Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-02 / 205. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 2., csütörtök 3. Mit tesz és mire törekszik a Magyar Kereskedelmi Kamara: Beszélgetés Beck Tamás elnökkel Az utóbbi időben mind több szó esik a Magyar Kereskedelmi Kamaráról. Neve gyakran felbukkan a sajtó hasábjain s a korábbinál ugyancsak sűrűbben hangzik el a gazdasági élet legkülönbözőbb területein. Pedig nem új szervezetről van szó, hiszen 1948-ban alakult meg, a bankok és a nagyipar államosítása után. Nyilvánvaló, hogy a köztudatban való „előretörése” összefügg funkciójának, szerepének növekedésével. Erről beszélgettünk Beck Tamással, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat vezér- igazgatójával, akit a közelmúltban választottak meg a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökévé. — Növekedett-e az utóbbi években a Magyar Kereskedelmi Kamara jelentősége? — Igen. A Magyar Kereskedelmi Kamarának 1967-ig csak külkereskedelmi vállalatok lehettek a tagjai, s csak 1968-tól, a gazdaságirányítás reformjának bevezetésével kerülhetett sor más vállalatok és intézetek felvételére is. Ma már félezernél is több tagja van a kamarának. A jelentőségét azonban az az 1980-ban kelt minisztertanácsi rendelet növelte meg igazán, amely nagymértékben kibővítette a kamara feladatkörét. — Melyek a feladatkör leglényegesebb pontjai? — Első helyen kell talán említenem a tagság érdek- képviseletét, az ágazati, a helyi és az országos gazdaságirányító szervek előtt. Például úgy, hogy testüle- teinkben vitákat rendezünk a vállalati gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok, rendelkezések tervezetéről s a közös állásfoglalásokról tájékoztatjuk a gazdaságirányító szerveket. Egyébként rendszeresen összegezzük és továbbítjuk a központi szerveknek a vállalati tapasztalatokat. Elemzéseket készítünk az általános problémákról, javaslatokat is kidolgozunk a megoldásukra. Az érdekképviselethez természetesen az is hozzá tartozik, hogy tagjaink érdekeit külföldi fórumokon és szervezetekben is képviseljük. Emellett az érdekegyeztetés is a feladataink közé tartozik. A kamara testületéiben lehetőség nyílik gyártók, kereskedők, felhasználók egymás közt felmerülő problémáinak, érdekellentéteinek rendezésére, s így ez megtörténhet hatósági beavatkozás nélkül is. — A szervezet nevében is szerepel a kereskedelem. Ennek fejlesztéséért mit tehet a kamara? — Elősegítheti a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlődését. Sokoldalú segítséget nyújthat a vállalatok külgazdasági tevékenységéhez. Mindebben sokat segíthetnek az egyre több országban működő állandó kamarai kiküldöttek is. — Ez az általános megfogalmazás tehát sok mindent felölel. Például az informáltság ... — ... javítását, valóban. Tehát tagvállalatainkat a magyar és a világgazdaságról, az érvényben levő vagy előkészület alatt álló szabályozókról, a különféle műszaki újdonságokról és még sok másról tudjuk informálni. Hadd mondjam el példaként, hogy címirodánk 125 ország mintegy 26 ezer üzleti címét tartja nyilván, gépi úton, különféle szempontok alapján csoportosítva. Háromszáz kötetből áll a nemzetközi címtárgyűjtemény. De anélkül, hogy funkciójukat itt részletezném, még talán a laikus számára is elárul valamit szolgáltatásainkról, ha megemlítem, hogy van ipari formatervezési tájékoztatási központunk, működtetjük a kárbiztosak testületét, van kereskedelemtechnikai osztályunk, továbbá kollektív exportösztönzési osztályunk, sok segítséget nyújthat továbbá a külkereskedelmi tanácsadók testületé vagy a kamarai és áruszakértői bizottság. Azt hiszem, az köztudott, hogy a magyar gazdasági élet kedvelt lapja, a Heti Világazdaság is a kamara kiadványa. Megjelentetünk idegen nyelvű gazdasági kiadványokat is. — A magyar gazdasági életben mintegy 4000 gazdasági egység működik, ezek közül egyre több vidéken. A Magyar Kereskedelmi Kamarának mennyire van módja átfogni a maga sajátos tevékenységével és céljaival a vidék gazdasági életét is? — Tagvállalataink természetesen egyáltalán nemcsak a fővárosból toborzódtak. De vannak e vonatkozásban szervezeti garanciáink is, hiszen összekötő bizottságaink az egész országban megtalálhatók. A Budapest—Pest megyei összekötő bizottság székhelye Budapest. Az észak-dunántúlié Győr (Fejér, Győr-Sopron. Komárom, Vas és Veszprém megyére 'kiterjedő hatáskörrel), a dél-dunántúlié Pécs (Baranya, Somogy, Tolna, Zala), az észak-magyarországié Miskolc (Hajdú-Bihar, Sza- bolcs-Szatmár, Szolnok), a dél-alföldié Szeged (Bács- Kiskun, Békés, Csongrád). — Talán kissé leegyszerűsítve úgy is fogalmazhatnánk: a kamara sokoldalúan munkálkodik a központi gazdaságirányítás és a vállalatok párbeszédének elmélyítésén, sikerén. Véleménye szerint min múlik a párbeszéd eredményessége? — Minden párbeszéd eredményessége azon múlik — s ez nemcsak a gazdasági életre érvényes —, hogy a résztvevők mennyire képesek megérteni egymás problémáit. Sokan hajlamosak azt hinni, hogy a vállalatok problémáinak megértetése a legfőbb feladat. Szerintem ez fordítva ugyanannyira időszerű és szükséges: a népgazdaság egészének gondjait is meg kell értetni a vállalatokkal. Da a párbeszéddel kapcsolatosan szeretném azonnal leszögezni, mert ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni: a párbeszéd fontos és nélkülözhetetlen, ám a cselekvés, a tettek helyettesítésére nem alkalmas. Viszont a cselekvést nagymértékben befolyásolhatja, hogy sikerül-e segítséget nyújtani ahhoz, hogy az egymással munkakapcsolatban állók tisztán, világosan lássanak, értsék egymást, egymás érdekeit ismerjék és tisztelni is tudják, sőt: a magasabb s alacsonyabb szintű érdekek között helyes sorrendet tudjanak felállítani önmaguk tevékenységében és partneri kapcsolataikban egyaránt. — A közelmúltban, egy nyilatkozatában azt fejtegette, hogy a szabályozás erősíti a központi irányítást. Kérem, fejtse ki kissé részletesebben, miként érti ezt? — Sokan úgy gondolják ma is, hogy a központi irányítás csak közvetlen beavatkozásokon keresztül képes létezni, tehát a közvetett irányítás, a szabályozás a központi irányításnak nem válik előnyére. Az a véleményem, hogy a helyesen alkalmazott közvetlen beavatkozás sem a szabályozórendszer normativitását, sem a vállalati önállóságot nem csorbítja akkor, ha az egyértelmű, nyílt és objektív. A bajok akkor kezdődnek, ha a beavatkozások szubjektivek, közgazdaságilag megalapozatlanok, és a gazdaság, a társadalom érdekeivel ellentétesek. Egyetértek minden olyan állami beavatkozással, amely a gazdasági erőforrások észszerű átcsoportosítását nem bízza spontán folyamatokra, hanem azt a társadalom valós érdekeinek figyelembevételével időben végrehajtja. Ugyanakkor fellépek minden olyan beavatkozás ellen, amely a társadalom számára szükségtelen, káros tevékenységek fenntartásának vagy fejlesztésének célzatával vagy más okból sérti meg a szabályozórendszer normativitását. A kamarának fontos hivatása minden rendelkezésre álló eszközzel segíteni a felsőszintű ipari kormányzati vezetést abban, hogy e kényes és alapvető feladatához a szükséges, valós információkkal rendelkezzék. — Visszatérve a kereskedelemhez: a kamarának mi a szerepe a Budapesti Nemzetközi Vásárokon? — Tavasszal is volt saját kiállítóterületünk a BNV-n. Itt csaknem száz vállalat mutatta be széles körű propagandával, hogy mit tud, és milyen módon képes segíteni más vállalatok tevékenységét. Ennek megfelelően tavaszi BNV-s jelenlétünk fő koncepciója az együttműködési lehetőségek kihasználása volt. — Es miként lesz jelen a kamara az őszi BNV-n? — Azoknak a .tagvállalatoknak, amelyek különféle okok miatt önállóan nem állítanak ki, tárgyalóhelyiséget biztosítunk, ősszel a kamara külön gondot fordít a BNV-n részt vevő, fejlődő országokból érkező kiállítók és a magyar beruházó tagvállalatok közötti kapcsolatok- kialakítására, szervezésére. Lehetőséget kívánunk biztosítani arra, hogy az elsősorban fogyasztási cikkeket előállító külföldi vállalatok kerüljenek közvetlen kapcsolatba azokkal a magyar partnerekkel, akik különböző gépeket, berendezéseket, technológiákat képesek a részükre szállítani. Cs. I. Kubikostalálkozó A csongrádi napok rendezvénysorozatában kubikostalálkozót tartottak augusztusban a Viharsarok még élő kubikosai. A találkozóra korhű ruházatban, egykor használt szerszámaikkal — kubikostalicskával, korsóval, bográccsal, szalonnás- zacskóval, cseréppipákkal, zsíros kalapokkal — jöttek el. A képen: a találkozón bemutatták a kunyhóépítést is a kubikosok (MTI fotó — Csíkos Ferenc felv. — KS) Nyolcvanezer tanulót érint az új szakmunkásvizsga-szabályzat Csaknem 50 ezer szakmunkástanulót és mintegy 30 ezer felnőtt diákot — és természetesen oktatóikat — érint majd, az idei tanév végén az új szakmunkásvizsga-szabályzat, melyet a Művelődési Minisztériumiban a közelmúltban dolgoztak ki. A rendelkezést széles körű előkészítő munka alapozta meg. A tárca illetékesei kikérték a tanácsok, a szakmunkásképzők irányítóinak és a vezető szakfelügyelőknek a véleményét az 1970 óta érvényben levő szak.- munkáSvi zsga -B zaibá ly zatról. Egy évitized alatt ugyanis jelentős változások történtek a szakmunkásképzés- bén. Áttértek például az egységes, tagozat nélküli oktatásra, s időközben a szak- középiskolákkal bővült szakmunkásképzést szolgáló intézmények köre. Négy éve újabb szakmát vontak ősz- sze, száímuk 190-ről 128-ra csökkent. (Például az autószerelő és gépjárművillamos- sági szerelő szakmák összevonásából alakították ki a 'gépjárműtechnikai szerelő szakot.) Ám régi alapszakmák is átalakultak, így a többi között a hagyományos gépszerelő és karbantartó szakmai képzés, amelyet az építőgépszerelői ismeretek oktatásával bővítettek. A régi vizsgaszabályzat előírásai viszont a korábbi képzés követelményein alapultak, ezért volt szükség a változtatásra. A művelődési tárca illetékesei szerint a jövő szakmunkásainak vizsgáztatásában nem volt egységes a követelményrendszer sem. Az újonnan kialakított vizsgaszabályzat már tükrözi az elmúlt tíz év változásait. Kimondja például, hogy a szakmunkásvizsga a szakmai felkészültség értékelésére szolgál, és azon — a társadalmi ismeretek kivételével — kizárólag szakmai tantárgyak szerepelnek. A szakmunkásbizonyítvány — a képzés céljának megfelelően — kizárólag szakmai képesítést igazoló okmány, és csak megfelelő iskolai bizonyítvánnyal együtt jelent végzettségét. Az érvénybe lépett szabályzat a korábbitól eltérően ágazatonként határozza meg a vizsgatárgyak körét. A történelmi, társadalmi ismeretek eredménye a szakmai-, elméleti- és gyakorlati érdemjegyekkel egyenlő „súllyal” szerepel a végleges minősítés kialakításában. „A szakma kiváló tanulója” verseny első hat helyezettje — a középiskolai tanulmányi versenyhez hasonlóan — mentesül a szakmunkásvizsga alól. Az új vizs ^szabályzat létrehozásával olyan követelményrendszert kívántak kialakítani, amely az általánosan művelt, szakmailag jól képzett, a gyorsan változó termelési körülményekhez alkalmazkodni képes szakemberek képzését segíti. rokhoz, vezetője pedig kiemelkedik a szélvédő mögül, tiszteleg. Az orvhorgász pedig már nyújtja is felszerelését, a bírságra később kerül sor. Kicsit irigylésre méltónak tűnik Pócs József rendőr törzsőrmester élete itt a Tiszán. Persze akkor, ha a könnyebbik oldalát nézzük a vízrendészeti körzeti megbízott munkájának; azt, hogy ő nap mint nap ily közel van a természethez, csóna- kázgat, horgászgat szabadidejében, orvhalászokra fürkész. Szolgálatban azonban ellenőrzi a vízi túrázókat, kirándulókat, s ügyel arra is, hogy ne fürödjenek tiltott helyen. — A Tisza negyven kilométeres szakasza tartozik hozzánk — mondja a harminc év körüli fiatal rendőr. — Ketten vagyunk Nagy Miklós zászlóssal, s a szolnoki vízi rendészeti rendőrőrshöz tartozunk, ám műHAJÓSOK, FURDÖZÖK, ORVHALASZOK-^Szolgálat a vízen ködési területünk négy megyét — köztük Hevest is — érint. Munkánk tehát akad bőven. Annál is inkább, mert az orvhorgászok soha nem mondanak le a zsákmányról, pedig évente több mint százat büntetünk meg. A növekvő szabad idő, az idegenforgalom is gyarapítja azok számát, akik a Tiszánál keresik a felüdülést, kikapcsolódást, így a szabály- vagy törvénysértések száma is szaporodik. Felelőtlenül hajókáznak, a vízi közlekedés alapvető szabályainak a teljes ismerete nélkül, vagy például a balesetek ellenére sem fogadják meg a tanácsot és tiltott helyen f űrödnek. A munkája után magánéletéről kérdezem Pócs Józsefet, aki nemcsak vízi rendész, de a folyó, a tiszai táj igazi szerelmese is. — Már az édesapám is halász volt, Abádszalókon, s bár nekem „ipart” akart adni, s így kitanultam egy gépipari . szakmát, a szívem mindig a vízhez húzott. Egykét évig a szakmámban dolgoztam, majd mint gépkocsizó járőr kezdtem a rendőrségnél Kunhegyesen. Később lehetőség nyílt — s én az első adandó alkalmat ki is használtam — arra, hogy a Tiszához kerüljek. Ettől a vidéktől én már meg sem tudnék válni. Szolgálat után jómagam is pe- cázom, fogtam már szép tiszai csukákat, harcsákat, s két kisfiámat is szoktatom a vízhez. Közösen kirándulgatunk, csónakázgatunk a jó öreg folyón. Beszélgetésünket egy csoport kajakos felbukkanása szakítja meg. Fürkésző távcsövével a vízi rendőr ugyanis már kilométerekről észreveszi a bizonytalankodó evezősöket, nemcsak a bújócskát játszó orvhalászokat. Elnézést kér, de mennie kell a csónakosokhoz. Ráadja a gázt, a rendőrségi motoros orra fölemelkedik, s a hullámok már a partot mossák. Hiába a szolgálat az első. A vízen is... Józsa Péter Békés nyáfi nap. A Tisza lustán hömpölyög és a délelőtti napsugár meg-megcsil- lan a habokon. Áz árterület jellegzetes iszap-nád-lomb szagot ereget, s a környék nyugalmát csak a néha-néha felcsapó madarak számysur- rogtatása veri fel. Hétköznap, Kiskörénél a lomha folyó mindenre álmatag fátylat von. Őrjáraton Ám hirtelen felbőg egy motorcsónak és a part mentén, az egyik kanyarban villámgyorsan egy sűrű bokor aljához siklik. A zöld lombok behajolnak egészen a víz fölé, s a gyakorlatlan szem meg nem állapítaná, hogy ott bizony egy ember lapul összegubózva. A kékfehér csikós hajótest a folyó szélére húzódik, a bokSíklik a motoros — életet is menthet. (Fotó: Szabó Sándor)
