Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-22 / 222. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 22., szerda Szeptemberi kérdés válasz nélkül: Mikor nyit az egri fedett uszoda Az egri fedett uszoda május óta be van zárva. Ebben — sajnos — nincs semmi meglepő, tavaly is zárva volt. Az lenne a meglepetés — ismerve ennek a létesítménynek a történetét —, ha akadna év, amikor végig nyitva tart. Most miért volt zárva? És meddig tátong üresen? Mikor nyitják? Már az sem ment köny- nyen, hogy ta Iá lkozhassam a Heves megyei Vízmű Vállalat igazgatójával, dr. Kovács Sándorral. Előbb úgy volt, hogy a vállalat főmérnöke fogad, aztán a megbeszélt időpontban mégis az igazgatói szobába vezettek be. — Javaslom, hogy halasz- szuik későbbre ezt a beszélgetést. A jövő heti tanács vb-ülés tárgyal a dologról, addig nem aktuális. Ezzel fogadott az igazgató, s bár nem szokásom, ezúttal megmakacsoltam magam. Elvégre jóformán még semmit sem kérdeztem, választ sem kaptam, máris kívül szeretnének látni az ajtón. — Legalább arról hadd tudjak meg pontos tényeket, hogy a bezárás óta mi történt a fedett uszodában, s mikorra várható a nyitás? Némi vonakodás után azzal sikerült szóra bírnom beszélgető partneremet, hogy tudomásom szerint, semmilyen munkát nem végeztek az eltelt négy és fél hónap alatt. Az igazgató tiltakozik, ez nem így van, majd magyarázatba kezd.-H A szakvélemény szerint az uszoda öt évig használható. (Korábban azért kértek szakvizsgálatot, mert életveszélyessé nyilvánították. A szerk.j. Addig állagmegóvási munkákat kell rajta elvégezni. Az első ilyen feladat a tetőszigetelés, a beázások, vízszivárgások megszüntetése. Az év elején kerestünk kivitelezőt, augusztusban akadt vállalkozó. Szerződést még nem kötöttünk, mert a munka másfél millióba kerül. Pénzünk nincs, a fürdőszolgáltatás amúgy is veszteséges. Most kerül majd a megyei tanács vb elé, hogy megkapjuk-e a másfél milliót, s akkor megkötjük a szerződést, egy hónap alatt elkészülhet a tetőszigetelés, utána pedig nyithat a uszoda. — Mégis milyen munkát végeztek el május óta? — A vasfelületek védelme és a víztelenítés történt meg. — Egyéb? — Egyéb nem történt. — Kisebb a vállalat vesztesége, hír az uszodát zárva tartják? A válasz némi gondolkodási szünet után hangzik el, a következőkkel kiegészítve. — Veszteségünk összefügg a nyitva tartási idővel. A sport támogatására külön is fordítunk pénzt. S hasonló költségvetési gondokat okoz a gyöngyösi sátortető üzemeltetése. Ráadásul strandjaink nyári forgalma csők. kent az előző évhez képest. Szerintem a gazdasági szabályzókkal van a baj. Országosan kellene helyretenni a kérdést, vagy átadni ezeket az uszodákat a sportszervek létesítménygondnokságainak. o A vállalat igazgatójától hallottak vezettek tovább a megyei tanácsra. Zámbori Ferenc, az ÉKV osztály vezetője megerősítette az uszodára vonatkozó tényeket. Elmondta azt is, hogy szerinte az üzemeltetői és fogyasztói érdekek nem egyeznek. Arról, hogy a másfél millió ügye vb elé kerül, nem tudott. így jutottam el Kántor Imréhez, a pénzügyi osztály vezetőjéhez, akit a napokban keresett fel a vállalat vezérkara. — A keddi vb-re mór nem vihető be ez a téma, nincs előkészítve. Későn érkezett a jelzés. Ez nem azt jelenti, hogy nem keressük a megoldásit. Sajnos a probléma bonyolultabb, mint első látásra tűnik. Nemcsak az a gond, hogy honnan teremtsük elő az összeget, hanem az is, hogy milyen alapon kapja meg a vízmű. Keressük a megoldás lehe-' tőségeit Magam is átérzem a felelősséget, tudom, hogy mennyire szükséges városunk úszóinak edzésmunkájához, a gyerekek úszásoktatásának folytatásához a fedett uszoda. Az összeget elő kell teremteni, a mun= kát el kell végezni, hogy mielőbb megnyíljon a létesítmény. A vállalati veszteségek egyébként valósak, magam is látok ellentmondást a gazdasági szabályzókban, s ezt jelezzük is a minisztériumnak. o Kántor Imre segítségével — előzetes bejelentés nélkül — sikerült szót váltani Tóth Lászlóval, a Pénzügyminisztérium osztályvezetőjével, akihez szintén eljutott egy nappal előbb a másfél millió igénye. Nem kertelt, kijelentette, ne is kérjék a minisztériumtól, meri nem adhatnak. Anélkül, hogy a szakágazat mélyére hatolnánk, az általa mondottak lényege a következő. A Minisztertanács 1973-ban határozatot hozott arról, hogy a fürdőszolgáltatás állami támogatását a megyei tanácsok kapják meg, s onnan az érintett vállalatok. Az 1974-es adatok alapján öt évre állapították meg az összeget. 1980-foan a dotációt a költségek növekedésének arányában emelték, ez ismét öt évre szól. A kormányzat eddig a meghatározott szintig támogat. A többletről, ha van ilyen, a megyének kell gondoskodnia. Illetve a Vállalatnak kell úgy gazdálkodnia, hogy veszteségeit más jellegű nyereséges tevékenységből pótolja. A szabályzók tehát a lehetőségeinkhez, az adott időszakhoz képest jók. összegzés helyett álljon itt egy példa. Az egyik közeli megye székhelyén, 1968 májusában adtak át egy 50 méteres (nem 33-as, a szerk.) fedett uszodát. Az üzemeltető vízmű főmérnöke elmondta, hogy a fürdőellátás nekik Is veszteséges a dotáció ellenére. De az az uszoda az év valameny- nyi napján (!) reggel 6-tól este 9-lg nyitva tart! (Szilveszterkor csak este 7-ig.) Hozzátette még, hogy ők kilógnak a sorból. Magam pedig — tették ezt már oly sokan Egerben — mi mást állapíthatnánk meg: de jó volna, ha az a fedett uszoda lenne itt. Egerben! Nyitva! Virágh Tibor A továbblépés útja és lehetőségei A szocialista gazdaság fejlesztése és a szocialista közgondolkodás erősítése, ez a két roppant nagy horderejű feladat, amelyek megvalósításán munkálkodunk. A szocializmus alapjainak lerakása után ezek a feladatok természetszerűen jelentkeznek. Most az alapok lerakása után, a szocializmus építésének széles körű kibontakoztatása van a napirenden és ez a szakasz egyidejű fejlesztést, teljesebb harmóniát, minden oldalú előrehaladást feltételez. A szocialista gazdaság fejlesztése területén jelentkező feladatokat csak úgy tudjuk megoldani, ha a szocialista tudatosságot is fejlesztjük. Tekintsük át röviden, melyek azok a feladatok, amelyeket a szocialista gazdaság fejlesztésében meg kell oldanunk? A szocializmus fejlődésének elméleti és konkrét gyakorlati tapasztalatai világosan mutatják, hogy a szocialista gazdaság az alapok lerakása után, — miközben állandóan fejlődik, gazdagodik és előrehalad .— egyre jobban kimeríti az extenzív fejlődés lehetőségeit és emiatt a fejlesztés intenzív útjai és kérdései kerülnek a napirendre. Ez az időszak nálunk — a többi szocialista országgal közel azonos időben — az 1960-as évek végén, a 70-es évek elején kezdődött. A reánk kényszerített fegyverkezés miatt azonban ellentmondásosabb és bonyolultabb körülmények között folyik a fejlődés extenzív szakaszáról az intenzívre történő átállás. Az 1970^es évek első harmadának végén nyersanyag árrobbanás rázta m«£ a világ országainak gazdasági élétét. A nyersanyagok, mindenekelőtt az olaj árának drasztikus emelése a cserearányokra is szinte kiszámíthatatlan hatással volt. Mindezekhez még tartós útitársként csatlakozott a kapitalizmus — most már közel 10 éve tartó — válsága, amely még mindig nem jutott túl a mélyponton. Ezt a válságot, szinte elejétől napjainkig az állandóan növekvő munkanélküliség, és a nagyfokú infláció kíséri. Egy külkereskedelemre orientált országra — mint amilyen Magyarország is — a nyugati világ válsága kedvezőtlen hatással van. Mindezekhez kapcsolódik még, amellyel komolyan kell számolni — nem lebecsülve, de nem is túlértékelve azt — az imperializmus tudatosan átgondolt szocialistaellenes, diszkriminációs törekvésekkel mélyen áthatott gazdasági politikája. Ezekkel a tényezőkkel a szocialista gazdaság fejlesztésének világgazdasági háttere számottevően módosult, lényegesen kedvezőtlenebb lett. Ebben a helyzetben természetszerűen saját munkánk gyengései is jobban felszínre kerülnek, az elért eredmények és a megoldásra váró feladatok tükrében azok élesebben kirajzolódnak. A gazdasággal összefüggő, a megoldásra váró feladatokat ismerve világosan kitűnik, hogy mindezek közül egy-egy is komoly erőpróbát jelentene. Együtt, egymásra hatva még inkább szaporítják teendőink sorát, a tovább növelik azokat az ellentmondásokat és feszültségeket, amelyek a szocializmus építésének folyamatában egyébként is léteznek. Hiszen a szocialista társadalom építése nem statikus állapot, hanem folyamai; s ellentmondásokkal, feszültségekkel is terhes. Ha nem oldjuk fel- azokat, akkor lehetősége nyílik a demagógiának, vagy az ellen- forradalmi támadásnak. A feloldáshoz viszont intézkedések kellenek: a valóság teremtette új feladatok megfogalmazása és gyakorlati bevezetése. Pártunk tapasztalatai alapján azt mondhatjuk, hogy három alapvető feltétel teljesítése esetén ezek az intézkedések valóban a szocializmus folyamatát erősítik. Az első, hogy minden szükséges változás és új kezdeményezés a társadalom vezető erőjétől, a marxista— leninista párttól induljon ki és annak politikai irányítása alatt menjen végbe. A második feltétel, hogy minden változás és új elképzelés a szocialista kormányzat gazdasági és szervezeti felügyelete alatt menjen végbe. Érvényesüljön felette a szocialista állam ösztönző és korlátozó szerepe. A harmadik feltétel, hogy semmilyen jónak tűnő vagy az adott körülmények között valóban jó elképzelés, új intézkedés ne váljon dogmává a kezünkben. Ezen a területen is szükséges a kettős érzékenység. Egyrészt az új intézkedések ne sértsék, hanem erősítsék alapértékeinket, másrészt ne ragaszkodjunk hozzájuk abban az esetben, ha újabb intézkedésekkel kell őket továbbvinni. A mai valós helyzetet alaposan elemezve, sokoldalúan, a ható tényezőket egymásra hatásaiban is bemutatva foglalkozott ezekkel a kérdésekkel ez év június 234 ülésen az MSZMP Központi Bizottsága, amikor külgazdasági kapcsolataink alakulásáról és fejlesztésének feladatairól tárgyalt „Fel kell tennünk a kérdést és válaszolnunk kell rá. hogy nem késtünk-e a világgazdasági változásokra való reagálással. Nem késtünk a teendők irányának felismerésében, de talán mert túlbecsültük alkalmazkodóképességünket a tényleges reagálással a gyakorlati tettekkel több vonatkozásban megkéstünk. S ezt őszintén be kell ismernünk, mert jövőbeni magatartásunk kialakításához ez tanulságul szolgál. A gazdasági hatékonyság általános és jelentős növelésének követelményeit megfogalmaztuk ugyan, de késlekedve és nem elég következetesen érvényesítettük azokat a termelő szférában, a vállalatok és gazdálkodó szervek munkájában. Vállalatainkat óvtuk az éles piaci versenytől. Nem az alkalmazkodás feltételeinek megteremtésével, hanem viszonylag stabil gazdálkodási feltételek garantálásával „segítettük” őket, jóllehet a külpiaci változások már régen gyors ütemű alkalmazkodásukat igényelték volna. Késtünk az elosztási viszonyokra vonatkozó gyakorlati következtetések levonása tekintetében is. A fogyasztás, a felhalmozás — min,t azt bemutattuk — még akkor is emelkedett, amikor nagy árveszteségeket szenvedtünk, amikor a világpiac jelentősen leértékelte teljesítményünket, s így a belföldi felhasználás növelése már nem volt megalapozott. Végül, késtünk annak felismerésében, hogy a gazdaság folyamatos működését, fejlődését tartósan és olyan arányban nem szolgálhatja a külföldi hitelfelvétel, mini ameddig és amilyen mértékben nálunk azt szolgálta. Sajnos a kedvező hitelfelvételi lehetőségek, gazdasági bonitásunk túlhangsúlyozása kissé elterelte figyelmünket számos, a termelésben szükséges és elkerülhetetlen változás időbeni megvalósításáról.” A Központi Bizottság ezen az ülésen rámutatott arra is, hogy „a szocialista világ- gazdasághoz való tartozásunk nélkül sokkal nagyobbak lettek volna veszteségeink a külgazdasági változások következményeként. Ugyanakkor az is meggyőződésünk, hogy együttműködésünk lehetőségei a jelenlegi kiaknázottnál jóval nagyobbak, s ezeket feltárni alapvető célunk és kötelességünk. Ez a közös törekvés jellemezte a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXXVI. budapesti ülésszakán az egyes tagállamok állásfoglalásait, javaslatait Kifejezésre juttatták érdekeltségüket és készségüket a gazdasági együttműködés fejlesztésében, szükségesnek tartották az intenzív fejlődésire való áttérés gyorsítását, sürgették az ehhez szükséges feltételek mielőbbi megteremtését” A Központi Bizottság nemcsak elemezte és feltárta a helyzetet, hanem igen fontos következtetésekre is jutott és megfogalmazta a tennivalókat amelyeket a gazdaságpolitikai gyakorlatunkban, irányítási rendszerünk fejlesztésében a kereskedelempolitika alakításában érvényesíteni kell. Ezek közül a legfontosabbak a következők: Az első lényeges következtetés, hogy az előttünk álló évtizedben gazdasági növedésttnk, egész gazdasági fejlődésünk, főként annak minősége attól függ, hogy mennyire tudjuk javítani gazdaságunk alkalmazkodó képességét a nemzetközi körülményekhez és követelményekhez, hogy exportunk gazdaságosságát mennyire tudjuk növelni. Gazdaság- politikánkat, irányítási rendszerünket az eddiginél jóval hatékonyabban kell e követelmény teljesítésének szolgálatába állítani. •Ebből következik az is, hogy a külgazdasági egyensúly megteremtése és megszilárdítása hosszú időn át — a következő években különösen — gazdaságpolitikánk kiemelkedő fontosságú célkitűzése marad. Az eddiginél is nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk nemzetközi gazdasági pozícióink stabilizálására, a világgazdáságiban elfoglalt helyzetünk megerősítésére. Ennek elérését politikai, diplomáciai eszközökkel is segíteni kell. Társadalmi-gazdasági fejlődésünk jelenlegi szakaszában és szintjén olyan termeléspolitikát keik folytatnunk, amelyben a termelés nagyságát, összetételét és annak változását egyértelműen a kereslet, a külpiaci igényekhez való igazodás vezérli. Már a közeljövőben el kell érnünk, hogy a gazdasági egyensúly megteremtése és stabilizálása érdekében erőfeszítéseinket az elosztás szférájából a termelés és a gazdálkodás szférájában összpontosítsuk.” Az elmondottakból is világosan kitűnik, hogy a szocialista gazdaság fejlesztésére tartósan hatnak a — külső és belső objektív — s a nem mindig pozitív tényezők, amelyekkel reálisan számolná kell. Szocialista célkitűzéseink megvalósításához a gazdaságnak a rugalmasabb, dinamikusabb reagálóképesség kibontakoztatása irányába kell haladnia. Jobban kell alkalmazkodnia a szükségletekre, termelésre, s a minden piacon jól értékesíthető termékstruktúra kialakítására. A gazdaság fejlesztésének feladatai, megvalósításuk feltételei, a további előrehaladás azonban nem szűkíthető le csupán az anyagi kérdésekre. A tudati szféra is közel azonos mértékben érdekelt és felelős a további előrehaladásért, mint a gazdasági élet. Elmondható tehát, hogy a szocializmus építését ellentmondásosabb. bonyolultabb, összetettebb és nehezebb feltételek között végezzük. A jelenlegi helyzet összes lényeges tényezőit ismerve — a kedvezőket és kedvezőtleneket egyaránt — bizakodással s optimizmussal tekintünk a jövőbe. Van világos programunk — az MSZMP XII. kongresszusa jóváhagyta — és vannak reális válaszaink az élet által felvetett kérdésekre. Van tudásunk és tapasztalatunk ahhoz, hogy a nehéz s még néhezebb körülmények közepette is képesek legyünk teljesíteni feladatainkat. Tudjuk, hogy célkitűzéseink megvalósításáért rengeteget kell dolgozni: - hatékonyabban, színvonalasabban, s ahol kell, még becsületesebben. De munkánkban bizton számíthatunk arra a kölcsönös bizalomra, amelyik pártunkat és a társadalom legszélesebb rétegeit összeköti. Magatartásunkkal, tevékenységünkkel nap mint nap vizsgázunk, tehát elvhűségből, pártállásból, felelősségvállalásbél és helytállásból a szocializmus ügye iránt. Vasas Joachim A tanács, a KISZ segítségével: Lakások a munkásfiataloknak Több éves régi vágya teljesült nemrég Lőrinci nagyközségben az Ifjúsági Munkáslakás Szövetkezet tagjainak. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat is határidő előtt négy hónappal adta át — a Szabadság téren — a 23 lakásos házat. A boldog tulajdonosok a környék üzemeinek dolgozói közül kerültek ki — jelentős pénzhozzájárulást biztosítottak számukra munkahelyeik is. Az elkövetkezendő időben 36 lakás építését tervezik, amelyek kivitelezését ismét a tanácsi építőkre szeretnék bízni. (Fotó: Szabó Sándor)
