Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-11 / 187. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 11., szerda 3 MEGÚJULÁS ÉS INNOVÁCIÓ (IV/2.) Az alkotó erő beruházása A gyors, rugalmas vállalati műszaki fejlesztés számára az utóbbi egy-másfél évtizedben nagyjából megfelelő ágazati (termelési) szerkezet jött létre. Néhány termelő infrastrukturális ágazat — pl. finomkohászat — kivételével kialakult az a fő technológiai keret, amelyet a K+F (kutatás és fejlesztés) eredményeinek sokaságával kell (kellene) rendszeresen kitölteni. Ezek után valóban kérdés, hogy képes-e erre a jelenlegi műszaki-fejlesztési kapacitás, vagy elmaradt-e a makroszintű innovációtól? A műszaki fejlesztést nem lehet egyetlen adattal minősíteni. Általában a kutatásifejlesztési (K+F) ráfordításokat, a termékek életkorát és az export alakulását kell szemügyre venni ahhoz, hogy egy ország (ágazat vagy vállalat) műszaki fejlesztésének eredményességét megítélhessük. A II. ötéves tervidőszakban a kutatásra-fejlesztésre fordított összeg az 1965—70 között megtermelt nemzeti jövedelem 2,44 százalékát tette ki, a IV. ötéves tervidőszakban 3,14; az V-ben 3,67 százalékát. Ha a K+F ráfordításokat a bruttó nemzeti termékhez viszonyítjuk, lehetővé válik a fejlett tőkés országok ráfordításaival való összehasonlítás is. Vegyük az 1973-as évet, amely az utolsó „nyugodt” esztendőnek számít a világgazdaságban. Ekkor Magyarország a bruttó nemzeti termék 2,5 százalékát fordította kutatásfejlesztésre, Franciaország 1,7; Hollandia 2,3; az NSZK 2,1, Japán 1,9; az USA 2,3 százalékát, de Spanyolország csak a 0,3 százalékát. Ez az összehasonlítás azt is mutatja, hogy a műszaki haladás szerepét a világ műszaki élvonalában haladókkal azonos szinten ítéltük meg, legalábbis ami a K+F fi- naszírozásához szükséges központi alapok előteremtését illeti. A 70-es években a K+F tevékenység fejlesztésére ösz- szesen 150 milliárd forintot fordítottunk. (76—80 között 68 százalékkal többet, mint a 70-es évek első felében; éppen a műszaki haladás gyorsítása érdekében.) A K + F-el főállásban foglalkozók száma 10 év óta meghaladja a 80 ezret — ez az ösz- szes aktív kereső 1,7 százaléka. Kétharmaduk közvetlenül a műszaki tudományok művelője. A teljes létszám csaknem fele diplomás, és több mint 50 százalékuk műszaki problémákkal foglalkozik. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a K+F ráfordításokat, valamint a kutató- fejlesztős létszámot és ennek összetételét tekintve kutatási teljesítőképességünk megfelel a fejlett ipari országok átlagának. Nem is a kapacitás mértékével, hanem annak kihasználtsági fokával kell elégedetlennek lennünk A termékszerkezet „évgyűrűi” A műszaki fejlesztés eredményességét mindenekelőtt a termékszerkezet-váltás előrehaladásában kellene tapasztalni. A termékváltás tempóját az értékesített gyártmányok korátlaga is tükrözi. Az értékesített gépipari termékek korátlaga — a 70-es évek végén — valamivel több mint 8 év volt. Ez mindössze- néhány hónappal jobb az 1960-as évtized végének átlagánál. Fiatalodás csak a közlekedési eszközök gyártásában (8,05 évről 5,86-ra) és a műszeriparban (6,51 évről 6,12 évre) következett be. 1980-ban az exportban 38 százalék volt az 1976—80 között gyártásba vett termékek aránya. Az erőforrások jelentős részét, tehát a 6—8 évnél régebben gyártott termékek előállítására fordítjuk, azokra, amelyek 1980- ban a gépipari export csaknem kétharmadát adták, változatlanul gyorsan romló cserearányok mellett. Az 1979—1980-ban újnak számító termékek aránya az exportban 16 százalék volt. Elvileg, ha a gyártási költségek is versenyképesek és a piaci munka, a reklám ugyancsak korszerű, ennek a hányadnak van a legjobb cserearánya. E sávnak — lényegesen szélesebbnek kellene lennie. Az ipar termelésének tavaly csaknem 25 százaléka került exportra, a gépipar termelésének 44 százaléka, 13 százalékkal nagyobb hányada, mint 10 évvel korábban. Ebben nagy a szerepe a már említett központi fejlesztési programoknak, hiszen elsősorban azokban az ágazatokban volt erőteljes az export bővülése, amelyekben a központi beruházási programok új technológiát alapoztak meg, s amelyek a tudományos-technikai forradalom keretében a műszaki haladás élére kerültek. A járműipar termelésének például 51, a híradás, és vá. kuumtechnikai ipar termelésének 56, a műszer- és gyógyszeripar kibocsátásának 50—50 százalékát külföldön veszik meg. (A magyar ipar az utóbbi 3 évben olyan világgazdasági körülmények között tudta növelni exportját, amelyek a világ legtöbb országában a kivitel jelentős visszaesését idézték elő. Az ipari export az utóbbi 3 évben évente átlagosan 11 százalékkal nőtt, szemben az 1971—78-as évek évi 3 százalékos átlagos növekedési ütemével.) Az elért exportszint stabilizálásához, a megszerzett piacok megtartásához, de méginkább az export egyenlegjavító hozamának növeléséhez is elengedhetetlen a gyártmányszerkezet megfiatalítása. Ezt mindennél jobban és hosszú távon az innovációs folyamat hatásfokának növelése szolgálná. Gerencsér Ferenc (Következik: Távol a vásár zajától) Borsodiak nyerték Jubileumi bányászvetél kedő A Borsodi Szénbányák csapatának győzelmével ért véget a mecseki szénbá- nyószkodás kétszázéves jubileuma alkalmából, a korszerű bányászati technológiákról megrendezett vetélkedő. A tizenötezer forinttal jutalmazott borsodiak mögött a második helyet a Mecseki Szénbányák Kossuth bányaüzeme, a harmadikat pedig, a vállalat igaz. gatóságának csapata szerezte meg. SZORUL A „GYŰRŰ” Méltó kezdeményezés, méltatlan folytatás... Változások az egri belváros közlekedési rendjében Több az autós, mint a gyalogos! Pedig nem erről volt szó... Jött, látott, győzött! Az egriek — legalábbis á városát szerető lakosság döntő többsége — ma már korántsem csak hiúságból büszkék rá. A vendégek, a turisták újabb idegenforgalmi érdekességként érdeklődnek utána. Ugyanígy elnyerte a tetszését — ezért is választották ez év májusában az országos tanácskozás székhelyéül — a közlekedést szervező, irányító és ellenőrző szakembereknek is. Az egri gyalogbe ivá- ros — a nyelvészek szerint így helyes használni — jött; látott és győzött tehát, örült a szakma, örültek a belvárosiak, és nem kis büszkeséggel mondták magukénak azok is, akik távolabb laknak a Dobó tértől, a Széchenyi utcától, és akik az ország különböző városaiban, településein szurkoltak őszintén a példát mutató egriek sikeréért. Alig több mint egy év telt el a gyalogbelváros premierje óta. És lám milyen az élet? Mert tessék csak a képre nézni! Készült Egerben, 1982. augusztus havának kilencedik napján, délelőtt 10.02-kor a patináshírű város Széchenyi utcájában. Akárhonnan is nézzük a képet: itt bizony több az autó. mint a gyalogos. Sőt! Alig van hely a gyalogosoknak. Ezek szerint mégsem a gyalogosoké elsősorban az egri belváros? Mire, miért ez a sok autó a sétákra, a gyaloglásra kijelölt utakon? A kérdésekre Zámbori Fe- renctől, a gyalogbelváros egyik „atyjától”. Heves megye Tanácsának osztályvezetőjétől kertünk választ. — Mit szól a fotóhoz? Ismerős kép? — őszintén bevallom: a kép ismerős és egyben na^ gyón szomorú is vágyók. Nem ezt akartuk, nem is ezt akarjuk! A tények azonban tények. Vagyis sajnos egyre gyakrabban lehetne ilyen fotókat készítem az egri gyalogbelvárosban. És ez annál is inkább elkeseríti az ern- bért, mert ma már elvitathatatlan: a nagy forgalom, a sok baleset, a magas levegőszennyezettség, a műemléki épületeket is veszélyeztető különböző rezgések, és nem utolsósorban a kellemesebb életkörülmények miatt a gyalogbelváros kialakítása elkerülhetetlenné vált Egerben. Ma már rágondolni is rossz a három-négy évvel ezelőtti gépjárműforgalomra. — Most mégis napról nap. ra több az autó, a gépjármű a belvárosban. — Sajnos tényleg az a helyzet, hogy a kezdeti sikerek után ismét megnőtt az átmenő forgalom, megszaporodott a gyorshajtók és a szabálytalanul parkírozók, várakozók száma a gyalog- belváros utcáin, terein. Hiába a büntetés, a bírságolás, az agitáló, a megértést kérő szó. Van, aki egy >kávéért, van, aki sikkből, s van, aki csak puszta szórakozásiból hajt be. — A hivatlan vendégként cirkáló személygépkocsik tulajdonosait még úgy-ahogy megérhetnénk!?) talán. De, mint a képünk is bizonyítja: az árut szállító, vagy a különböző üzemek, vállalatok teherautói is egyre gyakrabban tűnnek fel a gyalogosoknak ígért utcákban... — A kereskedelemtől is nagyobb megértést és segítséget vártunk. Néha úgy érezzük, mintha ők is direkt cukkolnák a gyalogosokat. Balatonfüreden, Kecskeméten, Keszthelyen, Pécsett, Szegeden. Szentendrén és Székesfehérváron negyed annyi gondot sem okoz a gyalogos forgalomban az áru- szállítás, mint Egerben. Bármennyire is szomorú, de ez az igazság. — Mit tervez, mit tehet végül is a hatóság? — Ha egy-egy rossz példa láttán időnként el is keseredünk, de végül is optimisták vagyunk, és változatlanul bí. zunk abban, hogy először, másodszor és harmadszor is a gyalogosoké lesz az egri belváros. Lehetőségeinket kihasználva most mi is szorítjuk a „gyűrűt” a gépkocsi- forgalom előtt. 1982. augusztus 12-től a Marx Károly utcából jobbra csak azok a teherautók fordulhatnak be, amelyek a Bajcsy-Zsilinszky utcába lévő üzletekhez viszik az árut Az említett útszakaszt a személygépjárművek elől elzárjuk. Ezenkívül az Alkotmány utca a Széchenyi út felől lesz egyirányú. Nem fenyegetésnek szánjuk, de á szabálysértőknek számolni kell azzal is, hogy a rendőrséggel együtt megszigorítjuk az ellenőrzéseket és a büntetéseket is magasabb tarifára emeljük. De nem ijesztgetni szeretnénk, hanem sokkal inkább újabb partnerekre ta. (Fotó: Perl Márton) lálni. Mindezt a többség, vagyis a gyalogosok nevében és érdekében kérjük. — Annak idején sok-sok vita, tanácskozás előzte meg az egri gyalogbelváros megvalósítását. Az „ellenzék" tábora ma is azt vallja: olyan új KRESZ-táblákra lenne szükség, amelyek nem tehetnék a vita tárgyává, hogy ki is az „úr" a gyalogbelvárosban. Ilyen táblák vi. szont egyelőre még nincsenek ... — Örömmel közölhetem, hogy a városi és a megyei tanács, valamint Eger város országgyűlési képviselőinek az említett témával kapcsolatos kérései a Közlekedés és Postaügyi Minisztériumban megértésre találtak és ígéretet kaptunk arra, hogy rövidesen a KRESZ szabályaival is külön védik a gyalogbelvárosok közlekedési rendjét és forgalmát Addig is, ezúton is arra kérjük a lakosságot, és vendégeinket, hogy nagyobb türelemmel és megértéssel viseltessenek az egri gyalogbelvárossal. Mert hát kinek, ha nem elsősorban nekik készült, nekik szántuk. Ez a legkevesebb, amit megtehetünk! Koós József Augusztus 19-től 10 napon át IIIX. miskolci ipari kiállítás és vásár Ott lesz Heves megye is Augusztus 19-én nyílik, és tíz napon át várja a látogatókat, vásárlókat, üzletkötőket a IX. miskolci ipari kiállítás és vásár. A városi sportcsarnokban és a csarnok előtti téren megrendezésre kerülő, országos hírű bemutatón a három északi megye: Borsod, Nóg- rád, Heves mellett részt vesznek a budapesti, valamint a Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bi-har megye sőt egyes dunántúli megyék állami és szövetkezeti vállalatai is. A kiállítás és vásár célja most is az, hogy elsősorban, a lakossági szolgáltatásról adjon képet, így a ruházati cikkeket, textil- féleségeket, bútort, háztartási cikkeket és élelmiszereket előállító és értékesítő gazdaságok, vállalatok, szövetkezetek és kisiparosok kapnak elsősorban helyet a miskolci sportcsarnokban. (MTI) Injekcióstűk — egyszer A MEDICOR Művek Debreceni Orvosi Műszergyárának legkeresettebb terméke külföldön az egyszer használatos injekcióstű. Az aszeptikus, túlnyomásos klímájú tűüzemben készült termékek 60 százaléka exportra készül amerikai, ausztrál, egyiptomi, iraki, iráni, francia megrendelésre. A tűüzem első féléves tervét 56,7 százalékra teljesítve több mint 120 millió egyszer használatos injekcióstűt gyártott. A képen: a tűüzem automatái a fej és a tű részt ragasztással illesztik egybe (MTI fotó: Oláh Tibor felv. — KS)
