Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
6. ORSZÁGRÓL—ORSZÁGRA NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 18., szombat Az atombomba tűzgömbje Hirosima felett... és a szerencsétlenséget túlélt egyik család sérült tagjai Tét: A biológiai lét Megatonnák és atomrobbanófejek Ausztria és Finnország Kis országok, nagy lépések Mit tehetnek, milyen szerepet játszhatnak az európai kis államok a történelem viharai, azoknak a hatalmas erőknek a birkózása-verse- nye közepette, amelyek az emberiség sorsát alakítják? A kérdés jogos. Ha körültekintünk, valóban azt látjuk, bogy nagyszabású mozgások mennek végbe a világban, és a kisebb „hajók” bizony hánykolódnak a hullámokon. Nyilvánvaló azonban, hogy a kicsik — s vizsgáljuk ezt meg most Ausztria és Finnország példáján — sincsenek passzivitásra kárhoztatva. Európa nem adja fel Nemrég emlékeztünk meg a helsinki konferencia hetedik évfordulójáról, a nevezetes záróokmány aláírásának napjáról. E méltatásokból kiderült, hogy a finn főváros neve jelképpé magasuk, az európai együttműködés szimbólumává lett. Nemcsak azért vált azzá, mert ott írták alá harminc- három európai és a két észak-amerikai állam legmagasabb rangú vezetői a földrész összműködésének dokumentumát, hanem azért is, mert Finnország és kormánya sokat tett az értekezlet létrejöttéért, a nemzetközi viták és a nézeteltérések enyhítéséért, megszüntetéséért, a közeledés feltételeiért. S bár most, ridegebb időszakban mérjük föl a helyzetet, megállapíthatjuk, hogy Helsinki szelleme él. Legyenek bármily nézeteltérések a Kelet és a Nyugat között, Európa nem akarja föladni az elértet, az enyhülés alapjait. Nem meddő kísérlet Ugyancsak kivette részét — területi nagysága és lakóinak számán ' túlmenő arányban — az európai együttműködés építéséből a szintén semleges státuszú Ausztria. De talán még látványosabb a szerepe a közel-keleti dráma ügyében. Bécs az első nyugati főváros, amely felismerte, hogy a palesztin probléma méltányos — békés és politikai jellegű — rendezése nélkül nem teremthető nyugalom ezen, a földrészünkkel vészesen szomszédos vidéken. A mostani fejlemények —, amelyeket joggal nevezhetünk az ötödik közel-keleti háborúnak —, mintha el- lentmondanának a fenti fölismerésnek. Mintha annak a kis országnak, Ausztriának erőfeszítései, sokéves közvetítő kísérletei teljesen hiábavalóak lettek volna. Természetesen Ausztria jó szándékú javaslatai nem döntik el a közel-keleti problémát. Mindössze arról van szó, hogy ez az ország és vezetője, mintegy az ösztönző szerepét vállalja a nyugati világban. Nyitás Kelet-Európára Az osztrák kancellár nemrég arról beszélt, hogy országa volt az első, amely — a hatvanas évek közepe táján — ajtót nyitott a keleteurópai szocialista országok felé. Elfogadta a kinyújtott kezet. A magyar—osztrák viszonyt azóta is a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése példájának nevezik. S mert mindketten arra törekszünk, hogy ez így legyen és így maradjon: követendő példaként emlegetnek bennünket. Mindez azt bizonyítja, hogy a kis országok is szolgálhatják az emberiség ügyét. Az okos gondolat, a megfontolt kezdeményezés, a kapcsolatteremtő készség, a jóindulat és a példateremtés kicsinél és nagynál egyaránt elkel. Ha küzdelmek dúlnak, ha óriás feszültségek halmozódnak fel, az emberiségnek szüksége van minden bölcs és segítőkész népre, kormányra, politikusra. Tatár Imre Einstein jó harminc évvel ezelőtti szavad napjainkban még megdöbbentőbben! hatnak, mint annakidején: „Nem tudom egészen pontosan, melyek lesznek a következő háború fegyverei. De azt tudom, mik lehetnek az azutáni háború harci eszközei: a nyíl, és a bunkó”. A világhírű fizikus tóvedhe- tetlenül jósolta meg, milyen súlyos, az egész emberi civilizációt fenyegető veszély- lyel kéll szembenéznünk a 80-as és a 90-es években. Az olyan fogalmak, mint a ballisztikus rakéta, a kilo- és megatonna, a nukleáris robbanófej ma már az újságolvasók számára teljesen megszokottak, bár kevesen tudják pontosan, hogy mit jelenítenék: közvetlen tapasztalat — szerencsére — nines, a fantázia pedig itt nem segít. Eddig még senfci- sem élt át általános rakéta- atomháborút a Földön, senkinek nincsenek tehát közvetlen „élményei” az eddig ismeretlen pusztító erejű fegyverek tömegles alkalmazásáról, Talán csak Hirosima és Nagaszaki szerencsétlenül járt túlélői tudják, hogy mit jelent az atom- bombázás. Déhát az a két atombomba, amelyet 1945 augusztusában az amerikai légierő ledobott a két japán A Rio Grandétól — az An- golszász-Amerikát Latin- Amerikától elválasztó határfolyótól — délre ismét megmozdult valami. A mexikói gazdasági válság nem várt politikai következményeket hozott. A leköszönőben lévő államfő, López Portillo a napokban jelentette be a magánbankok államosítását. Ha az évente beterjesztett elnöki jelentéseknek címe lenne — írja a párizsi _ Le Monde tudósítója — az" államfő nyugodtan adhatta volna legutóbbi beszámolójának a „megtalált forradalom” elnevezést. A pénzintézmények államosítását ugyanis a mexikói tömegek a legforradalmibb változásnak tartják 1939 óta, amikor a. „haza atyja,” Lázaro Cárdenas elnök az olajmezők kisajátítását elrendelte. A mexikói pénzügyi nehézségekből következő állá- mosítás előtörténetében szövevényesen keverednek belső és külső, nem utolsósorban amerikai érdekek. López Portillo, amikor 1976-ban átvette az elnöki tisztet, — a mind jelentősebb bevételeket ígérő kőolajkincsre alapozva — nagyarányú 20 kálotonnás volt. (Egy Kt = ezer tonna trinitrotoluol — TNT — hagyományos robbanóanyag energiája.) Mi ez ahhoz a fantasztikus készlethez képest, amely napjainkra a nagyhatalmak arzenáljában felhalmozó- dbtt? A szorzószám: 10 000 Szakértők becslése szerint a különböző típusú és rendeltetésű atomfegyverek robbanóereje az idén1 elérte az 50 ezer megatonnát. A felhalmozási — bár ennek katonai szempontból többé semmi értelme — változatlanul folyik. Hogy némi elképzelésünk llegyen arról, mekkora romboló energiát képvisel ez az „overkill”, vagyis a „túlgyilkolási kapacitás”, elegendő figyelembe vennünk az átszámítási értéket. Eszerint egy megatonna azonos egymillió tonna TNT- vel. Az említett 50 ezer mega tonnányi készlet körülbelül tízezerszer múlja felül á második világháborúban felhasznált összes robbanóanyagot! Az eddig előállított legnagyobb nukleáris bomba száz miegatommási, ilyennel azonban sohasem végeztek robbantási kísérletet. Sok mindent elárul, hogy ä Hirosimára ledobott ,.Little boy”gazdasági fejlődést, prosperitást ígért a mexikóiaknak. A gazdaságfejlesztés célja az — nyilatkozta akkoriban az elnök —, hogy „szélesítsük a munkaalkalmat, mivel ez az egyetlen lehetőség egy fejlődő ország számára, hogy a tömegek alapvető szükségleteit kielégíthesse és igazságosabbá tegye a jövedelmek elosztását.” Rekord adósság Az ambiciózus tervek megvalósításához azonban felszínre kellett hozni a kőolajat. Ez pedig tőkét igényelt, amelynek egyetlen forrása a külső hitel lehetett. A bankok — főleg az amerikaiak — készségesek voltak. Néhány esztendő leforgása alatt így Mexikó a világ talán legeladósodottabb országává vált. Nyolcvan milliárd dollárral tartozik. Mindez még nem vezetett volna szükségszerűen fizetési nehézségekhez, ha az újabb és újabb kölcsönök felvételénél a gazdaság irányítói nem az állandóan növekvő kőolajárakra alapozzák koncepciójukat. Azután Egy több nukleáris robbanófejjel felszerelhető amerikai interkontinentális rakéta, földalatti indítóállásban * f Abschußrampe miner | sowjetischen SS-20-Rakete ■■■:■ ■ A szovjet SS—20-as rakétának a nyugatnémet Der Spiegelben közölt fantáziarajza nalk, „kisfiúnak” becézett uránbomba szokatlanul nagy tömegű, mintegy 5500 kilogrammos volt, viszont az ennél tízszer nagyobb hatású, mai 200 küdtoninási nukleáris töltetek — a technikai korszerűsítés folytán — alig több mint 150—200 kilogrammosak. Jelenleg egyetlen hadászati bombázó, vagy interkontónentális rakéta képes olyan atomrob- bamó-erőt célba juttatni, mint amennyi robbanóanyagot 1939-től 1945-ig a hadviselő felek összesen bevetettek. Ezzel a vermei fantáziát messze felülmúló gyilkos készlettel alig néhány óra alatt meg lehet semmisíteni a földi életet. az olajárcsökkenés keresztül húzta számításukat. Februárban a kormány rákényszerült a peso leértékelésére. Áprilisban takarékos- sági programot jelentettek be, majd augusztus első napjaiban — burkolt leértékelésként — bevezették a hazai pénznem kettős árfolyamát. A pesóban megrendült a bizalom. A hazai tőke, korántsem hazafias módön, külföldre menekítette pénzét. Becslés szerint az utóbbi hónapokban 5—10 milliárd dollárnyi mexikói tőke szökött át a határon. „Magánbankok tanácsára és támogatásával, mexikóiak egy csoportja több pénzt menekített ki az országból, mint országunk egész történetében a minket kizsákmányoló nagyvállalatok összesen” — jelentette ki López Portillo. Az elnök tárgyalást javasolt az Egyesült Államokkal, amely fő haszonélvezője a Mexikóból kivont tőkének. Joggal kérdezhette Portillo: miért panaszkodik az USA a munkát kereső illegális mexikói bevándorlókra, ha a hazai munkaalkalmak teAz USA lépései Joggal merülhet fel hát a kérdés: az USA által erőltetett fegyverkezési verseny vajon nem lépett-e ált minden ésszerűségi határon? Hiszen: az atomháború — mivel az emberiség biológiai létét tenné kockára — győztes megvívása szinte lehetetten. A 70-es évek eleje óta a két vezető nukleáris hatalom, a Szovjetunió és az USA katonai erőviszonyai nagyjából kiegyenlítőditek. Azóta mindkét félnek megvan a kölcsönös megsemmisítési képessége és ezen az amerikai fölényszerzésd törekvés sem változtathat Bár a két fél erőmérlegében — a nukleáris robbanótölteteik vagy a hordozóeszközök mennyiségét és minőségét tókinltve — lehetnek és vannak különbségek, a hadászati egyensúlyon ezek semmit nem változtatnak. A megatonnák és a nukleáris robbanófejek összehasonlításéinál szembetűnő, hogy az Egyesült Államak minidig elsőnek lépett a fegyverkezési verseny magasabb fókára. Így volt ez az első hidrogénibomba kipróbálásától a több atomtöltettel felszerelhető rakéták rendszerbe állításáig. Az amerikai MIRV és MARV mintájú rakéták (az egyszerre több robbanófejet hordozó, illetve ezeket kü- lön-külön célra irányító fegyverrendszerek) előbb jelentek meg, mint az ennek megfelelő, vagy velük egyenértékű szovjet hadászati eszközök. Jelenleg mindkét félnek ezer darabnál több ilyen hordozóeszköze van; hatótávolságuk megha- ladjlai az 550 kilométert A Földön 12—13 ezer km-es hatótávolsággal gyakorlatilag bármilyen célpont elérhető. Egy-egy interkontinentális ballisztikus rakéta elvileg aikáír többtucat nukleáris töltet továbbítására alkalmas. Mindegyikük lehet 100, 200 vágy 400—600 küotonnás. A NATO-kódjelzéssel SS— 20-asként számon tartott szovjet rakéta például három robbanótöltettel van felszerelve, s mindegyikük kü- lönnkülön célra irányítható, az SS—18-as tíz robbanófejet hordozhat. A hadászati rendeltetésű amerikai tenger- alaittjáró-fedélzetá vagy a remtésére szolgáló összegek nála kötnek ki? Ujjongó tüntetők A belső stabilitás ellen irányuló manővereknek vé- getvető államosítás a vártnál kedvezőbb politikai hatást váltott ki. Mexikóváros utcáin egymilliós tömeg üdvözölte az elnöki döntést. De természetesen nemcsak az utca hallatta hangját. Avedrop, a mexikói bankárok szövetségének vezetője elítélte az elnök lépését, amely szerinte csak súlyosbítja a válságot. Clouthier, a munkáltatók szövetségének elnöke már egyenesen népszavazást követelt, megkérdőjelezve „egyetlen ember döntését.” Hasonló reagálás várható — vélik mexikói politikai körökben — az Egyesült Államok, valamint a Nemzetközi Pénzügyi Alap részéről. Az Alappal Mexikó tárgyalt 4,5 milliárd dollárnyi kölcsönről, de olyan kemény feltételeket szabtak, hogy a vezetés a „kisebbik rossznak” tartotta az államosítást. A remény él López Portillo utóda, a július 2-án megválasztott és hivatalát decemberben átvevő Miguel de la Madrid dolga nem lesz könnyű. Az új elnök, ennek ellenére, mérsékelten derűlátó. Bízik benne, hogy a gazdasági nehézségek átmenetiek, hiszen a válságból való kilábalás szárazföldi telepítésű földrészek közötti rakéták ugyancsak többtöltetűek, hatótávolságuk ugyahcsak több ezer kilométer. Nagyarányú korszerűsítésük, sőt egészen újtípusú rakiéta- atomfegyverek — mint amilyen! az MX és a Trident— 2-es — rendszerbe állításának előkészítése most van folyamatban. Gromiko ajánlata Elsőrendű kérdés Itt — szovjet—amerikai vonatkozásiban — a hadászati fegyverek kölcsönös ellenőrizhetősége, a SALT-megálflapo- dásofeban vállalt kötelezettségek kölcsönös betartásának! figyelése. A nemzeti eszközök, vagyis a felderítő műholdak erre kiválóan alkalmasaik. Segítségükkel cenltimjéternyi pontossággal meghatározható, hogy hol vannak a rakétasdlók. Ennélfogva olyan helyszíni ellenőrzésre, mint amilyenre az amerikaiak törekednek, nincs szükség. A Szovjetunió, amint ezt Gromiko külügyminiszter az ENSZ idei, rendkívüli leszerelési ülésszakán bejelentette, a nukleáris leszerelés érdekében kész arra, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőrzése alá helyezze békés célú atom.be- remtíeaéseinek egy részét, a nukleáris erőműveiket és a kutató reaktorokat Nem hajlandó azonban aj tót-kaput nyitni a katonai felderítéseknek, miközben az amerikaiak mindenáron fokozzák hadászati támadó fegyvereik rejtettségét, igyekeznek megnehezíteni, sőt lehetetlenné tenni űrfetdérí- tésüket. A szovjet-amerikai „kétcsatornás” genfi tárgyaláson bármiféle előrehaladáshoz legalább a köücsönöe bizalom minimuma kellene. A Reagan-kormányzatot illetően erős a gyanú, hogy a tárgyalás látszatát keltve, a párbeszédet csupán az elkövetkező öt évre kidolgozott nagyarányú fegyverkezési program álcázására használják fel, nem törődve azzal, hogy zsaroló manőverük tovább taszítja az emberiséget a nukleáris háború szakadétka felé.... Serfőzd László alezredes fedezte, a kőolajkincs továbbra is kínálja magát. Nehezebben jósolható meg a belpolitika alakulása. Az idei választás eredménye kissé felrázta az 1929 óta kormányon lévő Intézményes Forradalmi Pártot. A szokatlanul aktív választók segítségével előretört a konzervatív jobboldal. A kormánypárt hagyományos támogatói — az olajfellendülés hasznát élvező középrétegek — a válság hatására tehát elfordulnak a párttól is. Igaz, ezzel párhuzamosan viszont Portillo és de la Madrid pártjának sikerült visszaszereznie azoknak a tömegeknek a támogatását, amelyek munkaalkalomban, életkörülményeikben várnak változási. A független mexikói külpolitika miatt az övön aluli ütésektől sem visszariadó Washingtonban kezdetben kárörömmel figyelték Mexikó nehézségeit. Konzervatív irányváltást jósoltak. A CIA egyik Mexikó-szakértője, Lawrence Stemfield azt tippelte, hogy még de la Madrid, a következő elnök megbízatásának lejárta előtt összeomlik a rendszer. A mexikóvárosi milliós tüntetés nem ezt támasztja alá ... Major László összeállította: Pilisy Elemér városra, egyéniként „csupán” MEXIKO „II megtalált forradalom”
