Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-31 / 203. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 31., kedd S. Ki ölte meg a fáraót? A légkör feszült, amint a szike belevág a műtőasztalon fekvő sérült testbe. A röntgenfelvételek számos életet veszélyeztető jelet tárnáik föl és a technikusoknak csak nehézségek árán sikerült minden ruházatot eltávolítani a sérültről. Most a modem orvostudomány egész fegyvertárát — szereológiát, bakteorológiát, kémiai patológiát és a tömegspektromet- riát — harcba kell vetni, hogy megállapítsák a bajokat. Megállapítják a bajokat, de nem gyógyítanak: ugyanis a kicsomagolt múmia, amely kiszolgáltatva fekszik a kés alatt, közel ötezer éve halott. Hosszú álmát a régészet új eljárásai zavarják meg, ezúttal a Manchesteri Múzeum és a Pennsylvániad Egyetem munkatársai közreműködésével. A régészek mindig gyorsan használatba vették a tudományos haladás vívmányait, de a legutóbbi időkig nem tudtak részletes információkat szerezni a távoli múlt embereiről. Most viszont elegendő „anyaguk” van. Sir Flinders Petrie csinált először röntgenfelvételt 1897-ben múmiáról, de az ő eredményei eltörpülnek azok mellett, amelyeket úgy nyertek, hogy a világ legtöbb múmiáját alávetették számítógépes tomográfiának és fluoroszkó- piának. A legsikeresebb programot azonban a Manchesteri Múzeum valósította meg a 70-es években dr. Rosalie David vezetése alatt, amikor is 17 emberi és 22 állati múmiát vizsgáltak meg röntgennel. Ez a manchesteri csoport most olyan adatbázist állít össze a vizsgálatai alapján, amelynek segítségével járvány tani vizsgálatokat lehet végezni az ókori Egyiptom területére vonatkozólag Az egyik megállapítás az, hogy bár az ókori egyiptomiak várható élettartama rö- videbb volt, mint a modem emberé, ahogy öregedtek, a csontok és ízületek elfajulásától — például csontízületi gyulladás és gerincferdülés — szenvedtek A csontokon található jellegzetes betegségi nyomok — mint például a lábfej torzulása a gyermekbénulás következtében — azt mutatják, hogy a mai világ számos betegsége megvolt már az ókorban is. Idegen tárgyakat is lehet találni a múmiákon, így például az egyik manchesteri múmiának veseköve volt, egy másik elmeszesedett „tárgy” pedig a belső részeiben élősdi fonalféregnek bizonyult. A röntgenfelvételekkel ellenőrizték a fennmaradt egyiptomi feljegyzéseket is, miáltal kiderült, hogy ezek eltúlozták a mumiflkált uralkodók életkorát halálukkor. Egyes esetekben a halál pontos körülményeit is rekonstruálni tehetett, mint II. Sze- kenenre fáraó esetében, aki állítólag háborúban halt meg. Egy német kutató, Erhard Metzel által végzett vizsgálatok számos fejsebet mutattak ki, amelyeket valószínűleg csatabárd okozott — de azt is megmutatták, hogy a csontfejlődés folytatódott, a sérülések tehát nem tehettek halálosak. Tényleges halálát, úgy látszik, egy lándzsa okozta, amellyel a bal füle mögé döftek, — s a régészek most azon tűnődnek, hogy nem bukkantak-e egy több ezer éven keresztül rejtve maradt gyilkosság bizonyítékára. A múmiákat a röntgenezé- sen kívül fel tehet „áldozni” azzal, hogy kicsomagolják, fölboncolják őket és módosított patológiai eljárásokat — ún. pateopatológiát — alkalmaznak. Az első fázisban a múmiákat erős nagyítással vizsgálják, fölhasználva az optikát, a fluoreszcens és elektronmikroszkópiát. A Philadelphiai Egyetem egyik múmiájának megvizsgálásával az artériák rostos meg- vasfagodását és az aortában lerakódást találtak, ami arra mutat, hogy a szívbetegség és az érelmeszesedés el volt terjedve az ókori Egyiptomban. Ezt alátámasztja egy manchesteri múmia is, nála az agy erei és; szövete részben elhalt — amiből arra lehet következtetni, hogy szélütés érte. A tüdőszövetekben szenet és porszemeket találtak, — amelyek a fával való tüzelésből, ill. a sivatag homokjából származhattak, — s ez azt mutatja, hogy a szilikózis és más tüdőbetegségek éppúgy veszélyeztették akkor az egészséget, mint mo6it Egyes egyiptomi kenyér- maradványokban homok- szemcséket találtak, ami azt is megmagyarázza, miért vannak annyira lekopva sok múmia őrlőfogai. A többi szerv vizsgálatából arra lehet következtetni, hogy az egyiptomiakat az élősdiek egész serege, köztük a bil- harziát okozó féreg is, kínozta. Tetűpetéket is találtak sok múmia hajában. Ha nincsenek múmiák, csontmaradványokat is lehet tanulmányozni. Ezt tette a Massachusetts! Egyetem kutatója, Debra Martin is, aki egy ősi szudárá temetőből származó csontokat vizsgált meg. Fluoreszcens mikroszkóppal (ultraibolya fényben) kezdte meg a vizsgálatot Meglepetésére a csontok élénk zöldessárga fényben világítottak, ami arra utal, hogy tetraciklinnel (antibiotikum) kezelték. Bár e tárgyban még vita folyik, sok régész egyetért abban, hogy a nubiaiak sok penészes gombát fogyasztottak, s ezzel tetraciklint, és mitsem sejtve így védték magukat sok betegség ellen. Ez egybevág az olyan megfigyelésekkel is, hogy egyes baktériumok ellenállók voltak a tetraciklinnel szemben, mielőtt még széles körben használatba vették volna a Közel-Keleten. A csontleleteken található velőmaradványokból meg lehet állapítani a vércsoportot és a vér összetételét. Így felfedezték a vérszegénység elterjedését, ami a bilharzia tünete, mivel a beteg folyamatosan vért veszít a vizelettel. A vércsoport-vizsgálatok eltérést tártak föl az ókori és a modem világ közt, amennyiben akkor az AB vércsoport volt a gyakori, ma azonban ritka. Az új eljárások talán választ adnak más kérdésekre is, amelyek már régóta foglalkoztatják azokat, akik e kort tanulmányozzák, például olyanokra, hogy a piramisokat nagyrészt bevándorolt munkásokkal építették-e, és hogy mekkora1 volt a külkereskedelem jelentősége a fáraók gazdaságában. Mindezeknek az információknak nagy jelentőségük tehet a jelen szempontjából is. Az ókori betegségek ismerete az ellenőrzés lehetőségét nyújtja, azt, hogy kórképüket összehasonlíthassák a jelenlegi formákkal (The Guardian) Vasúti kocsiból — függőhíd A győri Közlekedési- és Távközlési Főiskola két épületét, — stílusosan — egy más célra már nem használható vasúti kocsi köti össze függőhídként (MTI fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Aforizmák Hol lenne hatalmuk a nőknek, ha a férfiak nem lennének annyira hiúk? (Marie von Ebner-Eschenbach) O A történelmet néha gumibotokkal is írják. (Zarko Petan) O Minden bölcsesség a tények felismerésével kezdődik. (Cicero) O Természetesen van humanitás: például az állatvilágban. (Ismeretlen szerző) O Mindenki a gyerekekről beszél, mi pedig csináljuk őket. (Wilfried Böhm, öt gyermek apja) O Csak aki eléggé pesszimista ahhoz, hogy a veszély teljes nagyságát felmérje, annak van egyáltalán lehetősége arra, hogy közreműködjön a veszély elhárításában. (Wilhelm Röpke) H eti umor ét elején Két spanyol betért egy párizsi moziba, ahol filmvígjáték szerepelt a műsoron. Az egyik szüntelenül nevetett, a másik pedig hallgatott, mivel egy árva szót sem értett. — Nem is gondoltam, hogy tudsz franciául — jegyezte meg az előadás után az, aki az egész idő alatt némán ült. — Egyetlen szót sem értek franciául. — Hát akkor miért nevettél folyton? — Mert bízom a franciák ízlésében! ★ A vendéglő tulajdonosával közölték, hogy legfőbb vetélytársának az étterme leégett. — Legalább most az egyszer meleg étel volt náluk — jegyezte meg a tulajdonos vállat vonva. ★ — Már összeállítottad szabadságod idejére a nyaralási programodat? — Ugyan miért? A feleségem határozza meg hová utazunk, a főnököm, hogy mikor utazunk, és a bankom, hogy mennyi, időre utazunk el! ★ — Olyan helyre szeretnék menni, papa, ahol már régen nem voltam. — Akkor menj el egyszer a fodrászhoz, fiam! ★ Eugen Brödler beállít az utazási irodába: — Mielőtt elárulnám utazási igényeimet, mondják meg nekem nyíltan és becsületesen: az idén a többiek hová utaznak? ★ Egy kozmetikaicikk-gyár hatásos trükköt talált arra, hogy prospektusait a nők valóban el is olvassák. Erősen beparfümözött, rózsaszínű levélborítékban küldi el őket, a férjnek címezve, és a borítékra ráírja: „Sajátkezű felbontásra.” Élhetünk-e 160 évig? Mi aligha, de több orvos véleménye szerint utódainknak megvan a reális esélyük arra, hogy megérjék a 125—130 évet, sőt egyesek szerint még a 160 évet is. Ugyanis az átöröklési anyagban a maximális élethosz- szúság úgy van bekódolva, mint az emberi faj élethosz- szúsága. A biológusok pedig ezt a kódot így fejtették meg. De mit lehet tenni azért, hogy valóban meg lehessen érni ezt a magas életkort? Nem sokat. Csupán nem szabad dohányozni, szeszes italt fogyasztani, kábítószert vagy túl sok gyógyszert szedni, meg kell tartani az ésszerű életrendet, főleg olyan ételeket kell fogyasztani, amelyek A-, B-, C- és E-vitamint tartalmaznak, nem szabad elhízni és öreg korban is teljes értékű életet kell élni. Az orvostudomány eddigi óriási eredményei feljogosítanak bennünket arra a reményre, hogy már nincs tőlünk beláthatatlan távolságban az az időszak, amikor az emberek valóban olyan sokáig élhetnek, mint ahogy azt cikkünk elején említettük. Az orvosok annyira optimisták, hogy az emberi életben már új korhatárokat állapítottak meg: a legújabb osztályozás szerint a fiatalkor 44 éves korig tart, ekkor kezdődik csak az 59 éves korig tartó középkor, ezt a 74 éves korig idősebb életkor követi és öregeknek csak azok nevezhetők, akik már túllépték a 74. életévet, de őket még mindig követi egy újabb korcsoport: a 89 évesnél idősebb aggastyánok. Más tudományágak képviselői azonban nem mind ennyire optimisták. Például a demográfusok, akik statisztikai anyagok alapján vizsgálják a populációkat, nagyon szkeptikusak. Kimutatják, hogy az orvostudomány jelentős eredményei, amelyeknek az emberi élet hosszúságára gyakorolt hatását á fejlett országok statisztikai adataiban már a múlt századtól kezdve nyomon lehet követni — különösen a svéd statisztikai anyagokban —, valójában csak jelentéktelen mértékben hosszabbították meg az emberi életet, 10 évenként egy évvel, az utóbbi évtizedekben pedig, amikor az orvostudomány legnagyobb győzelmeit aratta, már csak nem is egészen egy évvel. Az emberi életet még akkor is csupán egy évvel lehetne hosszabbá tenni, ha az orvosoknak sikerülne hatásos gyógyszert találniuk a rák ellen. B. C. Urlanyisz szovjet demográfus kiszámította, hogy jelenleg az emberi élet átlagos biológiai hosszúsága a férfiaknál 86, a nőknél 88 év. Ez a határ átléphetetlen- nek látszik. Csak kivételes esetekben találkozhatunk 90 évesnél idősebb emberekkel. Most már csak az a kérdés, hogy ez az aggastyánkor, amelyet a világon végül is sok tízezer ember elér, olyan kivétel-e, amely erősíti a szabályt, vagy olyan, amelynek a jövőben szabállyá kell válnia. Ez a probléma egyelőre zavarba ejti a modern tudomány képviselőit. Mégsem mondanak le megoldásáról, amit például a Szovjetunió Tudományos Akadémiája egyik intézetének és egy amerikai kutatóintézet munkatársainak közös terve is bizonyít, amelynek címe: Komplex biológiai, antropológiai, szociológiai és etnográfiai tanulmány azokról a népekről és etnikai csoportokról, amelyekben magas az idős korúak aránya.” Amint a cím is mutatja, e tervezet kidolgozásában a legkülönbözőbb tudományágak képviselői vettek részt. Természetesen hosszú távú tervezetről van szó, és mivel csak négy évvel ezelőtt dolgozták ki, egyelőre nem lehet végleges eredményekről beszélni ezzel a munkával kapcsolatban, de már az eddigi tapasztalatok és eredmények is figyelemre méltóak. E tudományos munkák keretében a szovjet kutatók természetesen a' kaukázusi lakossággal foglalkoztak, hiszen ismeretes, hogy a Kaukázus az „öregek földje”. Onnan származott a legendás Muszlim Sziraljev is, aki megérte azt a bizonyos 160. évet is. Ám a Kaukázusban is jelentős különbségek mtuatkozmak az idős korúak számában. Például a Grúz és az örmény SZSZK-ban a falusi populáció három-négy százaléka idősebb 60 évesnél, az Ab- ház és a Nahicseváni SZSZK-ban már a 6,1 és a 7 százaléka. Ezért a szovjet kutatók most már elsősorban az Abház ASZSZK lakosságát vizsgálják ebben a vonatkozásban. A részletesebb kutatások azonban kimutatták, hogy az említett számok nem tükrözik pontosan a valóságot. Abháziéban ugyanúgy, mint a Kaukázus más részein nincsenek megbízható nyilvántartások a szovjetrendszer előtti időszakból, és ezért előfordul, hogy az abháziai öregek nem emlékezve arra, pontosan hány évesek, valódi életkorukat néhány évvel megtoldják. Ez azzal a jelenséggel is magyarázható, hogy a Kaukázusban nagyon szeretik és tisztelik az öregeket. Minden öreg számára megtiszteltetés, ha a 100 évesek közé sorolhatja magát. Ez minden szempontból előnyös is számukra. Másrészről az a feltevés is kialakult, hogy ezek az öregek éppen azért élnek ilyen soká, mert az a tisztelet és szeretet, amellyel a lakosság körülveszi őket, valóban meghosszabbítja életkorukat. Tehát ezek az öregek, mivel jó életük van, nem kívánkoznak a halál után. A kutatások a hosszú életkor fontos okaiként jelölik meg a társadalmi és a pszichológiai tényezőket. Egy másik felfogás szerint Abházia lakóinak hosszú életkora sajátos pszichikai típusukkal is összefügg: nagyon alkalmazkodóképesek,' könnyen átvészelik a stresszhelyzeteket. Nem aggodalmaskodnak feleslegesen, semmiből sem csinálnak a kelleténél nagyobb ügyet, ami természetesen genetikai tulajdonság. Ez a mechanizmus, amely kiegyensúlyozza vagy teljesen megszünteti az úgynevezett ha- bituális stresszhelyzeteket, amelyek okai a különböző kudarcok családi életben, a gazdasági tevékenységben, a közelállók korai halála stb., annál eredményesebb, minél több ember vesz benne részt és minél szorosabb és bonyolultabb az egyén kapcsolata ezekhez az emberekhez. Ismeretes, hogy a régi társadalmi formációkat az egyén és a kollektíva között a nagyon szoros, bonyolult, és előre meghatározott kapcsolatok jellemezték, és 'az említett mechanizmus éppen ezekben működött nagyon eredményesen. Az abháziai falvakban ezek a tradicionális kapcsolatok még nagyon erőteljesen érvényesülnek, és nagy szerepet játszanak mint a hosszú életkor szociális és pszichológiai tényezői. Természetesen nem lenne helyes ezeket a pszichológiai hipotéziseket túlbecsülni, hiszen egyelőre még olyan elképzelésekről van szó, amelyek nem igazolódtak be. Éppígy nem lenne helyes a többiek mellett azt a feltételezést sem túlbecsülni, hogy a hosszú élet titka a rendszeres életmód. Abháziában a fő élelmiszer a zöldségféle, a kukoricakása, a gyümölcs, a tejtermékek, különösen a kecsketejből készült sajt. Csak kevés húst fogyasztanak, és szinte egyáltalán nem esznek halat. Kétségtelen, hogy ez a diétás étkezés is hozzájárul ahhoz, hogy az emberek hosszú életet élhessenek. Tehát az említett eddigi kutatások még végleges eredményeket nem hoztak, csupán új szempontokat, új hipotéziseket vetettek fel. Ám úgy tűnik, hogy majd a kutatások végleges eredményei sem adhatnak megbízható „receptet” a hosszú életre. Csupán még inkább nyilvánvalóvá teszik, menynyire bonyolult ez a problematika. Zemedelské Noviny
