Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-01 / 204. szám

I

2.

NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 1., szerda

Rossz előjelek az arab csúcs előtt

Nem túlságosan kedvezőek az előjelek a szeptember 6- án kezdődő arab csúcsértekezlet előtt: Moamer Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője hétfőn felszólította a Szilárdság Frontjának tagjait — Algériát, Szíriát, Dól-Jement és a PFSZ-t —, hogy bojkottálják az arab állam- és kormányfők csúcstalálkozóját. Alighogy az arab külügyminiszterek megállapodtak a találkozó időpontjában, Libanon kérte a csúcsértekezlet egy hónappal történő elhalasztását.

Gdanski évforduló

Illegális rádióadó - Rendőrkézen Romaszewski

Kedden volt a második évfordulója annak, hogy a lengyel kormány és a gdanski üzemközá sztrájkbizottság képviselőd aláírtók az emlékezetes megállapodásokat, amelyek az 1980 nyarán lezajlott sztrájkhullám végét és a „szolidaritás” létrejöttét jelentették. Az évforduló napja veszélyes próba elé állíthatja a szükségállapot bevezetése óta kialakult viszonylagos nyugalmat és stabilitást.

A földalatti szocialistael- lemes csoportok ugyanis keddre országos tüntetésekét, sztrájkokat hirdettek, illegálisan előállított és terjesztett röplapok, kiadványok útján. Mint a varsói televízióban a rendőrség

egyik képviselője elmondta, a hatóságok az elmúlt hetekben az ország legkülönbözőbb pontjain magánlakásokban, pincékben valóságos fegyverraktárakat találtak. Az évforduló napján a földalatti ellenzék rohamcsoportjai meg akarták támadni a rendfenntartó erőket, tömeges összecsapásokat igyekeztek ki provokálni.

Varsóban és Katowicében a biztonsági szolgálat bemérte és megtalálta az illegalitásban működő „szolidaritás” két hordozható rádióadóját.

A lengyel állambiztonsági szervek Varsóban elfogták a 42 éves Zbigniew Roma- szewskit, a földalatti „szolidaritás” egyik jelenlegi vezetőjét A szükségállapot kihirdetése óta illegalitásban működött. Jelentős szerepe volt a konspirációs hálózat kiépítésében, ezen kívül ő irányította az úgynevezett „szolidaritás” rádió működését isi

Lengyelországban a kora délutáni órákig nyugodtan telt el a nap, de délután három és négy óra között utcai zavargások kezdődtek Varsóban, Wroclawban, a Krakkó közelében levő Nova Hutában és Gdanskban.

Varsó egyes negyedeiben este fél nyolckor is folytatódtak a rendzavarások, a rendőrök és a karhatalmis- tók könnygázzal és vízágyúval lépnek fel a tüntetőkkel szemben.

„Itt az ideje a gázvezeték- tűzszünetnek”

Az amerikai tilalmak ellenére a nyugat-európai országok teljesíteni szándékoznak a Szovjetunióval a gázcsőegyezmény keretében megkötött szállítási kötelezettségeiket. Felvételünkön Nyugat-Németországban készült csöveket rakodnak hajóról a szárazföldre (Népújság telefotó — AP—MTI—KS)

WASHINGTON

George Shultz amerikai külügyminiszter és Malcolm Baldrige kereskedelmi miniszter hétfőn telefonon sürgette a Santa Barbarában tartózkodó Reagan elnököt: enyhítse a John Brown nevű brit cég ellen tervezett szankciókat.

A két amerikai miniszter egy kormányforrás szerint arra kéri az elnököt, hogy csak az olaj- és gázipari berendezések szállítását tiltsa le a brit vállalatnak. A John Browrit ugyanis kiterjedt üzleti kapcsolatok fűzik amerikai cégekhez, s a teljes amerikai kiviteli tálalom csődbe vinné.

A gázvezetékügyiben keletkezett viszályt az amerikai elemzők egy része máris a második világháborút követő időszak legsúlyosabb kereskedelmi konfliktusának nevezi a nyugati világban. Különösen súlyos következményekkel járhat a tízezer munkást foglalkoztató John Brown tönk szélére juttatása, amikor a Thatoher-kormánynak 13,8 százalékos munkanélküliséggel kell viaskodnia.

„Itt az ideje a gázvezetéktűzszünetnek” — ezzel a címmel közölte keddi kommentárját a The Washington Pástiban Joseph Kraft, aki az amerikai közírók elsöprő többségéhez hasonlóan — ebben a kérdésben — a kormány ellen foglal állást Kraft megállapítja, ho*gy az óceán mindkét partján az amerikai szankciók érvénytelenítését köve,- teldk. Elismervén, hogy igen komoly gazdasági és politi-f kai érdekkülönbségek vannak, Kraft magas rangú amerikai közvetítő kinevezését javasolja a washingtoni; vaigy a szerinte leginkább érdekelt francia kormánynak, akinek a segítségével azonnali „tűzszüneti tárgyalások” kezdődnének „a nyugati szövetség sebeinek elmérgesedésével fenyegető” konfliktus megszüntetésére.

NATO-hadgyakorlat

Nagyszabású NATO-had- gyakorlatot rendeznek szeptember 1. és október . 5. között az NSZK és Dánia területén. A „Bold Guard 82” fedőnevű hadgyakorlaton, amelyet a NATO őszi hadgyakorlat-sorozatának keretében tartanak, az Egyesült Államok, Nagy-Britan- nia, az NSZK, Dánia és Hollandia fegyveres erőinek 47 000 katonája, 250 repülőgépe és 50 hadihajója vesz részt.

Nem végzik ki Csiang Csinget

Kínában jelezték, hogy nem fogják végrehajtani a halálos ítéletet Csiang Csin- gen, Mao Ce-tung özvegyén. Csiang Csinget 1981 januárjában ítélték halálra, de az ítélet végrehajtását két évre felfüggesztették.

Hu Jao-pang, a KKP KB elnöke kedden francia nemzetgyűlési képviselők fogadásakor újságíróknak elmondotta, hogy Csiang Csing jól van a börtönben és „továbbra is politikánk ideológiai ellenfele. Minden a bíróságtól függ, amely mérlegelni fogja a különleges körülményeket”. Hu Jao-pang nem részletezte, hogy mélyek ezek a „különleges körülmények”.

izraeli—Szíriái légicsata

Kivonták a szíriai egységeket Bejrútitól

Kedden további ezer szíriai katona hagyta el az izraeli hadsereg által bekerített Nyugat-Bejrútot, hogy csatlakozzék a kelet-libanoni Bekaa-völgyben állomásozó arab békefenntartó erőkhöz. A több nemzetiségű haderő olasz egységei által elkísért, 265 járműből álló konvoj a távozó csapatok nehézfegyverzetét, páncélosait is magával vitte. Ezzel befejeződött az 1976 óta Bejrútban tartózkodó szíriai egységek kivonása.

A kiürítési művelettel egyidejűleg izraeli—szfriai légicsata zajlott le Libanon légterében, amelynek során egy szíriai harci gépet lelőttek. A repülőgép egy lakóházra zuhant Bejrut közelében.

Közben váratlan feszültséget okozott Nyugat-Bejrút- ban az az izraeli vád, hogy a Palesztinái Felszabadítósi Szervezet — a kiürítési egyezményt megsértve — nem a libanoni hadseregnek, hanem a libanoni baloldali milíciáknak, főként a független nasszeristók mozgalmának (Al-Murabitun) adta át nehézfegyverzetét. Az An-Nahar című bejrúti lap értesülése szerint Izrael a hét végéig adott haladékot arra, hogy a palesztin

nehézfegyvereket átadják a libanoni hadseregnek. Ellenkező esetben — hangzott a fenyegetés —, az izraeli hadsereg „saját eszközeihez” folyamodik a nehézfegyverek összegyűjtése végett.

Izrael a palesztin nehéz- fegyverek összegyűjtésétől tette függővé Kelet-Bejrút, a déli külváros, a nemzetközi repülőtér környékének kiürítését. A repülőtér megnyitását késlelteti továbbá, hogy Izrael igényt tart az egyik kifutópálya folytatólagos használatára. A libanoni kormány elutasítja ezt a követelést, és azt tervezi, hogy a palesztin kiürítés befejezése utón kezdeményezi a „zöld vonal” keletbejrúti oldalán elhelyezkedő izraeli csapatok kivonását.

Párizsban Mitterrand francia elnök szóvivője bejelentette, hogy a francia köztársasági elnök — aki szerdán érkezik Athénbe — nem találkozik a már ott tartózkodó Jasszer Arafattal, á PFSZ vezetőjével. Az AFP francia hírügynökség jelentése szerint Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára levélben franciaországi látogatásra hívta meg Arafatot — „az összes francia kommunista nevében”

—( Külpolitikai kommentárunk )—

Pinochet bajban

Áprilisban nyolc, most hat üj miniszter került a chilei kormányba: a PinocheMéle diktatúra súlyos belső gondokkal küszködik. Egy junta gyakorlatában a kabinet átalakítása többnyire rendhagyó eset. A diktátorok olyanokkal veszik körül magukat, akik gondolkodás nélkül teljesítik a parancsot. Augusto Pinochet tábornok, csaknem kilenc- esztendős „országlása” nem hagy kétséget afelől, hogy ő sem kivétel ez alól. Hogy Chilében az elmúlt öt hónap alatt mégis kétszer alakították át a kabinetet? Ennek okát elsősorban a gazdasági életben kell keresni.

Santiagóban a világgazdasági válság sokszorosan érződik. Elsősorban a munkanélküliség mérete aggasztó: a felnőtt lakosság 21 százaléka állás nélkül tengődik. A társadalmi össztermék volumene évek óta csökken. Az idén előreláthatóan hét százalékkal alacsonyabb lesz, mint 1981-ben volt. Ha létezik a tőkés világban pangás, ez különösen Chilében érzékelhető: szinte valamennyi beruházás leállt, az üzletemberek az ország határain túlra sandítanak, hogy tőkéjüket — akár súlyos ráfizetés árán — kimenekítsék. Megrendelés híján egymás után állnak le jelentős üzemek.

A PESO BAJBAN VAN. Az áprilisban átalakított kabinet előbb leértékelte az ország valutáját, majd árfolyamát a dollárral szemben szabadon hagyta. A manőver nem sikerült. Az infláció tovább nőtt, nemkülönben az ország külföldi adóssága, amely ma már meghaladja a 21 milliárd dollárt.

Pinochet most — a hétfőn felesketett új kormányban — egy ismert bankszakembert nevezett ki az összevont pénzügyi és gazdasági tárca élére. Rolf Luders, a rugalmas pénzpolitika híve. Ám csodára ő sem lehet képes. A nehéz helyzetbe került chilei gazdaságot aligha tudja a kátyúból kihúzni. A gazdasági-pénzügyi bajokat ugyanis a belső feszültség tetézi. A junta ellenzéke a diktatúra csapásai ellenére nőttön nő. Amikor az idén januárban eltemették Eduardo Frei kereszténydemokrata politikust, a szertartáson megjelent Pinochet ellen nyíltan tüntettek. Ilyesmi 1973. szeptember 11-e óta nem történt: a tábornokot a tömeg „Gyilkos! Gyilkos!” kiáltással fogadta.

KÖZBEN ÜGY TŰNIK, az amerikai monopóliumok által mesterségesen szított érdeklődés Chile iránt alábbhagyott. A nemzetközi nagytőke — Salvador Allende megbuktatása és a jobboldali junta kegyetlen megtorló hadjárata után — Santiagói látványosan támogatta. Ám, a dollármilliók áramlása egy idő után elapadt. Pinochet a maga kárán tapasztalhatta, meddig tart a „leghűbb szövetségesek” segítőkészsége. Elvégeztették vele a hóhérmunkát, megtömték áruval a nagyvárosok kirakatait, serkentésként még némi pénzt pumpáltak az ország gazdasági vérkeringésébe, azután magára hagyták. A felélesztés nem hatott sokáig. A chilei gazdasági élet kilátástalan agóniában van, amelyből csak a demokrácia helyreállításával lehetne feltámasztani.

GYAPAY DÉNES

Azon a szeptember elsején

„Európa egyelőre nem táj, nem környezet, hanem egyszerűen csak terep,” írta a publicista Bálint György 1939 szeptemberének első napjaiban, amikor körülötte „látszólag semmi sem változott: a fák levelei úgy zizegtek az esőben, mint máskor, a házakban felvonógépek közlekedtek, simán és zökkenés nélkül, és bizonyára akadt valahol költő, aki egy pillanatra lehúnyta a szemét, és egy rímen gondolkozott ...”

Ama szeptember elsején — a 43 évvel ezelőttin — az emberek arra ébredtek, hogy háború van, de csak kevesen ébredtek rá arra, hogy ez mit jelent. Ma iskolában tanítják, hogy azon a hajnalon, Lengyelország megtámadásával kezdetét vette a második világháború. Azon a szeptember elsején péntek volt, ha jól tudom, a gyerekek készültek a tanévnyitóra, s nem volt száma a háborúnak, amiről a rádió hírt adott, s amit világháborúnak is 'csak vasárnap neveztek, miután — Bálint György tanúsága szerint — egy közismerten szenvedélytelen angol rádióbemondó hangja szenvedélyesre fordult. Azóta beszámoztuk a világháborúkat: I., II. és tudjuk róluk, hogy mindkettő a tőkés rendszeren belüli összetűzésként keletkezett, hogy mindkettő a kapitalista országok

egyenlőtlen fejlődésének törvényszerű következménye volt, folytatása az imperialista csoportosulások a piacokért, a nyersanyag- forrásokért, a tőkebefektetési övezetekért vívott politikai küzdelmének. Arról a szeptember elsején kezdődő világháborúról ma már azt is tudjuk, hogy elődjétől — a csekély negyedszázaddal korábbi öldökléstől — nem elsősorban az elpusztult emberek számában különbözött (hiszen ötvenkét millió áldozatot a háborút követő „békeévek” fegyveres konfliktusai is követeltek, hanem abban, hogy a már létező szocializmus ellen is szövetkező imperialista hatalmi csoportosulások közül az egyik — a fasiszta Németország vezérletével — az állami politika rangjára emelte az agressziót, s „élettérnövelés” címén nemcsak a világ újrafelosztására, hanem „új rend”-re, rabszolgatartásra, népek, nemzetek, nemzetiségek fizikai megsemmisítésére, világuralomra törekedett.

Azon a szeptember elsején a háború nem jött váratlanul (az elsőtől ebben is különbözött),' ám az eddig nem ismert új kataklizma kiterjedését és. rettenetét előre nem mérhette fel az emberiség.

Azóta sokat tanultunk.

Még a háború után született nemzedék számára is nyilvánvaló, hogy kettészakított világban él, s hogy ez a megosztottság nem földrajzi, nem regionális, hanem — az egész világot áthatóan — társadalmi, ideológiai jellegű. Megtanultuk, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakában békében együtt kell élnünk társadalmi, ideológiai ellenfeleinkkel, mert ezt népeink — minden nép — biztonsága megköveteli. És tudjuk, hogy a mai fegyverrendszerek fejlettsége olyan szintű, hogy egy tőlünk nagyon távoli regionális háború a mi biztonságunkat ugyanúgy veszélyezteti, mint bárki másét.

Ama szeptember elseje .óta nem számoljuk a kisebb háborúkat. Nagyon kevesen tudják például, hogy a svéd békekutató intézet adatai szerint csak az első harminc „békeév”-ben — 1945 és 1975 között — 81 állam részvételével összesen 119 fegyveres konfliktusra került sor.) Tudjuk viszont, hogy az Amerikai Egyesült Államok éppen a saját biztonságát félti minden forradalmi jellegű változástól, s mert imperializmusának világcsen- dőr-természete lényegében nem változott, ezért igyekszik a legkülönfélébb eszközökkel (a „humánus” neutrorifegyverrel,. a „korlátozott” nukleáris háború doktrínájával, vagy éppen politikai töltetű gazdasági intézkedésekkel: blokáddal,

embergóval, stb.) fékezni a haladást, megosztani a szocialista országok egységét, fokozni társadalmi fenyegetettségüket, s megbontani a különböző társadalmi berendezkedésű európai országok között erősödő bizalom alkotó légkörét.

Azon a szeptember elsején Európa néptömegei még csak féltek attól, ami bekövetkezett. Ma — 43 évvel később — tudatosabb a fegyverkorlátozásért, a leszerelésért küzdő tömegek békevágya, a közvélemény egyre inkább hat a politikára, a népek mind kevésbé kiszolgáltatottak, s cselekedni akarnak, mielőtt megbénítaná őket a félelem. Mert más esetben nemcsak Európában, de sehol a világon, s nemcsak „egyelőre,” hanem végérvényesen válna tereppé a táj, egy esetleges újabb világégés hajnalán. Nem zizegnének a fák' levelei az esőben, sehol, nem működnének a liftek, s bizonyára rímen töprengő költő sem akadna; még publicista sem, aki mindezt papírra vetné; papír sem, semmi sem.

Mert azon a szeptember elsején kezdődött az utolsó túlélhető világháború ...

Aczél Gábor