Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-05 / 182. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 5., csütörtök Színvonalas előadások, baráti légkör Befejeződött az egri műemlékvédelmi tagozatú nyári egyetem rendezvénysorozata Dr. Szilvás! Lajos átadja a műemléki nyári egyetem diplomáját (Fotó: Perl Márton} Szerdán délelőtt tartották — a Ha Si Minh Tanárképző Főiskolán — a műemlék- védelmi tagozatú egri nyári egyetem záróünnepségét. Ezen — többek között — megjelent Kovács József, a megyei pártbizottság munkatársa, dr. Asztalos Miklós, az egri városi pártbizottság titkára és Dér Béláné, Eger Város Tanácsának elnökhelyettese. Az elmúlt tíz nap tapasztalatairól Nagy Zoltán, a TIT Heves megyei Szervezetének titkára beszélt, majd Kerner Gábor, az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársa búcsúzott a hallgatóktól. Ezután dr. Szilvást Lajos, a nyári egyetem titkára adta át a diplomákat ★ A másfél hét eseményeinek értékelésére Nagy Zoltánt és Kerner Gábort kértük fel. ök az alábbi mozzanatokat hangsúlyozták: — örülünk annak, hogy sikerült valóra váltani a korábban kialakított elképzeléseket. A résztvevők elégedettek voltak. A hazai és a külföldi vendégek egyaránt dicsérték a tudományos megalapozottságú, a közérdeklődésre számot tartó előadásokat. Ez érthető, hiszen a szakma országhatárainkon túl is ismert kiválóságai kaptak szót, s egyikőjük sem feledkezett meg arról, hogy sokrétű tájékoztatóját szemléltesse, elmélyítve ezzel az elméleti jellegű anyagot Általános tetszést váltottak ki a tanulmányi kirándulások, s azok a kulturális rendezvények, amelyeket a felnőtt diákok megtekintettek. A számos erény közül feltétlenül kiemelném azt, hogy az ittlét lehetőségét adott a maradandó barátságok szövődé- sére, s azokra a tapasztalat- cserékre, amelyek során az érintettek olyan tippeket gyűjthettek össze, amelyeket a jövőben munkaterületükön hasznosíthatnak. Többek között ez a magyarázata annak, hogy jó néháryan rendszeresen visszajárnak. Reméljük, ez a hagyomány tovább öröklődik. Csak elismeréssel szólhatok Eger város vezetőinek segítségéről és támogatásáról, ez feltétlenül hozzájárult ahhoz, hogy eredményesen fejezzük be ezt a másfél hetet. — Az előbbi gondolatkörhöz csatlakozva én is a jó légkörre, a családias hangulatra utalnék. Itt a több nyelven beszélők is megtalálták a gondolatok azonos hullámhosszát. Ezen az úton óhajtunk tovább haladni. A cél érdekében — akár csak korábban — mindent megtesz az OMF, s ugyanígy cselekszenek az egri kollégák is. A következő esztendőben agrár- és ipartörténeti emlékek óvásáról beszélünk majd. Bízunk benne, hogy ez az izgalmas témakör újra sok érdeklődőt vonz majd, azaz ismét találkozunk a műemlékekben gazdag megyeszékhelyen. (pécsi) helyezés Angliában FEDÉMESIEK SIKERE Második (Tudósítónktól): Amint azt hírül adtuk, az áfész és a MÉSZÖV fenntartásában működő fedémesi pávakör az elmúlt héten angliai szereplésen vett részt: a Londontól mintegy 500 kilométerre levő Cleveland megyeszékhelyen nemzetközi folklórfesztiválon képviselték a magyar szövetkezeti mozgalmat. A rangos mezőnyben siker született, a fedémesieket csak a marseilles-i együttes előzte meg. Harmadik helyen a jugoszláviai Skopje város együttese végzett Az öttagú nemzetközi zsűri értékelése szerint a Heves megyei együttes igazi népdalokat énekelt, valódi stílusban. Külön kiemelték Bajzáth Ferencné szólista teljesítményét, szép éneklését. A fesztivál után ott-tartóz- kodásuk ideje alatt a környék több városában léptek fel nagy sikerrel. A részt vevő 12 együttes közül a fedémesi asszonyok aratták az egyik legnagyobb sikert. A fogyasztási szövetkezeti mozgalmat képviselő dalosok gazdag élménnyel tértek haza első külföldi szereplésükről. A szövetkezeti mozgalom a továbbiakban is támogatja a palóc vidék népdalhagyományait ápoló pávakör munkáját, hogy hasonló szép sikereket érjenek el mind hazai, mind pedig nemzetközi fellépéseiken. Szabó Lajos X A Venezuela Táncai nevű dél-amerikai folklóregyüttes a napokban mutatja be műsorát a Budai Parkszínpadon. Az őtventagú táncegyüttes „Venezuelai ritmusok” című előadása hat alkalommal látható Budapesten. Művészeti vezető: Yolanda Morceno. Koreográfusok: Emerson Velasquez és Luis Castilo Temperamentum és líra Mint egy színes, nagy szárnyú lepke Életvidám pillanatok (MTI fotók — Benkő Imre felv. — KSj Felújított érdekességek Tájházak, kiállítóhelyek Heves megyében A korábbi terveknek megfelelően augusztus elejétől újra megnyitja kapuit több kiállítóhely, amelyeket a Dobó István Vármúzeum munkatársai felújítottak, újrarendeztek. Ezek képet adnak a községek régi életéről, segítséget nyújtanak a tájegység jobb megismeréséhez. Így adják át most a noszvaji Gazdaházat, a nagyrédei Zsellérházat, a mikófalvi Kisnemesi lakóházat és kovácsmühelyt, a verpeléti kovácsmühelyt. BÁRÁNY TAMÁS 4 fésűk mim XIII. — Akkor biztosan úgy, hogy a múltban keményen kellett dolgoznom, hogy ember legyen belőled ... Szegény anyáddal néha a szájunktól kellett megvonnunk, hogy taníttathassunk... — Az öreg hangja megkeményedik. — Megtörtént, Tibor! Ember vagy a talpadon! Nem volt elég? Tibor idegesen legyint. — Még mindig nem érted! — A szája szélét rágja; látszik, nehezen mondja ki, amit most mégis kimond: — Ne haragudj... De végeredményben mit kaptam én eddig tőled? Az öreg az asztal sarkát nézi. — Az életedet, fiam — mondja halkan. — És a diplomádat. Vagy már nem emlékszel? Pedig nem volt olyan rég ... Nyugodtan tanulhattál a nappali tagozaton, nem kergettelek dolgozni! Helytálltam érted a diplomaosztás napjáig. Tibor bőrén enyhe pír fut fel a homlokáig. Tiltakozón emeli fel a kezét. — Amit elértem, magamnak köszönöm! — Köszörül a torkán; apja is látja, hogy zavarban van. — A magam erejéből jutottam idáig! És ne haragudj, igazán nem célzásképp mondom, de ha már erről került szó, hadd szögezzem le: valamivel még többre is vittem nálad! Most az öreg arcát színezi sötétebbre egy hirtelen támadt indulat. De türtőzteti magát; megértőn bólogat. — így igaz... És így is szerettem volna mindig! Hogy magasabbra juss, mii:' az apád. De mit gondolsz: ebben a madárversenyben melyikünk volt a sas, és melyik a veréb? Mert a veréb is magasabbra szállt, igaz, igy áll a mesében... De kinek a válláról, amikor az már nem bírta az iramot, és kifulladt? Tibor a hamutartót nézi. Egy darabig csönd van. — Sosem tagadtam, hogy sokkal tartozom neked — mondja végül keservesen. — Helyes! — biccent az öreg. — Akkor most számoljunk el: ki tartozik kinek? Én a házammal neked, vagy te a hálával nekem? Tibor hallgat. Az öreg előrehajol ültében, s a térdére ver. — Nehéz dolog ez, te Tibor. Ügy állsz itt most előttem, olyan követelődzőn, mint valaha, a régi világban a főnök úr, aki mélyen meg volt győződve róla, hogy istentől rendelt, szent joga van a kizsákmányolásomra... — Hirtelen fölnevet. — Osztályharc ez is, látod? Űj- módi osztályharc, amelyben ti, fiatalok zsákmányoltok ki bennünket, öregeket... Leány az anyját, fiú az apját, a gyermek a szülőt! — Keserűn mosolyog s legyint. — Csakhogy ez a koroszály- harc reménytelen ... Mert a kizsákmányoltak most nem gyűlölik a kizsákmányolói- kat, mint régen — ó nem! Most imádják őket, reménytelen szerelemmel... Tibor fölcsattan. — Kikérem magamnak ezt az ízetlen hasonlatot! Mást szeretsz te reménytelen szerelemmel, nem a fiadat! — Hanem kicsodát? — kérdi az öreg szűkülő pillantással. — Azt a perszónát, aki a vagyonodra pályázik! Az öreg tenyere hatalmasat csattan az asztalon. — De a jóistenedet! — Az indulat szinte föllöfci székéről; felpattan. — A menyasszonyom neked nem perszóna, ezt meg én kérem ki magamnak! — Néhány mély lélegzetet vesz, hogy kissé hűtse az indulatát, aztán így szól. — Fejezzüki„ be, Tibor! Végighallgattalak, de most már elég volt! Nyeltem, mint ahogyan nyelek tíz éve• egyfolytában. Lenyeltem, hogy itt az üzemben megtagadtál, zokszó nélkül nyelem, hogy Kovács szaki vagyok neked, nem édesapám ... — Tudod jól, hogy miért! — int Tibor idegesen. — Hogy a protekciónak még a látszatát se!... Nem akartam azzal kezdeni a pályámat, hogy mint az apuka fiacskája kopogtatok a gyár kapuján... Az öreg gunyorosan bólogat. — És mert az újdonsült mérnök úrnak derogált egy ilyen primitív, vén melós édesapának! Kovács meg úgyis annyi van minden üzemben, mint a nyű! Tibor tiltakoznék, de az öreg leinti. — Jó, én neked. már kevés vagyok, ezt megértettem ... És inkább vállaltam ezt a megaláztatást tíz éven át, csakhogy itt kezdjél dolgozni, a szárnyaim alatt, hogy a közelemben légy, bármikor segíthessek rajtad. Talán a gyors emelkedésedet is ennek köszönheted ... Ügy látszik, mégsem voltak egészen rosszak azok a tanácsok, amelyeket az öreg prolitól kaptál... — De apa! — Jó, jó, tréfálok... És odáig, ahol most vagy, talán nem is sikerült volna az apai szárnyakkal fölrepülnöd — legyünk csak tárgyilagosak, ahhoz más is kellett. Például a három főnököd szeretetéhsége, megte- tévze a feleséged félelmesen zseniális lélektani ötletével.. Tibor elégedetten elmosolyodik. — No meg hozzá a leg- újab káderpolitikái irányzat: „Léptessétek elő merészen a fiatal szakembereket!.. Az öreg arca nem veri vissza a cinkos mosolyt; komolyan bólint. — Igen, A gyár harmadik embere lettél, ahogy Katalin büszkén emlegeti. Ennél följebb már nemigen tudnálak tolni... Hát eresszük el egymást, Tibor. Űgysem az apád vagyok én már neked, hanem a féltett takarékbetétkönyved, amit adandó alkalommal elő lehet húzni a zsebből... Hát ez a bankbetét most föllázad, és önállósítja magát! Mostantól éld a magad életét, fiam, és hagyd, hogy én is éljem az enyémet! Én húszéves korod óta nem szólok bele az életedbe — hadd kérjem tőled én is ugyanezt, két évvel a nyugdíjazásom előtt... Tibor nem felel; maga elé bámul. (Folytatjuk) „Venezuelai itmusok”
