Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-03 / 206. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 3., péntek Egyesült Államok — kontra Izrael? Kaysone Phomvihane látogatása hazánkbaa Kádár János fogadta Kaysone Phomvlhane-t (Népújság telefotó — MTI—KS) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására Kaysone Phomvihane, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Laoszi Né­pi Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsának el­nöke augusztus 15. és szep­tember 2-a között hazánk­ban töltött© szabadságának egy részét és ismerkedett szocialista gazdasági építő­munkánk eredményeivel, tapasztalataival. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön fogadta Kaysone Phomvihanet. Je­len volt Szűrös Mátyás, a KB tagja, a külügyi osztály vezetője és Zegnál János, hazánk Vientiane! nagyköve­te. A szívélyes, elvtársi ta­lálkozón tájékoztatták egy­mást a két ország helyzeté­ről, pártjaik tevékenységé­ről. Áttekintették a magyar —laoszi kapcsolatok fejlődé­sét és véleményt cserélitek a nemzetközi helyzet, vala­mint a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Kádár János elismeréssel szólt azokról a kezdeménye­zésekről és lépésekről, ame­lyeket a Laoszi Népi Demok­ratikus Köztársaság, a Viet­nami Szocialista Köztársaság és a Kambodzsai Népköz- társaság pártjai és kormá­nyai tettek a térség békéjé­nek, népei biztonságának megszilárdítására, a jószom­szédi kapcsolatok megterem­tésére más országokkal. Ki­fejezte a magyar kommu­nisták, a dolgozó nép szoli­daritását a laoszi kommu­nisták és nép békés építő­munkájával, valamint azzal a küzdelemmel, amelyet or­száguk függetlenségéért és biztonságáért folytatnak. A találkozón hangsúlyozták, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben különös jelentősé­ge van a szocialista orszá­gok, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom pártjai, minden békeszerető, haladó erő összefogásának és közös fellépésének az impe­rializmus agresszív politiká­ja és háborús törekvései el­len. Ezzel összefüggésben is­mételten támogatásukról biz­tosították a Szovjetunió és a szocialista közösség or­szágai által tett javaslatokat, amelyek a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításá­nak ügyét szolgálják. Kaysone Phomvihane ta­lálkozott Havasi Ferenccel és Óvári Miklóssal, az az MSZMP PB tagjaival, a Központi Bizottság titkárai­val, valamint több más párt- és állami vezetővel; megtekintett ipari és mező- gazdasági üzemeket. Kaysone Phomvihane szeptember 2-án elutazott hazánkból. A Ferihegyi re­pülőtéren Szűrös Mátyás búcsúztatta. (MTI) WASHINGTON Húszperces televíziós be­szédében Reagan előadta a palesztin nép jogainak tény­leges biztosítását helyettesí­tő „teljes autonómia” új változatát. Az Egyesült Ál­lamok szerint az Izrael ál­tal megszállt nyugati part (a Jordán folyó nyugati partja — Ciszjordánia) és a Gaza-övezet palesztin lakos­ságának Jordániával össz­hangban megvalósítandó ön- kormányzata nyújtja a leg­több esélyt a szilárd, igazsá­gos és tartós békére”. Ennek az eredetileg Anvar Szadat egyiptomi elnöktől származó elgondolásnak a kifejtésekor Reagan rámuta­tott: a Camp David-i egyez­ményben foglalt ötéves át­meneti időszakban a meg­szállt területeken élő palesz­tinoknak „teljes autonómiát” adnának, az „önkormányzati hatóságot” — változatlanul izraeli megszállás alatt — „szabad választások” útján hoznák létre. Reagan azonban hozzátet­te: a folyamat nem vezethet önálló palesztin állam létre­jöttéhez. A terv végső célja a nyugati part és a Gaza- övezet átadása Jordániának. Reagan kijelentette, hogy az amerikai kormány az utóbbi két hétben, tapogatódzó tár­gyalásokat folytatott a tér­ségben, és közölte, hogy a nyolcszáz amerikai tenge­részgyalogos két héten belül távozik Libanonból. Az elnök szerint az Egye­sült Államok közel-keleti po­litikájának két központi kérdése volt. „A térséget fe­nyegető szovjet stratégiai veszély”, valamint az arab —izraeli konfliktus. Reagan ismét követelte, hogy szövetségese szüntesse meg újabb települések léte­sítését a megszállt területen, nem szólt viszont a már meg­levő izraeli települések sorsá­ról, illetve ezt a majdani — Jordániával folytatandó — tárgyalásokra bízta. Elvben állást foglalt ugyan a Biz­tonsági Tanács 242. számú határozatának betartása mel­lett és az izraeli annexiós politikával szemben, de a Szíriától elvett Golan-ma- gaslatokról egyáltalán nem tett említést, Jeruzsálemről pedig csak annyit mondott, hogy „meg kell őrizni a város egységét”. TEL AVIV Izrael csütörtökön kereken elutasította Ronald Reagan amerikai elnök legújabb kö­zel-keleti javaslatait. Az izraeli kormány rend­kívüli ülésén hozott döntést David Levi miniszterelnök­helyettes azzal indokolta, hogy Reagan javaslatai „fel­hígítják” a Camp David-i megállapodást. Az izraeli kormánynak nem tetszik — adta értésül Levi —, hogy ezek a javaslatok egy önálló palesztin állam létrehozásá­nak irányába mutatnak. A miniszterelnök-helyettes egyenesen „Izrael-ellenes- nek” nevezte Reagan kije­lentéseit. Az izraeli kabinet állás- foglalását hamarosan rész­letesebb formában is közzé teszik. A TASZSZ szovjet hír- ügynökség Reagan amerikai elnök szerdán este elhang­zott közel-keleti rendezési tervéről megállapította: „Az Egyesült Államok jelenleg nem többet — sem nem ke­vesebbet — akar, mint dik­tátumok révén létrehozni a . maga új rendjét a világnak eme óriási stratégiai jelen­tőségű térségében”. Az Egye­sült Államok — írta a TASZSZ tudósítója — „an­nak ellenére törekszik erre, hogy Izrael Libanon elleni agressziója végképp leleplez­te a Camp David-i megálla­podásokat, mint a térség országai feletti amerikai— izraeli uralom megteremté­sének fegyverét”. —( Külpolitikai kommentárunk )— Merre tart Mexikó? GAZDASÁG ÉS POLITIKA egymásra hatása rit­kán tűnik szembe olyan élesen, mint Mexikó eseté­ben. A 71 milliós lélekszámú közép-amerikai óriás­állam néhány héten belül másodszor szerepel a világ­sajtó címlapján. Földünk legjobban eladósodott orszá­ga — összesen mintegy 80 milliárd dolláros tartozás­sal — már-már fizetésképtelenné vált, amikor au­gusztus közepén a hitelezők mentőövet dobtak neki, átütemezvén az adósság egy hányadát. Szerda este pedig a posztjától november végén búcsúzó Lopez Portillo elnök tett meglepő bejelentést. Államosítják Mexikó nagy magánbankjait, és állami ellenőrzés alá helyezik a valutaátváltást­Az államfő tisztán gazdasági megfontolásokkal in­dokolta az említett lépéseket. Mint mondotta: a ma­gánbankok szítják és fokozzák a spekulációt, előmoz­dítják a magántőke külföldre menekítését. Portillo szerint két év alatt 22 milliárd dollárnyi tőkét vittek ki külföldre, élezve ezzel Mexikó gazdasági-pénzügyi válságát. Nincs okunk kételkedni Lopez Portillo ér­velésének igazában, ám a bankok államosításának té­nye politikai tartalmat is hordoz. MEXIKÓBAN MÁR EDDIG IS meglehetősen erős volt az állami szektor. Az állam csaknem 800 vállalat teljes jogú vagy résztulajdonosa. A kormányzó intéz­ményes forradalmi párt a gyakorlatban is igyekszik megvalósítani a „társadalmi igazságosság” általa hir­detett doktrínáját, támogatva az alapvető élelmisze­rek, a közlekedés és az üzemanyag árát. Más kérdés, hogy a hirtelen támadt olajgazdagságtól, s a legutóbbi időkig akadálytalanul beáramló külföldi hitelektől megszédült tervezők irreális gazdaságpolitikát folytat­tak, amelynek „eredményei”: 60—70 százalékos inflá­ció, fokozódó munkanélküliség, s a 80 milliárd dollá­ros adósságrekord. A „harmadik világ” számos országa küzd efféle bajokkal, s az egyik lehetséges kiút éppen az állami szektor erősítése. A mexikói bankállamosítást viszont kiemeli a helyi kérdések sorából, s legalábbis regio­nális jelentőségűvé avatja az a körülmény, hogy ab­ban az országban következett be, amelynek a gaz­daság- és külpolitikája már eddig is sok borsot tört az északi szomszéd orra alá. A WASHINGTONI ILLETÉKESEK most ha fog­csikorgatva is, de kénytelenek tovább hitelezni a déli szomszédnak, mert az egész nemzetközi pénz­világ megrendülne, ha Mexikó fizetésképtelenné vál­na, s ugyanakkor el kell tűrniök, hogy adósuk mind nyíltabban kötődjék a térség forradalmi mozgalmai­hoz. Ám aligha tévedünk, ha úgy véljük: az ameri­kai politika tervezői máris gyűjtik az „érveket” a „jobb útra térítéséhez”. Kürti Gábor Indiai űrhajósjelöltek Sajtóértekezlet Moszkvában Újabb zavargások Lengyelországban A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága táviratban fejezte ki részvé­tét a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának Wladlslaw Gomulka elvtárs, a LEMP KB volt el­ső titkára elhunyta alkalmá­ból. (MTI) . Magyar felszólalás Genfben A genfi leszerelési bizott­ságnak a világűr teljes fegy­vermentesítéséről folyó vitá­jában csütörtökön felszólalt dr. Kőmíves Imre nagykövet, Magyarország képviselője. Emlékeztetett arra, hogy huszonöt évvel ezelőtt bocsá­tották fel a Szovjetunióban az első műholdat, amely az emberiség számára megnyi­totta a világűr feltárásának és békés célú felhasználásá­nak korszakát. „Rendkívül sajnálatos azonban — mon­dotta —, hogy már a kezde­ti időszakban aggasztó jelei voltak annak, hogy egyes or­szágok katonai célokra akar­ják felhasználni az újonnan feltárt lehetőségeket,” Ez a veszély azóta sem hárult el — hangsúlyozta a magyar küldöttség vezetője —, s utalt arra, hogy az ENSZ-közgyűlés legutóbbi ülésszakán a Szovjetunió szerződéstervezetet terjesz­tett elő, amely megtiltaná a világűr bármilyen katonai rendeltetésű felhasználását, a fegyverkezési verseny kiter­jesztését a világűrre. MOSZKVA Kért indiai űrhajósjelölt kezdi meg felkészülését a közeli hetekben Csillagvá­rosban — közölte csütörtö­kön az újságírókkal Georgij Beregovoj altábornagy, a Gagarin űrhajóskiképző köz­pont vezetője. Beregovoj azon a sajtóér­tekezleten vett részt, amelyen Leonyid Popov, Alekszandr Szerebrov és Szvetlána Sza- viokaja számolt be a közel­múltban tett űrrepülésükről. Leonyid Popov parancsnok igen elégedetten szólt az új űrállomás előnyeiről. Popov korábban már két ízben járt a régebbi típusú Szaljut—6 űrállomáson, amelyhez ké­pest a Szaljut—7 alapvető méretei nem változtak, de a tervezők, figyelembe véve az űrhajósok javaslatait is, úgy módosították berende­zéseinek elhelyezését, hogy a Szaljut—7 tágasabbá vált, kedvezőbb munka- és élet- feltételeket biztosít a benne lakóknak. Alekszandr Szerebrov fe­délzeti mérnök szerint nincs már messze az idő, amikor jobban elválik egymástól a világűrben végzett tudomá­nyos kutatómunka, és az űr­hajó, az űrállomás irányí­tásával kapcsolatos tevé­kenység. Ma még — mint mondotta — az űrhajósnak egyben tudósnak; kutatónak is kell lennie, neki kell el­végeznie a különböző kísér­leteket, tudományos vizsgá­latokat. Az űrhajók és űrál­lomások újabb nemzedéke azonban lehetővé teszi olyan nagyobb űrkomplexumok létrehozását, amelyeken a ku­tatásokat az egyes szaktudo­mányok művelői végzik, a „hivatásos” űrhajósok fel­adata pedig az űrhajó cél- bajuttatására, az űrállomás irányítására fog korlátozód­ni. Szvetlána Szavickaja el­mondta, hogy szervezete minden megrázkódtatás nélkül, jól alkalmazkodott a súlytalansághoz, az űrrepülés egész ideje alatt jó volt a közérzete. Ezzel kapcsolatban Oleg Gazenko akadémikus, az orvosbiológiai problémák moszkvai intézetének igaz­gatója, az űrben végzett or­vosi kutatások egyik irányí­tója elmondta, hogy a viiág második űrhajósnőjének út­ja maradéktalanul beváltot­ta a hozzáfűzött reményeket. Emlékeztetett rá, hogy Va- lantyina Tyereskova útja elvben ugyan bebizonyította, hogy semmi akadálya a nők részvételének az űrrepülések­ben, de háromnapos tartóz­kodása a világűrben nem tett lehetővé alaposabb orvosi vizsgálatokat. Ezeket végezte most el Szvetlána Szavicka- ja, bebizonyítva, hogy a női szervezet részéről sem (tapasztalható semmiféle váratlan reakció a súlyta­lanság szélsőséges körülmé­nyedre. Lengyelország számos vaj­daságában megkezdődött a keddi utcai zavargások őri­zetbe vett résztvevőinek fele­lősségre vonása. Közben újab incidensekről érkezett jelen­tés Lubinből és Czestocho- wából. A legnicai vajdaságban lé­vő Lubin városában, ahol a keddi összetűzésekben ket­ten meghaltak, szerdán dél­után több száz fős, főként fiatalokból álló csoportok gyűltek össze a főposta, a Változatlan hevességgel folynak a viták az NSZK- iban az ország megnövekedett gazdasági nehézségeiről, az 1983-as év költségvetési ter­vezetéről és ennek kapcsán a szociálliberális koalíció fennmaradásáról vagy fel­bomlásáról. A Német Szakszervezeti Szövetség vezetősége és a Német Szociáldemokrata Párt parlamenti frakciójának elnöksége csütörtökön több órás közös tanácskozást tar­tott abból a célból, hogy csökkentse a két szervezet között a feszültségeket, ame­lyek a szociális kiadásoknak a költségvetésben tervezett megkurtítása miatt jelent­keztek. A szociáldemokrata és a szakszervezeti vezetők egyetértettek abban, hogy az NSZK majdnem kétmilliós munkanélkülisége nem a szociális juttatások rendsze­rének kiépítése miatt követ­kórház és más középületek előtt. Az újabb zavargások szervezőinek irányításával a csoportok a LEMP városi bizottságának székháza elé vonultak. Az egyre agresszí- vabban viselkedő tüntetők a város különböző részeiben — gyerekek segítségével — megpróbáltak barikádokat emelni. Felgyújtották a vá­rosháza épületében lévő könyv- és sajtóklubot, s egy újságos kioszkot. A kivonuló kezett be, — amint azt a konzervatív erők állítják —, hanem sokkal inkább a nem­zetközi gazdasági válságra vezéthető vissza. Günter Verhessen, az FDP főtitkára * Határozottan cáfolta, hogy pártja az el­lenzéki keresztény uniópár­tokkal akarna koalícióra lépni, Ezzel egyidejűleg a CDU és a CSU vezetői egyre ha­tározottabban követelik új választások megtartását. Franz Josef Strauss a CSU elnöke azt ajánlotta a sza­baddemokratáknak, hogy vonják vissza minisztereiket a Schmídt-kormányból és így tegyék szabaddá az utat a Bundestag-yálasztások előtt. Hasonlóan foglalt állást Hel­mut Kohl, a CDU elnöke és Lothar Späth, Baden-Würt­temberg tartomány keresz­ténydemokrata miniszter­elnöke. tűzoltóautókat kövekkel és benzines palackokkal dobál­ták. Jelentős anyagi károk keletkeztek. A karhatalmi egységek csütörtökre virradó éjjel helyreállították a ren­det a városban. Czestochowában is voltak rendzavarások szeptember el­sején. A hatóságok két nap alatt 251, különösen agresz- szívan viselkedő tüntetőt vettek őrizetbe. Közülük 205-en harminc évnél fiata­labbak. Bejrút pacifikálása Safik el-Vazzan libanoni miniszterelnök csütörtök dél­előtt ünnepélyesen megnyi­totta a polgárháborús de­markációs vonal egyik, So- deco nevű átkelőhelyét. Ki­jelentette, hogy ezentúl nem lehet többé Kelet- és Nyu- gat-Bejrútról beszélni, a li­banoni főváros újra egységes egész. Valójában még folytatódik a „zöld vonal”, térségében létesített aknamezők, mege­rősített állások, földtorlaszok felszámolása és a nehézfegy­verek összegyűjtéséről, a fő­város és az ország demilita- rizálásáról sincs egyelőre Szó. A belügyminisztérium fel­hívása egyelőre csak a fegy­veres elemek visszavonását, a katonai létesítmények, el­lenőrző állomások megszün­tetését, a fegyver, és egyen- . ruhaviselés tilalmát írja elő az illegális milíciák tagjai­nak. Belpolitikai feszültség az NSZK-ban

Next

/
Thumbnails
Contents