Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-12 / 188. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 12. csütörtök „Életadó pecsét a köveken” Bélapátfalva nagy ünnepe Az egri nyári egyetem vendégkönyve Művészettel az emberségért Négyszemközt Ranódy László Kossuth-díjas filmrendezővel A bélapátfalvi templom — a. nagyobbik — most napokig az általános érdeklődés homlokterében áll: az idén ünnepük a bélháromkúti ciszterci apátság megalapításának 750. évfordulóját. Ezt az ünnepségsorozatot vasárnap délután zenés irodalmi .műsor vezette be, amelynek a lelkes rendezők az Életadó pecsét a köveken címet adták. A templom, a maga egyszerű szépségében egyáltalán elmélkedésre hangol. A magasba szökő falak, a formás oszlopok, oszlopfők, a kör alakú vagy a lőrésszerűén felszökő ablaknyílások át- eresztik-szűrik a fényt, hogy a késő délutáni félhomályban a képzelet be tudja népesíteni az évszázados kövek közötti térséget az apátság fekete-fehér ruhás szerzeteseivel. Azokkal, akik éppen a tatárjárás előtt érkeztek hazánk földjére, mert küldetésüknek vallották ennek a tájnak a népességét megtanítani a földmívelésre, építésre és mindarra, amit akik mióta Agria az Agria, az augusztusi heteket számolgatással tölthetik a szervező szakemberek Az „Agria-mérleg” készítőd egyetlen kérdésre keresik ez idő tájt a választ: vajon milyen érdeklődést váltottak ki rendezvényeik? Az idei egri nyár programsorozata az elmúlt héten véget ért, így már az első, legfrissebb jelentések napvilágot is láttak. Természetesen ezekből a számokból nem lehet az Agria ’82 összegző ér. tékelését megfogalmazni, érdeklődésre azonban számot tarthatnak. A rendezvények gerincét idén is az Agria Játékszín szervezte produkciók, színházi esték, hangversenyek és néptáncműsorok jelentették. Júniusban és júliusban összesen 17 színházi előadást tekinthetett meg a közönség. Nagy várakozás előzte meg a Ruttkaá Éva főszereplésével a várban színre került Tibor lassan, vánszorogva megindul kifelé. Ám nem Szász Bálinttal jön vissza, hanem a sógorával, Lalival. — Szia, nővérkém — lép be a hosszúra nőtt legény a nála fejjel alacsonyabb sógora előtt az ajtón. — Nem zavarok? Nincs még itt az üzemi Szentháromság? — Először is a húgod -vagyok — ágaskodik föl hozzá Kata, hogy megcsókolja —, tanuld meg végre! Másodszor nincs még itt senki, tehát nem zavarsz. Mi újság? Anyáék ? — Jól vannak. — A fiú kor, a középkorban Európa jelenített. Ennek az alkotó és a maga idejében modern szellemnek nyitott utat az d hét monológra bontott szavalókórus, amelyet Csőke György írt meg. A megszólaló irodalmi anyag Váci Mihály Ave Maria című versétől a meg nem nevezett bélapátfalvi öreg magyar vers- beszedett magas gondolatvilág ívelt. S míg ezek a monológok a kövekből felénk sugárzó szellemet élesztgették, a műsor zenei részében a bélapátfalviak régi magyar énekeket énekeltek, gregorián dallamokat szólaltattak jneg (Regina coelá, Salve, Regina), jelezvén azt a zenei világot, amely a híres és élő falak között annak idején is hatni tudott. A templom orgonája játszotta a főszerepet ebben a műsorban. A még gondozás- ra-javításra szoruló instru- méntum — Szabó Ferenc kétszáz éves alkotása — így is értékes élmény megszerzését tette lehetővé. Kiss Kálmán, aki az egri székesIphigéneia a Tauruszok földjén. Hogy nem kellett csalódniuk az érdeklődőknek, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Valló Péter rendezte Goethe—Euripidész mű mind a hét alkalommal telt házat vonzott, összesen 1500-an foglaltak helyet a Romkert ideiglenes nézőterén. Ha nem is voltak mindig zsúfolt sorok a másik előadáson az Agria fő műsorát jelentő A köpenicki kapitányon mégis sikernek tekinthető, hogy erre ötezren váltottak jegyet. A futball-vi- lágbajnoksóg párhuzamosan közelebb hajol hozzá. — Te, csak azért ugrottam fel, hogy ha lehetne, holnap délelőttre a lakáskulcsot... Van egy facér órám, és egy facér kis nőm ... Kata bizalmatlanul fintorog. — Egy kis újítás? Lali legyint. — Nem ígérkezik tartósnak, ne félj! Csak tudod, mostanában nagyon magányos a lelke szegénykémnek, és megígértem neki, hogy meg-megvigasztalom... Kata nyúl a táskájáért, a karikáról lecsatolja a lakás második kulcsát. S közben szipogva így szól: egyházban nem egyszer rabul ejti az idegenforgalmi közönséget improvizációival, most Händel F-dúr orgonaszonátájával, Bach F-dúr kis- prelúdiumával kölcsönözte a barokk zene óriásaitól azt a fenségességet, amely oly jól illik ehhez a valóban nemes egyszerűségű környezethez. (Kár, hogy a kitűnő orgonista az improvizációs számról lemondott: talán a hangszer állapota tartotta vissza ettől a hangulatteremtő rögtönzéstől!) Urbán Mariann Schubert Ave Mariájával, az áhítat melegével járult hozzá az ünnepi közönség hangulatához. Händel Larghettóját mélyhegedűn Botond Mária játszotta, Kiss Kálmán orgonakíséretével. A két gregofolyó eseményei sokakat a televízió elé bilincseltek, mégsem maradtak érdektelenek a Líceum udvarán zajló események. Idén. mintha az időjárás is kegyesebb lett volna az Agriához: a tízből egyetlen színházi estet sem kellett elhalasztaniok a szervezőknek. Méltán aratott nagy sikert az Agria-újdonsága: a Dobos-pódium. Az itt fellépő művészek műsoraira négyszáz irodalom- és színházbarát volt kíváncsi. Mindig sokakat vonzott a színművészeti főiskolások derűs Ha- sek—Rejtő—Karinthy mű— Micsoda áldozatos lélek is vagy te, bátyókám! — Egyszer- még szentté avatják! — röhög Tibor, aztán átszalad a másik szobába, s a falról levett képpel jön vissza. Az üres szög felé sündörög vele. Lali meglepve nézi. — Mi az? Mi van iitt? Képaukció? — Nyertél — sóhajt Tibor. — Olyasmi. — És ágaskodik, hogy visszaakassza eredeti helyére a képet. — Igen! — húzza ki most magát hirtelen Kata. — Ugyanis válunk! — És a festményt kirántja férje kezéből. riánszám után elhangzó Händel-mü nemcsak a százados lélektani különbségeket jelenítette meg, hanem azt a lelkiséget is, amely a barokkban élt, hatott, talán ugyanazzal a szenvedély ességgel, mint ahogyan csúcsa íves templomokat,. égbe törő tornyokat emelt hitének bizonyítására a középkori ember. A diavetítés az apátsági templomot és környezetét mutatta be a zenés irodalmi műsor alatt, amelyet a Szózat vezetett be, a Himnusz zárt le. Az emelkedett hangvételű beköszöntőt, zárszót dr. Vá- rady József mondotta. vekből összerótt előjátéka is, amely a „nagy” előadás alaphangulatát volt hivatva megteremteni a színházba indulók részére a Széchenyi utcán és: a Dobó téren. Idén is nagy érdeklődést váltottak ki a nyári koncertek. Háromezerhatszázan foglaltak helyet a nyolc hangversenyen, Külön meg kell említenünk Lehot- ka Gábor orgonaestjét, amely az egri Bazilikában talán még soha nem látott nagyszámú közönség előtt hangozhatott el. Nyolcszázötvenen látták az idei Agria színes néptánc- estjeit. Ezekből két csokrot is nyújtottak át a rendezők. Ezreknek biztosított szóra, kozási lehetőséget a Megyei Művelődési Központ Agriához kapcsolódó rendezvényei. A folklórműsorok és a lakótelepi hangversenyek kellemes, üde színfoltjai voltak az Agria ’82 programsorozatának. Az öccs lerogy egy székbe, s döbbenten néz egyikről a másikra. — Micsoda? Megőrültetek? Mi történt? Kata arcán beszédes fintor. / — A drágalátos apósom nősül, és ezzel fuccs a szép álmainknak!... Lali csak bámul. — Ezért?! Kata a fejét ingatja. — Nem kizárólag. Közben ugyanis megismertem ezt a drágalátost is, a papa méltó fiacskáját! Aki meglett ember létére nem a 'feleségével szolidáris, hanem az édesapukával ... — Feljajdul. — És én még azt hittem, hogy egy férfihoz mentem feleségül! Lali a fejét ingatja. — Te teljesen bezsongtál! Azonnal akasszátok vissza helyére a képet! (Folytatjuk) Azok közé az emberek közé tartozik, akiknek megjelenése, személyiségének varázsa belső értékeit tükrözi. Póztalansága, közvetlensége, gondolatvilágának nyíltságáról vall. Ellensége a kínosan gyártott, a fontoskodó elméleteknek, soha nem szóhalmazzal, hanem művekkel érvel, olyan alkotásokkal, amelyeket nemzedékek szeretnek, becsülnek. Egyszer sem kábította el a felszín, mindig a mögötté rejlő lényeget kutatta, s ezt árnyaltan, lírikus hangossággal, igazi poézissal villantotta fel. A munkásságáról készített portréfilmet még nem mutatták be A mozikban. A filmművészeti tagozatú egri nyári egyetemen azonban levetítették, s e sorok írója is tanúsíthatja, hogy maradandó élményeket tartogat mindazoknak, akik kíváncsiak egy sokrétű alkotóműhely titkaira, egy nemesveretű egyéniség életpályájára. így aztán nem csoda, hogy a beszélgetés során ennek fordulóinál időztünk legtöbbet. Nemcsak a mának — A kritikusok egy része — némi rosszallással — em_ legeti, hogy produkcióinak gyökere a múltból fakad, más szóval kerüli a mai ihletésű témákat. Igaz, ez sarkított álláspont, de bizonyára reagált rá ... — Sokan azt hiszik, hogy csak jelenlegi történések felvillantása a mai. Jókorát tévednek, ráadásul megelégszenek a külsődleges, a nem jellemző vonások ábrázolásával. így aztán, amit csinálnak valósnak tűnik, de nem igaz. A művészet nem felelhet rögvest olyan kérdésekre, amelyek holnapra már elvesztik időszerűségüket. Képletesen szólva, ének születhet a búzamezőkről, de nem a növekvő termésátlagok összetevőiről. Az ötvenes években voltak ilyen kísérletek, ám érdektelenségbe, kudarcba fulladtak. Én mindig arra törekedtem, hogy korom gondjait mutassam be, s konfliktusaira feleljek, persze áttételesen, méghozzá ritka tehetséggel megáldott, tisztességes írók munkáinak feldolgozásával. A Ludas Matyi elkészültekor a zabolátlan önkény tiszavirág életét hangsúlyozta. A Szakadék — 1956-ban — a népből jött vezető kötelmeire figyelmeztetett. A Pacsirta az elidegenedj lélektanára célzott. Az Árvácska a kiszolgáltatottság megrázó drámája. Akkor is, ha a kosztümök nem mostaniak. A szerzők azonban Fazekas Mihály, Darvas József, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond — a jövőnek ' is szóltak. Ezért lettem tolmácsuk. A gyermekkor öröksége — Milyen motívumok határozták meg érlelődését, eszmevilágának formálódását? — Kosztolányival együtt mondom: a legfontosabb, a legmaradandóbb az, ami gyermekkorában történik az emberrel. Ez a mélyen gon. dolkodó stílusművész egyébként is közel áll hozzám, ö Szabadkán született, én Zomboron, Pesten nem mesz- szire éltünk Logodi utcai lakásától. Apám sokszor mutatta meg nekem őt, innen fakadt az érdeklődés művei iránt. Ráadásul fia, Ádám, később barátommá vált. A kiváló alkotó írásaiban olyan motívumokra bukkantam, amelyek bennem tovább gyűrűztek. Még iskolásként döntöttem el, hogy filmes leszek, így is történt, akkor is, ha abban az időben még nem létezett főiskolai rendezőképzés.- Egy biztos: a régi hangulatok mindmáig felbukkannak bennem s alakítják témáimat, kifejezésmódomat. Távol a divattól — Manapság sokan esküsznek a dokumentum ihletésű művekre. Egyesek az ön Bajai mozaikját is ennek minősítik. Egyetért ezzel? — Szó sincs róla! Túl vagyok a hatvanon, így hát tapasztalatok regimentjének birtokában mondhatom, hogy a divat mindig hatott, s jó néhányan be is hódoltak a különböző áramlatoknak. Az előbb mondottakból következik az, hogy én soha nem haladtam az árral. A már jelzett nagyszerű szerzőkre, az igazi valóság ismerőire hallgattam, s ezért jártam a magam útját. Nem kedvelem a dokumentum — játékfilmet — így nevezik a legújabb változatot, hajtást. öszvér műfajnak tartottam. Előnyénél — új arcok, élő karakterek bukkantak fel — nagyobb a hátránya. A színészi alakításokról soha nem mondanék le. Egy megkomponált produkciónál az ilyesmiről bűn lenne lemondani. Tőlem az effajta megközelítés végképp idegen, ezért aztán meg sem próbálkoztam vele. Hiszek abban, hogy a lényeges társadalmi jelenségeket, konfliktusaikat mindenki számára érthetően és vonzóan is meg lehet közelíteni. Úgy gondolom, hogy a filmnél, amely — ezt dőreség lenne tagadni — milliók számára szóló vállalkozás, ez kötelező. A feldolgozásmód — ugyanakkor nem járhat művészi megalkuvással, szinteséssel. Eddigi munkásságommal — többek között — ezt szerettem volna bizonyítani, s ha sikerült, akkor azt a már felsorolt mestereknek köszönhetem elsősorban. Az. mindenesetre jólesett, hogy az Árvácska nagy sikert aratott, mind a közel-, mind a távol-keleti országokiban, megerősítve bennem azt a tudatot, hogy nem dolgoztam hiába. Katartikus művészet — Portréfilmjében megfogalmazza ars poeticáját. Miként öntené formába az olvasók számára? — Alapelvem az emberi személyiség tisztelete. Ezért tiltakoztam alkotásaimban — igaz írók segítségével — az ostoba önkény a féktelen hatalom, a megalázott, ság, a sanyargatás ellen. Hiszek abban, hogy az önismeret mások megértéséhez vezet, s. ha így lesz, akkor egyszer a mi jelzéseinket is felfogják. Vallom: — a művészetnek csak akkor van értelme, ha érzelmi hangosságú, ha így formálja karakterünket, azaz az általa kínált katarzis révén megtisztulunk, s jobbá, nemesebbé mintázódunk. Amit eddig tettem, ezért csináltam, s terveimet is ez a szándék sarkallja. Szívmelengető hitvallcLS ... Pécsi István Farkas András Hasznos és kellemes szórakozás több ezer embernek Agria ’82 - számokban BÁRÁNY, TAMÁS a FÉMEK t Mii E GE XIX.
