Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-08 / 185. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 8., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Hogy vagy? Jól vagy? Bizonyos beszédhelyzetekben mindkét nyelvi forima lényeges kérdést fogalmaz meg. A legtöbbször azonban közömbös, semleges, udvarias formulává változik, úgy- annyira, hogy akkor lepődnénk meg, ha tartalmas, őszinte feleletet kapnánk rájuk. Az ugyancsak közömbös válasz csak ennyi: köszönöm, jó, vagy nem éppen jól. Néha szellemeskedve, jópofáskodva a kérdésre ezt vágjuk rá: köszönöm, rosz- szul, vagy lehetnék jobban is. A valakinek hogyléte iránt érdeklődő kérdések köre és nyelvi formája is változatos képet mutat. Ezek a formák hallhatók a leggyakrabban: Hogy megy a sorod? Hogy érzed magad? Olykor tréfásan: Hogy ityeg a fityeg? Üjabban, mintha visszaszorulóban lenne a hogyvagyo- zás, s helyette hangzik fel ez a kérdés: Jól vagy? S itt álljunk meg egy pillanatra. Maga a kérdés önmagában véve lehet nagyon őszinte és udvarias. Attól függ, milyen szándékkal fogalmazzuk meg, és milyen hangnemmel, hanglejtéssel szólaltatjuk meg. Ha semleges kapcsolatteremtő formulaként hangzik el, nem kötelez bennünket arra, hogy kimerítően válaszoljunk rá. Különösen, ha ez a változat jut nyelvi szerephez: Különben jól vagy? A választ nem is várjuk, oda sem figyelünk rá. A megszólított partner sem érez semmi bántót a kérdésben. Ha azonban úgy érezzük, hogy a kérdés; nem tapintatos, s a kérdező arckifejezésének, mimikájának külön mondanivalója van, illetőleg az őszinte érdeklődés1 helyett sajnálkozást is kifejez, akkor már a partner nem jól érzi magát ebben a beszédhelyzetben: tolakodásnak veszi a közelítést. Sokan idegesen reagálnak a kérdésre, s így vágnak vissza: Nincs semmi bajom, egészséges és normális vagyok. Az sem véletlen, hogy ez a kérdő formula elsősorban akkor jelentkezik, ha a kérdező valóban úgy látja, hogy a megkérdezett sápadt, le van fogyva, zavart tekintetű. Ilyenkor meg különösen furcsa mellékzöngéje van ennek a kérdésnek, s nem tekinthetjük közhelyszerű kapcsolatteremtő eszköznek. Elgondolkodtató jelenség, hogy a költő Ágh István egyik verseskötetének és versciklusának is ezt a címet adta: Jól vagy? Legújabban nem önmagában hangzik el a kérdés, hanem párosán, így: Hogy vagy? Jól vagy? Sőt, már ez a kérdőmondat is csatlakozik hozzá: 'Hallottál valamit? A nyelvi viselkedésformák ösz- szefüggésében ez az utóbbi kérdés sajátos szemléletbeli hátterével megérdemli, hogy egy külön cikkben foglalkozzunk vele. Dr <Bakos József teremthet saját világot az ember. Nehéz is leírni a film történetét. Talán arról szól, hogy egy sörgyári gondnok meg akarja őrizni az állását, talán arról, feleségével, hogyan vívja meg küzdelmét, talán arról, miként hat a történelem menete egy aprócska kis üzemre. Könnyebb azt meghatározni, kik ennek az alkotásnak a „hősei.” Egy kisváros lakói, akik vágyódnak a teljes életre, meg arra: ne maradjanak el az általános fejlődéstől. A középpontban a sörgyári gondnok áll, s felesége: két eltérő egyéniségű ember. A férj keménykötésű fickó, de az állandó megfelelés, a bizonyítás kényszere esendő figurává teszi. Felesége csodálatos asszony: szerelmes belé a kisváros, s teljesen más fából van faragva, mint az ura. Húsevő, mig férje vegetáriánus, szabad természetű és játékos, míg a férfi merev és kötelességtudó. Voltaképpen kettejük párviadala zajlik le, amelynek „eredménye” végül is a film alapanyagául szolgáló önéletrajzi regény írója: Bohu- mil Hrabal. Ezért előtörténete ez a mű mai világunknak, palackposta a múltból, amikor még csodálatosan szép volt a világ. Lehet, hogy azért, mert gyermekszemmel láttuk a környezetünket, vagy azért, mert valóban olyan romlatlan volt még minden. Ebből fakadhat, hogy a fejlődés jelképei iránt rendkívül bizalmatlan a rendező, Jiri Menzel. Amikor megjelenik egy-egy eszköz, amely a technikai haladást illusztrálja, mindig elhelyez egy-egy olyan hatást, amely kifejezi véleményét az azóta eltelt időről. így például az elsőként megjelenő rádió hangjait egy ló vizelésének zaja nyomja el. Lerövidülnek a távolságok — modern idők vívmánya — ezért mindent meg kell kurtítani, az asztal lábait, a ló farkát, de még a főhősnő rendkívüli haját is, amelybe belebolondult a férfinép. A sörgyári gondnok ekkor már lecsavarja a biciklipumpáról a gumicsövet, hogy tisztességesen elfenekelje az asszonyt. Mert elnézett neki eddig mindent, még azt is, hogy hangoskodó, kelekótya bátyjával fölmásszék a kéményre, s elkövesse válogatott csínyeit, csak egy számított:’ hogy az övé maradjon. Voltaképpen ekkor boldogan tűri ez a csupa élet teremtés, hogy férje „elkalapálja,” hiszen így olvad össze életük. Talán nem is csinálta másért a hecceket, csupán azért, hogy halvérű urát kizökkentse nyugalmából. A film nemcsak a küzdelem bemutatásában, de minden ízében nagyszerű. A mellék- szereplők nem másodren- dűek: mindegyik mögött teljes sors látható. Egy fél mozdulatból, egy korsó sör emeléséből már tudjuk, kiről van szó. S ebben a nagy darab, véres húsokat evő, zsíros szájú, sörhasú világban ott van az, aki ezt az egész — voltaképpen alpári — létet megemeli, akinek szépségétől elcsendesedik a társaság, mintha „angyal szállt volna el fölötte.” A Madonna, aki úgy keveri gyönyörű, törékeny kacsájával a disznó friss, kifolyó meleg vérét, mintha bárányfelhőket terelgetne a tavaszi égen... A film csupán ott szegényes, ahol átívelhetne a mi világunkba, mindennapjainkba a történet. Annak ellenére, hogy új élet készülődik Madonnánk méhében, nem derűs a végkifejlet. Túl sok feszültség halmozódott föl ebben a békés környezetben, túl kövérre hízott a nemzeti öntudat, s ezeket a fenyegető jeleket a disznótor fönséges örömei, a söröshordók, de még az asszonyok tündérkedése sem tudja ellensúlyozni. De erről nemcsak a szerzők tehetnek... Gábor László AVARTEMETŐ A IX. SZÁZADBÓL Régésztábor a Bélkő alatt Két hét és néhány ezer év: ez lehet ennek a tábornak a mérlege, amelyet az egri Dobó István Vármúzeum és az egri tanárképző főiskola szervezett. Haszna kettős, hiszen a történelemszakos hallgatók, amíg megismerkedhetnek a régészeti munka alapjaival és a népvándorlás korának temetkezési szokásaival, addig a történettudomány számára értékes adalékokat gyűjtenek. Képeink Bélapátfalván, a Kakucskó-hegyen készültek, ahol a feltárás résztvevői sátrat vertek a IX. századi avar család temetkezési helye mellett. A pontos munka nagy gondosságot igényel A gyönyörű táj, ahol az avarok éltek és ahová temetkeztek Meg kell fogni a lapát végét: a régészet nem is olyan köny- nyű... (Szántó György képriportja) Szabó János Győző útmutatásai alapján dolgoznak Sörgyári capriccio Madonna egy fél disznóval Mekkora lehet egy sörgyár? Mint az egész világ, vagy még annál is nagyobb: mint az egész gyermekkor. Ez a csehszlovák film egy olyan tenyérnyi területről szól, amely az írónak és a rendezőnek többet jelent mindennél. Emlékezés ez egy olyan korra, amelyben — állítólag — még lehetett szépen, csendesen, a jövőben bízva élni. Nem számíthat nagy közönségsikerre ez az alkotás, pedig az utóbbi évek egyik legvonzóbb, legérdekesebb, s nem túlzás azt mondani, leg- szórakoztatóbb műve. Viszont nincs benne látványos verekedés, gyilkosság, végzetes szerelem. Csak annyi, amennyi elég ahhoz, hogy elmesélje, hogyan éltünk (élünk?) itt Közép-Kelet- Európában. Nem azért, mert annyira sokat mondana a film szereplőinek az élete. Hanem inkább, mert azt beszéli el, hogy lehet szépen szembenézni a sorssal, s minden esztelenség mellett BÁRÁNY TAMÁS ? a FÉSŰK MELEGE XVI. — És? — kérdi Kata. — Még mindig nem értem, mi volt itt az én szerepem. — Hogy mi? Akkor jött a maga kedves telefonja, hogy estére várnak, soron kívül, Tibor születésnapjára ... — Nahát! — ámul Kata. — Tudja, mitől mentett meg? — néz rá Fülöp. — Talán a legvégzetesebb ostobaságtól! Még udvarolni találok szegény Gittának, még ígérek neki valamit — aztán nézhetem! — Fejét ingatja. — Hogy én mennyire gyűlölöm az ígéreteimet!... — Miért? — kérdi Kata meglepve. — Mert megtartom őket! — rázza fejét bosszúsan a férfi. Kata Tiborra sandít. — Legalább ilyen ember is van! — mondja éllel. Aztán hirtelen feláll. — Megyek, csinálom a kávét. — Az ajtónál van már, onnét szól vissza a férjének. — Tibor! Majd gyere ki egy pillanatra! — Miért? — kérdi kényszeredetten a férfi. — A főzővei van valami — int türelmetlenül Kata. Istenem, hogy a férfiak milyen értetlenek tudnak lenni! De Fülöp Géza már ugrik is föltűnő készséggel. — Kotyogó, ugye? Majd én segítek,' Katika! ÜgyszóL ván kotyogószakértő vagyok! Jöjjön! — És indul ki a konyhába. — Köszönöm, nagyon kedves — mondja merev mosollyal Kata, és megy utána, az ajtóból még egy gyilkos pillantást vetvén Tiborra. Az szegény - összeszoruló gyomorszájjal ül a helyén, és apró galacsinokat gyúr a maradék kenyérből. Hogy itt milyen marakodás lesz megint, te jóságos ég! Odakint a konyhán Kata gyorsan Fülöp kezébe igazítja a kávéfőzőt, közben lázasan töri a fejét, miben hibáztassa az ártatlan készüléket. — Valami zűr van vele, nem forral rendesen ... Fülöp meleg pillantást vet rá. — Majd megszemlélem, bízza csak rám, Katalin! — Komótosan szemüveget vesz elő, lecsavarja a készülék tetejét, s vizsgálgatni kezdi a szerkezetét. Kotyogtat- ja, rázogatja és tanácstalanul hümmög hozzá. Kata úgy véli, ez az a pillanat, amikor magára hagyhatja, anélkül, hogy megsértené. Óvatosan visszasurran a szobába. — Nem hívtál vissza! — sziszegi Tibor arcába, ahogy odaugrik hozzá. — Együtt jöttetek Gézával, nem tudtunk beszélgetni! Én itt' majd megőrülök a kíváncsiságtól, te meg csak csevegsz, csevegsz ... — A vendég: vendég — mondja Tibor halkan. Aztán kis csend. — Tudtál beszélni apáddal? — csattant fel Kata hangja, amelynek erejét igyekszik ugyan lefojtani, de a visszanyelt idegesség csak úgy perzsel belőle. Tibor megfontoltan bólint. — És? — hajol közelebb hozzá az asszony. — Mit mondott? — Hát lényegében ... — fohászkodnék neki a keserves válasznak Tibor, ám csodák csodája, felpattan az ajtó, és berobban odakintről Fülöp Géza, diadalmasan kotyogtatva kezében a kávéfőzőt. — Az égvilágon semmi baja ennek, Katikám! Nyugodtan fölteheti! — Látod! — ragyog fel a megváltottak mosolya Tibor arcán. — Csinálhatod a kávét! Az asszony átveszi Fülöp- től a főzőt, gyilkos pillantást vet Tiborra, és megy vissza a konyhába. A vendég leül egy karosszékbe, kényelmesen elhelyezkedik, egyik lábát átveti a másikon, rágyújt, s mintha a cigarettája füstje volna most a legfőbb gondja, azt bámulja — s szinte csak mellékesen veti oda a kérdést: — No, Tibikém? Hát amíg az asszonyka kint van ... Tűnődtél-e már ezen az átkozott szállítási problémán? Én napok óta csak ezen té- pelődöm, amióta Bagyula először jelezte, hogy kenyértörésre viszi a problémát... Tibor ránéz. — És? — kérdi enyhe fölénnyel a hangjában. — Jutottál valamire? Fülöp széttárja karját; hangja bizonytalan. (Folytatjuk)
