Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-07 / 184. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 7., szombat S. Ahol nem húzódoznak az áldozatvállalástól Dormándi hétköznapok Lassan másfél evtizede járok erre. Nemcsak hivatalos ütöm, hanem, akikor iss ha hazasietek a Dél-Alföldre. Az épületek, az egyre tágasabbra méretezett házak a szór. galom nyomán születő jómódról vallanak. Az egyik — a Dózsa György út 60. szám alatti — ugyan kivétel, mert a küzdelmektől terhes múltról tanúskodik, ám azt is jelzi, hogy idős tulajdonosa, Nagy Erzsébet büszke elődei örökségére, s óvja, ménti, vakító fehérre meszeli a falakat, rendben tartja a nádtetőt. Meg is állnak az erre járó autósok, olykor a fényképezőgép is előkerül. Érthető, hiszen errefelé már ritkaság az ilyesmi, így aztán sokan népi műemlékháznak nézik. Egyszer talán az is lehet belőle... Irodalmi nevezetessége van a falunak, hiszen itt élt az a Remenyik család, amelynek egyik tagja literatúránk büszkesége lett. A família hajdani kúriájában — a tisztelgés jeleként emlékszobákat rendeztek be, s ebben a két teremben minden relikvia eseménydús, megpróbáltatásokban bővelkedő sorsára emlékeztet, mintegy sugallva testamentumát, amely szerint a legfőbb érték az emberség, az egymás iránti megértés. Itt beszélgetünk Angyal Jánossal, a község párttitkárával, a im o>S^ef|rés- gondjairól, ezerharminc lakos hétköznapjairól. Ezekről szol Kasza Ferenc nyugdíjas is, akit idős korában is közéleti hangoltság jellemez. o Egy helyileg fontos dátumnál kötünk ki: 1978-nál. Ez egyáltalán nem véletlen, hiszen ez az esztendő fordulópont a település krónikájában. — Ekkor csatolták a községet a füzesabonyi tanácshoz. Az elhatározással mindenki egyetértett, azt gondoltuk, hogy az összefogás megsokszorozza az erőket, más szóval: a jövőben még lendületesebben fejlődhetünk mint korábban. Hát nem egészen ez történt, az ígéretesnek tűnő „házasság” ugyanis nem vált be. Legalábbis így látjuk pillanatnyilag. Mindjárt ki is rukkolnak a meglehetősen terjedelmes panaszlistával, olyan tényeket említve, amelyek igazsága aligha vitatható. — Óvodánk mindennek nevezhető, csak korszerűnek nem. Egyetlen teremben ötvenegy gyerek szorong. Ebben a helyiségben alszanak, étkeznek, s itt készítik fel őket — már amennyire ilyen körülmények között lehet — az iskolára. Többször reklamáltunk ebben az ügyben. A válasz mindig azonos volt: nincs pénz. Ez komoly érv, de az is igaz hogy ebben a faluban áldozatkész emberek laknak, olyanok, akik nem húzódoznak a társadalmi munkától. Ezért aztán kis summa is elég lenne ahhoz, hogy megtoldjuk az épüle.»-tíSW.vi I *>•% »I •% i ~ 'Egy “feHentfriondás különösképp bántja az itt élőket: Egy múltat idéző ház a Dózsa György út 60. szám alatt kamatoztatható javaslatok is társulnak. — A kevés summával okosabban lehetne gazdálkodni. Hadd említsek erre példákat. Egykor az egész községet informálhattuk a hangos híradó segítségével. Ez a rendszer kiöregedett, ezért' ez a hasznos és gazdaságos tájékoztatási forma megszűnt. Felváltotta a bonyolultabb, a bürokratikusabb, a levelezés. Háromszáz helyre kétszer postázzák az adófizetési felhívást. Ez hatszáz forint. Ugyanennyiért értesítenek minket a szemétszállítási költség befizetéséről. Folytathatnám a sort, de azt hiszem, hogy ez is elég annak érzékeltetésére, hogy a régi módszer olcsóbb, eredményesebb volt, s a többletkiadásokból fedezni lehetne az új hírközlő masina felszerelésének költségeit. Nagyon kellene ez, mert „süket” a falu. Nem értesül mindenki a kulturális rendezvényekről, az egészségügyi jellegű előadásokról, holott ezekből sincs nagy választék. — Sok a földút, ezek felszámolása is forintkérdés. Nem méltatlankodunk, váAngyal János párttitkár A közéleti hangoltságú Kasza Ferenc — Valaha saját erőnkből megkezdtük a vízvezetékhálózat kiépítését. Ez mégis oldódott a Dózsa György úton és a Szabadság utca egy részén. Az itteniek természetesen elégedettek, a többiek azonban joggal méltatlankodnak. Nem csoda, hiszen városi villának is tetszetős családi fészkek gyönyörködtetik a szemet, de a fürdőszobák nem használhatók. Forint azonban nincs, így aztán marad a morgoló- dás, s egyre többen hangoztatják azt, hogy egy kissé mostohagyermekként kezel, nek bennünket. o Ha valaki azt képzeli, hogy az itteniek csak keseregnek, s nincsenek jobbító ötleteik, akkor jókorát téved, mert az egészséges türelmetlenséghez A fiatalok elmennek, az idős korúak maradnak (Szabó Sándor felvételei) runk, de az mégis furcsa, hogy az egyik helyütt elkezdik a rendbehozatalt, s épp ott hagyják abba. ahol a leginkább kellett volna a renoválás. o Sokan aggódnak Dormán- dért. Elsősorban azok, akik itt nőttek fel, akik ezer szál. lal kötődnek ide. Mi tagadás, érveik nemcsak elgondolkodtatóak, hanem elszomorítóak is. — Errefelé nincs munka- lehetőség, így aztán a fiatalok megválnak innen. Eleinte talán ingáznak, de később végleg búcsút mondanak. Ügy hiszem, az is kifejező adalék, hogy mintegy négy- százötvenen keresik másutt a kenyerüket. Az olykor rideg körülmények is taszító hatásúak. Aki nyersebben fogalmaz, azt mondja: innen mindenki messze fut. Ez persze csak elkeseredésből fakadó túlzás, az azonban tény, hogy a mezőgazdasági értelmiség elköltözött, a pedagógusok az iskola körzetesítésekor elmentek A könyvtáros Füzesabonyból jár ki. A közművelődésnek nincs helyi gazdája, aki mindenkit ismerne, aki mindenkinek testhez méretezett ismeretgyarapítási ötleteket ajánlana. Ide a hivatalos szervek képviselői csak kijárnak. Látogatóba. — Nem alaptalanul zsörtölődünk. Azt is megemlítem, hogy teljesen nem hagytak magunkra bennünket — ügyünkért a füzesabonyi nagyközségi tanács vb-tagjaként én is kardoskodtam —. valamit kaptunk, de nem sokat, előbbre léptünk, de gyerektempóban. Ezt kellene egy kissé gyorsítani, alapozva az itteniek hagyományára, áldozatkészségére, tiszteletre méltó lokálpatriotizmusára. Az új házak ugyanis a még meglevő kötődésre utalnak. A jövő érdekében ezt kellene erősíteni. A Remenyik Zsig- mond által ránk testált megértési szándékkal, segitő. készséggel. Reméljük, így lesz, leg. alábbis hosszú távon... Pécsi István Gyakran hajlamosak vagyunk arra, hogy a szépet, a jót — magától értetődőnek tartsuk. Minden bizonnyal ezért kaptuk fel a fejünket nemrégiben a megyei tanács- vb környezet- és természet- védelmi bizottságának szil- vásváradi „kihelyezett" ülésén is, amikor az elnök az egyik téma kapcsán megjegyezte: bárcsak minden településünk ilyen vonzó, ennyire gondozott lenne, mint ennek az értekezletnek a színhelye. Többünknek akkor ez a megállapítás juttatta eszébe, hogy a bükki kiránduló- és üdülőhely valóban a párját ritkítja szűkebb hazánkban, kedves ékessége az országnak is. Hiszen nemcsak a falut körülölelő táj pompás, hanem maga a község is sétára, rö- videbb-hosszabb időzésre csábít! Rendezett, tiszta utcáin takaros házak — rendbe tett régiek, s mindenben a mához igazodó újak — köszöntik a látogatót. Ápolt parkok díszlenek, meg nem állhatja az ember, hogy leüljön valamelyik kis padra a jó darabon ki is kövezett, csörgedező patakocska partján. Szilvásvárad vezetőinek tagadhatatlanul jólesik a dicséret, sokéves fáradozásuk egyfajta elismerésének tekintik a puszta érdeklődést is. — Nem volt könnyű idáig jutnunk — sorolja felváltva Bojtos József tanácselnök és Kovács Mihályné vb-titkár —, amikor a „látványosabb” munka, a Bánmeder rendezése elkezdődött. Például hatalmas gödör, amolyan eliszaposodott csúnya „libaúsztató” éktelenkedett itt a közelünkben, elvadult környezetben állt a községháza is. Ami most, lám, olyan része a helységnek, hogy önmagában emlékezetessé teheti az átutazóknak, érkezőknek Szilvásváradot! Az egri tsz ügyességével, s a lakosság máig sem szűnő, lelkes társadalmi segítségével jelenleg összesen 4600 négyzetméternyi a virágos, cserjés terület A 626-ból 510 lakóház olyan, hogy úgyszólván a legkényesebb szem sem talál a portán kifogást Talán nem dicsekvés, hia elmondjuk, hogy településünk a kategóriájában járási első, megyei negyedik lett a faluszé- pítési versenyben tavaly. S a jutalmul kapott 70 ezer forintból is tovább díszítjük utcáinkat. Az idén újabb kétezer rózsatövet, s egy csomó egynyárit ültetünk az ablakok elé. — Nem túlságosan sok a pénzünk: évente mindössze 6 millió forintos költségvetésből gazdálkodunk, s kereken 100 ezer forintos a fejlesztési alapunk, de valami újjal, hasznossal azért kerül-fordul gyarapítjuk lakóhelyünket. Legutóbb például — szintén az idevalósiak szorgalmas áldozat- vállalásával — leállósávot építettünk egy új buszállomáshoz a meggyeskertnél, ahol tíz esztendő alatt egész lakótelep létesült, s már nagyon szorgalmazzák a közlekedés javítását. Még az V. ötéves terv időszakától tartalékolunk egészségügyi beruházásunkra, a három orvosi rendelőre, illetve tanácsadóra, az ugyanennyi szolgálati lakásra, s rövidesen talán már a megvalósításhoz is hozzáláthatunk. — A Nefelejcs utcában a napokban adták össze a lakók családonként az ezerezer forintot az igyekezetükkel gyorsan el is készült 200 méternyi járdához. A Dózsa György úton és a Park utcában a vízhálózat növelésére, gerincvezeték építésére alakult önkéntes társulat. Igazán, csak a legnagyobb tisztelettel lehet szólni a szilvásváradiakról, akiknek 60 százaléka ugyan eljáró, „ingázó”, de kötelességüknek érzik mégis, hogy fáradhatatlanul munkálkodjanak falujukért! Jelenleg már nincs különösebb baj a kommunális ellátással: van szennyvízderítő is, az egyetlen élet- veszélyes híd kijavításáról éppen nemrégiben tárgyaltak, talán csali az utak itatásos hengerlése az, ami nagyon hiányzik. Korszerű a posta, újnak mondható még az ABC-áruház, ami — ha mostanában kicsinek bizonyul is, s szállítói „jóvoltából” sokszor késve adja például a tejet, bélapátfalvi helyett távolabbi, szikkadtabb kenyérrel szolgál — sokat jelent a fogyasztóknak. Az ügyes zöldség-gyümölcskereskedő pótolja a ZÖLDÉRT mulasztásait is, nem röstelli a kitelepedést, az ünnepi nyitva tartást sem, s szép friss áruval örvendezteti meg vásárlóit. A vendég a sok büfén kívül három étterem közül is válogathat — a „Panoráma” sem adós már lerobbant üzletének csino- sabbá tételével — a turistaszállodát, s egy csomó fizetővendég-szobát talál. A boltokat — különösen a hétvégeken — tarka bazársor teszi változatosabbá. Nemcsak szombat-vasárnap délutáni lovasparádé, hanem hétközi mutatványos is szórakoztatja a kirándulókat, üdülőket. A magánipar szolgáltatásait — néhány hónapja — hintázás színesíti. A kereskedelmi hálózat még az idén PB-gázcserete- leppel bővül. A lovaskiállítás, a mini „állatkertek”, a szabadtéri erdei múzeum után rövidesen fedett vadászati bemutatóhely, s — ha az egriek meggyorsítják a luiftszú évek óta tartó munkát — tájház növeli a látnivalókat. A hamar népszerűvé vált lovarda sporttelepek — közöttük az íjászpálya, ahol jövőre már magyar bajnokságot rendeznek —, a nyilvános játszótér mellé 420 személyes modern kempinget terveznek sátrakkal, „téliesített” faházakkal. S minden bizonnyal az idegenforgalom szolgálatába állítják a 120 egységesnek elképzelt üdülőtelepet, meg az idén parcellázott 64 telekre épülő családi házakat is. Ami mind-mind nagyszerű ígéret de csak kevésbé feledteti a jelen még égető gondjait. Azt, hogy ha például sikerült már több új autóparkolót is kialakítani, van gépkocsiszerelő a községben — máig sincs benzinkút. A mozielőadásokat — mint a falugyűléseket — a Lipicai vendéglőben tartják. Hiányzik a kultúrház, zsúfoltak az autóbuszjáratok, a szépen fejlődő SZOT-üdülő közelében, a település központjában az ózdi „telepesek” korántsem bizonyulnak az értékes őspark legjobb gazdáinak. A jobb sorsra érdemes, s már évente 200 ezernél is több utast szállító erdei kisvonat — mint Boros László mozdonyvezető és Boros Tibor, Czakó Barnabás kalauzok is elismerik pironkodva — bizony eléggé ütött-kopott, kevésbé alkalmas az esős vagy hideg időben való utazásra. S sorolhatnálak tovább! — Mi tagadás: sokat kapott Sizlvásvárad a felszabadulás óta, kiváltképpen az utóbbi esztendőkben — vallják a tanácsházán, s állítja meggyőződéssel a nagy felújítási, fejlesztési munkák finisében a SZOT-üdülő főkönyvelője, Borbásné Hódo- si Mária — de az országos, a nemzetközi érdeklődést tekintve még többet érdemelne. S az az igazság, hogy nemcsak az idegenekkel, hanem a helybeliekkel is még jobban kellene törődni! Mert valami lehetetlen állapot, hogy például az általános iskola jelenleg három különböző helyen működik a kisebb önkiszolgáló boltban a hentesáru közül gyakran legfeljebb füstölthúst választhat a vevő, s az ellátás javításával alig törődnek a hálózatfelelősök, a kereskedelmi ellenőrök. Sovány vigasz, hogy azért Szilvásváradon végső soron így is derűs az ember, jól érzi magát helybeli és idegen egyaránt. S — a megyei tanács, az erdőgazdaság, a MEBIB további segítségével — talán a jelenlegi gondok sem maradnak sokáig. Gyóni Gyula Jelen és jövő szép községünkben Ha Bükk: akkor Szilvásvárad (Fotó: Szántó György)
