Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-29 / 202. szám
4. ■FTfi raT NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 29., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Szótár nélkül nem megy...?! Szóban és tevéiben többen is megfogalmazták a címbeli kijelentést. -Aura utaltak vele, hogy az újságok hasábjaim megjelenít cikkekben, közleményekben gyakran olyan szavak és nyelvi formák olvashatók, amelyeknek sem a jelentése, sem a használati értéke nem ismeretes. Igaz ugyan, hogy azért vannak a szótárak; hogy használjuk is; de mitévő legyen az aa olvasó, akinek a könyvtárában nincs belőlük egy sem. Nagyon elgondolkoztatott ez a megjegyzés, annál is inkább, mert magam is tapasztaltam, hogy olyan szavak is nyelvi szerephez jutnak, amelyek az átlag olvasónak sem aktív, sem pasz- saív. egyéni szókincsében nem ismeretesek. Sőt, az iskolázottak sem igen találkozhattak velük. Próbául szemelgeittem iá az ilyenekből, s az olvasók széles körét meg is kérdeztem: ismerik-e, használják-e. Az eredmény meglepő. Az újságok lapjairól ezeket a szavakat, kifejezéseket válogattam1: lakli, langaléta, slum, droszt, tohuvabohu, make-up, bon mot, firlefánc, mazna. Kevesen tudták értelmezni ezeket a megnevezéseket. Ezekben a szövegösszefüggésekben már egy-egy nyelvi forma használati értékét felismerni vélték: „Az edző zsebébe csúsztatta a bankót és kirakta a csapatból a laklit” (Magyalr Hírlap, 1982. jún. 26.). — ,,Manapság tömegesen vannak 220 centi- méteres langaléták” (Nép- szabadság, 1982. jón. 27.). — „Próbálták megakadályozni a slum kialakulását” (Magyar Nemzet, 1982. jún. 26.). — „Melyikünk nem ácsorgott toporogva az üres droszton” (•Magyar Hírlap, 1981. dec. 24.). — „Döntsék el, hogy zavaros tohuvabohu-e, vagy vitaképes teória” (Es, 1982. jún. 25.). — ,jMint a bon mot -tartja, két szál haj a fejen kevés; a levesben sok” (És, 1982. jún. 25.). — „Cup- painósat cuppant Madame társasvacsorai make-upjára” (Magyar Nemzet, 1982. jún, 26.). — „Kezdte minden firlefánc nélkül” (Magyar Hírlap, 1982. jan. 23.), — „Az előző műsorokhoz képest a mostani eléggé maznára sikeredett” (Magyar Nemzet, 1982. máj. 25.)j Német átvétetek: lakli, (hórihorgas), langaléta (sovány égimeszelő), droszt (te- lefonhívóval felszerelt taxiállomás), firlefánc (jelentéktelen apróság). Angol nyelVi formák: slum [e: szilám] (nyomor-tanya, szegényne- gyed), make-up te: mékáp] (arckifestés, kikészítés). A bonmot [e: bonmó] francia kifejezés; jelentése: elmés mondás, találó megjegyzés. A zűrzavar, az összevisszaság jelentésű tohuvabohu héber szó. S végül a mázná tájszávai minősíthetjük a kényes, a nyápic, a vézna gyereket. Dr. Bakos József Utazik a Vízicirkusz Nagy- sikere volt Egerben a Vízicirkusz társulatának. Az elmúlt napokban az artisták zsúfolt nézőtér előtt mutatták be minden- programjukat A látványosságokban nem szűkölködő előadás csaknem három órán át szórakoztatja a, cirkusz kedvelőit, a tigrisek bemutatójától a vízi revüig sok érdekesség látható. -Ma még két előadást tartanak á megye- székhelyen s ezzel' be is férjezik vidéki előáriókörútju- kat. Szeptembertől a Fővárosi Nagycirkuszban lépnék fel; majd Nyugat-Európába indul a cirkusz több mint százhúsz kocsiból álló au- tókaravánlja. Műsorukkal Franciaországban is porondra lépnék. Számvetés „tűzkeresztség” előtt A lakás — erről rögvest meggyőződöm — pedagógusra vall. Érthető, hiszen Harsányt Eleonóra édesanyja szintén tanítónő, az Abasári Általános Iskolában tevékenykedik hosszú esztendők óta. Így aztán nem véletlen, hogy lánya is' ezt a nemes hivatást választotta. — Itthon sók igaz sztorit hallottam arról, hogy milyen szép és felemelő érzés a kicsinyekkel elsajátíttatni az írás, az olvasás fortélyait, hogy milyen hálásak a törődésért. Ezek után tudatosult bennem, a Magvetősorsnál nincs áldozatosabb küldetés. Ezért nem óhajtottam felső tagozatos, vagy gimnáziumi tanár lenni, emiatt jelentkeztem a Jászberényi Tanítóképző Főiskolára. Elhatározásomat később sem bántam meg, hiszen olyan ismeretekkel gazdagodtam, amelyek megkönnyítik majd helytállásomat. o Leendő teendőiről egyre lelkesebben beszél, terveit, •ígéretes elképzeléseit idézi, s erősen meglepi az, hogy számára kissé prózainak ható dolgokról is érdeklődöm. Részemről ez nem véletlen, hiszen zavartalan rajt csak rendezett körülmények között formálódhat. Rögvest igazolja: neki nem kell tartania ilyesfajta gondoktól. — Többek között azért jöttem haza, hogy megkíméljem magam a filléres bajoktól. Kétezer-nyolcszáz forintos alapfizetést kapok. Ehhez jön még heti kilenc túlóra. Igaz, nem horribilis összeget veszek majd fel havonta, de szüleim körében élek, ezért alig lesz kiadásom. Egyébként az sem mellékes, hogy ismerem a hazai terepet, leendő kollégáim egykor nevelőim voltak, s (Fotó: Szabó Sándor) nemcsak régen számíthattam megértésükre, támogatásukra, hanem a jövőben is felkarolnak, s átsegítenek a minden kezdéssel járó buktatókon. o Egy fordulattal mindjárt az őt foglalkoztató, izgató témakört világítja meg, s erről aztán készséggel szól. — Alig várom a hétfői csengetést. Az előjelek biztatóak. Az iskolavezetés messzemenően figyelembe vette képesítésemet, s ennek megfelelő posztra állított. A két harmadik osztályban oktatom a magyart és az ének-zenét, az egyikben osztályfőnök is leszek. Vonzó számomra a tantárgycsoportos rendszer, ugyanis azzal bíbelődhetek, ami legközelebb áll hozzám. Újdonság lesz a negyedikben — ezt is nekem szánták — az orosztanítás. Felvillanyoz, mert úttörő jellegű vállalkozás, eddig még senki sem csinálta. Átlapoztam már a tankönyvet. Talán meglepő, de én elsősorban nem kritizálom, hanem dicsérem. Szerintem indokoltan, mivel a játékosságot helyezi előtérbe, azaz alkalmazkodik a kisfiúk és a kislányok életkori adottságaihoz. A főiskolán erre okítottak, s az értékes útravalót következetesen akarom kamatoztatni. Méghozzá az apróságok javára. Bízom abban, hogy boldogulok, hiszen a tettvágy nem hiányzik belőlem. A többi már a kilencévesek buzgalmán múlik. o Az elkövetkező hónapokat emlegetjük, s ő derűlátását hangsúlyozza. — Az alma materben felkészítettek a könyvtárkezelésre, ezért aztán reménykedtem, hogy tájékozottságomat itt is igénylik. Nem csalódtam : közölték velem, hogy a bibliotékában is kiélhetem ambícióimat. Az anyag — akárcsak másutt — rendezetlen, ezért akad majd tennivaló. Ráadásul tervszerűbbé formálhatom az állománygyarapítást. Vonzó, hogy az igazán értékes műveket a nevelés-oktatás szolgálatába állíthatom, s a fiatalokat kalauzolhatom a valóban figyelemre méltó kötetek világában. Észreveszi, hogy az összkép túl rózsásnak tűnik számomra, ezért újabb érvekkel rukkol elő. — Tudtam: olyan tantestületbe jövök, ahol — bár valaha nem volt így —.nyugodt, az alkotásnak kedvező a légkör. Ez feloldja at emberben sűrűsödő feszültségeket, s csak a sikeres tűzkeresztségre összpontosítja energiáit. Hisszük, hogy sikerül. Pécsi István BAKÁNK TAMÁS ■ 4 FÉSŰK MELEGE XXXIII. Lali int. — Ezt majd még megbeszéljük, Bálint bátyám. Az öreg zsebébe csúsztatja a könyvecskét; ragyog az arca. — Remek, remek! - Apropó, Katalinka! A stockholmi út rendben, ma beszéltem a minisztériummal. — Tiborhoz fordul. — El vannak ragadtatva a Fülöp—Kovács féle szisztémától, kérlek. Még nekem is gratuláltak, de elhárítottam. Mondtam: nincs érdemem benne, elvtársak, pusztán annyi, hogy a mi gyárunkban alaposan meghányjuk-vetjük a fölmerült problémákat... — Ez így van! — mondja Tibor, s erővel igyekszik letörölni a mosolyt az arcáról. De az öreg már újból Katához beszél. —* Mikor utaznak? Kata feláll. — Ezt még majd megbeszéljük. Elnézést, de a háziasszony most előbbre való, mint a skandináv turista. Nemsokára itt tesz Réz Ernő, és halálra sértődik, ha megtudja, hogy paprikás csirke volt vacsorára, és nem tettem el ndú legalább egy combot... Megyek, megmelegítem a maradékot. Szász is fölemelkedik. — Szabad kérnem egy információt, Katalinka? — Tessék? — A galuskát is melegíti? — Ugyan — nevet Kata. — Most fogom kifőzni. Az öreg hangja könyörgővé válik. — Nem segíthetnék? Szegény feleségemnek is mindig ... És a nokdeliszagga- tást különösen szeretem... Megengedné? — Hát persze, Bálint bácsi. Tessék csak jönni. — Ö, a maga arany szíve! Nem is hiszi, milyen boldoggá tesz ezzel! — Az öreg megindult már a konyha felé, ám most hirtelen megáll. — De régimódian csináljuk, ugye? Olyan kis famicsodán igaz? Mert hallom, vannak most mindenféle új gépek, automatikusan szaggatnak. Fúj! Ebben épp az a gyönyörű: a hideg tészta és a forró kés ... ahogy a kis galuskák ugrálnak bele a lobogó vízbe... — Elhallgat, nagyot sóhajt. — Szegény Etelkám... — Körülnéz, aztán hirtelen elindul; megy ki a konyhába. Kata siet utána. A két férfi egyedül .marad odabent. Tibor a konyakosüvegért nyúl, tölt mindkettejüknek. — Hát, szavamra mondom, fogalmam sincs, mit szóljak az egészhez, Lalikéin... — Megemeli poharát. — választásodra! Tudod, ha a kislányra gondolok, boldog vagyok... Ha apámra meg rád: boldogtalan! — Olyan szörnyű a házasság, Tibikém? — kérdi a fiú fojtott hangon. — Nyolc éve vagyunk sógorok, most már nyugodtan elmondhatod. A férfi sóhajt. — Ha sikerül: mennyország! Ha nem sikerül: maga a pokol! Látod, Kati nyolc évig úgy akarta, hogy nyugodtan éljünk. Most viszont úgy akarja, hogy a feje tetejére álljon minden ... — És te hagyod? Tibor arca, akár a megfeszített rabszolgáké. — Te drága, szent ember! Hát azt hiszed, van beleszólásód? Ha nyugalmat akarsz, járod, ahogy az asszony fütyül. És ki nem akar nyugalmat? Nekünk ott a munkánk! — És a nők? — néz rá meglepve a kis sógor, és Mária jár a fejében, azzal a konok hivatástudatával. — Ma már ők is dolgoznak! Ka'ti is, Mari is majd... Tibor gúnyosan bólogat. — Igen, mellékállásban. De a főhivatásúk mindig mi leszünk .. .• És az energiájuk, te! Azzal bármelyikünk kétszeres állami-díjas akadémikus lehetne! Kis csönd van.. — Jókkal kecsegtetsz — sóhajt fel aztán Lali. — Hazudjak? — kérdi? Tibor. — Nem vinne rá a lélek. Jobb, ha mindenre t felkészülsz. Lali hümmög. — És ha elrettenek? Tibor merőn nézi. — Szereted? — Nagyon! — vágja rá Lali mohón. A másik mosolyog. (Folytatjuk) Lándzsák hajnalban, avagy Sok zulu angolt győz Az angol történelemben nem sok á vesztes hadjárat, de ami kevés volt, arról jószerivel1 már mindről láthattunk filmet. Elég, ha csak A kön nyű lovasság támadása című alkotásra gondolunk, iaimelyet a tévé is bemutatott már. Ügy tűnik, minden ilyen nemzeti fiaskó továbbgondolásra serkenti a briteket. Ez annál is érdekesebb, mivel más országok — például hazánk is — jóval több vesztes csatát tudna földolgozni. Valahogy mégsem találkozunk ilyen művekkel. Hogy miért? Valószínűleg a kevésbé mély sebekben könnyebben lehet vájkálni... Egyébként ez a színes angol film, amely egy sajátos fordítói hiba következtében a Lándzsák hajnalban címet viseli, nem valószínű, hogy sokáig meg fog ragadni emlékezetünkben. Tipikusain azok közé az alkotások közé tartozik, amelyekből az ember mondjuk tízet megnéz, a tizenegyediket már maga is el tudja képzelni, nem megy el a moziba. Lassan csordogál a cselekmény; amíg el nem ér az ütközetig, amely az eredeti cím szerint a zulu hajnalt jelenti. Tehát egy nép önállóságának átmeneti fönnmaradását, pillanatnyi győzelmét. A brit gyarmati háborúk során kevés ilyen nyilvánvaló vereség érte az Union Jacket, a sávos lobogót. A dél-afrikai Natal tartomány mellett volt az á bizonyos zulu királyság, amelyre szemet vetettek 1879-ben a hódítók. Akik magabiztosak és gőgösek voltak, hiszen tűz fegyvereikkel' csizmájuk sarka1 alá gyűrték már a fél világot. Ez már tragikai vétség, megérdemlik tehát a tönkreverést. Olyan sereggel találják magukat szemközt, amely nemcsak többszörösen múlja őket létszámában felül, de szellemében is hatalmasabb, mert hazáját védi. Nem rettennek meg a golyózáportól a meztelen, csak ócská mordályokkal és lándzsával fölfegyverkezett fekete harcosok. Így fölénybe kerülnek, amit még fokoz, hogy az angol hadvezetés hibát hibára halmoz, úgy viselkedik, mintha körvadászatra indulna, nem pedig a földjüket életük árán is megvjé- dő bennszülöttek ellen. A sors hozta így, hogy aiz igazságtalan háború kezdeményezői, akik a fejlettebb társadaLoim képviselői meglakoltak. mégis kissé szájbarágós a tanulság. Hiszen ritkáin, véletlenül fordult elő az események ilyen alakulása. Ezért arra sem elég ez a történet, hogy meggyőzzön bennünket arról a néhány jóakarata angol igazáról, akik halkan, s félénkért próbálják megállítani a lavinát, mondván, hogy elég nagy és termékeny ez a föld — mármint Afrika —, hogy mindnyájan elférjünk rajta. Arról már kevesebb szó esik, hogy európai ízléssel berendezett villájukat is oiyám helyen alapozták meg, amelyet lemészárolt feketék vére itatott át. Valami pokoli logikával haladnak tovább a hadoszlOpok, a hódítások természete ugyanis az, hogy nincs megállás, folytatni kell a végsőkig, hiszen minden szabad nép kihívás az elnyomó számára. így a polgári humanizmus, aimellyel a brit újságíró a zuluk pártjára áll, elég átlátszó. A film egyébként hatásos, kitűnően fényképezett. Színes és szélesvásznú, olyiain szép tájakon játszódik, amelyeken jól mutat az angol gyalogság piros zubbonya, festőién hatnak a fekete harcosok. Egyszóval szinte idillikus ez a tömegmésizár- lás, s így némileg lefokozza a mondandó hatását. Ügyesen villant föl a rendező, Douglas Hickox néhány egyéni, jeltemző karaktert. Köztük van vidámabb alkat, s tragikus hős iis. Az árnyalt jellemábrázolás sem hiteti el, hogy személyesi hibák döntötték él a csatát, arra viszont nem is gondolnák a film alkotói, hogy a történelem sajátos logikájával — a szü kségszerűség & a véletlen összefüggésével — találkoztassák a nézőt. Végül is a film kezdő hadvezérek számára ajánlott, akik tanulságokat gyűjtenek, hogy ólomkatonáikkal hogyan nem szabad ellénségles ólomkatonák ellen indulni. Ma már öten. fejtett a haditechnika, hogy ezt a több tfcazer zulut nem ezierötszáz, de egy-két angol is el tudná tenni a láb alól egy inditő- gomib és egy rakéta segítségével. De aki szereti a szép tájakat, a mértékletesen adagolt borzalmakat, s még nem tudja, hogy az elbizakodottság nem vezet jóra, az megtalálja számítását. A film ennyire vállalkozik — s ezt becsületesen; adja ia Gábor László