Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-07 / 184. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 7., szombat Népművelők az Szemben Az érzékenyebbek azt állítják : valami csodálkozó fintor jelenik meg a hallgatók arcán, ha valaki azt mondja magáról, ő üzemi népművelő. Valószínűleg azért, mert bár a népművelők foglalkozása nem áll túl magasan a társadalmi presztízslistán, az üzemben dolgozók még ezen a kategórián belül is elég hátul állnak. Mintha ma, az 1980-as évek elején az üzemi népművelő még mindig azonos lenne a színház- és mozijegygyei házaló, a gyári ünnepségek előtt székeket rakodó kultúr- felelőssel —, amely munka természetesen azelőtt is fontos volt, és ma is az. De az üzemi népművelő ma már sokkal fontosabb és több ennél — akár függetlenített, akár tiszteletdíjas, akár végzettsége szerint hivatásos népművelő, esetleg könyvtáros, oktatási vagy személyzeti, szociálpolitikai előadó, esetleg KISZ-titkár. Az üzemi népművelőnek tájékoztatnia, szórakoztatnia, művelnie kell a gyár, a vállalat, az intézmény dolgozóit; képezni vagy továbbképezni, kielégíteni az érdeklődést egy helyütt, felkelteni az érdeklődést másutt. A közművelődési párthatározat, majd a közművelődési törvény jelentős változásokat hozott ezen a téren. Frontáttörésről talán nem beszélhetünk, a helyzet lassú, de kitartó változásáról azonban igen. Megalakultak a vállalati művelődési bizottságok, amelyeket egyre több helyen irányít függetlenített népművelő vagy rokon területen dolgozó előadó. A művelődési bizottságok feladata elsősorban a koordináció, ám gyakorlatilag a bizottság nem kooirdimáljai, hanem végzi a munkát. Gyakran nehéz körülmények között, változó lelkesedéssel és változó eredménnyel, de dolgozik. Az üzemi népművelők jobban a „kirakatban” ülnek, mint az intézményekben dolgozó társaik: a közönségigény piacához gyorsabban, érzékenyebben kell reagálni ott, ahol nem kulturális szolgáltatás, hanem a termelés az első számú feladat. Az üzemi népművelőnek naponta bizonyítaniuk kell, hogy szükség van rájuk. Ugyanakkor gyakran úgy érzik, a közművelődés szakmai közéletétől távol vámnak. A Népművelők Egyesülete munkahelyi művelődési szakmai szervezete remélhetőleg segít majd ezen a — vélt vagy valódi — elszigeteltségen, A legfontosabb tudnivaló: nincs minden üzemre, gyárra hivatalra érvényes recept. Ott, ahol a dolgozók háromnegyed része nő, fele bejáró, egyhar- madának nincs általános iskolai végzettsége, ott ehhez kell igazítani a programot. Az egyik gyárban a nyolcadik osztályos bizonyítvány megszerzését szorgalmazzák, ám (anyagi érdekeltség híján) szerény eredménnyel. Másutt — ahol szintén magas a hat-hét osztályt végzettek száma — abból indultak ki, hogy a közművelődés sajátos eszközeivel kell pótoJini a műveltségbeli hiányokat. Itt sok irodalmi vetélkedő, zenés irodalmi műsor, orvosi előadás és külpolitikai tájékoztató hangzik el, mégpedig nagy sikerrel. Másutt úgy látják, a KISZ és szakszervezeti politikai oktatás tananyaga nem tudja követni elég rugalmasan a napi politikai változásokat: ismert és népszerű tévékommentátorok, újságírók) meghívással próbálják ikiegésztíeni ezt. Ugyanakkor érdekes, hogy egyik gépipari üzemünkben a hétköznapokon gyorsan hasznosítható ismeretek megszerzését akarja lehetővé tenni a köz- művelődési bizottság: villanyszerelés, varrótanfolyam, hobbikertészet tartozik ide. Van, ahol a szakmai tanfolyamok szervezése a fő feladat, másutt pedig már a második szakma megszerzése a program. A nagy rendezvények közül az operett- könnyűzene-, magyarnótartongversenyek a legnépszerűbbek — és ebben nincs semmi szégyell- inivaló. önálló komoly zenei koncertre aligha telik meg a nagyterem — ám egy-egy vállalati ünnepségen, szocialista brigád baráti összejövetelén húsz perces (esetleg hangszerismertetéssel egybekötött) könnyű, szimfonikus zenei műsort, mindenki szívesen fogad. Egyik győri textilüzemből rendszeresen járnak Pestre az Operaház előadásaira. Nekik az a gondjuk, hogy kicsi a gyári klub a TIT-előadások számára. Tavaly óta ugyanis hirtelen megnőtt az érdeklődés. A titok nyitja: mások lettek az előadók, jobbak, felkészültebbek. Ilyenkor nem baj, ha megy a vonat. A menetrend ugyanis igencsak behatárolja a köz- művelődés lehetőségeit. Gyakran kell kérni az előadót, ne beszéljen tovább háromnegyed háromnál, ugyanis felállnak, mert indul a vonat. Am az is igaz, hogy a téma és az előadó egyaránt érdekes, megvárják a következő vonatot. Akad olyan megoldás is, azokra a szakmailag igényes programokra, amelyeket egy-egy szocialista brigád kezdeményezett, a vállalatvezetés a munkaidő vége előtt háromnegyed órával elengedik a dolgozókat, szakmai képzésnek tekintvén az ilyen előadásokat. A három műszak, a bejárók és a családos nők nagy száma mindenütt bonyolulttá teszi a népművelők munkáját. De mit szóljanak azok a vállalatok, amelyeknek a hatóköre két, vagy éppen öt megyére terjed ki, és dolgozóik zöme nem ugyanott áll a gép, vagy íróasztal mellett, hanem töltést, utat csatornát épít? Lehet, hogy itt esetleg a vállalat saját, művelődési célra átalakított mikrobusza segít majd? Az egyik üzem népművelője, büszkén mondhatja: van már egy olyan száztagú törzsgárdája, amely minden rendezvényen ott van. Egy másik azt panaszolhatja: sajnos, a műsorokon mindig csak ugyanazt a száz embert látni. Vagyis ugyanaz a nézőszám valahol sikernek számít, a másik helyen nem. Esetleg az optimista és pesszimista népművelői szemléletről van szó? Mindenesetre a cél nemcsak az lehet, hogy évek múlva a szám harminccal-ötvennel több legyen, hanem az is, ne legyen tízzel- hússzal kevesebb. Hogyan lehet ezt elérni? Ne túl messze tűzzük ki a célt, a feladat mellé a lehetőségeket is vegyük számításba. Ne akarják a népművelők megoldani a dolgozók művelődését, szórakozását de akarják segíteni. Ne gazdálkodjanak az emberek idejével, hanem tanítsák meg őket az idővel való gazdálkodásra. Ehhez kell megtalálni a legjobb módszereket, mégpedig a helyi sajátosságok figyelembevételével (G. B.) MSZBT-vetélkedő Távoli városok - közeli barátok A testvérkapcsolatok szélesítését, , népszerűsítését szolgáló újabb akciósorozatot szervez a Magyar— Szovjet Baráti Társaság: Tá. voli városok — közeli barátok címmel vetélkedőt rendez a Szakszervezetek Országos Tanácsával közösen. A játékot az ipari és a mezőgazdasági MSZBT-tag- csoportok szocialista brigádjai részére hirdették meg idén májusban azzal a céllal, hogy a kollektívák minél jobban megismerjék a szovjet testvérterületekkel, az eleven és a kölcsönösen előnyös kapcsolatok eredményeit. Az akció tapasztalatszerzésre is alkalmat kínál: az egy-egy megyében dolgozó brigádok tájékozódnak más megyék testvér- kapcsolatainak történetéről, formáiról. A vetélkedőre szép számmal jelentkeztek: 324 üzemi MSZBT-tagcsoportból csaknem ötezer szocialista brigád nevezett be, s a következő hónapokban a gyárakban, gazdaságokban helyi versenyeken mérik össze tudásukat a 3—3 tagú közösségek. Ott dől el: melyik brigád képviseli majd a tagcsoport színeit a további fordulókban. A győztesek november elejétől január végéig testületi — megyei és budapesti kerületi — versenyeken találkoznak. Budapesten és a megyékben 45 területi rendezvényre kerül sor, a győztes csapatok hat középdöntőben folytatják tovább a játékot — 1983 márciusában. A döntőt májusban, a béke- és barátsághónap alkalmával rendezik meg a televízió nyilvánossága előtt. A vetélkedő lebonyolítását két kiadvánnyal támogatja az MSZBT. A Szovjet testvérterületeink című kötet bemutatja a testvérmegyék történelmét, földrajzát, gazdaságát, kultúráját; tájékoztat a Szovjetunió és Magyar- ország történelmi kapcsolatairól. A Távoli városok — közeli barátok című kiadvány elsősorban helyi szerzők — többek között újságírók — tollából ad összefoglaló képet a megyék tést- vérkapcsolatainak alakulásáról, helyzetéről, gazdag formáiról. A testvérkapcsolatok ápolását célzó akció megszervezésében több, korábbi kezdeményezés tapasztalataira támaszkodhat az MSZBT: nr. elmúlt esztendőben például nagy sikerrel szervezték meg A Szovjetunió hős városai című játékot, amelybe több mint ötezren kapcsolódtak be.(MTI) BÁRÁNY TAMÁS 4 FÉSŰK MELEGE XV. Asszonyszem kellene hozzá, hogy a bútortologatás finom karcolásait észrevegye a padlón, vagy a falon a képkeretek parányi ferdeségét... Ám Fülöp nem a falat bámulja, hanem a fogaskerekű szorgos szentjánosbogárkáit, majd lassan a pohara után nyúl és fölemeli. — Én el sem mondhatom, Katika, hogy milyen csodálatos nekem ez a maguk vendégszerető háza! — Ö, kedves Géza ... — pironkodik illendőségből a háziasszony. — De, de! Higgye meg! A vacsora például, mint mindig, most is nagyszerű volt! — Egészségére! — villant rá a háziasszony most egy őszinte hálamosolyt. Fülöp a poharát nézi, és mélyről felsóhajt. — Tudja, az agglegényélet, mint a világon minden, roppant bonyolult dolog. Mert vannak kétségtelenül jó oldalai ... — Például? — kérdi Kata enyhe kis gúnnyal. — Hát például az, hogy soha senki nem kérdezi meg az embertől: hová mégy, fiam? Mikor jössz haza? — Felhörpint egy kortyot, s tűnődő arccal teszi vissza poharát az asztalra. — De vannak a dolognak rossz oldalai is... — Például? — kérdi Tibor enyhe kis kihívással a hangjában. — Például az, hogy soha senki nem kérdezi meg az embertől; hová mégy, kisfiam? Mikor jössz haza? S mert Fülöp már megint a szemközti hegyoldalt bámulja, Kata egy öldöklő pillantást vet Tiborra, az viszont gyorsan elkapja tekintetét, és lesütött szemmel dünnyögi: — Hát igen, így van ez ... — Ezért is szeretek itt ennyire, maguknál... Igazán nem is csak a csodálatos konyha; félre ne értse, drága Katika, de ma már igen sok vendéglőben nagyszerűen főznek ... Hanem a hangulat, tudja! A családi életnek az a bizonyos sokat emlegetett melege... Ez az, ami a magamfajta vén, megrögzött agglegénynek egyre jobban hiányzik! Kata, meleg mosollyal: — örülök, hogy ez a hiányérzete nálunk valamelyest enyhül... Bár igazán nem tudom, miért nem nősül meg, ha ennyire hiányzik az otthon melege ... Fülöp hirtelen fölnevet. — Az kellene! Maga nem is tudja, Kata, milyen nagy jót tett velem, milyen szörnyű veszélytől óvott meg néhány héttel ezelőtt! — No! — néz rá riadtan az asszony. — Egyik szabad szombat előtti péntek estén különösen megrohant az egyedüllét érzése ... Erős hetem volt, és valahogy még arról is megfeledkeztem, hogy hét végi programot csináljak magamnak. A szombatot pokolian átunatkoztam, és vasárnap délutánra már ott tartottam, hogy lesz, ami lesz: fölhívom a titkárnőmet! Egyszerűen azért, mert emberi szót akartam hallani. Gondoltam, kiviszem Gittát valahová a zöldbe, megvacsorázunk ... — És véged van! — csap az asztalra Tibor. — Akkor már késsel sem lehetett volna lekaparni rólad! Fülöp homlokán redők, úgy bólogat. — Pontosan! Ezzel magam is tisztában voltam. De azt mondtam: ennél a kriptamagánynál még az is jobb! — Űristen! — jajdul fel Tibor. (Folytatjuk) A HÉT MŰTÁRGYA Népviselet Boldogról (Fotó: Bakó Ferenc) A Heves megye délnyugati részén fekvő Boldog községben — hasonlóan a szomszédos Galga-menti falvakéhoz — a XX. század első évtizedeiben egy, a korábbiakhoz képest igen színes népviselet alakult ki. Ez az időszak a magyar népművészet legutolsó felvirágzásának időszaka. Az egyszerűbb férfiviselet mellett szembetűnő a női ruházat gazdagsága. A hagyományos anyagok mellett megjelennek és hamar népszerűvé válnak a textilipar különböző termékei (szalagok, csipkék, selymek, gyöngyök). Ezeket elsősorban a különböző kiemelkedő alkalmakkor (családi és közösségi ünnepeken) használták Boldogon még a legutóbbi években is. Kriston Vízi József KÖZELEG AZ ÚJ TANÉV Bővülő választék iskolaköpenyekből - Kevés a kis méretű tornacipő A tanszer- és füzetvásárlással nem fejeződik be a felkészülés a tanévre, a szülők és a diákok főként augusztusban szerzik be az iskolaköpenyeket, tornafelszereléseket és az iskolai egyenruhákat. A kereskedelem már beszerezte az ipartól az iskola- és sportruházati cikkek nagy részét, s várhatóan a tanévkezdésig a gyártóktól megrendelt teljes mennyiség az üzletekbe kerül. A köpenyek, a sötétkék szoknyák és nadrágok, a fehér ingek és matrózblúzok egyik legnagyobb nagykereskedelmi forgalmazója a Felsőruházati Kereskedelmi Vállalat. Tájékoztatásuk szerint az idén a tavalyinál tíz százalékkal több — 270 ezer — iskolaköpenyt rendeltek a Szegedi Ruhagyártól és a Habselyem Kötöttárugyártók A méretválasztékot az iskolások kormegoszlása szerint állították össze; a színek az idén is a sötétkék, a piros és az enciánkék; az ár a tavalyival azonos; a fazonválaszték szélesebb, és talán jobban megnyeri a vásárlók tetszését, mint az elmúlt években. A 270 ezerből 230 ezret már kiszállítottak a kiskereskedelemnek, a fennmaradó, mintegy 40 ezer iskolaköpenyt azonban a gyártók csak augusztus végén, szeptember elején tudják leszállítani. Bár egészségügyi szempontból jobbak a pamutszállal kevert anyagból készült termékek, ezek iránt kisebb a kereslet. A sötétkék szoknyák és a fehér, valamint a matrózblúzok széles választéka áll a vásárlók rendelkezésére, a 6—12 éves fiúnak való sötétkék nadrágból azonban csak a tanév közben lesz nagyobb mennyiség. A FÉR 19 közös és egy saját üzletében már árusítja az iskolaköpenyeket és az egyenruházati' cikkeket, s jelenleg még minden méretben és a kívánt színben kaphatók ezek a termékek. A Centrum Áruházak közül várhatóan az idén is az Úttörő Áruház bonyolítja le a legnagyobb forgalmat az iskolaruházati termékekből. Az eddigi vásárlások alapján azt tapasztalták, hogy a vevők a lányoknak való köpenyek közül inkább a rö- videbb fazonúakat - keresik, de ebből nem lesz elegendő. A lányoknak és fiúknak szükséges tornadresszekből, tornanadrágokból egyaránt a Triál látja el a kiskereskedelmi boltok nagy részét. A lányoknak való tornamezből idén 140 ezret rendeltek a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyártói, ez a tavalyinak kétszerese. A gyár szeptemberig a teljes mennyiséget szállítja. Fiútornanadrágok- ból is van elegendő, ezt a hazai termelés és a bolgár import biztosítja. A fiútor. nanadrágból a kínálatot az Űttörő Áruházban NDK-beli árukkal is bővítik, ezeket áruházi csere keretében hozzák forgalomba. A Corsó Cipőnagykereskedelmi Vállalat tájékoztatása szerint igen magasak az idén a készletek tornacipőkből, összesen 380 ezer pár van raktáron. A nagy mennyiség ellenére mégis mérethiányok mutatkoznak. A martfűi Tisza Cipőgyár ugyanis a kereskedelem többszöri kérésére sem pótolta ezeket. Ez idén is problémák lesznek a 29-től 32-es méretig a tornacipőkben, amelyek a legkisebbeknek kellenek. A hiányt a vállalat némileg pótolni tudja a hazainál valamivel drágább kínai és román import sportcipőkkel. Bár az iskolai felszereléseket, csak nemrégiben kezdték el vásárolni, már az üzletekben is tapasztalható a tornacipők méretválaszték- hiánya. Néhány nagyobb áruházban azonban még kapható valamennyi méret, sőt az Úttörőben — Budapesten (!) — elegendő a tornacipőhöz szükséges fehér pamutzokni is. (MTI)
