Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-31 / 203. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 31., kedd Egy hét Hatványozott hibák Az utókor tisztelettel és nagyrabecsüléssel emlegeti Giordano Brúnót, az olasz reneszánsz kiváló tudósát, filozófusát. Annál is inkább, merít hatodó gondolataiért — a kopernikuszi elmélet hirdetéséért, továbbfejlesztéséért, a világ végtelenségének vallásáért, a dialektika képviseletéért a soha nem ismételhetőt, a legdrágábbat adta: életét. A sokoldalú egyéniség — többek között — írással is foglalkozott, megalkotva a Gyertyaöntő című művét, amelyben társadalmának visszásságait ostorozza. Tudós emberként jó szémű megfigyelő volt, irodalmi babérokra azonban aligha pályázott, talán azért nem, mert sejtette: ebben a versengésben nem lehet övé a pálma. A későbbi nemzedékek: azonban — kötelezte őket erre a kegyelet is — nem feledték el literátori próbálkozásait sem. Ezi érthető, az is, hogy Németh László -r- hasonló indítéktól vezetve — magyarra fordította vígjátékát. Hitte, hogy az értő olvasók elsősorban az elődök jelzéseire kíváncsiak, s ezért a friss tudósításért feledik a szakmai hiányosságokat: a bántóan didaktikus jelleget, a bizonytalan cselekményszövést, az egyenetlen tempót, a tanulságokkal túlságosan fűszerezett sztorit. Arra azonban aligha számított, hogy milliók rajonganak majd ezért, az alkotásért. Maár Gyula rendező azonban — mekkora tévedés! —erre esküdött. Ráadásul — kellő érzéki és íráskészség híján — szerzőtárssá szegődött: Nápolyi mulatságok címmel televízióra formálta ezit. a darabot. Méghozzá úgy, hogy — sajnos rendezőink gyakorlatában nem bocsánatos bűnnek, hanem erénynek számít az ■ilyesmi — alapvetően, át is dolgozta, és mindenáron má• • • rjak is szóló köntöst kénysze- rített rá. így aztán nem csoda, hpgy hatványozódtak a hibák. Megtört a stílusegység: a toldalékelemek feleseltek az eredeti vagy annak ható szövegrészekkel. Terjengett az unalom: egy-két kimunkált részlet után semmitmondó, iskolásán naiv képsorok cammogtak. Kár lenne tagadni: csőd volt ez a javából, s türeleméből jelesre1 vizsgázott, aki elviselte, végignézte a másfél órás produkciót. A bukás ízeit azonban — legalábbis némileg — közömbösítette két jól megválasztott színiész sokáig emlékezetes játéka. Kern András és Csákányi László remekelt: bizonyították: az alkotó, tehetség csodákra: képes. Szinte csak őket figyeltük, nekik adóztunk jogos elismeréssel. Ök érezték, hogy a tudományos zseni közepes értékű műve sokkal színvonailosabb tálalást érdemelt volna; Szerzőtársi ambíciók nélkül, a pallérozott tolmácsok szerénységével... Pécsi István Irinyi—Puskás— Gutenberg Mint mindig a hasonlókat, ezúttal is kicsit szomorúan r\éztem azt a filmet vasárnap délelőtt, mely egy neves, személyiség, Gutenberg életét dolgozta fel a tévé számára. Az NDK-prodükció ugyanis azok számára is élményt jelenthetett, akiknek korábban halvány fogalmuk sem volt a mestér, a nyomtatás feltalálójának jelentőségéről. Hitelesség, s emellett cse- leklményesség, könny és derű jellemezte a feldolgozást, egyszóval olyan jegyek, melyek alkalmasak arra, hogy ne csak ismereteiket gyarapítsák a fiatalabb, esetlég idősebb nézők, de szórakoztatva le is kösse őkét. C—------------------«—A KÉPERNYŐ ELŐTT Akárcsak például az angol történelmi filmek, vagy a ■klasszikus francia szerzők munkáinak honi tévéadaptációi. Lehangoltságomnak is ez az oka. Vagyis voltaképp az, vajon mikor dolgozzuk föl mi is nagyjaink életét (például Irinyi, vaigy Puskás Tivadar „karrierjét”) netán kiemelkedő íróink: Jókai, Mikszáth, Móricz teljes: életművét — hasonlóképp népszerű, népszerűsített formában, melyre mindeddig csak halvány kísérletek történtek. (németi) Holtbiztos tipp Biztos befutó szombat esténként a régi sikerfilm. Ügy tűnik, mindén kísérlet közül" ez válik be legjobban: hiába próbálkoztak varieté műsorokkal, vagy összeállításokkal. Bebizonyosu'lt, hogy a legnagyobb nézettség „terhét” a profi módon a mozifilmek állják. Várakozással tekint már a közönség egy-egy szombat esti filmkoktól elé, vagy akkor is szívesen kapcsolja be a televíziót, ha valamilyen érdekes alkotást tűz- műsorára. Ezt nevezhetjük sikertelenségnek — már ami a honi tévéjáték és filmtermelést illeti, — másrészt józan mérlegelésnek. Hiszen jóval kevesebb pénzzel, technikával rendelkezünk, mint a nyugati társaságok, s így ritkán sikerül túllépni saját- árnyékunkat. S ha felhasználjuk ■azt, ami jó, egyben példát is szolgáltatunk, hogyan: kell izgalmas műveket létrehozni. Mert a Holtbiztos tipp című angol film mind cselekmény- vezetésében, mind fényképezésében lekötötte a figyelmet:. Érdekes játék volt, amelyben még az utolsó percben is akadt téti, fordulat. S ameddig nem lesznek ilyen magyar filmek? Marad a lejátszott mozis alkotások sora, amelyek holtbiztos tipp- nek- bizonyulnak. (gábor) BArANK TAMÁS ■■ « FÉMEK MELEGE XXXIV. — Akkor nem fogsz elrettenni ... öregem, ezt nagy körültekintéssel fun- dálta ki az anyatermészet! Ha a férfiak a fejükre hallgatnának ilyenkor, már régen kihalt volna az emberiség! — Nem is az emberiség javán jár most az eszem, esküszöm! — mosolyog fölényesen a fiatalember. — Ez az emberiség szerencséje! — hahotázik Tibor. — Az ember önzésből nősül, és csak jóval később ébred rá, hogy ez volt élete legönzetlenebb lépése... — Komolyan beszélsz? — mered rá Lali elképedve, de Tibor már nem válaszolhat, mert Kata belép. — Bálint bácsit ezentúl gyakrabban hívjuk, gyerekek! Ügy szaggat, mint a reuma! — A megfelelő ember a megfelelő helyen! — mondja Tibor kajánul. — Itt nem kell semmit meghányni-vet- ni, elvtársak, itt egyből lehet szaggatni! — Fúrod az öreget? — néz rá meglepve Lali. Tibor legyint. — Semmi értelme. Betonból van % feneke! — És különben is — szól közbe Kata —, oly mindegy, hogy ki az igazgató. Ha Bálint bácsi netán megy, úgyis Fülöp Géza ül a helyére. Tibinek még legalább hét évet kell várnia az igazgatói székre! — Miért épp hetet? — kérdi az öccse. — Mert Fülöp most ötvenhárom éves! — Értem! — Lali fölnevet. — Te aztán tudsz számolni, Katikám! Az asszony kisiet az előszobába, beles a konyhaajtón, s jön is vissza. — Mindjárt végez! Gyorsan, gyerekek! Kitaláltátok már, hogyan lehet az új fordulatot Imre bácsi tudtára adni? A két férfi hallgat. — Szörnyű, hogy mindent nekem kell megoldanom! — sóhajt Kata. — De hiszen megígérted — gyámoltalankodik Tibor. Az asszony erélyesen biccent. — Igen? Akkor be is váltom az ígéretem! — Éspedig? — néz rá kíváncsian Lali. — Mi rendezzük az eljegyzésedet, kisfiam! Természetesen hivatalos rá az egész kiterjedt rokonság — vagyis meghívjuk az én apósomat is. — Űristen! — mered rá Tibor. — És? — És abból, hogy apád a hófehér menyasszony mellett mást lát ott ülni talpig feketében, nem magamagát, nyomban rájön, hogy nem ő a boldog vőlegény! — Iszonyú! — dünnyögi Tibor, homlokát tenyerébe szorítva. — Miért? Te talán oda- állsz elébe az örvendetes hírrel? Vagy Lalitól kívánnád ugyanezt? Mi ugrattuk bele ebbe az egész históriába, világos, hogy segítenünk kell rajta, hogy valahogyan kimásszék a bajból... A férfi fanyar arccal bólogat. — Ez a legjobb megoldás, hidd el! — erősködik Kata. — Nem lacafaca, hanem a tények dramaturgiája! Tibor a száját rágja. — És ha az öreg a szívéhez kap? — kérdi kínlódva. Kata legyint. — Nem kap infarktust, ne félj! Annál keményebb fából faragták! — Jó, jó — tűnődik hangosan. Lali. — Tegyük fel, hogy igazad van, az öreg motoros jól veszi a kanyart... De egy probléma még akkor is marad: hogy kerül ide, erre a bensőséges családi ünnepre Kovács szaki a gyáradból, Tibikém? A sógor arca előbb elfel- hősödik, aztán földerül. — Ügy sem lehet örökké bújócskát játszani! Legföljebb most majd kiderül, hogy ő az apám ... Elvégre megérdemli! Csöngetnek. 'Tibor megy ajtót nyitni; Kata az órájára pillant. — IVIeg mertem volna esküdni, hogy pontosan kilenc óra! így érkezik egy precíz főkönyvelő. — "Nem Fülöp Géza? Az asszony legyint. — Az majd csak fél tíz felé. Ilyenkor még éppen szakít, vagy közelebbről ismerkedik valamelyik új kis menyasszonya leikével egy presszóban... — Az a vén pali? — néz rá elhülve Lali. Báj, erő ügyesség Vízicirkusz Egerben Gyermekkoromban — az ötvenes évek elején — nem volt se fekete-fehér, se színes televízió —, ráadásul a mozikban, a színházakban többnyire olyan alkotásokat mutattak be, amelyek az olykor rosszul megszabott termelési feladatok ellátására serkentettek, garantáltan eredménytelenül. így aztán nem csoda, hogy annyi más társammal együtt én is hatványozottan rajongtam a cirkuszért, ahol az erőt, az ügyességet és a bájt sugárzó produkciókban képzeletünk álmai öltöttek testet. Azóta három évtized telt el, de a hajdani vonzalom töretlen maradt. Többek között ezért vonzott az Egerben tartózkodó vízicirkusz látványosnak, színesnek, újszerűnek tűnő műsora. Arról is meggyőződhettem, hogy a hírverés nem volt túlzó, hiszen mind a porondparádé, mind a vízirevü kellemes meglepetések sorát tartogatta. Az első egységben átlagon jóval felüli teljesítményt nyújtott az olasz Zamperla család. Egyik tagja: Luigi a tigris- idomításban jeleskedett. Nemcsak azt tudta, amit illett, amit sok más kollégájától láttunk, hanem jó az ismétlődő motívumokat is kerülik. A manézsra varázsolt „tavon” és „szigeten” ügyeskedtek a bohócok is. Sajnos próbálkozásaik a legtöbbször nem jártak sikerrel. Hiányérzetünket azonban feledtette Ewelyn és Andre függő perzs-pro- dukciója, amely nemcsak lélegzetelállítóan merész, hanem mesterien komponált is volt. Az egri ittlét arról győzött meg mindannyiunkat, hogy a cirkuszban is érdemes foglalkozni újítással, mert színpompás látvány, a sajátos közeg még inkább kiemeli az egyes műsorok értékét. (pécsi) A Zamperla család néhány egyéni ötlettel is megajándékozott bennünket. A família lovas-zsoké számot is bemutatott, méghozzá egyéni ízekkel fűszerezetten. Amanda Matadzsi igazolta: a krokodilok is idomíthatok, s akkor sem ébred fel pusztító ösztönük, ha mesterük gyilkos fogaik közé helyezi fejét. A vízijáték ígéretes vállalkozás, a kezdeményezés, s annak bravúros technikai lebonyolítása mindenképpen dicsérendő. A tánckar méltán kapott tapsot. Még egyöntetűbb lett volna a siker, ha a koreográfusok — Lerner A. Gusztáv és Béla- vári Anna — ftemcsak a kosztümöket cserélik, hanem Hatvani Galéria-naptár I Szegedi képzőművészek bemutatkozása - Moldován Stefánia és Kovács János a galériapódiumon — Hegyaljára gurul a galériabusz Kodüly-hangverseny Az esztergomi nyári zenei évad záró hangversenyén ezúttal ismét Kodály-művet mutattak be. A város külföldön is ismert Monteverdi kamarakórusa Tétényi Melinda orgonaművész kíséretével a Missa brevist adta elő. — Hogyhogy vén? Alig harmincöt éves. — Ne hülyíts — dühöng az öccse. — Az előbb azt mondtad, ötvenhárom! Kata nevet. — Csakhogy főbérleti lakása van Buda egyik zöldövezetében, ez mínusz hat év, a lakás kétszoba-hallos és kertre néz, ez újabb mínusz hat, ezen felül választékos ízléssel be van rendezve, ez megint csak hat év levonás az életkorából. Háromszor hat egyenlő tizennyolccal, ez levonva ötvenháromból, marad pontosan harmincöt! Lali nevet. — Nem először állapítom meg, hogy einsteini képességek szunnyadnak benned! De ha így tudsz számolni, számítsd ki, hogy ilyen alapon hány éves vagyok én! — Te, fiam? Te negyvenhat. Nálad ezt a tizennyolc évet hozzá kell csapni a huszonnyolcadhoz, mert kereken tizennyolc évnyi szűköl- ködést kíván a rossz sorsa attól a fiatal nőtől, aki olyan bolond, hogy hozzád köti a sorsát... Tibor jön most vissza Réz Ernővel. A főkönyvelő ráhajol a háziasszony kezére. — Maga ma még sokkal szebb, mint a múlt csütörtökön, drága Katácska! — Ugyan, Ernő bácsi — nevet az asszony. — Azt még megértettem, hogy akkor bókolt. Maga volt a soros, és egy vacsoráért, hát istenkém ... De ma? Egy csésze feketéért? Az öreg fejét csóválja. — Katalin, Katalin. Hát csakugyan nem akarja elhinni -nekem, hogy a legutóbbi tíz és fél évben magácská- nál szebb asszonyt nem láttam?! Szász Bálint most jön be a konyhából; hallotta Réz utolsó szavait. (Folytatjuk) Mivel szeptember második feléig nyitva tart a galéria színháztörténeti kiállítása, igen jó alkalom ez a diákifjúság számára, hogy a • tanévkezdés után megismerkedjék nemzeti színjátszásunk hőskorával, a XVIII— XIX. század megannyi hasznos, látványos emlékével. Az előkertben ugyanekkor Nagy Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásaival találkozhatnak a látogatók. A hó vége ugyanakkor a szegedi képzőművészeké. Dr. Losonczi Miklós műtörténész szeptember 25-én, szombaton délelőtt fél 12-kor nyitja meg Fontos Sándor festő és Kalmár Márton szobrász tárlatát, amely ünnepi aktuson a hatvani népdalkor működik közre. A galériapódiumon két műsort is rendeznek szeptemberben. Először, 13-án, hétfőn Moldován Stefánia Liszt-díjas, érdemes művész dalestjére kerül sor, Szele- csényi Norbert zongoraművész szereplésével, míg a műsorvezető Halkovics János, a rádió zenei szerkesztője lesz. „Indián szerelmi dal” című estjéről így nyilatkozott Moldován Stefánia: „Sajnálom, hogy a galéria jubiláns estjén nem lehettem Hatvanban olaszországi turném miatt. Most egy olyan programmal szeretném kárpótolni a műbarátokat, amelyet a legszebb, legismertebb dalokból, áriákból állítottunk össze Halkovics Jánossal. Így a hatvaniak hallhatják majd a Hindu dalt, a címadó Indián szerelmi dalt, az operaműfajból pedig elég talán, ha a Pillangókisasszony nagyáriáját említem meg, bízva abban, hogy mindenki szívéhez megtalálja az utat.’’ A második pódiumestre szeptember 25-én, szombaton fél 8-kor kerül sor Szeptemberi emlék címmel. A jobbára szegedi írók, költők — Móra, Tömörkény, Juhász Gyula — műveiből összeállított műsort Kovács János Jászai-díjas, érdemes művész, a Vígszínház tagja mutatja be. A népszerűvé vált galériabusz ismét kétnapos útra indul, éspedig szeptember 18—19-én, amikor is az utasok a Hegyalja — Vizsoly, Gönc, Sárospatak, Tokaj — történelmi, művészeti emlékeivel, értékeivel ismerkedhetnek meg, miközben részesei lesznek egy szüreti mulatságnak, amelyen a Bodrog Táncegyüttes ad műsort. A társaság ellátogat néhány Hegyalján élő művészhez is, közöttük Lavo- tha Géza híres fafaragóhoz, akinek most nyílt kiállítása a fővárosban. Végül ne feledkezzünk meg a Hatvani Galéria területi munkájáról, amelynek legközelehbi jeleként szeptember 6-án, hétfőn délután Salgótarjánban, a Megyei Művelődési Központ kiállító- termében nyílik meg tizenegy hatvani, illetve onnan elszármazott festő, szobrász tárlata, amely augusztus folyamán Hódmezővásárhelyen aratott elismerést.
