Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-25 / 225. szám

6.-- ~s~ ; ; ­NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 25., szombat TAJVAN Uj helyzetben? „A kétértelműség remek­műve” — e nem éppen di­csérő jelzővel illeti az In­ternational Herald Tribune a tajvamd fegyverszállítás miatt majd egy évig húzódó vitában nemrég élért ameri­kai—kínai megállapodást. A kompromisszum, emlékezhe­tünk, tartalmazott ugyan egy amerikai ígéretet a szi­getország katonai ellátásá­nak korlátozásáról, sőt, hosszabb távon csökkenté­séről, ám Washington elérte célját: Peking hivatalosan vállalta, hogy békés eszkö­zökkel törekszik az újra­egyesítésre. A diplomáciai kapcsolatok 1979-es megsza­kítása utáni katonailag is cserben hagyta tehát az USA Tajvant? Milyenek a 17 milliós sziget kilátásai az új helyzetben? S egyáltalán: beszélhetünk-e új helyzet­ről? Illúziók rabjai Tajpej! megfigyelők távol­ról sem látják egész sötéten a kilátásokat Változatlanul visszautasítják Peging min­den közeledési kísérletét A Csang Csing-kuo elnök — a hajdani Csang Kaj-sek fia — által vezetett Kuo- mingtang-pért válozatlanul abban az illúzióiban él, hogy „egyszer sor kerül az anya­ország visszafoglalására. Bíznak a félmilliós, korsze­rűen felszerelt hadseregben, a tőkés világgal fenntartott kiterjedt üzleti kapcsolatok­ban, s gazdasági erejükben; abban, hogy Tajvanon az egy főre eső nemzeti jöve­A távol-keleti szigetország térképe (Terra — KSj ★ Csang Csing-kuo elnök, a Kuomingtang ve­zetője (Fotó — AP — MTI — KSj delem körülbelül négy-öt­szöröse az anyaország-beli­nek. „Nem” vagy „később”? Peking az elmúlt időben sorozatos javaslatokat tett az újraegyesítés érdekében. Hangsúlyozottan megígérték, hogy Tajvan szigete a „kü­lönleges közigazgatási kör­zet” státusát élvezheti. Meg­maradhatna a kapitalista gazdasági berendezkedés, a külkapcsolatok rendszere, sőt a saját hadsereg iS‘, Taj­vannak mindössze szuvere­nitás-igényéről és saját ' zászlajáról kellene lemon­dani. A Kínai Népköztársa­ság első lépésként a postai, közlekedési és kereskedelmi kapcsolat helyreállítását ja­vasolta1, s egyben magasran­gú állásokat ajánlott fel a tajpeji vezetőknek. Tajpej mindezzel hármas követelést szegez szembe. Peking mondjon le a marx- izmus-leninizmusról, mint állami doktrínáról állítsák vissza az állami és a ma­gáncégek közti szabad ver­sengést; s oszlassák fel a népi kommunáikat. A feltételék Kína számá­ra természetesen tárgyalási alapot sem jelenthetnek. A szakértők azonban- joggal figyelmeztetnek: a közele­dési vitában mondott heves és egyértelmű „nem” idővel változhat, sőt — mint a diplomáciában oly sokszor — inkább jelentheti ezt: „majd később”. Utalnak például a Hongkongon és a Japánon keresztül bonyoló­dó, s az elmúlt években ug­rásszerűen megnőtt kínai— tajvani kereskedelemre. A stratégiai érdek Végső soron úgy tűnik, hogy a nemzetközileg elszi­getelődött tajpeji vezetés lehetőségeit az Egyesült Ál­lamok támogatása szabja meg. Washington számára kétségtelenül fontosak az itteni tőkebefektetések. A jobboldali körök megnyug­tatására Reagan elnök több­ször kijelentette, hogy a jö­vőben is teljesítik a Taj­vannal szemben vállalt kö­telezettségeket, azaz veszély­helyzetben- bővíthetik a fegyverszállítást. Hosszabb távon azonban a széles kö­rű, stratégiai, szovjetellenes indíttatású kínai—amerikai együttműködés áz elsődle­ges. A Fehér Ház legfeljebb arra számíthat, hogy ez Pe- kinget is a tajvani kérdés megoldásának elhalasztá­sára készteti' Szegő Gábor Art Buchwald: Washingtonba, fegyverért Előzékeny gengszterek Vannak előzékeny gengsz­terek is. Ezt nemrég a vád képviselője állapította meg egy betörőbanda ellen Lon­donban indított perben. Bár a betörők rövid idő alatt néhány nagy angol vi­déki kúria vagyonos tulaj­donosát körülbelül 500 000 font értékű ékszertől és bú­tortól szabadították meg, emellett mindig előzékenyek maradtak. Például az egyik megrémült háztulajdonost egy pohár brandyval kínál­ták meg a sajátjából, amikor attól féltek, hogy szívroham végez vele. Más áldozataiktól megkérdezték, meg akarják-e tartani egyes tárgyaikat, amelyek mint emlékek na­gyon értékesek voltak szá­mukra. A vádló szerint, a betörők általában többször „rendkívül jómodorról” tet­tek tanúságot. Repülő palota Egy floridai cég megbízást kapott, hogy egy Boeing 727 típusú személyszállító repülő­gépet alakítson át aranydlszl- tésű repülő palotává. A terve­zett légipalotával összehasonlít­va az Egyesült Államok elnö­kének repülőgépe állítólag sze­gényesnek fog látszani. A luxusgépet, amelyet konyhák­kal és fürdőszobákkal, arany armatúrákkal és kristály csillá­rokkal látnak el, állítólag a szaúd-arábiai királyi család egyik tagja rendelte meg. összeállította: Huppan Béla Alig van olyan hét, hogy ne érkezne valamilyen ál­lamfő hivatalos látogatásra Washingtonba. A régi szép időkben a külföldi vendég már akkor is örvendezve -tért háza, ha az Egyesült Ál­lamokban sikerült megnéz­nie a Disneyland-et. Manapság azonban meg­változott a helyzet. A kül­földi vendégek többsége azért siet Washingtonba, hogy mi­nél nagyobb katonai segítsé­get kapjon. Néhány héttel ezelőtt Ze- mululu Köztársaság elnöke érkezett hivatalos látogatás­ra az amerikai fővárosba. A repülő feljárójánál az USA ál­lamtitkára és Zemululu wa­shingtoni követe fogadta. A repülőtéren felsorakozott a hadsereg, a tengerészgyalog­ság és a légierők képviselői­nek díszszázada. A zemulului követ ezt súgta országa el­nökének a fülébe: — Most el kell lépnie a díszszázad előtt. — Milyen gyönyörű puskái vannak a díszszázadnak! Nem szerezhetjük meg? — Egyelőre nem — vála­szolta a követ. — Először egy helikopter elviszi önt a Fehér Házba, ahol az USA elnöke ünnepélyesen fogad­ja. A díszszázad üdvözlése után Zemululu elnöke fel­szállt a helikopterre. — Megkérhetem most az USA államtitkárát, hogy ad­janak el nekünk 24 ilyen he­likoptert? — kérdezte a kö­vettől. — Még korai lenne. Előbb egy sor hivatalos ren­dezvényen kell részt ven­nünk. Az elnök nagyon csaló­dott képet vágott A helikopter a Fehér Ház közelében fekvő tisztáson szállt le, ahol a magas kül­földi vendéget az USA el­nöke várta a hitvesével. Üd­vözlő beszédében Zemulu- lut a vitóg egyik leghatal­masabb államának nevezte, és hangsúlyozta, hogy az USA nem nélkülözhetne ilyen barátot. A követ azt mondta az elnökének: — Most önnek kell válasz­beszédet tartania. — Nagyszerű. Megkérem az elnököt, hogy adjon el nekünk kétszáz F—15-ös és háromszáz F—16-os repü­lőgépet. — Várjon! — rimánkodott a követ — A protokoll sze­rint nem illik katonai se­gítséget kérni a Fehér Ház melletti tisztáson. — Hát akkor mit mond­jak? — Mondja azt, hogy ma a Zemululu és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok olyan erősek, mint még so­ha, és hogy minden zemulu­lui el van ragadtatva Ame­rikától, a béke védelmező­jétől. — Rendben van, de nekem úgy tűnik, hogy feleslegesen vesztegetjük az időnket. Hi­szen én mindössze két napot leszek itt. Zemululu elnöke elmondta a beszédét utána huszonegy díszlövés dördült el. Zemululu elnöke elővette a noteszét. — Majdnem megfeledkez­tem az ágyúkról. Hány da­rab 105 milliméteres löveget kérhetünk az amerikaiaktól? — Ügy rémlik, azt mond­ták,' ötöt tudnak a rendel­kezésünkre bocsátani — fe­lelte a követ — Ötöt?! A tábornokaim figyelmeztettek, hogy eszem­be se jusson hazatér­ni ötvennél kevesebbel. — Később majd beszé­lünk erről. Most löncsölni fogunk. — Es mikor megyünk a Pentagonba? — Először, mint említet­tem, részt kell vennünk azon a löncsön, amelyet az USA elnöke és neje ad a tiszteletünkre. Azután a Lin- coln-emlékmű megkoszo­rúzása következik. — De hisz az egész nap rá­megy ezekre! — mondta kö­nyörgő hangon Zemululu el­nöke. — A Pentagon nincs mesz- sze a LAncőln-emlékműtől. Koszorúzás után rögtön oda­mehetünk. — És meddig van nyitva a Pentagon? — ötig. — Akkor nem marad időnk, hogy megtárgyaljuk az ágyúnaszádvásárlást. — Holnap is elmehetünk a Pentagonba. — És ha addigra az ame­rikaiak eladják az összes F—15-ösüket? — Ugyan kérem! A Pen­tagonnak mindig vannak haditechnikai tartalékai az USA legjobb barátai számá­ra. Apropó, este egy fogadá­son kell részt vennünk a Fehér Házban, utána pedig az Operába megyünk. — Nagyszerű. Lehet, hogy a Pillangókisasszony egyik áriája alatt rá tudom be­szélni az USA elnökét, hogy adjanak el nekünk szárnyas rakétákat is. (Zahemszky László fordítása) Hevesen támad a jobboldal Mitterrandra nehéz évek várnak? Mitterrand francia elnök még augusztus végén erélyes intézkedéseket helyezett ki­látásba az elharapózó ter­rorizmus ellen. A következő hónapok mutatják majd meg, hogy a rendőrség, a csend- őrség, és a határőrség lét­számának emelése, a rend­őrségi és elhárító szervek munkájának összehangolása milyen eredményt hoz. Annyi azonban már bizo­nyos, hogy a terror-hullám, amely elsősorban a közel-ke­leti eseményekhez és a li­banoni háborúhoz kapcsoló­dott komoly belpolitikai gondokat idézett fel a szo­cialista elnök és a francia baloldal kormánya számára. Propaganda-hullám A gondok kísérő jelensége az, hogy a kormányzásból kiszorított jobboldal propa­gandatámadásba ment át. A napokban Giscard d’Estaing volt elnök — más jobbol­dali politikusokkal együtt — hosszú, éleshangú tv-nyilat­kozatban ellenzéki offen zí- vát hirdetett a baloldali kormányzás ellen. Hivatko­zott az utóbbi hónapok élet­nívó esésére, s megkockáz­tatta a kijelentést: „A szo­cializmus egyszerűen nem megy.” Mindazonáltal csak 1986—87-es hatalomváltást helyezett kilátásba, mert — szavai szerint — a polgári pártoknak nem 51 százalékos többség kell. Jacques Chi­rac, a jobboldal jellegzetes képviselője, Párizs polgár­mestere, szintén a tv-ben, a szocialista kormányzás két éven belüli bukását jósolta. Részben a szocialista vezetés korábban hozott pozitív polgárjogi intézkedéseivel magyarázták a terrorista hullámot és a merényletek ürügyén a kormány igazság­ügyminiszterét, Robert Ba- dintert támadták. Az igaz- ságügyminisztar a szocialis­ták választási győzelme után ugyanis döntő szerepet ját­szott a halálbüntetés eltörlé­sében, a büntetőtörvény­könyv átdolgozásában, a rendőrség és a csendőrség „különleges intézkedési jog­körének szűkítésében”. Ba_ dinter személyében a jobb­oldal magát Mitterrand el­nököt és politikáját támad­ja. Külön gondot jelent az elnök számára, hogy ebben a kérdésben a kabinet nem egységes. Defterre belügy­miniszter a meghozottaknál jóval keményebb intézkedé­seket követel. Ezektől a kor­mány elzárkózik, mert a terrorizmus kérdésétől telje­sen függetlenül azok visz- szalépést jelentenének a pol­gári szabadságjogok védel­métől, a szocialisták belpo­litikai programjától. A reformok és a válság A jobboldal támadásának erejét és hatásosságát növe­li, hogy olyan gazdasági­szociális háttér előtt zajlik, amely kedvezőtlen Mitter­rand és baloldali kormánya számára. Az alapvető prob­léma az, hogy megválasztá­sa után Mitterrand és kor­mánya nagy strukturális re­formok alapjait fektette le E szerkezeti jellegű válto­zások — mindenekelőtt az államosítás kiterjesztése — a francia tőke heves ellen­állásával találkozott. A be­ruházási kedv megcsappant. Igaz, ebben része van a vi­lággazdasági klíma romlásá­nak is. De mivel a világgaz­dasági válság egyre súlyo­sabb, a kormány gazdasági program jának jótékony hatá­sa eddig nem bontakozhatott ki. A tőkések ellenállása vé­gül a gazdasági krízis, az infláció mellett a munka- nélküliség emelkedéséhez is vezetett, holott kora ta­vasszal is csak azt ígérhet­te a kormány, hogy az év folyamán stabilizálja a mun­kanélküliek számát. Mindez elég volt ahhoz, hogy a politikailag el nem kötelezett, de mennyiségileg döntő jelentőségű választó­rétegek bizalma meginogjon. Tavasszal, az ország felében megtartott járási választáso­kon, a baloldal visszaesésé­ben és a jobboldali ellen­zői jelentős előretörésében ez tükröződött. A járási vá­lasztás óta a gazdasági hely­zet nem javult. A munka- nélküliek száma meghaladja a kétmilliót, vagyis majd­nem 13 százalékkal több, mint egy éve. Ma a bérből és fizetésből élő lakosság több mint 11 százaléka van munka nélkül. Az infláció körülbelül évi 12 százalékos ütemben nő. A kormány célja most az, hogy ezt tíz százalékra szorítsa le. Érthető, hogy ilyen hely­zetben a jobboldal támadá­si erősödik. Céljuk: eltérek ni a figyelmet arról, hogy a Mitterrand-kormány és a szakszervezetek együttmű­ködése egyrészt a munka- nélküliség növekedési üte­mét némiképp lassította, s hogy a kényszerű árbefa- gyasztási politika korlátok közé szorította az inflációt Terror és etika A baloldali államfőnek je­lenleg tehát a gazdasági visszaesés mellett kell „el­nökölnie” és ez széles tá­madási felületet nyújt a jobboldali ellenzék számára. A terror-kampányra hivat­kozó és az igazságügymi­niszter személyében a rend­szer etikáját és politikai gyakorlatát támadó ellenzék a gazdasági életben folyta­tott aknamunkáját tehát ki­bővítette. Állam jogilag sem az el­nök, sem a kormány nincs veszélyben. Legközelebb csak 1986-ban kell nemzetgyűlési választárt tartani, az elnök- választás időpontja pedig 1988. Idő tehát van. Az el­lenzék támadásának heves­sége azonban arra mutat, hogy az elkövetkező éveket tűrhetetlenül nehézzé kíván­ja tenni a szocialista elnök számára. Mitterrand hitelé­vel egyelőre ugyan nincs baj, erre utal a négy mil­liárd dolláros államkölcsön meglepően gyors túljegyzé­se. Az eddig lejegyzett öt mdlHánddal azonban nagyon ügyesen kell gazdálkodnia, mert az ellenzék minden le­hető akadályt oda gördít majd a gazdasági tervek út­jába. M-e) Vita Thatcher levélpapírjai körül Denis Thatcher, az angol miniszterelnök férje nagy­betűs címek alatt szerepel az újságokban: mint egy tervező- és építövállalat tanácsadója üzleti levelezésé­ben felesége, a miniszterelnök hivatalos levélpapírját használta, amelyen a Doming Street 10” felirat sze­repel. Egy munkáspárti képviselő a kérdést a parla­ment elé akarja vinni.

Next

/
Thumbnails
Contents