Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-25 / 225. szám
A Magyar Vöröskereszt, amely nemrég ünnepelte fennállásának századik évfordulóját — e napokban VI. kongresszusára készül. A kongresszuson, az utóbbi öt esztendő alatti munkájáról adnak számot. Az elemző beszámolóban elhangzik az is, hogy e tömegszervezet tagjainak száma folyamatosan nő, 1981-ben már meghaladta az 1 millió 200 ezret. Hogyan érték el ezt az eredményt? — kérdezzük elsőként Hantos Jánostól, a szervezet főtitkárától. — Tulajdonképpen úgy — mondja —, hogy mi nem is a taglétszám növelését, hanem a meglevő tagok fokozottabb aktivizálását tűztük ki célul. Álláspontunk az, hogy a Magyar Vöröskereszt ereje nem elsősorban tagjainak számával, hanem a vezetőségekben, a munkabizottságokban, az egészségügy! állomásokon, a segélyhelyeken, a tisztasági mozL galomban, a véradás szervezésében, á kü lönböző szociális gondozó munkákban, az ismeretterjesztésben, a polgári védelmi munkában konkrét feladatot végző aktivisták számával fejezhető ld. Éppen ezért azt tartjuk különösen jelentősnek, hogy a beszámolási idősizakban csaknem 100 ezerrel nőtt az aktív tagok száma, amely most már meghaladja a 320 ezret. — És a Számszerű növekedés — a szervezet életének bármely vonatkozásában — az Ön véleménye szerint, minek köszönhető? — Mindenekelőtt annak, hogy különösen az V. kongresszus óta, a Magyar Vörös- keresztnek hazánkban tisztázott társadalmi funkciója van. Az egyértelmű elvi alapok teremtették meg a gyakorlati fejlődést. Természetesen, igen nagy jelentősége volt a személyes meggyőző munkának, illetve annak, hogy szervezetünk sok tisztességes ember számára kínálja a vonz» és értelmes munka lehetőségéit. — Végrehajtotta a Magyar Vöröskereszt az előző kongresszuson kapott határozatait? — Lényegében igen. Az előző kongresszus határozatai alapján a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége arra törekedett, hogy sajátos programmal és önálló tevékenységgel támogassa a párt politikájának megvalósítását Erre hívott fel az V. kongresszus határozata. A beszámolási időszakban gazdagodott munkánk tartalma, bővültek méretei és javult hatékonysága. — Kérem, fejtse ki, mit ért az említett gazdagodás alatt? — Például munkánknak azt az új vonását, hogy tevékenységünket tudatosan ,ikerült tovább tágítani a társadalom által igényelt, s a társadalom számára szükséges humánus tennivalók elvégzésében. És e tekintetben legalább ilyen fontosnak tartom a módot, ahogyan ez a folyamat kibontakozik, nevezetesen, hogy előtérbe kerültek a helyi kezdeményezések. Ami nemcsak egyszerűen a sikeres tevékenység garanciáit növeli, hiszen helyben mindig pontosabban láthatók a helyi tennivalók és lehetőségiek, hanem a problémaérzékenység és a cselekvési vágy dolgában való jelentős előrelépésről is tanúskodik. — Milyen kezdeményezésekre gondol? — Valamennyit felsorolni aligha lesz hely ebben a beszélgetésben, de első helyre kívánkozik például Vas megyei szervezetünk 1979-ben indított munkája, a fogyatékos gyermekek nyári táborozásáért. És az idén, már 17 megyére „ragadt” át a jó példa. És ugyancsak vasi kezdeményezések születnek napjainkban is, ezúttal a házi beteggondozás lehetőségeinek, új formáinak felkutatásában, alkalmazásában. Nógrádban az idős emberekről való gondoskodásban született szervezetünk értékes kezdeményezése, Pest megyében a család- gondozással kapcsolatosan tapasztalhatók újszerű erőfeszítések. Mindezeket, természetesen, kongresszusunk elé fogjuk tárni, meg fogjuk vitatni. De a konkrét eseteknél is fontosabb talán rámutatni a társadalomban meglevő sokirányú^ intenzív se- gítökészségre, amelyet a társadalmilag fontos célok szolgálatába állítani, okosan mozgósítani és szervezni, ez a többi közit a mi feladatunk. — A Vöröskeresztnek tehát egyfajta kapocs-szerepe van a segítség, mint készség és reális lehetőség, illetve a segítség, mint cselekvés között? — Igen, így is fogalmazhatunk. Szervezetünk munkájának hasznosságát fokozhatja az őszinte politikaiemberi légkör, amelyben nem szégyelljük bevallani, hogy élnek emberek a mi hazánkban, akiknek szükségük van segítségre. Hogy a szocializmus fejlődése nem szüntethette meg egyes emberek, vagy családok problémáit, hogy az egész nép általános életszínvonal-emelkedésén belül akadnak nehéz sorsú családok, gondokkal küszködő rétegek. Amikor a VI. kongresszuson, az előzőhöz képest egyfajta hangsúlyeltolódást is várunk például a családi élet fejlesztésével, gazdagításával kapcsolatos társadalmi és humánus feladatok javára, akkor ebben nemcsak a helyzet reális felmérése, hanem önmagunk kritikája is benne van, hiszen mi is hajlamosak voltunk inkább hallgatni arról, süninek nem örülhettünk. Ma azt valljuk, hogy az általános jóban kötelességünk észrevenni a részleges problémát — Ez a reálisabb szemlélet bizonyára sikeresen terjeszthető majd a szervezet megannyi fórumán, a tanfolyamokon, a továbbképzéseken, az előadásokon ... — Igen, de más dolog felismerni, megérteni és meggyőződésünkké termi valamit, és más dolog cselekedni. Mi pedig ez utóbbira helyezzük a hangsúlyt. Az előbbi is ezt van hivatva szolgálni. És a különféle okokból hátrányos helyzetű emberekért sem elsősorban úgy kell többet tennünk, mint eddig, hogy az országos vezetőség kitalálja, elhatározza és megmondja, hogy mit kell csinálni. A korszerűbb szemlélethez korszerűbb munkastílus illik, tehát a mit és a hogyant ott kell megválaszolni, ahol az felvetődik: így mérhetetlenül megnő a tettek valódi haszna, és hatalmas energiák szabadulnak fel a kezdeményezés, az ötletgazdagság új lehetőségei révén. Sőt: ez a munkastílus még abban is segít, hogy pontosabban végezzük el azt a jelzőfunk- ci ónkat, amelyet a szociális kérdésekkel foglalkozó igazgatási szervek várnak el tőlünk. Például arról, hogy kik, hol, miben, s mire rászorulók. — Nem túlzás azt állítani, hogy a Magyar Vöröskereszt minden korábbinál szélesebb körű tevékenysé. get fejt ki a szervezet nemzetközi testületéiben, sőt irányításában, ön például alelnöke a Nemzetközi Vöröskereszt legfelső irányító testületének, az Állandó Bizottságának, tavaly hazánkban rendezték meg — 24 ország szervezete ' képviselőinek részvételével — az úgynevezett európai regionális konferenciát. Mind több magyar szakember vesz részt a Vö_ röskereszt nemzetközi szerveiben és testületéiben. . Minek köszönhető mindez? — Meggyőződésem, hogy mindenekelőtt szocialista hazánk eredményeinek, annak, hogy a Magyar Népköztársaság külpolitikája és belső rendje széles körű megbecsülést és tiszteletet vált ki a világon. Ennek szellemében, s ezen belül, hazai eredményeink bázisán, természetesen mi is igyekszünk hangot adni meggyőződésünknek, s úgy látjuk, hogy a 129 tagország szervezetei, illetve képviselői, éppen felelősségtudatuk által vezettetve, felismerik az idők szavát, s hajlamosak a változásra és változtatásra olyan kérdéseikben is, amelyek a Nemzetközi Vöröskereszt működésének hagyományait illetően sokáig kétségbevonhatatlannak tűntek. — Melyek ezek? — Kiemelném közülük például azt az általunk szorgalmazott elvet — amelynek, minit említettem, mi az itthoni tevékenységben is igyekszünk érvényt szerezni —, hogy nagyobb legyen a korábbinál az egyes nemzeti szervezetek önállósága tennivalóik megfogalmazását illetve elvégzését illetően. A Nemzetközi Vöröskeresztre mind ez ideig az intézményi jelleg volt a jellemző, s ■ mi a mozgalmi jelleg megvalósításáért, illetve elterjesztéséért szállunk síkra a megfelelő nemzetközi fórumokon. Másik ilyen kardinális kérdés a Vöröskereszt és a béke kapcsolata. Idehaza már az is furcsának tűnhet, hogy ez a kérdés egyáltalán vita tárgya lehet, hiszen nálunk ez a kapcsolat logikus, magáitól értetődő. De a Vöröskereszt bizonyos szervezeteiben és nemzetközi testületéiben ez nem így van, ezért ez ma is vita, sőt harc tárgya Akadnak ugyanis, akik szerint a béke és háború kérdését a politikusokra kell bízni, a vöröskeresztnek nem szabad ilyesmibe avatkoznia, mert ha ezt teszi, akkor fennáll a veszélye, hogy megkülönböztetésekre kerül sor bizonyos események alkalmával’ a rászorultak segélyezésében. 1975-ben zajlott le Belgrádban a Nemzetközi Vöröskereszt első békekonferenciája, és mi — ennek is hangot adunk majd kongresszusunkon — szőre galmazzuk egy újabb békekonferencia megtartását, éppen azzal a céllal, hogy a szervezet nemzetközi méretekben is tudatosabban, egységesebben és erőteljesebben léphessen fel a béke védelmében. — A magyar közvélemény előtt ismeretes, hogy a Vöröskereszt természeti csapások, katasztrófák, konfliktusok esetén több segélyszállítmányt küldött külföldre... — Igen, és az is, hogy itthon anyagi segítséggel, fel- világosító munkával, az egészséges érzelmi és testi élét propagandájával pótolhatatlan szerepet tölt be. Fennállásának 100. évfordulóján Kádár János elvtárs levélben üdvözölte a 'szervezetet, amely megkapta a Munka Vörös Zászlórendje kitüntetést. A Magyar Vöröskereszt igyekezett eredményesen ellátni a társadalmi munkamegosztásban reá háruló feladatokat Csakis ezek által, s ebben a folyamatban növekedhetett hazai és nemzetközi megbecsülése. Cserhalmi Imre Az a bizonyos nagybetűs ÉLET. Mennyit hallhattuk, s hallhatják ma is a diákok tanáraiktól, szüleiktől emlegetni. Borsódzott a hátunk a „majd megtudjátok” kezdetű mondatokra. Aztán, amikor belecseppentünk valójában, úgy záporozta^ azok a bizonyos pofonok, mintha egy ökölvívó mérkőzésen nem egy súlycsoportú ellenféllei mérkőztünk volna a ringben. A többség persze talpraállt még mielőtt nyolcat számoltak volna, s a törölközőt is csak nagyon kevesen dobták be. Egerben, a Csepel Autógyár 3-as számú Gyárában arról beszélgettünk három pályakezdő szakmunkással, hogy ízlik a munka, mit jelent számukra a munkásélet, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük munkahelyükön? Erdélyi Imre A reggel — Az első hét borzasztó volt. Reggel fél 5-kor kelek, mert Egerszólátröl járok be. Azt hittem, ezt soha nem fogom megszokni. A vakáció ideje alatt ugyanis nem egyszer előfordult, hogy délelőtt 10 óráig is aludtam. Aztán amikor a munkahelyemen a szerszámüzemben elkészítettem az első munkadarabot, egy kitérő csúcsot — ez egy szerszám —, nagyon elégedett voltam. Igaz, csakúgy ment a dolog, hogy többször el kellett magyarázni a feladatot, s sok segítséget kaptam a kivitelezéshez is. Ma már tudom, hogy a műszeripari szakközépiskoláiban — ahol szak- munkósbizonyítványt szereztem —, kevés volt a gyakorlati foglalkozás. Itt a légkör egészen más, mint a tanműhelyben. Etet még szoknom kell, hiszen még csak két hete mondhatom el magamról, hogy munkás vagyök. A Szikra szocialista brigád közösen vállalté patronálásomat, azt, hogy segítenek a beilleszkedésben, s megmutatják a munkafogásokat is. Mindenkitől lehet valamit tanulná, s nagyon jó, hogy segítenek. A szerszámgyártásban ugyanis nincs két egyforma fogás. Jól érzem magam s várom már nagyon az első fizetést. Ügy négyezer körül számítok. Nem gyárthatok selejtet — A tanműhelyben jegyet, itt meg pénzt kapunk a munkáért Micsoda különbség! Az Ikarus autóbuszok sebességváltójához szériában gyártjuk az alkatrészeket Az első darab nem valami jól sikerült. A géphez sem voltam hozzászokva, meg izgultam is. A normánk egyelőre kevesebb, mint az idősebb kollégáké. Időt kaptunk arra, hogy belejöjjünk a munkába. Ez nagyon jó dolog. Selejtet azonban nem gyárthatunk, mert az zsebre megy. Nekem is van egy patnonálóm, aki szerencsére nem nyűgnek veszi az én segítésemet. Mindig megbeszéljük a feladatot, amikor új szériákra állunk át Annak ellenére, hogy ő is teljesítményiben dolgozik, mindig odamehetek hozzá, há van valami problémám. A beilleszkedés a várakozáson felül sikerült. Úgy fogadtak, mint régi ismerőst. Nem éreztem egy percig sem, hogy én itt új fiú vagyok. Munkás lettem, s ez nagyon sok mindent jelent. önállóságot, felelősséget, szabadságot, s kötöttséget Hasilló Gábor (Fotó: Kőhidi Imre) egyszerre. Otthon sem néznek már annyira gyereknek. Szeretnék majd tovább tanulni. S ha sikerülne elvégezni a műszaki főiskolát, akkor is valószínű, hogy ide jönnék vissza dolgozni. Az eltelt két hétben ugyanis nagyon megkedveltem a munkahelyem, s ebben elsősorban az játszott szerepet hogy olyan volt a fogadtatás, amire még legszebb álmomban sem gondoltam. Azt kaptam, amit vártam — A szakmunkástanuló évek alatt a gyakorlati foglalkozásokat itt a gyárban végezhettem. így a beilleszkedés nekem lényegesen könnyebb volt Ismertem a kollégákat, a gyártmányt, az üzemet. Három hónapig nem büntetnek a selejtszázalékért. Ez azonban nekem most már lassan lejár, mivel a nyáron kezdtem el a munkát Oda kell figyelni, s akkor jól lehet keresni. Eddig négyezer forint körül van a havi jövedelmem, de könnyen el lehet érni az ötezret is, ha már majd rutinosabban mennek a fogások. Eddig Kaposvári Tamás, a patronálom segített a legtöbbet, ö fiatal is, hiszen még csak harminc éves, ugyanakkor nagy tapasztalattal rendelkezik, mivel 11 éve dolgozik a szakmában. Három hónap eltelte után még túl korai lenne azon . gondolkodnom, hogy itt vagy máshol. Egyelőre nincs semmi problémám. Azt kaptam, amit vártam. Ügy érzem megtaláltam a helyem. Három fiatal szakmunkás: sorrendben Erdélyi Imre, Hasilló Gábor esztergályosok, valamint Vizi Zoltán köszörűs vallott a pályakezdés cseppet sem könnyű körülményeiről. Egyvalamiben megegyezett véleményük : munkahelyükön, a Csepel Autógyárban nagyon sok segítséget kaptak. Érzik, hogy számítanak rájuk, jelentős feladatokkal bízzák meg őket. Noha a világot egyikőjük sem akarja megváltani, a bizalmat mindenféleképpen meg kívánják hálálni.! Mégpedig jó, pontos, törekvő munkával... Vizi Zoltán Kis Szabó Ervin Hogy idejében felismerjék Üzemegészségügyi kongresszus kezdődött Ismeretlen foglalkozási betegségeket és azok okait is kutatják az üzemorvosok a gyárakban, vállalatoknál Miként a magyar üzemegészségügyi tudományos társaság pénteken az országos munka- és üzemégész- ségügyi 'intézetben kezdődött kongresszusán a szakemberek elmondták: az iparban az utóbbi 30 évben kialakult az üzemorvosi hálózat, az üzemorvosok megtalálták helyüket, szerepüket az egészségvédelemben, A gazdasági vezetőkkel együtt szervezettem munkálkodnak azért, hogy védjék a dolgozók egészségét, csökkentsék, illetve megszüntessék a munkahelyi ártalmakat, mint például a zajt, a vibrációt, a vegyi anyagok egészséget károsító hatásait. Egyre több felderítő, szűrővizsgálatot végeznek, hogy idejében felismerjék a foglalkozási betegségeket. A Csepel Autógyárban például megvizsgálták a 40 évnél idősebb dolgozók egészségi állapotát, a Tiszai Vegyi Kombinát festékgyárában az oldószerrel dolgozók vérképét elemezték, a Ganz Má- vag üzemeiben a munkások hallását mérték. Egyre több a megelőzővizsgálat a mezőgazdaságban is. Itt azonban — miként az előadók rámutattak — az üzemorvosi ellátás csupán a 60-as években kezdődött, nem olyan szervezett, mint az iparban, bár a nagyüzemi gazdaságok létrejötte, a termelés gépesítése, a kemizálás megköveteli azt. A szakemberek elmondták, hogy országszerte tanulmányozzák: miként lehetne megszervezni az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben is a megfelelő üzemegészségügy i ellátást. * Pályakezdők vallomásai Meghálálni a bizalmat...
