Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-01 / 204. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 1., szerda Már hagyomány az, hogy kéteszten- dőnként Egerben találkoznak, hogy szellemi viadalban mérjék össze képességeiket. Az újságíró őket kérdezte hobbijukról, terveikről, jövőt formáló elképzeléseikről. Newton nyomdokában Ifjú fizikusok, önmagukról A legtöbbet dr. Patkó György, az egri fío Sí Minh Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára tudja róluk. Ez nem véletlen, hiszen 1 a neves pedagógus szorgalmazta hajdanán az ismeretgyarapító összejöveteleket. A legjobbak seregszemléje — 1971-ben bontottunk zászlót. Az egri Megyei Művelődési Központban — irányításommal — régóta tevékenykedett az ifjú fizikusok köre. Azt akartuk, hogy a bontakozó adottságok még rangosabb erőpróbákon edződjenek. Az eltelt esztendők tapasztalatai igazolták; érdemes volt meghirdetni ezt a szellemi seregszemlét; hiszen a résztvevőket, a meghívottakat minden esetben arra sarkallta, hogy a tőlük telhető legtöbbet nyújtsák. Ráadásul még inkább „Valamely nemzetiségnek, melynek sorsa történelmileg úgy alakult, hogy saját nemzetének keretén kívül él, feladata a hagyományok ápolása, a való világ feltárása, a gyökerek felmutatása. Ars poeticájának vallja Sütő Andrásnak e gondolatát Orbán Áron, aki 1973- tól fafaragó iskolát vezet Székelyudvarhelyen. Kétéves kurzusán olyan tehetségeket képezett, akik a megszerzett mesterségbeli tudásukkal a népi hagyományok megbecsülésére és őrzésére nevelnek — szobrászattal. Orbán Áron Felsőboldog- falván született 1927-ben, s gyermekkorában lett a csík- somlyói fafaragó iskola tanulója. A tehetségkutató mozgalom révén került Kolozsvárra, ahol 1955-ben kapott diplomát a Jón And. reescu Képzőművészeti In. tézetben. Már egyetemi évei alatt részt vett kiállításokon. Műveiben minden idegszálával szülőhelyéhez kötődik. A Kopjafát faragó fiú című faszobrát 1954-ben a Kulturális Minisztérium vásárolta meg, 1955-ben pedig a Csemeteoltó fiú-ja nyert díjat, s a bukaresti városi múzeum megvásárolta. 1959-től tanít és emellett szobrászkodik Székelyudvarhelyen. Orbán Áron témáit az egyszerű emberek munkáshétköznapjaiból, tiszta élményeiből meríti. Ilyen a Faúsztatók, a Hólabdát dobó fiú és a Hegyi pásztor, megkedvelték ezt a tudományt, amely az alkotó munka gyönyörével adományozza meg azokat, akik el óhajtanak igazodni birodalmában. Az otthon és a nevelők Kedves Miklós, a budapesti Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium negyedikes tanulója a szülői' ház befolyásolására utal: — Dolgozatomban a folyadékkristályokkal kapcsolatos tudnivalókat összegeztem. Nem boldogultam volna, ha édesapámtól — ő fizikusként dolgozik —, nem kapok tippeket. Segítségével jutottam el a Központi Fizikai Kutató Intézetbe is, ahol anyagomhoz fotókat készíthettem. Szeretem a fizikát, mert tanulmányozása felfedi számomra a természet törvényeinek titkait. Tóth Gábor a budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumból érkezett, ő aki botjára támaszkodva hevesen lép előre, nyakában tartva pásztorkürtjét. Büszke tartással néz szembe a világgal, megkötözve is az erdélyi munkásmozgalom kimagasló alakjának, Józsa Bélának a portréja. Egyik főművét, a Székely kariatidát 1969-ben faragta meg. A klasszikus görög forma a népi faragás hagyományaival egészül ki tiszta és sűrű architektúrává. Lélektani érzékről tanúskodik több gyermekarcmá-' sa, markáns férfialakjai, rönkön ülő favágója. Kőből és faragott kopjafákból szerkesztette meg Orbán Balázs síremlékét, és tartalmas arcmást mintázott Körösi Csorna Sándorról. Munkásságát 1977-ben súlyos megpróbáltatás torpan- totta meg: részben megbénult, s ezért szobrász! tevékenységét meg kellett szakítania, szerencsére azonban fafaragó szerszámait nem kellett letennie. Azóta gyönyörű csillag- és virágmotí- vumos székek, tékák, bölcsők, lámpatartók, ládák, súlykolók, emberarcú széktámlák kerülnek ki a keze alól. Orbán Aron a romániai magyar szobrászat jelentős alakjává emelkedett. Több müve Budapesten, Sass Pál- né és Pálffy Károly mű. gyűjtők birtokában található, s bemutatásra is várnak, hiszen megbecsülendő életmű darabjai. Losonczi Miklós tanárainak iránymutatását dicséri. — Rendkívül sokat jelent az, ha színesen, érdekesen, izgalmasan — ez egyáltalán nem túlzás —, tálalják számunkra az ismereteket. Én ezért szegődtem Newton nyomába, s jórészt ennek köszönhetem, hogy számottevő sikereket érhettem el. Júniusban az NSZK-ban rendezték meg — a keleti és a nyugati országok képviselőinek részvételével — a fizikai diákolimpiát. Itt megszereztem az egyik első díjat, s az egyéni összesítésben az ötödik lettem. Ez az eredmény arra ösztönöz, hogy még igyekvőbb legyek. A hatvani Bajza József Gimnázium színeit Baranyai Klára képviselte, ő egy félreértést oszlat el: — Azt mondják: a lányok nehezen boldogulnak a reál ismeretekkel. Én nem hiszek ebben, de ha így van, akkor kivételként erősítem a szabályt. Rám nagyapám hatott, aki matematika szakos — Tíz és fél év? — kérdi nevetve. — Mondd, ez hogy jött ki, Emőkém? — És nyújtja kezét a főkönyvelőnek. — Éppen tíz éve váltam el a feleségemtől, kérlek, Szász elvtárs. De már az utolsó félévben meg-megnéztem a nőket... — Ezért hagyta ott a felesége? — kérdi részvéttel Kata ... — Dehogy! — ingatja fejét komoly arccal Réz; így szokta a tréfáit elsütni. — ö már az utolsó négy-öt évben meg-megnézte a férfiakat. És akkorra már kinézett egyet magának! — Szívem — szól most Tibor —, be van készítve a hatszemélyesbe? Rövidesen Géza is megjön, és ismered: nyomban kéri a kávét! — Igaz — int Kata. — Megyek. És Ernő bácsinak is behozom a maradékot. Megérdemli a bókért! — Mi maradt? — kérdi Réz. — Mert vacsoráztam. — Egy kis paprikás csirke. — ó! — ragyog föl az öreg tekintete. — Csókolom azt a dolgos kis kacsóját, Katácska! Maga aztán nagy emberismerő! — Az asszony után fordul, s rajongva nézi, ahogy az lépked kifelé. Szász Bálint fölnevet. — De utánanéztél, Emőkém! Réz széttárja karját. — Rossz beidegződés, kérlek, még káderes koromból... Akkor szoktam meg, hogy pedagógus volt, s Gauss vezetett el a fizikáig. Mindenben elsők Arra is fény derült, hogy a humán tudnivalóktól sem idegenkednek. Mindhárman kitűnők vagy erősen közelítik ezt a szintet. Meglepő teljesítményüket így indokolják. — Az irodalom és a művészetek harmonikussá varázsolják napjainkat. — Igaz, sok adatot kell megjegyeznünk, de az esztétikai élmény kárpótol bennünket a fáradozásért. Érdeklődésükből következik, hogy Newton nyomdokában szeretnének haladni. Miklós és Gábor fizikus lesz, ők az Eötvös Loránd Tudományegyetemre pályáznak. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy esélyeseknek minősítsük őket. Klári még bizonytalan: vonzza a 'katedra is. Addig még évek telnek el, most még ifjak, tizenévesek, külsőre olyanok, mint társaik, kedvelik a szórakozást, a diszkót, a kikapcsolódást. Így a jó, hadd válogassanak az örömök tárházából. Rászolgáltak erre, méghozzá átlagon felüli adottságaikkal, másokat túlszárnyaló szorgalmukkal. Józsa Péter mindenkinek alaposan utánanézzek. Nevetnek; még Kata is megáll a zaj tóban. — És különben is: van a világon még egy ilyen gyönyörű asszony? — Réz a ház urához fordul. — Nem is kérdeztem, Tibikém: szabad bókolnom a kedves feleségednek? — Tőle kérdezd! — mosolyog Tibor, aki pontosan tudja, hogy mindez játék; de azt is tudja, hogy-egy cseppet azért mindhárom öregúr szerelmes Katába — persze, a maga módján mind a három, az öregedő férfiak reménytelen, ám épp ettől szívszorítóan romantikus, meghatott rajongásával a vonzó, fiatal teremtés iránt... — Tőle? — legyint Réz. — Ha meszet ettem! Még képes, és megtiltja! — Ha meszet ettem, Ernő bácsi! — nevet Kata, és most már csakugyan megy ki, a konyhába. Nemsokára aztán megérkezik Fülöp Géza — akkorra már Réz is bekapta a maga adagját a vacsorából —, és mindannyian elhelyezkednek az időközben leszedett asz-, tál körül. Halkan kavargatják a kávéjukat. Szász és Fülöp cigarettára gyújt, Réz Ernő szivarra. Tibor körbejár, és konyakot töltöget. Csönd van. — Ez a nyugalom... — sóhajt Fülöp Géza. — Ez a békesség! A százágú nosztalgiák és hamvadó emlékezések korában kitűnő játéknak ígérkezik Erdei Gr ti n - w áld Mihály műsora; a „hol, mikor élne?” „Szakértők segítségével igyekszünk megragadni egy-egy korszak jó ési rossz oldalait, s mivel a szakértők többnyire olyan történészek, akik egész életművükkel1 bizonyították; hogy a kiválasztott korszaknak legjobb ismerői', a hallgatók bizton remélhetik; hogy sok érdekes1 tudnivalóval gazdagodnák” — írja. A beszélgetések hasznos tudnivalókat is ígérnek, mert szereplői nemcsak egy korszak nagy ígéreteit, lehetőségeit mutatják meg, de a mindennapok' apró eseményeire, szokásaira is fényt derítenek. Márpedig nem léhet nagyobb vigasz olvasó és hallgató számára, ha nemcsak sorsdöntő csaták értelmét fogja fel, de azt is, hogy milyen szokásai voltak a kor kisemberének. A megkérdezettek ezúttal a múltra és jövőre utaltak. Volt, aki a jövő százaidban szeretne élni, mert akkor mindéin nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz, s vart, aki a századvég békéjében. a ferencjózsefi korban látja a szép élet lehetőségét Némi derűt keltett korunk emberének nyilatkozata', aki szerint most jó élni, most szép az élet, mert minden kialakult, mert a század olyan, mint a szépen csiszolt gyémánt, s minél többet csiszolják, annál szebb és fényesebb lesz. Az Élne ön a XV. században? első rész vendége M a kk a i László történész volt. Mint mondta a XV. század a reménység százada. Az emberek rájöttek, hogy csak akkor képesek megszabadulni a nyomorúságtól, ha új utakra térnek a termelésben és a tudományban. A kor köznemes ifjai a prágai, bécsi és krakkói egyetemet végezték, majd tanulmányaik befejezése után hazajöttek gazdálkodni Egy új életforma alakult Szász a háziakban gyönyörködik. — Ez a szeretet, ez a megértés ... Látja, Katalinka, ezért szeretünk annyira itt, maguknál! A fészek melege, ugye... Nincs annak párja! Réz hatalmas karikát bo- dorít a szivarja füstjéből, és elérzékenyülve mondja: — Hogy milyen jó itt nálatok, Tibikém! Esküszöm, az apáddal nem bánhatnátok különbül! A látogatást hosszas diplomáciai üzenetváltás előzte meg: ki menjen kihez, mikor, miért, hogyan ... Mária azzal érvelt, hogy édesapja nincs idehaza, és furcsa volna, ha nélküle mennének „első vizitbe” a vőlegény rokonságához; Kata viszont azzal, hogy ő rendezi az eljegyzést, tehát joggal várhatja el, hogy — beismeri, talán a bevett szokások ellenére — a menyasszonyék tisztelegnek nála ... Az üzeneteket természetesen Lali hordozta; amíg a Kovács és a Szotyori család személyesen is nem ismeri egymást, telefonon nem illik érintkezniük ... Végül győzött a józan ész, meg a fiú kitartó könyörgése — így aztán Kata kötélnek állt, és mégiscsak hajlandónak mutatkozott a hagyomány rendelte bemutatkozó látogatás hagyomány szentelte lebonyolítására. Egy vasárnap délután jelöltetett ki a nagy esemény időpontjául: vasárnap délután öt óra. ki; a reneszánsz és humanizmus; Mátyás kora, a nagyvilági ábrándoké, a szorgalomé és a művészeteké. Mátyás udvarába gyűjtötte a kor neves építészeit, történészeit, költőit és hatása kiterjedt egész Kö- zép-Európára. Ekkor kezdenek dolgozni az első nyomdák és a középrétegekben is megindul egy folyamat, amely a betűhöz és a tollhoz vezet. Szép példája és bizonyítéka ennek a kiterjedésnek a schallaburgi „Corvin Mátyás és a magyar reneszánsz” kiállítás, melynek szervezői összegyűjtötték a világ múzeumaiban és könyvtáraiban fellelhető reneszánsz emlékeket, szétszórt kincseket, Corvinákat, arcmásokat, síremlékeket, kerámiákat, kályhacsempéket, okleveleket, városképeket, Mantegna festményének Janus Pannonius részletét, arany- és ezüstműves remekeket, gyönggyel hímzett miseruhákat. (Ez a 23 termet megtöltő anyag, néhány hétre átkerül Magyarországra is.) Szó esett a beszélgetés során Janus Pannonius egyik legszebb epigrammjáról — Egy dunántúli mandulafáról —, a télben merészein virágzó fácskáról, melynek rügyeit zúzmara lepi be és Phyllisről, a szép thrák királylányról, aki kedvese után eped ve öngyilkos lesz. Ez volt az idő, amikor az ország déli határain fekete felhők tornyosultak, a pusztításra kész török seregek. Mintha a költő megérezte volrta ennek a gazdagságnak, virágzásnak a pusztulását. Túl korai itt ez a költészet és. túl korai Pannónia rideg földjén a humanizmus felvirágzása. A történelmi korszakok, művészeti irányzatok megközelítésének ez a formája inkább alkalmas a megértésre, mint a bármilyen harmonikus előadások és felolvasások, mert épp a mindenre rátekintő magyarázatok (ételek, ruházat, a kenyér minősége) hozzák közel évszázadok mélységeit ési színeit. Ebergényi Tibor Az ugyancsak hagyományos félórai késés után végre megérkezett a Kovács házaspár; Kata észbontó kompiéban — amelyet erre az alkalomra csináltatott —, s még Tibor is talpig ünneplőben. A szintúgy hagyományos feszengés vezeti be a beszélgetést; nyirkos tenyerű kézfogások, érthetetlenül, tehát értetlenül elmotyogott nevek, kínos vigyorú egymásra bámulások, köhécselések, krákogások... A leginkább talán Lali van zavarban, a máskor oly magabiztos, ply talpraesett, oly fölényes Lali. Széke szélén ül, a horgolt terítő rojtjaival játszik, kínlódva nyeli nyálát, s feszélyezve lesi a beszélgetés csurranni csak nem cseppenő, lassú indulga- tását, és közben reszket, hogy Katáék véletlenül se szólják el magukat, ki ne bökjék, hogyan is került ő ide annak idején „hibaforrást behatárolni”... Máriának viszont határozott sikere van, Kata rokonszenvesnek találja, szolí- dabbnak a mai átlagnál, és Tibor is megállapítja magában, hogy nem volna érdektelen néhány víkendet eltölteni vele, mondjuk Siófokon vagy Sikondán ... Nem is hitte volna erről a Lali gyerekről, hogy végül egy ilyen helyes kis cicánál fog kikötni... Ez okos, értékes emberi lény, csak bele kell nézni a. szemébe — ugyanakkor remek kis macska, ha az ember szeme a szeme után testének egyéb tájain is alka- landoz... A háziasszony vermutot bont, cukrászsüteményt kínál. (Folytatjuk) Orbán Áron; Sulykoló fa Orbán Áron; Székely carlatlda Fafaragó iskola Székelyudvarhelyen Az északi szépség Meghalt egy színésznő. Utolérte közös sorsunk. Mégis, valahogy más, ahogy Ingrid Bergman 67 éves korában elment. Egész élete, mint egy térkép, olyan tisztán áll előttünk. Láthattuk fiatal lányként, érett asszonyként, öregedő nőként. Egy-egy arcéi, egy villanás, egy foszlány mindnyájunkban megmarad róla. Nekem a Casablanca című film képsorai jutnak eszembe, ha rágondolok. A vonzó, a titokzatos, a teljes egyéniségű északi asszony. Akinek szemében ott az ígéret, a várakozás. Csodálatos pillantása, a kamaszt felnőtté varázsolja, s képessé teszi a legnagyobb tettre, még arra is, hogy róla lemondjon. Hihetetlen, hogy már nem él, hiszen nemcsak az emlékezet mozijában lehet őt látni, de újra és újra leperegnek azok az alkotások, amelyek csodálatos lényét , megőrzik. Az idő azonban telik: iskolásfiúként szerettem belé, s most felnőttként búcsúztatom. Gábor László BÁRÁNY TAMÁS * fésűk mm XXXV.
