Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-29 / 202. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 29., vasárnap 1. rá? — kérdezzük Szabó Jánostól, a tsz elnökétől. — Korábban mindig úgy 15 hektár körül volt, de most, hogy fogy — öregszik — a munkaerő, kevesebbet. Jelenleg a tíz hektárnál tartunk, és 20 mázsás átlagtermésre számítunk, valamivel több, mint egymillió forintos bevételre. Röviden: erről ennyit, a többit majd a helyszínen. Odakint, a tanyán, patinás, kiszikkadt pajtákban, azok hűvösében kis csokorra való asszonycsapat: Bukta Zoltánná, Csontos József- né, Kovács Imréné. Késő délutánra jár már, közeledik a munkaidő vége. Fent, a szárítószín padlásterében sűrűn sorakoznak a töpörödött, megbámult, kellemes illatot árasztó dohánysorok. Az ott, a fenti rész, az a szardínia, a kis közlekedőfolyosók pedig, amelyek néhány helyen keresztezik a színt — fináncjárás a nevük — akár, ha tákolt, rozzant fahidak lennének. Ezek egyike mellett ülnek az asszonyok. — Mennyi volt? — kérdezi az elnök, nyilvánvalóan a napi eredményre utalva. — Tizenkét mázsa. — Csak? — Csak — hangzik a válasz, majd az asszony, aki mondja, hozzáteszi: — de az a 12, az szép, nagy, mint egy lepedő. Odébb, másik kis csapatban Apostol Jánosné, Barna Andrásné és Dósa Lászióné dolgozik a dohánytűvel. A fenti párbeszéd szintén lepereg, és itt is azzal végződik, hogy „szép, nagy, mint egy lepedő”. — Mert az asszonyoknak mindig ezen jár az eszük — teszi a zsörtölődőt az elnök, nem fejtve ki bővebben, hogy a dohányra vagy a lepedőre gondol-e, de az asz- szonyok mindenesetre göndörén felnevetnek. Mintegy jelezve, humorra, ugratásra — éppúgy, mint néhány kilométerre tőlük a tenkiek — kaphatók, értik, szeretik a csalafinta szót, s a mai munka végére érvén, felfűzik a fényes-éles tűre a szép, zöld — lepedőnyi dohánylevelet. B. Kun Tibor A tábla szélén sem könnyebb: ürítik a konténereket Lepedőnyi levelek, hóri- horgas szárakon. A zöld do- hánydzsungelből nemhogy az ember, de szokatlan alakú, háromkerekű törőgép sem igen látszik ki, pedig ez az amerikai készítmény, ez a csodabogár BALTHES úgy lett megalkotva, hogy a vezetője jól láthasson mindent, amit ilyenkor, dohány- törés idején látnia kell. Ennek megfelelően úgy tűnik, mintha itt, a Füzesabonyi Állami Gazdaság táblájában — a II-es üzemegység területén — magasra tartott trónszéken egy fiatalember lebegne odafenn. Egészen közel kell menni a géphez, ha látni akarjuk: nem délibábról, nem is mágiáról van szó, csak arról, hogy ilyen ez a masina, és — jó, hogy ilyen. Szőke fiatalember irányítja vagy 2,5 méter magasból, lent pedig, a gépen ülve és a gép körül kisebb asszonycsapat töri nagy ügyességgel a nyers és tapadó, és kesernyésen illatozó nagy ' dohányleveleket. A vezető, Boda László bizonyára már messziről észrevett bennünket, amint a sűrű, zöld tengerben feléjük botorkáltunk, de az asszonyok csak az idegen hangra kapják fel a fejüket. Kicsit meg is ijednek, hogy aztán pillanatok alatt elfelejtsék az ijedelmüket. —' Csak tán nem kémek, hogy ilyen csendben poty- tyantak ide? — kérdi Király Ferencné, aki pillanatnyilag hozzánk legközelebb áll, a többiek pedig, az egész kis brigád — Szepesi Zoltánná, Kapitány Judit, Adler Sán- dorné és Szalmást Kálmánná — felsorakoznak mellette. Odafent pedig, a helyzet magaslatán a gépvezető... Nincs más hátra, vallani kell. — Igen, igaz, hogy kémkedünk: a Népújság olvasói számára szeretnénk kikémlelni, hogy s mint haladnak, és hogy — jó dohány, jó pénz-e manapság a dohány- törés? — Még, hogy jó... ? — háborodnak fel egyszerre többen is — nem akar ez fizetni, az íz egye meg. Az „ízes” jókívánságon mindnyájan derülnek egyet, és a közös nevetéstől mindjárt olyan lesz a hangulat, mintha régi jó ismerősök lennénk. Tettetett riadalommal kérik: ne kérdjük, ki is az, név szerint, aki jobban fizethetne, ha akarna, de nem teszi... Amúgy, ez a „nem-fizetés” mázsánként 25—30 forintot jelent, és egy-egy emberre átlagosan napi hat mázsát lehet számítani, a munkaidő pedig tíz óra. — Hát azt tudják-e, hogy ha pénzről, meg más „apróságokról" van szó, akkor a tenki asszonyoknak minden kevés... ? Márpedig, mi azok vagyunk, tenkiek, akkor meg hogy elégedhetnénk meg? — Tavaly ilyenkor még elégedetlenebbek voltak... — Mert akkor csak húsz forintot fizettek mázsánként. Ezt a kis pluszt most csak azért adták, mert a vihar sok helyen megdöntötte a dohányt, nehezebb, szaporát- lanabb a törés. Sajnos, a termés is jóval gyengébbnek mutatkozik — ragadja magához a szót Király Ferencné —, valóban sok kártokozott a vihar. Pedig: de sokan reméltek jó pénzt a dohányból, a 40 hektár több mint negyede háztájiban lett felvállalva, a vállalók közt sok irodista, nekik aztán csudára jól áll ez a munka. .. Ezen megint jót nevetnek — közben legalább egy-egy pillanatra kiegyenesíthetik fáradt derekukat —, mígnem lassan összeáll a kép: ezt a valóban nagyon sok fáradsággal járó munkát három évvel ezelőtt gépesítette a gazdaság. Akkor vásároltak két Balthest — egyiket itt Boda László, a másikat, a távolabb dolgozót pedig édesapja, Boda József vezeti, valamennyien if j. Bakos József brigádjának tagjai. A munka a törőgépek megérkezése óta gyorsabb és könnyebb, de persze, korántsem könnyű. — Pedig igazán nem lehet kifogás a gépekre — mondja Adlerné —, locsolnak, ültetnek, törnek... — Csak éppen hogy szivart nem készítenek, azzal nem kínálnak — egészíti ki egyikük a gép tulajdonságait, és ezen ismét csuda jót nevetnek, ki érti, miért... ? ★ Átány szintén hagyományosan „dohányos” vidék. — Most mennyit szántak Szép nagy dohánylevelek, mint egy lepedő. Az asszonyok mosolyognak ezen, ugyan mi jutott az eszükbe...? Patinás pajtákban - Szeretik, ha csalafinta...? - Jó pénzt a dohányból Lepedő levelii zöld tenger így, még augusztus idején Megduplázódott a valutabevétel Vendégvárás felsőfokon Megszerették, megkedvelték: Hotel Eger A tnytáir elején nem kevés örömmel számolhattunk be arról, hogy megnyílt a megyeszékhely új szállodája, a Hotel Eger. Daru Pétertől a szálloda igazgatóhelyettesétől arról érdeklődtünk, hogy mi történt az eddig élteit idő alatt ? Megketívelték-e a vendégek az új létesítményt, mi az a plusz szolgáltatás, amit eddig a régi épület- szárnyban nem tudtak biztosítani? Elmondltja, hogy a létesítmény még saját előzetes várakozásaikat is felülmúlta. Remek a színösszhang, a barna. szinte minden változata megtalálható a szállodában, összesen 104 kétágyas szóiba, valamint két lakosztály áll a vendégek rendelkezésére. A főporta előtti hail- részit az elválasztó elemként használt tükrök, virágok teszik szinte klubszerűvé. A porta mellől másfél millió forintos stúdióberendézés biztosítja minden szobában a zenét, valamint a rádió adásait. Utassy Gyula szál- lodavezető elmondása szerint minden vendéggel egyénileg foglalkoznak. Ha francia csoport érkezik, akkor francia zene, ha szovjet, akkor orosz népdal szól a szállodában. Külön táblán köszönteinek szinte minden ide érkezőt. Nemcsak a színek összhangja feltűnő, hanem a berendezési tárgyaké, a bútoroké, tükröké, virágoké isi. Mint megtudhattuk, minden bútor, minden faelem az Agiria Bútorgyár egyedi terméke. Eddig — a csúcsforgalomban — hetvenszázalékos a kihasználtság de megduplázódott a valutabevétel, s a valutaváltás forgalma is. Ez azzal magyarázható, hogy az épületen belül szinte mindent biztosítanak, ami az aktív pihenést szolgálja. Az úszómedence 14X8 méteres, feszített víztükrű, mélysége 1,20 méter. Rendszeresen működik a szolárium és a szauna is. Hamar megkedvelték a műanyag borítású, nemzetközi méretű teniszpályát csakúgy, mint a drink bárt, ahol ottjártunkkor csak üdítőből 12-félét árusítottak egyszerre, Vigyáztak arra isi, hogy ne legyenek zsúfoltak a terme^. Így az eredetileg száz- személyesre tervezett étteremben. azért férnek el csak nyolcvanan, mert az asztalok közé üdezöld virágokat helyeztek eL A szobák kényelmesek, minden igényt kielégítően felszereltek. Nem csoda hát, hogy a rövid üzemelés ellenére már több visszajáró vendéggel büszkélkedhet a szálloda személyzete, akiknek figyelmes, odaadó munkájáról a már sűrűn teleírott vendégkönyv tanúskodik. Bíró József igazgató a következőket mondta: a szállodaipar nemzetközi tapasztalatai szerint egy új hotel megnyitását követő időszakban, ha a szobák kihasznált- sági százaléka eléri az 55 százalékot, az már jó. Mi magunknak az első hónap forgalmáról' készítettünk statisztikát, amely azt mutatja, hogy. már meghaladtuk ezt a szintet. Ez mindennél többet mond. No, meg a vendégkönyv, amelyben a vendégek dicsérik a szálló ötletes belsőtér-kiképzését, 'kényelmét, szolgáltatásainak sokrétűségét. Nekünk áz a felfogásunk és ezt meg ,is valósítjuk, hogy minden vendég otthon érezze magát nálunk: A személyzeten, s a nemzetközi forgalomba is bekapcsolódott, minden kényelmet biztosító épületen ez már érzésünk szerint nem múlik. Szárad a színben a sok-sok dohányfüzér (Fotó: Perl Márton)
