Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-03 / 206. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 3., péntek A melléktermék sem mellékes Azt, hogy a mezőgazdaságban is takarékoskodni kell az energiával, mindenki tudja. Spórolni kell az üzemanyaggal, a villamos energiával, ez azonban nem korlátozódik csupán a traktorokra és a szárítókra. A takarmány az egyik legnagyobb „energiafogyasztó” — mintegy 45 milliárd forintos érték, a mezőgazda- sági anyagfelhasználásnak csaknem a fele. Az állatállomány — elsősorban fehérje- takarmány — igényét azonban a magyar mezőgazdaság nem tudta teljes mértékben kielégíteni. A nagy tömegben termesztett lucerna kivételével, más, magasabb fehérjetartalmú növény nálunk egyszerűen nem terem meg. A hallisztnek való halak pedig csak Dél-Amerika partjainál halászhatók. Importálni kell tehát, ám ez a fehérjeimport sokmilliárdos tétel, ami a VI. ötéves terv végére további 35—40 százalékkal növekszik. A magyar népgazdaság számára a fehérjék importja növekvő terhet jelent, de arról lemondani csak a hústermelés kárára lehetne. Az importot azonban mérsékelni kell, ezért a hagyományos növényi fehérje termesztése mellett igyekeznek feltárni más hazai forrásokat. A takarmányfehérje-gyártás egyik kihasználatlan forrása az ipari eredetű termékek és hulladékok feldolgozása. Nemcsak a különféle élelmiszeripari melléktermékek, (például vágóhídi hulladékok) tartoznak ide, hanem szintetikus (vegyipari) eljárással készült, vagy fermentációs eredetű termékek- is. Az egyik legnagyobb fehérjeforrás: a tejipari melléktermék és hulladék: fölözött tej, savó, író A korszerű takarmányozásban a fehérje főként szárított állapotban használható fel, ezért Magyarországon az utóbbi 2—3 évben több tej- és savóporftó üzemet építettek, közülük néhány már termel. A számítások szerint Magyarországon évente 200 ezer tonna begyűjthető állati hulladék és vágóhídi melléktermék keletkezik. És ennek csak egy részét dolgozzák fel értékes húslisztté! A többi veszendőbe megy. Ezért a közelmúltban a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium úgy foglalt állást, hogy minden hús- és baromfiipari üzemnek gondoskodnia kell a hulladékok azonnali és maradéktalan feldolgozásáról. Zömmel még felhasználatlan, nagy fehérjeforrás a szintetikus karbamid. Ez a só még nem fehérje, de kérődzőkkel etetve fehérjét pótol. Egy kilogramm karbamid 1,46 kilogramm fehérje nitrogéntartalmát adja. így 1—1 tonna karbamid átlagosan 3,5 tonna növényolajipari darát helyettesíthet. Magyarországon jelenleg évente 100 ezer tonna kar- bamidot gyártanak. Ezzel elméletileg 350 ezer tonna szójadara helyettesíthető, vagyis 55—60 millió dollárral lehetne csökkenteni a fehérje- takarmányok importját. Más jellegű melléktermék a szőlőtörköly, amivel szüret után — mintegy 12 ezer va- gonnyival — nem tudnak mit kezdeni a szőlőtermelő gazdaságok. Pedig a szőlőtörköly 22—24 százaléka fehérje, 10—11 százaléka zsír. A másik nagy tömegben „jelentkező” melléktermék a bor fejtése után a borseprőből visszamaradó 1000—1200 vagonnyi, úgynevezett seprőtészta. Ez az ugyancsak „jobb sorsra érdemes” hulladék szárított állapotban 23—29 százalék nyersfehérjét és 7 százalék zsírt tartalmaz. Takarmányértékét növeli, hogy a nyersfehérjék alkotó elemeiből 46 százalék az állatok számára nélkülözhetetlen, biológiailag teljes értékű aminósav. Ezek a szőlészeti és borászati melléktermékek gyorsan bomlanak, tisztán nem takarmányozhatók. De kar- bamiddal való dúsítással már tartósíthatók. E fehérjepótlókkal, amelyeket természetesen nem kizárólagosan, hanem 25 százalékos arányban kevernek az abrakhoz, — az üzemi kísérletek szerint — a hagyományos takarmányhoz képest 7 százalékkal több húst lehetne 12 százalékkal olcsóbban előállítani. A fehérjeforrások felkutatása és kiaknázása — beleértve ebbe a pillangó növények termesztésének fejlesztését is — azonban önmagában még nem megoldás. Nagy tartalékok vannak az abrakfelhasználás területén is. A sertéstakarmányozást például ma magas — 4,3 kilógramm alá kell szorítani, s ez nemcsak óhaj. Számtalan jól felszerelt üzem 3,7—3,8 kilógrammos eredménye igazolja, hogy megvalósítható. A baromfiágazatban elsősorban a broiler fajlagos takarmányfelhasználását kell javítani. Ma az indokoltnál átlagosan 10—15 százalékkal több takarmányt használnak fel. Az átlag nagy szóródást takar: a „jó” üzemek 2,16 kilógrammos felhasználásával szemben másutt 1 kilógramm húshoz 3,20—3,30 kilógrammot használnak föl. Ezeken a telepeken a vizsgálatok minden esetben a tartási technológia súlyos megsértését derítették fel. Ezt szervezéssel úgyszólván egy fillérnyi befektetés nélkül meg lehet szüntetni. A példákat még lehetne sorolni. Ha valamennyit számba vesszük, megteremthetjük a hazai fehérjeforrások optimális ki- és felhasználásának lehetőségét, az ésszerű energiatakarékosságot. B- POlcsóbb A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség budapesti Bizottsága és a Belkereskedelmi Minisztérium felhívással fordult az élelmiszer- ipari és háztartási vegyiárut termelő vállalatok KISZ- szervezeteihez. Közös kezdeményezésük az olcsóbb fogyasztási cikkek kínálatának bővítését szorgalmazza. Azt kérik a KlSZ-szerve- zetektől, hogy tárják fel a vállalatuknál azokat a lehetőségeket, amelyeknek a kihasználásával, ésszerűbb, hatékonyabb gyártással, szervezéssel, a termékek minőségét nem rontó alap- és adalékanyag-megtakarítással árukért az eddiginél olcsóbb termékeket állíthatnak elő. Ennek egyik módja például, hogy több terméket olcsóbb, egyszerűbb — ugyanakkor az áru minőségét nem befolyásoló — módon csomagolnak. A felhívásban leszögezték, hogy elsősorban olyan ötletek megvalósítására számítanak, amelyek egyaránt figyelembe veszik a gyártó, a kereskedelem és a fogyasztó érdekeit. Arra ösztönözték a KISZ-szervezeteket: munkahelyükön fejtsenek ki propagandát az ilyen cikkek gyártásáért, kezdeményezzék az új technológiák bevezetését. „Ha jó a közlekedés, több a turista" Az osztrák építésügyi miniszter látogatása Egerben A vendégek b megyeszékhely nevezetességeivel Ismerkednek (Fotó: Szántó György) BNV— építési tanácsok A közeljövőben megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásáron az Építésügyi Tájékoztatási Központ kiállításának érdekességei közt elsősorban energiatakarékos építési eljárásokat mutatnak be a családi és hétvégi házak építőinek. A bemutatásra kerülő, magánerőből építkezőknek javasolt építési, technológiai megoldásokat egy mintaházon láthatják az érdeklődők. A mintaház mellett az építőipari termékeket gyártó cégek gyakorlati bemutatókat tartanak, díjtalan szaktanácsadással segítik a családi házak, nyaralók építőit, építtetőit. A KEMIKÁL Építőanyag-ipari Vállalat szigetelési, festési eljárásokat, a KÖSZIG — a Könnyűbeton- és Szigetelőanyag-ipari Vállalat — hő- szigetelési módokat mutat be, a Fővárosi Takarító Vállalat a lakások nyílászáróinak utólagos hőszigetelési tennivalóit, a Transzport- beton Társaság pedig az előkevert, különböző szerkezetű, összetételű beton megrendelésének, házhoz szállításának feltételeit ismerteti. A látogatók a kiállításon megvásárolhatják az Építésügyi Tájékoztatási Központ és a Műszaki Könyvkiadó gondozásában megjelent, a magánépíttetők munkáját segítő köteteket, kiadványokat. A kiállításon rendszeresen tartanak szakmai előadásokat, filmvetítéseket a korszerű építési eljárásokról, technológiákról. Hulladékbörze Az eddig kidobott hulladékok hasznosítására ingyenes szolgáltatást, hulladékbörzét szervez a Magyar Kereskedelmi Kamara. A börzén, amelyen minden hulladékanyag adhatő-vehető, a hazai vállalatok önkéntes alapon vehetnek részt. A kamara a vállalati ajánlatokat, illetve az igényeket közvetíti, tehát nem termékforgalmazási, hanem közvetítői munkát lát el. Magyarországi tartózkodása során, csütörtökön Egerbe is ellátogatott munkatársaival Kari Sekanina osztrák szövetségi építészeti és műszaki miniszter. A vendégek programjának résztvevője volt Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, s az ÉVM több vezetője is. Maróit Sándor, a megyei tanács elnökhelyettese és dr. Varjú Vilmos, az egri városi tanács elnöke fogadta a delegációt a városi tanácson, majd baráti hangulatú dsmerekedés következett. Először dr. Varjú Vilmos tartott rövid tájékoztatót a megyeszékhelyről, múltjáról és a jelen terveiről, erre Kari Sekanina válaszolt. Az osztrák építész szakemberek kérdései is bizonyították az érdeklődést a környék fejlődése, idegenforgalmi vonzástényezői iránt. Az ismerkedő beszélgetést követően Dér Béláné, a városi tanács elnökhelyettese kalauzolta az osztrák és magyar vendégeket; a történelmi nevezetességek mellett bemutatta a belvárosi rekonstrukció, a műemlékvédelem eredményeit is. A látogatás alkalmából az osztrák építésügyi miniszter munkatársunk kérdéseire válaszolt. — Miniszter úr! Az osztrák és magyar vállalatok kapcsolatairól most a szállodaépítések révén beszélnek sokat. Milyen partnernek bizonyultak a magyarok? A munkában Heves megyeiek is részt vettek, ez indokolja a kérdésünket. — A vállalkozás közös volt, nem külön-külön egy- egy vállalattal kötöttünk szerződést. A véleményünket azt hiszem kifejezi, hogy a kapcsolatokat tovább szeretnénk bővíteni. Akik velem eljöttek, a minisztérium vezető munkatársai, a magasépítés, útépítés, vízügyi beruházások, műszaki fejlesztés, kutatás szakértői: jelenlétük bizonyítja, hogy fontos megbeszélésekre készültünk fel. Szeretnénk bővíteni az együttműködésünket az útépítésben is, például Pécs és Budapest között. Ezenkívül lehetőséget látunk közös munkákra harmadik piacon, a fejlődő országokban. A magyar cégek műszaki-technikai felkészültsége ehhez elegendő biztosíték. — Magyarország nyugati területei és Budapest után hasznosnak tartana-e közös idegenforgalmi fejlesztéseket, például a Mátra, Bükk nem kevésbé vonzó vidékén? — Ha ez mint ajánlat elhangzik, biztosan sok osztrák cég mutatna nagy érdeklődést. Egyébként elsőnek a közlekedést, a jó utak megépítését tartom fontosnak. Ha jó a közlekedés, kényelmesen utazhatnak a vendé- gek több a turista. E téren mi szintén javasoljuk az együttműködést, a közös munkát. Hekeli Sándor m Áttervezéssel: könnyebb szállítás Modul rendszerű, a helyszínen összeszerelhető kivitelű kórtermi berendezések készülnek újabban az egri Finommechanikai Vállalat 3. számú telepén, Kerecsenden. A konstrukciós változtatásokra —, amelyet a gyár saját műszaki fejlesztői hajtottak végre — a szállítás egyszerűsítése végett volt szükség. A különféle műszerasztalok, gyógyszereskocsik, kórtermi állványok a MEDICOR és az OMKER megrendelésére készülnek. A főképp asszonyokat foglalkoztató műhelyben nagy könnyebbséget jelent a konveyorral, függesztett szállítópályával megoldott anyag- mozgatás. Nagy Józsefné és Kun Istvánné a felületkezelt alkatrészeket játszi könnyedséggel továbbítja Csóka György és Budavári Vilmos (balra) a csomagolás előtt — próbaképpen — minden műszerasztalt összeállít. Az ellenőrzött darabokat ismét szétszerelve csomagolják: így az eddigi mennyiség többszöröse szállítható egyszerre (Fotó: Kőhidi Imre) Változások a Finommechanikában A lakatosüzemben összeállított alkatrészek a legkorszerűbb, tartós felületvédelmet adó műanyag bevonatot kapnak. Az Epoplast műanyag porszórását Csóka Györgyné végzi
