Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-22 / 222. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 22., szerda S. DIÁKÉTKEZTETÉS Hol ebédelnek az általános iskolások? A tanévkezdet megannyi kisebb-nagyobb gondja közül, tán az egyik legégetőbb; hol ebédeljen a gyerek,? A legtöbb családban dolgoznak a szülők, s nincs mád arra, hogy a kicsit az iskolából hazatérve, terített asztal, meleg étel fogadja. Élvről évire visszatérő probléma ez, annak ellenére, hogy esztendőről esztendőre nő a szervezett, kedvezményes étkeztetésben részt vevő tanulók aránya. A diákétkeztetés jelenlegi helyzetéről, eredményeiről és gondjairól kértünk tájékoztatást dr. Gellai Imrétől, a Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátóipart főosztályának vezetőjétől: — A diákétkeztetés megoldása az V. ötéves terv kezdete óta társadalmi méretű program. Az akkori felmérések szerint, az egyetemisták ellátása 71—73, a szakmunkástanulóké 100, a középiskolásoké 62,5 százalékos volt. Ehhez képest igen elmaradt az általános iskolásoké: az 1975/76--os tanéviben, mindössze 38 százalékuk részesült valamilyen formában szervezett étkeztetésben. A kormány elsősorban az ő ellátásuk javításét tűzte célul, nevezetesen azt, hegy 1980-ra 45— 50 százalékuk étkeztetése legyen megoldott, s ezen belül napközi otthonos ellátást^ legalább 38 százalékuk kapjon. A határozatban foglaltak megvalósultak. — Majdnem két éve, hogy egy újabb minisztertanácsi határozat született ebben a kérdésben. — Igen. Mivel egyes korosztályok gondja megoldatlan maradt. Ugyanis, főképp az alsó tagozatosak részesültek napközis ellátásban, ami érthető, hiszen ők azok, akik a legjobban rászorulnak a gondoskodásra. Ugyanakkor a felső tagozatosoknak már nemigen jutott hely a napközikben, s így sokuk — más étkezési lehetőség híján — nem kapott ebédet. Problémát jelentett a zsúfoltság, továbbá — különösen a régebben épült iskolákban — a főzési és éttermi kapacitás hiánya. Az 1980-as Minisztertanácsi határozat feladatul szabta, hegy az 1985/86-06 tanévre az általános iskolások 58—60 százaléka ebédelhessen szervezetten, és ennek érdekében megkövetelte a munkában részt vevő művelődési, tanácsi és kereskedelmi — szervek jobb, hatékonyabb együttműködését. — Hol tartunk ma? — Az elmúlt tanévben az általános iskolások már 50,9 százaléka részesült szervezett, kedvezményes étkeztetésben. Ebben a tanévben igyekszünk ellátásukat 51,5 százalékra javítani, a munkahelyi, üzemi konyhák, és a kereskedelmi egységek éttermeinek bekapcsolásával. Bevezettük az úgynevezett nyersanyagtérítéses étkezést azoknak a diákoknak, akiknek nem jut hely a napköziben. Nekik csak a nyersanyag árát kell megfizetniük. Központi konyhákból több épült a közelmúltban, például tavaly Székesfehérvárott, Pécsett és Kecskeméten, és most létesül Győrben, Budapesten. Fejér, Borsod-Abaúj- Zemplén, Nógrád és Szolnok megye a jó példa arra, hogy okosabb szervezéssel, a technológiai feltételek korszerűsítésével, szakszerűbb étlap- összeállítással kedvező eredmények érhetők el. Ezekben a megyékben gyakorlatilag a vendéglátóipari vállalatok és szövetkezetek végzik a diákétkeztetést — igen színvonalasan. Dunaújvárosban a tanács, a vendéglátó- és az építőipar együttműködésével felépült egy központi konyha és étterem-kombinát, egyaránt szolgálva az építőiparban dolgozókat, a lakosságot és a tanulókat — Sok bírálat éri a diákkonyha ételeinek minőségét. Várható-e ezen a téren változás? — Máris észlelhető javulás. Gyermekélelmezési vállalatainknál — például Szolnok & Veszprém megyében — szakmai és egészségügyi csoportok dolgoznak azért, hogy a kicsik étrendje változatos legyen, és a „sulimenü” az élettanilag szükséges élelmiszereket tartalmazza. Az Egészségügyi és a Belkereskedelmi Minisztérium közösen adott ki egy gyermekétkeztetési receptkönyvet, valamint egy tálalási tanácsadó füzetet Terveinkben szerepel többek között a gyermekélelmezési szakács- és más szakember- képzési is. Sajnos, bér valamelyest emelkedtek, még mindig szűkösek a nyersanyagnormák. Emiatt, főképp a felsőtagozatosoknál, gyakran előfordulnak mennyiségi gondok. Több helyen a tálalásnál igyekeznek differenciálni, úgy, hogy a nagyobb diákok levesből, főzelékből, köretből többet kapnak. A Központi Népi 'Ellenőrzési Bizottság és az Országos Kereskedelmi Felügyelőség, a KÖJÁL, rendszeresen ellenőrzi munkánkat figyelmük kiterjed mindazokra az előírásokra, amiket a minisztertanácsi határozat tartalmaz. (k. k.) KISZ-titkárok Felsőtárkányban Az aktuális feladatokról A hét első két napján a felsőtárkányi KISZ-táborban * találkoztak a megyeszékhely, valamint a közvetlen irányítású alapszervezetek KISZ-titkárai. Farkas Józsefnek, a KISZ Egri városi Bizottsága titkárának irányítása mellett az aktuális feladatok megbeszélésére került sor. A legfontosabb téma a tagépítés és a szervezettség kérdése volt, de szó esett az érdekvédelmi munkáról is. Aktuális kül. és belpolitikai előadás hangzott el, majd módszervásár színesítette a programot .. .ALMA A FAJÁTÓL Főiskolások, szüreten Fél hétkor kell kelni. Csak így érik el a füzesabonyi vonatot Van, aki hozzászokott e korai időponthoz, van aki nem. Ám a Füzesabonyi Állami Gazdaság központjába beforduló autóbuszokból többnyire még álmos tekintettel kászálódnak le az egri főiskolások. Az abonyi állomásról gyalog is nekivágnak néhá- nyan. Egyszerre érkeznek az autóbusszal, ök legalább séta közben fölébrednek. Almaszüretelők. Egri tanárképzősök a harmadik évfolyamon. i Bekopogok a gazdaság irodájába, tudakozódom, merre találom a diákokat az almáskertben. S rögtön visz- sza is hőkölök. Az ott levő dolgozók szinte egyszerre legyintenek, húzzák el a szájukat, mosolyodnak el, vagy fojtanak vissza egy-egy keményebb megjegyzést Aztán egyöntetűen a kertészeti ágazat vezetőjéhez -irányítanak. ök nem mondanak semmit!? Mi van itt? Román Károly a kertészet helyettes vezetője, mint egy hirtelen kibomló nagy csomagot, elém önti tapasztalatait, véleményét: — Ez az első év, hogy főiskolások jöttek hozzánk, de azt hiszem, az utolsó is. Majd kétszázan vannak — lennének^*—> s nem mondom, akadf köztük tisztességes, a munkáját becsülettel elvégző diák is, ám ennek az ellenkezőjére is jócskán akad példa. S a lusta, nemtörődöm húzza magával a többit is. Pedig a norma igazán teljesíthető, olyan „tanuló méretű”. Amíg a mi dolgozóink 6—7 (!) mázsa almát le tudnak szedni, úgy gondoltuk, hogy a főiskolásoknak nem lesz megerőltető a napi 2 (!) mázsa. Úgy látszik tévedtünk, mert van 4 olyan csoport, ahol hatan csupán 12 ládát töltenek meg. Mindössze két hétig szüretelnek a főiskolások. Az első elteltével már a tapasztalatokról is szó esett. De vajon miért is vannak ők itt? A szép almatermést időben leszüretelni: gazdasági érdek. Igen, szükség van a diákok őszi munkájára, mert a gazdaságokban, téeszekben kevés a munkaerő. Kell a segítség. Azonkívül — gondolhatnánk — nekik is jól jön egy kis zsebpénz. Már akinek. A tesiseknek legalábbis nincs nagy szükségük rá. Fehérvári Lászlónak és „csapatának” már híre van a szüreten. A testnevelés- földrajz szakosok csak panaszból állnak. Az egyik fiú Lászlóra testálja a „nyilatkozás jogát”, mondván, hogy ő a KISZ-titkár. Később előlép „sajtószóvivőnek”. — Hallottam, hogy haza akarnak benneteket küldeni — kezdeném a nem éppen épületesnek ígérkező beszélgetést. — Nézz oda — te voltál katona? — mi együtt szolgáltunk öten. Érted? Hát itt is együtt vagyunk. — De hát nem melóztok... — Fáradtak vagyunk, öregem, fél hét van, mire Egerbe bekeveredünk, aztán rohanunk edzésre, szombatvasárnap meccsünk van, ki sem tudjuk aludni magunkat. Hogy bírjuk akkor a szüretelést? Egyébként azt mondták az elején, hogy meg lehet keresni naponta egy százast. Mi az ma? Minden drága. Fölment a kenyér ára is. Nyelek egyet. Nem az éhségtől. A pillanatnyi szünetet kihasználva egy másik vállas tesis-s portoló cigit kér tőlem. Mondom, hogy csak szűrő nélküli Szimfit tudok adni, mert azt szívom. Jó az is. Eszembe jut a két világháború közötti Magyarországon igencsak negatív értelmű, mennydörgő kérdés: Ki az apád? A kérdés a nyelvem hegyére ül. Szabó Márton, a diákok tizenkét munkavezetőjének irányítója először csak a tényeket sorolja: — A munkaidő reggel nyolctól délután háromnegyed négyig szól. Általában fél kilenc-kilenc, mire az almáskertbe érünk, öt tanár, s tizenkét munkavezető irányítja-felügyeli a szüretet. Ennek ellenére az elmúlt héten negyvenen lógtak meg napközben. Stoppal visszamentek Egerbe. Vagy eltűntek az abonyi utcák-üz- letek közt, s csak kettőre vetődtek vissza. Lehet, hogy ez nem a mi dolgunk, hisz mi amúgy is egyéni számlázást végzünk, a két hét elteltével így kapják meg a diákok a pénzt. Am úgy gondolom, szüreteim jöttek. Arra kötöttük meg a szerződést a főiskola KISZ-bi- zottságával Az állami gazdaság dolgozója szabadkozik; 6 nem ítéletet mond, s nem is értékel, csupán a tapasztalatait közli. Konkrétan: a földrajz-testnevelés, valamint a rajz szakosok munkája szinte teljes mértékben nem kielégítő. Akadtak olyan hangok is, hogy azért nem dolgoznak jó néhányan rendesen, mert a keresetüket föl kell ajánlani a KISZ- nek. mintha valamiféle társadalmi munkán vennének részt két hétig. Akadt, aki vagy az időjárásra, vagy az almára — kicsik, éretlenek, kevés van belőle — fogta renyheségét. A kertészetben az elmúlt évet emlegetik, amikor is a pétervásári szakmunkás- tanulók, vagy a füzesabonyi általános iskolások szüreteltek. A gyerekek, mert ők még azok voltak, többszörösen jobban álltak helyt, mint a főiskolások. Már a munkavezetők is megenyhültek. Szívesen elmondják ők is tapasztalataikat, melyeknek lényege, hogy a munkás- vagy parasztszülők gyerekeivel semmi gond, a legjobb teljesítményre is képesek. Míg a többiek, főleg vezető (!) beosztású apák-anyák gyermekei a lógásban vezetnek csupán. Ez a gazdaság dolgozóinak a véleménye. De nagyjából Fehérvári Lászlónénak is, aki harmadéves fizika-technika szakos hallgató. A három legjobb csoport egyikében szüretel: — A férjem katona, csak februárban szerel le, albérletben élek, s jól jön az a kis pénz. A heti hatszáz forintot meg tudom keresni. Némely fiú azt vallja, hogy ő három nap alatt keres ennyit rakodómunkával, s ezzel letudta. Van olyan diák is, akinek egyáltalán nincs szüksége a pénzre, megkap mindent otthonról. Engem is támogatnak Marka zon élő szüleim, de csak jobbára élelmiszerre futja nekik. Egyébként ml átlagban négy (!) mázsa almát szedünk naponta. Nyugodt tempóban, nem törjük össze magunkat. Szerencsére találkozhattam ilyennel és olyannal is, dolgossal és lustával is az almaszüreten. Mindenesetre a lusták nem fogják öregbíteni a főiskolások hírnevét. S ha belegondolunk, ők is pedagógusok lesznek. Tanítani fognak. Józsa Péter Pályázati felhívás! A KISZ Heves megyei Bizottsága. MTESZ és a Népújság pályázatot hirdet „Így gondozom, így fejlesztem a szaktudásom” címmel. A pályázat célja az, hogy társadalmi, gazdasági életünk legnagyobb erőforrásának, az alkotó ember szaktudásának karbantartását, bővítését a figyelem középpontjába állítsa. A pályaműveket úgy hasznosítják, bogy a KlSZ-szer- vezetekben, a MTESZ tag- szervezeteiben és a Népújságon keresztül a legjobb módszerek széles körű terjesztésre kerülnek. A KISZ és a MTESZ ezenkívül figyelembe veszi saját programjaik tervezésekor is. Elsősorban olyan pálya- műveket várnak, amelyek tartalmaznak bevált módszereket az elméleti és gyakorlati szakismeret összhangban történő fejlesztéséhez. A pályaműveket egy példányban gépelve, három-hét oldalas terjedelemben Jeligésen kérjük beküldeni a KISZ Heves megyei Bizottságára (Eger, Széchenyi út 18.) 1983. Január 15-ig. Külön zárt borítékban a Jelige feliratával kérjük csatolni a szerzőik) nevét, pontos lakcímét, foglalkozását. Az első helyezett három-, a második kettő-, a harmadik egyezer forint díjazásban részesül. A legjobb pályaművek szerzőivel a Népújság riportot készít, ám a beküldött munkák tartalmától és mennyiségétől függően értékes tárgyjutalmak is kiadásra kerülnek. Eredményhirdetés: 1983. március 21. A KISZ MB, MTESZ, Népújság Egészségügyi fiatalok találkozója ötéves jubileumához érkezett az a rendezvénysorozat, amelyet a KISZ Központi Bizottsága az Egészségügyi (Minisztériummal, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetével és a MOTESZ-szel közösen az egészségügy területén dolgozó fiatal orvosak és szakdolgozók részére — immár hagyományosan — évente meghirdet. A rendezvénysorozat célja: fórumot biztosítani a fiatal egészségügyi szakembereknek, elméleti és gyakorlati ismereteik gyarapításához, tapasztalataik átadásához, tudományos munkavégzéshez. Megyénkben jó talajra talált az országos kezdeményezés. A baleseti sebészeti osztályokon és a sürgősségi ellátás területén dolgozó fiatal orvosok tevékenysége, mindennapos kemény és felelősségteljes munkája, illetve a továbbfejlesztés lehetőségei kerültek napirendre azon a tudományos konferencián, amelyet 1982. szeptember 17—18-án Hatvanban bonyolítottak le. A szervező és operatív előkészítő munkát a Hatvan Városi Tanács Kórház-Rendelőintézete, az Albert Schweitzer Tudományos Tanács és a kórház KISZ-bi- zottsága vállalta magára — s végezte él becsületesen. A rendezvénysorozat létjogosultságát, népszerűségét bizonyítja, hogy a jelenlévő általános sebészeti, intenzi- vista és mentőszolgálati szakemberek közreműködésével összesen negyvenhat előadás hangzott él. A tanácskozás során megtartották az elsődleges sérültellátás problémáit, a fedett hasi sérülések — ér-, koponya- és ancsérülések gyógyításának aktuális kérdését. Hangsúlyosan került megbeszélésre a gyors sürgősségi ellátás, a laikus elsősegélynyújtástól — a magas szintű kórházi kezelésig. Az előadásokat termékeny és hasznos vita követte, melynek során megfogalmazódtak azok az egységes alapelvek, amelyek széles körű elterjesztése és alkalmazása feltétlen szükségessé válik a jövőben a sérültek korszerű ellátásában. Számos hasznos javaslat hangzott el, mélyeket az Országos Traumatológiai Intézet jelenlévő tudományos főmunkatársai igen lényeges, gyakorlati megvalósításra alkalmasnak ítéltek meg. Igen jelentősek voltak azok az észrevételek, amelyek a különböző szakterületek közötti párbeszéd kialakulásának szükségességét feszegették. A hatvani tudományos konferencia kapcsán még egy dolgot érdemes kiemelni. Nevezetesen azt a tényt, amely az előkészítő munka sokrétű összefogásában, példás munkamegosztásban jutott kifejezésre. Termelő üzemek, szövetkezetek, intézmények fogtak össze, s igen pozitívan reagáltak a segítségkérő szavakra. Csak néhányat a sok közül: az Apci Qualitál, a Hatvani Cukorgyár, konzervgyár, háziipari szövetkezet, a GATE hatvani kerületének tangazdasága, és még lelhetne sorolni a társadalmi összefogásban aktív szerepet vállaló kollektívákat. Végezetül: köszönet a rendező házigazdáknak, akik a napi felelősségteljes gyógyító-megelőző munka mellett vállalták a sokrétű, szervezői munkák lebonyolítását. Ügy ítéljük meg, hogy a jövőben még több olyan lelkes szervezőre, a tudományos munka támogatójára lesz szükségünk, műit dr. Szabó László osztályvezető főorvos, dr. Szabó Gábor és dr. Popovics József orvosok! Bízunk abban, hogy az elhangzott előadásokkal a közeljövőben a különböző szaklapokban újra találkozhatunk Erdélyi Lajos KISZ mb AZ MHD TISZAFÜREDI GYÁREGYSÉGE felvételre keres oki. gépészmérnököket, szerkesztő és technológus munkakörökbe. Felvételnél mérnök házaspárokat előnyben részesítünk. Jelentkezés személyesen vagy írásban a gyáregység személyzeti vezetőjénél, MHD Tiszafüredi Gyáregység, 5351 Tiszafüred, Pf. 10.
