Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-22 / 222. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 22., szerda Kölcsönös segítőkészség — Vidám kísértetek — Előadások Gyöngyösön és Hevesen is — Zavartalan úttörőmunka — Rugalmasság Kamaraszínházi évad Egerben Akit szívesen visszavárunk: Igó Éva színművésznő. Mint ismeretes — az egriek nap mint nap látják is — tatarozzák a Gárdonyi Géza Színház épületét. A munka jól halad, nemsokára átalakul az épület homlokzata. Természetesen ez azt jelenti, hogy a Miskolcival közös társulat idén nem vehette birtokba. Nagy valószínűséggel a következő ősszel állhatnak itt színpadra a színészek. Hétfőn délelőtt — mint ezt már kö- , zöltük is — azért látogatott a Népújság szerkesztőségébe Gyarmati Béla, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, Búzás Lajos, a Heves megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője és Kerékgyártó László, a színház gazdasági igazgatója, hogy beszámoljon arról, a nehéz körülmények között is milyen megoldást találtak, hogy színházi előadásokat biztosítsanak Eger és a megye számára. „Színházszerű” előadások — Ideiglenes játszóhelyül a Hámán Kató Ottörőházat találtuk — kezdi Gyarmati Béla. Le kell szögeznünk, hogy megközelítően sincs olyan, felszereltségű, mint a nagyszínház: úgy fogalmaznék, hogy alkalmas lesz az úttürőház színpada bizonyos művek „színházszerű” előadására. Valamivel még így is jobb, mint a miskolci kamaraszínházunk. Sajnos ennek ellenére csak ez évi darabjaink egy részét tudjuk itt bemutatni, pedig sok érdekességet tartogatunk. Nagyon szívesen hoztuk volna Egerbe például azt az új magyar színművet, amelyet nemsokára műsorra tűzünk: Polgár András: Csak egy nap a világ című játéka forgó színpadot igényel. Bizonyára élményt jelentene Krleia: Léda című alkotása is, vagy a Kálmán Imre évfordulóra készülő Marica grófnő. Kamaraszínházi tevékenységünket tudjuk itt az érdeklődők elé tárni, elsőként a Vidám kísértetek című vígjátékot lehet Egerben látni, november 22-én. Ezít követi Shaffer világhírű darabja a Black comme. dy. Erre előreláthatóan december 11-tői kerül sor. Egyeztetési nehézségeink vannak. Borsodban ugyanis négy helyen játszunk, s Heves megyébe is szeretnénk néhány előadásunkat elvinni. Gyöngyösön és Hevesen megfelelő feltételek várnak bennünket. A megnövekedett utazási költségek egyébként amellett szólnak, hogy ne alkalmanként menjünk Egerbe, hanem egy-két hétig itt lakjanak a színészek. Ezért úgy tervezzük, hogy kisebb sorozatokban játszunk, hait-nyolc előadás kerül egymás után színpadra. Bérleteket nem adunk ki, jegyeket lehet váltani egy- egy időpontra. Szükségből — erényt? — Nem lehetne a szükségből erényt formálni, s kihasználni, hogy esténként nem utaznak el a színészek? Alkalmaz jelenthetne az előadóestekre, színész-közönség találkozókra... — Valóban, ez eddig hiányzott a palettáról, az ötlet megvalósítható. Kulcsár Imre vagy Péva Ibolya mér az első darab „társulatából” bizonyára vállalkozna ilyen feladatra, ha felkérnénk őket Szeretnénk hangsúlyozni, hogy számunkra egyáltalán nem mellékes Eger, a nehéz körülmények között is jó volna megtalálni az optimális lehetőségeket. Mindenütt nagy segitökészség- gel találkoztunk, ezért úgy véljük, hogy elérjük célunkat. — Milyen átalakításra szorul az úttörőház színpada, hogy színházi bemutatók fogadására alkalmas legyen? i— Egy keverőpultot kell beszerelnünk ahhoz, hogy ehhez megfeleljen. Néhány alkalmazottunk fog ott dolgozni, % az útbörőház segítségére lesznek, ha szükséges. Úgy igyekszünk időzíteni egri tartózkodásainkat hogy ne ütközzenek a gyer- mekprogramokkaL — Többen aggódnak az országos hírű Harlekin Bábegyüttes sorsa miatt, hiszen a „főhadiszállásuk” az út- töröházban volt eddig... — Sikerül számukra új helyet találni — válaszol Búzás Lajos —, minden bizonnyal a Lenin téren lelnek otthonra. Van ott egy bábszínház létesítésére alkalmas nagyterem, amely most raktár. Ez hosszabb távon is kitűnő megoldás, hiszen a Gárdonyi Színházzal szemben lehetne megvetni egy „mini teátrum" alapjait. Négy, esetleg öt bemutató — Milyen „menetrend" alakult ki erre az évadra, s milyen megoldást találnak a színház állandó közönsége — a bérletesek — megtartására? — A bérlettulajdanosok számára elővételi jogot biztosítunk, szeretnénk, ha nem szoknának el az állandó színházba járástól. — felel Kerékgyártó László. Minden társulat vágya a ^mecénás”, a támogató közönség. A bemutatók előtt levélben értesítjük őket, hogy mikor juthatnak belépőkhöz. Az elmúlt években 2500 felnőtt és 3000 ifjúsági bérlettulajdonos volt Egerben. Hangsúlyozom, hogy az ideiglenes játszóhelyünk véges befogadóképességű — 170—200 néző fér el egyszerre itt —, mégis reméljük, hogy minden érdeklődő eljuthat valamelyik előadásra. Rugalmasan próbáljuk megszervezni az egri évadot, ha nagy lesz az érdeklődés, keresünk módot arra, hogy többször szerepeljünk. Darabjaink szórakoztató jellegűek, de nem felszínesek: az eddig említett két művön kivül várható még A kör négyszögesítése című Katajev vígjáték. Feltételezhetően „jön” Boris Vian Mindenkit megnyúzunk című komédiája. Bár ez utóbbi lehet, hogy technikai akadályok miatt nem lesz bemutatható Egerben. Hozunk még a jövő év elején egy zenés kamaradarabot — a tervek szerint, az Én és a kisöcsém című művet — s a gyerekek kedvébe járni a Micimackó című mesejátékkal szeretnénk. A gyöngyösi „évadunk” már október 3-án megkezdődik. Abban bízunk, hogy aki a színház szerelmese, ezután is hűséges lesz, úgy szokták mondani, hogy az igazi barátság, a nehéz körülmények között ismerszik meg igazán... Gábor László MÁSODVIRÁGZÁS... Évről évre ismétlődik Hatvanban, hogy ősszel a Kossuth téri közel százéves gesztenyefák némelyike nemcsak termést hoz, de egyes ágakon virágok, új hajtások jelennek meg. Nyitrai Zoltán biológus szerint ez azzal magyarázható, hogy a fákban, mielőtt elérnék a lombhullás utáni nyugalmi szakaszt, megszakad a biológiai folyamat. Ehhez hozzájárul a tér különleges mikroklímája és a meleg, napos ősz is (Fotó: Szabó Sándor) HATVANHÁROM ALKOTÁS Képzőművészeti rövidfilmszemle A képzőművészeti világhét alkalmából iparművészek valamint a Magyar Film- és Tv-művészek Szövetsége rövidfilmszemlét tart. A szemle célja, hogy teljes keresztmetszetet adjon az elmúlt években készült képző- művészeti témájú hazai filmekről. A vetítések sarán hetvenhárom alkotást láthatnak az érdeklődők a résztvevők között a Magyar Filmgyártó Vállalat harminc, a Magyar Televízió húsz rövidfilmjével szerepel. Az alkatok között ott lesznek a legjobb hazai amatőrfilmesek, és a Diafilmgyártó Vállalat is bemutatja képző- művészeti ismeretterjesztő sorozatait. A versenyvetítéseken és az alkotások értékelésén túl több lehetőség nyílik majd a három nap során a filmek széles körű bemutatására, valamint a filmesek és a közönség találkozására. Szeptember 29-én „Képzőművészet és film” címmel tartanak tanácskozást (MTI) Szeged a Hatvani Galériában A Hatvani Galéria szeptember végén Szeged művészeti életének biztosít pódiumot. Szeptember 25-én, szombaton nyílik meg Fontos Sándor festő és Kalmár Márton szobrász tárlata. Ugyanezen a napon irodalmi műsorra is sor kerül Hatvanban. Szeptemberi emlék címmel szegedi írók, költők — Móra, Tömörkény, Juhász Gyula — műveiből összeállított műsort ad elő Kovács János, Jászai- díjas érdemes művész, a Vígszínház tagja. X/3. A fogadtatás Hogy hány, az ellenséges amerikaiakkal és angolokkal összeköttetést biztosító rádióadó- működött 1944 első hónapjaiban Magyarországon, azt nem lehet megállapítani. Kádár Gyula emlékirataiban említést tesz egy készülékről, amelyet Hátsze- gi-Hatz-cal Törökországból küldetett neki az amerikai hírszerzés. Sombor-Schwei- nitzer, a horthysta politikai rendőrség nagyhatalmú feje, aki a hitlerista megszállás után szintén a letartóztatottak közé került, a koncentrációs táborban azt mesélte társainak, hogy az ő irányításával a budapesti rendőrfőkapitányságon ugyancsak működött egy hasonló készülék. És volt ilyen adó a Külügyminisztériumban, illetőleg — ha ez így igaz —, a külügyminiszter állandó helyettesének, Szentmiklós- sy Andornak a lakásán. Tény: Szentmiklóssynak bizonyosan volt rádióösszeköttetése Bernnel. Kádár Gyula visszaemlékezéseiben (A Ludovikától Sopronkőhidáig, Magvető Kiadó, 1978) ugyanis elmondta: ő Szent- miklóssytól értesült róla, hogy Svájcból bizalmas közlés érkezett egy amerikai tiszti csoport kiküldéséről. Március 10-én közölte a külügyminiszter-helyettes, mi a feladata ezzel kapcsolatban a VKF/2-nek. Kádár Gyula elmondása szerint egy magas rangú amerikai tisztről volt szó, aki repülőgépen jön, és ejtőernyővel fog leugrani. Szentmiklóssy a kezében levő papírról felolvasta a leugiás hosszúsági és szélességi fokkal meghatározott helyét, kérve, hogy állapítsák meg, ez hol van. Közölte, hogy az érkezőt a helyszínen várni kell, látszólag letartóztatni, érkezését a németeknek bejelenteni. A németek el fogják vinni kihallgatásra, utána visszaadják magyar fogságba. (Ugyanis volt egy régebbi és érvényben levő magyar—német megállapodás, amely szerint minden, repülőgépről földre került egyént magyar felügyelet mellett kötelező volt kihallgatás végett átadni a németeknek, mert az ellenséges repülőadatok a németek birtokában voltak, így a kihallgatott által mondottakat ők tudták ellenőrizni. Ám a megállapodás azt is rögzítette, hogy a magyar földre érkezettek a kihallgatás után ismét magyar fogságba adandók.) Szentmiklóssy Andor elmondta, hogy az amerikaival való tárgyalásokra a német kihallgatás után kerül sor. Az egész eljárás így van megbeszélve az amerikaiakkal. A leugró amerikai tiszt a németeknél azt fogja vallani, hogy ő Tito marsallhoz volt útban, eltévedtek, és úgrani kényszerült. Az események után mintegy két évtizeddel Kádár Gyulának papírra vetett saját verziója szerint ő túlságosan regényesnek és komplikáltnak tartotta az ügyet, s ezt azonnal meg is mondta. Mint ahogyan mi ma, ő már akkor sem értette, miért kell az amerikaiaknak ilyen módon érkeznie, hiszen megfelelő papírokkal ellátva, földi úton sokkal egyszerűbben jöhettek volna. Szentmiklóssy kijelentette, hogy a svájci magyar követség közreműködésével, a külügy megbízottjai jutottak az amerikaiakkal megállapodásra, az ügy megbízhatóságához és komolyságához kétség nem férhet. Az amerikai hatóságok kívánsága szerint történik így minden. A németeket azért kell értesíteni, mert a berepülést és a leugrást nem lehet titokban tartani, a németeknek kiváló figyelő- szolgálata működik. A kissé komplikált megoldással viszont sikerül majd túljárni az eszükön. A két úr megállapodott abban, hogy a VKF/2-től egy angolul jól beszélő tisztet rendelnek ki az amerikai fogadására. Ez gépkocsin majd felhozza Budapestre a küldöttet. A Hadik- laktanyában (a kémelhári- tók hírhedt központjában) kell megfelelő kényelmes helyiséget berendezni a hivatalosan fogolynak nyilvánítandó megbízott számára. Az előzetes „játékot” követően a Külügyminisztérium is bekapcsolódik, és megkezdődik majd a tárgyalás. Szentmiklóssy Andor abba is beleegyezett, hogy előbb Kádár Gyula tájékoztassa elöljáróját, Szombathelyi Ferenc vezérkari főnököt. Kádár Gy.: „Ezután a Def. (Deffenzív osztály, a kémelhárítás — a szerk.) vezetőjével, Kern Károly vezérkari őrnaggyal beszéltem meg a teendőket, őt azonban már csak a legszükségesebb mértékben tájékoztattam, inkább olyan értelemben, hogy értesüléseim szerint egy amerikai tiszt fog érkezni, vele hogyan kell bánni, hogy kell fogadni stb. Kern a fogadásra Király Kornél Def.-hez beosztott alezredest ajánlotta. Egy amerikai helyett három érkezett. Sőt, egy negyediknek is kellett volna jönnie. A misszió tagjai közé eredetileg besoroltak egy diplomatát, Howard K. Travers külügyi osztályfőnököt is, aki 1936-tól 1941-ig — az amerikai—magyar diplomáciai kapcsolatok megszakadásáig —, a budapesti amerikai követségen szolgált. Travers azonban szerencséjére későn érkezett vissza mexikói szabadságáról, és lekéste a sebtében útjára bocsátott akciót. Hogy miért volt olyan sürgős, talán már soha nem derül ki. Arra Duke ezredes határozottan emlékezett, hogy február 29-én még elintézte az utolsó aktákat washingtoni íróasztalánál, s még aznap útnak indult Európa felé. Észak-Afrikán át Nápolyba, onnét a csatlakozó két tiszttársával Bariba repült, az USA-légi- erők főhadiszállására, majd autón folytatták útjukat Brindisibe, titkos missziójuk kiindulópontjára. Vihar miatt három napig tétlenkedtek, március 15-én este kilenckor szállt fel velük a Halifax-bombázó, amely rajtuk kivül egy ausztriai kommandót is vitt magával. Miután a Wehrmacht egyenruhájába öltözött fiatal osztrákokat rádiójukkal és fegyvereikkel a bécsi erdőnél ledobták, az angol bombázó éles fordulattal a Muraköznek vette az irányt. Három szempontra való tekintettel esett erre a területre a választás: közel volt Jugoszlávia, és ők azzal fedezték magukat, minden eshetőségre készen, hogy Ti- tóhoz készültek, de eltévesztették az ugrást. A másik: lehetőleg sík, megművelt területen érjenek földet, ahol a felszerelésüket eláshatják, (a rádión kívül nylon- harisnyákat, töltőtollakat, karórákat és konzervkülön- legességeket vittek magukkal). A harmadik szempont: legyen a közelben magyar helyőrség (Nagykanizsa), hogy megadhassák magukat. Volt egy negyedik szempont is, amit humorosan emlegettek: Muraközben a parasztok hozzászoktak a szövetséges repülőkhöz (felettük szálltak el a Balatonhoz, ahol hadialakzatot vettek fel), a motorzúgásra csak átfordulnak a másik oldalukra és tovább alszanak ... Azzal nem számoltak, hogy a fogadásukra kijelölt magyar tiszt is békésen alszik. Elunta már a hosszú várakozást, és nincs az a magyar királyi tiszt, akinek két- három átmulatott éjszaka után ne volna szüksége egy kiadós alvásra... (Következik: Az érkezés)
