Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-17 / 218. szám

T 6. NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 17., péntek A JÖVÖ EGYÜTTESE...!(?) Háló előtt — háló mögött Osztályozó az NB I-be jutásért. A szol­noki tipzaligeti sportcsarnok műanyag bo­rítású pályáján a kifeszített háló mögött a két esélyes bajnokcsapat az Eger SE röplabdás lányai és a hazaiak. Síp! Hig­gadt, okos játékkal kezdenek a piros­kékek, az első játékrészben még némi ve­zetésre is szert tesznek. Aztán következik a hidegzuhany! A szolnokiak egyenlíte­nek, vezetnek, sőt győznek. A vereséget szenvedett Eger SE gárdája letörten le­vonul a pályáról, hasonlóképpen a követ­kező fordulókban is. Negyedszer sem si­kerül á feljutás, hiszen a küzdelemsoro­zatból másodikként kerül ki az egri csa­pat, így ősztől újra az NB Il-es mezőny­ben versengenek. Bodnár János edző........Pillanatnyi felkészült­ségünk már alulról súrolja az NB I-es szín­vonalat”. .. Csáki Melinda, aki az osztályozó mérkőzésein jó formát mutatott (Fotó: Kőhidi Imre) Este 6 óra. Az Alpáry Gyula Szakközépiskola tor­natermében labda pattogása hallatszik, melegítenek a lá­nyok, miközben Bodnár Já­nos edzőt arról faggatom, hogy a sikeres évben, győ­zelme küszöbén miért állt meg az együttes. — Ügy érzem, jó lesz visszatekinteni az elmúlt idényre — mondotta —, mert magyarázatot ad a ku­darc okaira. Az őszi fordu­lóban még nem volt külö­nösebb gond, olyan lendü­lettel játszott a csapat, hogy veretlenül került ki az ösz- szecsapásokból. Maximális ponttal álltunk a tabella élén. Aztán egy nem jól sikerült felkészülési idősza­kot maguk után hagyva lép­tek pályára a lányok ta­vasszal, amit a teljesítmé­nyük is tükrözött. Két ide­genbeli mérkőzésen is ve­reséget szenvedtek, amely arra utal, hogy addig, amíg az ellenfelek megerősödtek, felzárkóztak, ők labilissá váltak. Az egyéni képzésben különösebb előrelépés nem történt. A csapatjátékban igaz, fejlődött az együttes, amit a technikai fogyaté­kosságok csiszolásában, a fi­zikád képességek fejlődé­sében láttam. Az osztályozó előtt egy hónappal történt edzőváltás a szakosztályban. Az ESE vezetősége felkérte Bodnár Jánost, hogy vegye át a csa­pat irányítását. Hogy mind­ez miért? Nos, abban min­den bizonnyal közrejátszott a tavaszi gyengébb bemutat­kozás. — E röpke idő alatt mit tudott kezdeni a csapattal? — Úgyszólván semmit, hiszen a hátrány ledolgozá­sára hónapokra lesz szük­ség. Az viszont tény, az osztályozó mérkőzésein ki­ütközött, hogy a csapatnak nincs érdembeli stílusa, amely a magasabb színvo­nalú mezőnyben is megállná helyét. Pedig még játékve­zetői túlkapásról, elnyomás­ról sem beszélhetünk, ha visszapörgetjük a találkozók eseményeit. Valóban kor­rekt, sportszerű körülmé­nyek között zajlottak. — Mégis, miben látja a vereség okát? — Egyszerű. Az osztályo­zom a gárda nem érte el azt a színvonalat, amely az NB I-ben való helytálláshoz szükséges lenne. Másrészt a sorozatos kudarc fásulttá tette a lányokat, hiszen nem először mondtak búcsút az osztályozom — Lassan megkezdődik a bajnokság, milyen feladatok­kal, tervekkel kell megbir­kózniuk? — Az első és legfontosabb a nagy csapatban az ifik és a felnőttek közötti technikai különbség eltörlése. Az ed­zéseken éppen ezért minden rutinosabb játékosnak van egy fiatalabb, természetesen hasonló tudású párja is, így a gyakorlatokat felváltva végzik. Vagyis a kicsik egy idő után felnőnek a nagyok­hoz. A cél, hogy lépésről lépésre magasabb szintre jussunk, hogy az osztályo­zom erőállapotunk, taktikai és technikai tudásunk is megfeleljen az NB/I. köve­telményeinek. Ügy érzem, nem túlzás, ha azt mondom, hogy a pillanatnyi felké­szültségünk már alulról sú­rolja az NB I-es színvona­lat. De! Azt valamennyien tudjuk, ha felkerülünk a magasabb osztályba, ott bi­zony kemény erőpróbák várnak ránk, éppen ezért nem állhat rémként mögöt­tünk, hogy meccset vesz­tünk. Ezért az is feladat, hogy az idei bajnoki idényt kiegészítő versenynek fel­fogva, NB I-es szintű ellen­felekkel rögzítsük tudásun­kat, hogy a találkozókon rájöjjenek a lányok, mit ér a játékuk, hogy hajtani tudjanak, s ha kell, veszíte­ni is. — Végül is hogyan áll össze a csapat? — Egy teljesen új gárdát építettünk ki, amelybe több ifi is bekerült. Hogy miért? Az osztályozó mérkőzésein a fiatalok rendkívül jó for­mát mutattak, így Csáki, Fellegi, Vajk. Velük szem­ben az „öregek” adottságaik­hoz képest nem hozták ön­magukat. Másrészt a csapat­ba csak olyan emberek ke­rülhettek, akikre mindig számítani lehet. Így Szak­mát, Seregi, Liktor, Fellegi, Béres és Gazdag. Egyébként ez $ gárda korát tekintve a jövő együttese, mely jól ötvözheti a rutint, az erőt, a gyorsaságot és a frissesé­get egyaránt.., Tereny Andrea NB n-es csapatunk. Felső sor, balról Jobbra: Nagy Éva, Szakmár Margit, Vajk Zita, Csáki Melinda. Brantetadtérné, Molnár Éva, Liktor Zsuzsanna, Pálos Rita, Bodnár János edző. Elől: Czifra Anita, Seregi Éva, Gazdag Zsuzsa, Béres Katalin, Baranyi Katalin, Fellegi Agnes, Héri Márta MHSZ-ÉLET Eredményes oktatómunka Gyöngyösön Az MHSZ Gyöngyös váro­si vezetősége mellett műkö­dő tanácsadó testület kibő­vített ülést tártott, amelyen jelen volt többek között Tusnádi Józsefné és Misuta János, a városi pártbizottság munkatársa, valamint Tóth György, az MHSZ megyei 'titkára Az 1981/82. évi oktatói, képzési feladatok végrehaj­tásáról Diósi Imre alezredes, az MHSZ városi vezetőség titkára tájékoztatta a jelen­lévőket. Többek között el­mondotta, hogy a sorköteles fiatalok — az előző évekhez hasonlóan — a rádiótávirász- vizsgákon kiváló eredmény­nyel végeztek, ebben döntő érdeme van Debreceni Lász­lónak, aki nagy szakértelem­mel és odaadással vezette a foglalkozásokat. A fiatalok körében nőtt a tanfolyamok népszerűsége. A gépjármű amatőr képzésben a terv­számokat időarányosan tel­jesítették. A tanfolyamok létszámbiztosítása érdeké­ben a helyi honvédelmi klu­bok szervezésével kihelye­zett tanfolyamokat működ­tettek a 214. számú Ipari Szakközép-, az Erdőgazdasá­gi Szakmunkásképző Iskolák­ban, a GATE főiskolán és a galyatetői SZOT-üdülőben. A város területén évente 270-en szerzik meg a sze­mélygépkocsi-vezetői enge­délyt. A klubokban összesen 15 ezren vettek részt a honvé­delmi kupa lövészverseny fordulóin. Közel hétezerre tehető azoknak a száma, akik vetélkedtek a klub­szintű összetett honvédelmi versenyeken. A megyei és országos bajnokságokon több egyéni és csapathelyezést értek el a gyöngyösiek. A MÁV Kitérőgyári Lövész­klub a Lengyelországban megrendezett nemzetközi versenyen kemény küzde­lemben az első helyezést sze­rezte meg. A Zalka Tartalé­kos Klub sportolói az orszá­gos bajnokságon' képvisel­ték megyénket és ott két harmadik, és egy második csapathelyezést szereztek. A városi vezetőség titká­ra befejezésül szólt arról is, hogy rendszeresen segítik a KISZ Ifjú Gárda és úttörő­gárda alegységek képzését. A testületi ülésen kilenc hozzászóló mondta el véle­ményét a képzési munkákról. Az ülés befejezése után a jelenlévők légpuskalőver- senven vettek részt. Eredmé­nyek: 1. Riesz Tibor 78, 2. Rada Illés 75, 3. Iványi Já­nos 73 körrel. Az első há­rom helyezett Tóth György­től. az MHSZ megyei titká­rától jutalmakat vett át. (sz. j.) KÉZILABDA A Gáspár SE pont nélküli A megyei férfi kézilabda­bajnokság legutóbbi két őszi fordulójának eredményei: HKVSC—E. Forgácsoló 31— 31. Ld.: Kolesz 9, Kerek 8, Fridrich 6, illetve Jékli 9, Bufculi és Bartha 6—6. Dor­mánd—Gy. Főiskola 26—21. Ld.; Tóth F. 12, Angyal 5, ill. Szabados 8, Gányi és Mag 5—5. Füzesabony—He­ves 35—14. Ld.: Kovács T. 7, Káló és Boda 5—5. Sírok —H. Gáspár SE 37—25. Ld.: Tóth J. 16, Nyilas 8, Aux 6, áll. Várnai 8. ETK—HKVSC 28—26. Ld.: Szabó Z. 9, Kiss T. 5, ill. Kerek 10, Fridrich 9. H. Gáspár SE—Zalka SE 21—43. Ld.: Káló 8, ill. Po­lák 9, Kása 7, Kovács F., Péter, Farsang 6—6. Heves —Sírok 24—20. Ld.: Kalmár, Faragó 6—6, Szűcs 5, ill. Nyilas 8. Gy. Főiskola—Fü­zesabony 12—15. Ld.: Holló 5. Gy.-solymos—GYSE 29—28. Ld.: Szabó 12. A bajnokság állása: 1. Zalka SE IC IS — 1 565-291 30 2. F.-abony 17 14 — 3 452-319 28 3. ETK IS 14 — 2 454-342 28 4. Heves 17 11 — S 386-380 22 5. Sírok 17 11 — 6 408-427 22 S. HKVSC 17 8 1 8 425-407 17 7. Gy. FölSk. 17 7 — 10 307-316 14 8. Dormánd 16 6 — 10 328-397 lj 9. GYSE 16 5 1 10 360-416 11 10. Gy.-solymos 16 5 — 11 277-367 10 11. E. Forgácsoló 16 1 2 13 344-430 4 12. H. Gásp. SE 17 ------ 17 279-493 — A női bajnokság legutóbbi két fordulójának eredmé­nyei: Sírok—ESE III. 28—10. Ld.; Bajzáthné 9, Molnár és Somogyi 6—6. HKVSC—Fü­zesabony 13—6. Ld.: Góhér- mé 7, ilL Baloghné 5. GYSE —Novaj 27—22. Ld.: Tóth A. 13, Kovács M. 8, ill. Papp I. 10, Major 6. Recsk —Heves 8—15. Ld.; Frisch 9. GYSE—ESE III. 35—19. Ld.: Tóth A. 13, Ladányi 8, Tóth I. 6, illetve Lendvai és Kovács E. 5—5. A bajnokság állása: 1. HKVSC 2. Heves 3. Sirok 4. GYSE 5. Novaj 6. Recsk 7. F.-abony 8. ESE III. 8 1 — 194- 94 17 8—1 155-109 16 711 185-106 15 4 202-177 10 6 141-144 6 7 85-146 4 7 133-167 4 9 103-255 — 9 9 9 9 5 — 9 3 — 9 2 — 9 2 — 9------­A z ifjúsági bajnokság leg­utóbbi két fordulójának ered­ményei: GYSE I.—Katonai Kollégium 32—14. Ld.: Né­meth 8, Kálad 7, Nagy S. 5, HKVSC—E. Forgácsoló 25— 10. Ld.: Salamon 9, Dormánd —Finommechanika 10—25. Ld.: Vitális és Kiss Zs. 5—5. Füzesabony—Heves 30—17. Ld.: Molnár 17, Bőgős 7, ill. Pongrácz 9, GYSE II.—Gy.- solymos 15—15. Ld.: BatalO. Katonai Kollégium—HKVSC 24—31. Ld.: Gebhardt 9, Ne­gyed! 6, ill. Erki 8, Torda 7, Juhász 6, Fodor 5. Heves— Sírok 18—21. Ld.; Pongrácz 8, Németh 7, ill. Bacsa 6. Finommechanika—Füzes­abony 20—24. Ld.: Vitális és Vermes 5—5, ill. Besenyei 9, Bőgős 8. Gyöngyössolymos— GYSE I. 16—17. Ld.; Griz- ner 7. Csak röviden... Csütörtök délelőtt Mészöly Kálmán magyár labdarúgó szövetségi kapitány Katalin- pusztán, a * „sportoázis” sportcentrumban (lovaglóis­kola stb.) baráti megbeszé­lést folytatott a sportújság­írókkal a közelgő nemzetkö­zi feladatokkal kapcsolatban. A beszélgetés során kiraj­zolódott az az együttes, amely a győri stadionban Törökország ellen pályára lép, és ez a következő „le­het”: Katzirz — Csonka, Ke­rekes, Garaba, Tóth J. (Pé­ter) — Hannich, Póczik, Bur- csa — Tulipán, Szentes, Pö- löskei. A szövetségi kapitány in­dokolása szerint Kiss ésTö- rőcsik számba nem vétele az eredeti elgondolások követ­kezménye, Nyilasival kap­csolatban pedig az a véle­mény, hogy még mindig ér­zi térdsérülését, és ezért nem lehet rá százszázalékosan számítani. ★ A perui Trujillöbam leját­szotta harmadik és egyben utolsó csoportmérk őzésót a magyar női röplabda-vá­logatott. Az együttes ellen­fele a világbajnoki címet védő Kuba válogatottja volt, amelytől tisztes, 3—1 (9, 6, 6, 6,) arányú vereséget szen­vedett. A magyar csapat, mint ismeretes, ettől függet­lenül bekerült a világbaj­nokság 12 legjobb együtte­se közé. . ★ Szerdán este Bath-ban ját­szották le az Anglia—Ma­gyarország asztalitenisz szuper liga mérkőzést. A magyar együttes 5—2 arány­ban. nyert. ★ A Heves megyei tanács által meghirdetett 1982. évi alkotó ifjúsági mozgalom keretében benyújtott pálya­művek között Molnár István, a Heves megyei Testnevelé­si és Sporthivatal főmunka­társa a „Quociens.” jeligéjű pályaművével az előkelő második, a vele járó négy­ezer forintos díját nyerte el. A pályamű a sportszak- kádierek kiválasztásának Heves megyei tapasztalatai­val és országosan is haszno­sítható módszereivel, javas­lataival foglalkozik. ★ A gyöngyösi sporttelepen találkoztak a munkahelyi olimpia városi versenyeinek résztvevői. Eredmények, összetett verseny. (800 m kocogás, célbadobás, 11-es rúgás, kötelezés és medicin­labda-dobás). Nők: 1. Alinó Mező Mária (GYSE) 39, 2. Ács Jánosaié 17, 3. Gréczi Márta 17 és Kovácsné Ne­mes Vera 17 (mindhárman Gy. Izzó). Lányok: 1. Mák Mónika 17, 2. Mák Melinda 17, (mindkettő Gyöngyös). Férfiak: 1. Ivádi János 29, (Váltógyár), 2. Boros Jó­zsef, 3. M egyesi Zoltán (mindkettő Tejipar). Fiúk: 1. Ivádi Csaba 16, 2. Kovács László 12, 3. Megy esi Zol­tán 7. Lábtenisz: 1. Megyesi —Puruczki, 2. Szabó—Boros, 3. Szabad—Szatmári (mind­három Tejipar). Kézilabda: Nők: 1. Gy. Izzó. Férfiak: 1. Tejipar. Excsillagok az olimpia sikeréért Hosszú hónapokig volt kénytelen beérni az 1984-es Los Angeles-i olimpiai játé­kokat szervező bizottság egy szerény, mindössze 200 négy­zetméteres irodaházzal. Ott sürögtek-forogtak, szervez­ték a két év múlva sorra kerülő „magánolimpia” ügyes-bajos dolgait. Most egy tízmillió dollárért épült irodaépületben kaptak he­lyet, ahol van hely bőven. — Ideje volt! — mondja tömören John Carlos, akinek nevére bizonyára kevesen emlékeznek, pedig ő volt az az amerikai vágtázó, aki az 1968-as mexikóvárosi nyári játékok 200 m-es távján bronzérmet nyert. Carlos lesz a felelős azért, hogy a szervező bizottság színvona­las ifjúsági kultúrprogram- mal szórakoztassa majd a sportolókat, vendégeket, a játékok szabad estéin. De nemcsak ő az olyan exspor­toló, aki nagyon sokat tesz a ma sportolói amerikai vi­lágtalálkozója sikeréért. Ott van a szervező bizott­ságban John Pennel, egyko­ri rúdugró-csoda, aki ki­lencszer javított világrekor­dot, de ebből csak négy kí­sérletet fogadtak el a hiva­talosként. Azután Mike O’Hara is gyakran szerepelt az amerikai röplabda-válo­gatott összeállításaiban, ő azért felelős, hogy az olim­piai közreműködőket hasz­nos gyakorlati tanácsokkal lássák el, azaz egyfajta vi­selkedési rend megvalósítá­sán dolgozik. Anita Defrantz, a montreali olimpián bronz­érmes amerikai evezős­nyolcas egyik tagja az olim­piai falu igazgatóhelyettesei mellett segédkezik majd. Lehet, hogy a sort Peter Ueberroth-tál, a szervező bizottság elnökével kellett volna kezdeni, mert egyko­ron, az 1956-os melbourne-i olimpiára készülő amerikai vízilabdázó-keret tagja volt, s mint ő mondja, csak nagy balszerencsével maradt le az ausztráliai kirándulásról, a csapattagságról. De kisebb- nagyobb jelentőségű feladata van Ráfér Johnsonnak (tíz- próbázó olimpiai bajnok volt), Parry O’Briennek (két­szer állt ötkarikás győzelmi dobogó tetejére) és John Na- bernek, aki négy alkalom­mal hallgatta az Egyesült Államok himnuszát az 1976-os montreali olimpián.

Next

/
Thumbnails
Contents