak, az ügyintézés lassúbb, az idegek pedig semmivel sem nyugodtabbak, mint eddig. A kísérleti év tapasztalatai alapján még nem lehet pontosan megállapítani, hogy a rövidített munkahét milyen hatással lesz az oktatási intézmények életére, az oktatói és nevelőmunka hatékonyságára, mennyire és mi módon pótolható a kiesett tanulmányi idő. Az ifjúsági, kulturális, sportszervezeteink sajnos még nem igen tudnak mit kezdeni a fiatalok megnövekedett szabad idejével. Az sem tisztázott még, hogy a szülők mennyire tudnak és akarnak partnerei lenni a fiataloknak. Ezek a summás megállapítások természetesen számos apróbb részletből tevődnek össze, amelyek nagyon is befolyásolhatják a végeredményt. Először talán néhány jellemző példát. Megfigyelték például, hogy a Balatonhoz vezető autópálya péntek délutáni forgalma pontosan olyan, mint a korábbi szombat délutánokon, amikor hivatalosan is rövidebb volt a munkaidő. A régi félnapos szombatok helyett most már péntéken délben megkezdődik a csúcsforgalom. Pénteken délután nagyon sok hivatalban, intézményben már alig-alig dolgoznak, pedig arra az időre még teljes napi munka dukál. Ezt az üzemekben nem tehetik meg, hallom az ellenvetést, aminek — ha így van — nagyon örülök, de a hivatalok, az irodák is munkahelyek, ott is óriási anyagi és szellemi kapacitás eshet ki az elbliccelt péntek délutánokon! És nemcsak a péntekkel van baj, a hétfő nem sokkal különb, mert akkor meg a vonatkésésekre, menetrendi anomáliákra hivatkozva kezdik nagyon sokan később a munkát. Nem is a legpi- hentebben —, de ez már nem tartozik szorosan a tárgyhoz. Korábban, a kéthetenkénti szabad szombatokon nagyon sokan el tudták intézni hivatalos ügyeiket a tanácsi és egyéb hatósági szerveknél. Most, mivel szombaton már nincs ügyintézés, nem marad más hátra, mint elkéretőzni, vagy ellógni a munkahelyről, és ez senkinek sem jó. Nemrégiben olvastam, hogy a budapesti élelmiszer- és iparcikkszaküzleteink 12,7 százaléka minden hétfőn zárva ♦ van, 19 százálékuk pedig szombaton sem nyit ki. A magánüzletek, a kisiparosok az oly sokszor hangoztatott hiánypótló mivoltukkal ellentétben szombaton szinte kivétel nélkül zárva tartanak. Gyanúsan sok a nyári időszakban a betegség, iparszüneteltetés, szabadság miatt zárva tartó kisipari műhely is. Nem mennek persze „jó” ötletért a szomszédba az állami boltok, szolgáltató kisegységek irányítói sem. kifogyhatatlanok az ötletekben: szabadság, betegség címén olyan üzleteket is Zárva tartanak, ahol egyébként többen dolgoznak és szinte elképzelhe- | tetten, hogy valamennyien egyszerre betegedjenek meg. Áruátvétel, leltár, takarítás, bevásárlás miatt lépten-nyo- mon bezárt üzletekbe, műhelyekbe botlik a jámbor vevő, megrendelő. Gyakran találkozunk az üzletek ajtajára függesztett: „Tatarozás miatt zárva” táblával is, a [ lehúzott redőnyök, bezárt J ajtók mögött viszont semmi mozgást nem észlelni. Talán a tatarozás csak ürügy a tehetetlenség eltusolására. Olyan vetülete is van az új munkarendnek, mely esetenként feleslegesen szorítja többletmunkára az érdekelteket. Ügy tűnik például, hogy különösen Budapesten és a nagyobb vidéki városokban túlbiztosították a szombatonkénti óvodai, napközis, és még inkább az egészségügyi ügyeletek január óta kialakított rendszerét. A szombaton is rendeltetésszerűen működő budapesti egészségügyi szakrendelők kihasználtsága például alig éri el a 8—10 százalékot. A vártnál jóval kevesebben vették igénybe eddig az ügyeletes óvodát, napközit is. Most, hogy az oktatási intézményeinkben általánossá válik az ötnapos munkahét, természetesen változhat a helyzet, de a végső szabályozásnál feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a szombaton feleslegesen inspekciózók a munkanapokon veszik ki az őket is megillető szabadnapot, amikor viszont zsúfoltak az egészségügyi, oktatási intézmények és nagy gondot jelent a helyettesítés. A túlórák száma amúgyis megugrott, kár lenne a felesleges inspekciózások miatt drágábban, túlórában dolgoztatni ugyanazokat. A rövidebb munkaidő feltételezi a tényleges munkaidő intenzív kihasználását, az élet, a termelés, szolgáltatás, ügyintézés, a fizikai és a szellemi munka minden területén. Most öt nap alatt kell elvégezni mindazt, ami korábban hat napig tartott, hasonló vagy még jobb minőségben, úgy, ahogyan azt népgazdaságunk jelenlegi helyzete megkívánja tőlünk. Ezért nagy kincs a munkaidő! Vasvári Ferenc Ha nagyon nem is tudunk örülni neki, gyakorlatilag mégis mindinkább meg kell győződnünk róla: vége a nyárnak. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a betakarítási munkák is véget értek volna. fgy napjaink nagyon időszerű feladata, a téli takarmány betakarítása most főszereplővé lépett elő. Megye- szerte megkezdődött és tart, fokozott intenzitással a siló- kukorica és napraforgó aratása. Felvételünk Füzesabonyban készült, az állami gazdaságban kombájn vágja a téli takarmánynak való silókukoricát. (Fotó: Perl Márton) Takarmány télire ét A vásárváros készül a BNV-re Élénkül a kőbányai vásárváros, készül a szeptember 17-én megnyíló őszi Budapesti Nemzetközi Vásárra. Már naponta érkeznek külföldről a kamionok, s a kiállítási árukkal megrakott teherautók. Benépesülnek a pavilonok is, megkezdődtek a szerelési, berendezési munkák. Az idei őszi BNV-n Magyarországgal együtt 41 orRekviem öregfürdő. A régi hatvani „vizesek” valóban így emlegetik a halálra ítélt strandot, és nosztalgiával gondolnak: a 20—25 évvel ezelőtti szép időkre, amikor tavasztól őszig zsibongás töltötte be a Csaba utca környékét, fél ország sprinterei jártak ide versenyezni, és félmoraj lőtt a több száz főnyi közönség, midőn, a hatvani vízilabdacsapat egyik-másik erőssége, mondjuk Halmos Béci zúgó bombát küldött az ellenfél kapujára. Késő nyárban most itt nézelődöm, itt ődöngök. Az egykori fürdőtelepen, amelyet évek óta gépkocsik állomásoztatására használ a birtokló Vízmű Vállalat, és lassacskán azt a kis köz- tisztasági fürdőt is felszámolja, ahonnan Vona Lász- Ióné húzza a keresményét. Valóban luxus az üzemeltetése, hiszen hetente tíz-tizenöt idős embernél több nem veszi igénybe a tuso- lókat, kád pedig egy szál sincs. A telek végében, túl- nan a 33 méteres nagymedencén, amely sebhelyekkel, dé átvészelte az elhagyat- tatás: utóbbi esztendeit, néhány munkásember piszmog. Téglát tailicskáznak az áttört kerítésen1. Itt, elől, a kismedencét már szétrombolták. Majdan innen lehet bejutni a tmk-üzemcsamok- ba. Van aztán gaz is, meg szemét, bűzlő kupacokban. És hált a bejáratnál portásfülke, bácsikával, aki mind e rendet vigyázza. e — Szükségszerű, hogy az öregfürdő felett harangot húzzanak? A kérdést az imént emleszág és a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet kiállítói mutatják be fogyasztásicikk- újdonságaikat. A szocialista országok közül a szovjet, a jugoszláv, a csehszlovákiai és az NDK-beli vállalatok, a tőkés országok közül pedig az NSZK cégei jelentkeznek a legnagyobb területen. Több évi szünet után ismét a résztvevők között lesz Algéria, Görögország, getett Pádár Béla sportfelügyelőhöz ad rosszá lom, akit először igen nehéz szóra bírni. Mert amikor az új, (de mindmáig félig kész strandot átadták rendeltetésének, és ő a „sarokba állított” belvárosi medencét az iskolai úszásoktatás szolgálatába akarta vonni, felülről lepisszentették. Minden anyagi forrást az újhoz! Ez volt akkor a jelszó, elfeledvén, hogy a régi is szolgálhat — De még mennyire! — tör ki végül a szó a tanácsi tisztségviselőből. — Kínlódva sem tudunk igazi eredményt elérni a gyermekek úszásoktatásába n, hiszen az új strand valójában alkalmatlan erre, azonkívül az isten háta mögött van. Míg ha az önegfürdőt megmenthetnénk, akárminő ösz- szefogással, öt-hat közeli iskola minden osztálya ott tölthetne el hetente egy testnevelésórát az úszni tanulás jegyében. Évente 30— 35 óra! Állítom, a legügyet- lensbb is vidáman éviekéi ennyi idő múltán. Csak valahogyan kézbe kellene venni a dolgot, mert magától nem megy... o Ez az ember még reménykedik. Hisz. abban, hogy egy több éves: döntést meg lehet változtatni. Vajon mi erről Takács Péter műszaki osztályvezető véleménye? — Igen, még a hetvenes évek vége felé hajlott a tanács, hogy a Vízmű Vállalat üzemcsarnokának céljára feláldozza a belvárosi strandot, amelynék kisebb- nagyobb medencéiben gyerekként magaim is1 rengeteget szórakoztam, sportoltam. Hogy helyes volt-e a döntés? Azon lehet vitatkozni. Mi viszont már az építési Kenya és Kuvait; Costa Rica, Ecuador, Honduras pedig első ízben vonultatja fel exportcikkeit A vásár kiállítóinak száma előreláthatóan meghaladja a múlt évit: összesen mintegy 1500 hazai és külföldi cég mutatja be árukínálatát A bemutatásra kerülő termékeket a könnyebb áttekinthetőség érdekében 12 árucsoportra osztották. Az őszi BNV-vel engedélyt is kiadtuk az igénylőnek. Tehát nem tartom valószínűnek, hogy az öregfürdő megifjodjék, bán hogyan, bármennyien fognak össze a megmentésére. Költséges is lenne egy ilyen iskolai célú uszoda fenntartása, bár ma már irányelvek kötik minden épülő új tanintézethez a fedett medencét. Dehát ezt „leírjuk", mert a költségkeret általában nem bírja el. Még a tornatermet sem nagyon! Persze azért megérné, hogy leüljünk egy kis eszmecserére az illetékesekkel Talán, ha valamilyen alapot találnánk a felújítás, az üzemeltetés fedezésére. Meg aztán- irányító is kellene. Mondjuk, az Oktatási Intézmények gondnoksága... ! o Tökász legyek, ha ebben az osztályvezetőben most nem mozdult meg valami. Mintha legbelül sajnálná az öregfürdő pusztulását. Mintha ő is szívesebben venné a város közepén az egészséges gyermekzsivajtól hangos kis uszodát, mint egy reája települő üzemcsarnokon, raktárakkal, miegyébbel Hanem az „alap", amit emlegetett. Ami nélkül lépni sem- lehet. Ám ebben a városban van egy ilyen férfiú, Ambruzs Sándornak hívják, tisztét tekintve a Damjanich Szakmunkásképző Intézet igazgatója, amúgy pedig menedék, mentőkötél, hegyeket mozgató indulat. Lehet is, hiszen kilencszáz munkásfiatal sorakozik fel mögötte, ha valamiféle hadba szólítja őket. Már nála ülök, és a mondat félénél sem tartok, almikor a választ fogalmazza — Ma mindennél drágább a munka, és ha mi ezt adjuk, arra hitelt lehet fölvenni a Nemzeti Banknál. De félre a mókával, többet a lényegről: ha szólítanak bennünket, ha hívnak, hogy segítsünk, ott leszünk. Szigeteléstől a burkolásig, ölegyidőben három szakkiállítást is rendeznek. A Ho- venta Nemzetközi Kereskedelemtechnikai és Vendéglátóipari Kiállítás az ötödik, a Protenvita Nemzetközi Környezetvédelmi Kiállítás a harmadik, a Studexpo Oktatási Eszközök Nemzetközi Kiállítása a második alkalommal nyitja meg kapuit. (MTI) tözőrenoválástól a villanyszerelésig, gyalogjáró építésitől a parkosításig elvégezzük a Csaba utcai strand munkálatait. Csak sikerüljön az iskolai úszásoktatás ügye mellé állítani a hivatalbelieket. Évekkel ezelőtt már én is gondoltam rá, és fájt, hogy nem találtam megértésre. Az új strand mindmáig éppen a legfontosabbat nem oldotta meg: az egészséges testedzés, az úszás lehetőségét Meg aztán rettentően kiesik a városból. Egy óra az út oda-vissza. Hogyan fér ez egy tornaórába...? 0 És. most irány a Vízmű Vállalat, Ágó József telepvezető. Tudjuk már, hogy nem oly régen tölti be tisztét, jószerint belepottyant az öregfürdő körüli gondokba is. Amit megismétel: minden készen áll, hogy a tanács által annak idején felajánlott belvárosi strand telkén a tmk-üzemcsarnokot felépítsék. A régi műhely már kicsi, kifogásolta a KÖJÁL is, itt pedig ráadásul a város szívében vannak. És csak az a sajnálatos, hogy mindjárt nem költözhet oda a központi iroda, meg néhány Balassi utcai műhely. Dehát nem futja, ez a vasvázas csarnok és raktár is belekerül pár millió forintba. — Nézze, a felhozott érvekét megértem! De még ha más. helyet adna a városi tanács üzemcsarnokunk megépítésében, akkor sem ígérhetnék semmit a belvárosi strand dolgában. Felújítása a mi kereteink között elképzelhetetlen. Elég Eger és Gyöngyös strandfürdőinek a deficitjét kigazdálkodnia a vállalatnak. Egyébként hadd jegyezzem meg nagyon csöndesen, hogy amikor átvettem ezt. a hivatalt, és először elmentem a Csaba utcába, nekem is: összeszorult a szívem. Egy létező uszoda volt előttem, amiről tudtam, hogy le kell rombolnunk, mert kell a hely, kell az/ alap. Szóval szimpátiám az önöké1, ám matt helyzetben vagyok, amit meg káli érteniük ... Hír a rádióból: Májustól napjainkig kétszáznál többen fulladtak vízbe... És hangok a múltból, rekviemzenével, amely a feláldozott Öregfürdőért szól. Moldvay Győző az Oregfürdőért Hír a rádióból: Májustól napjainkig kétszáznál többen fulladtak vízbe. Közülük csaknem száz iskolás gyermek. Nem tudtak úszni... Egy adat a hatvani sportfelügyelő, Fádár Béla feljegyzéseiből: A város diákjainak alig tíz százaléka sajátította el az úszás tudományát. Felük csak alapfokon! Információ a Vízmű Vállalat hatvani üzemfőnöké- től. Ágó Józseftől: 1979-ben. még elődöm munkálkodása idején, tmk-mííhely és szociális létesítmények céljára, nekünk engedte át a helyi tanács a város szívében levő Öregfürdőt. Kiviteli terv is készült. Az úszómedence helyén még az idén megkezdjük a vasvázas épület felhúzását.
