Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-29 / 202. szám

4. ■FTfi raT NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 29., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Szótár nélkül nem megy...?! Szóban és tevéiben többen is megfogalmazták a címbeli kijelentést. -Aura utaltak ve­le, hogy az újságok hasáb­jaim megjelenít cikkekben, közleményekben gyakran olyan szavak és nyelvi for­mák olvashatók, amelyeknek sem a jelentése, sem a hasz­nálati értéke nem ismeretes. Igaz ugyan, hogy azért van­nak a szótárak; hogy hasz­náljuk is; de mitévő legyen az aa olvasó, akinek a könyvtárában nincs belőlük egy sem. Nagyon elgondolkoztatott ez a megjegyzés, annál is inkább, mert magam is ta­pasztaltam, hogy olyan sza­vak is nyelvi szerephez jut­nak, amelyek az átlag olva­sónak sem aktív, sem pasz- saív. egyéni szókincsében nem ismeretesek. Sőt, az is­kolázottak sem igen talál­kozhattak velük. Próbául szemelgeittem iá az ilyenek­ből, s az olvasók széles kö­rét meg is kérdeztem: is­merik-e, használják-e. Az eredmény meglepő. Az újsá­gok lapjairól ezeket a sza­vakat, kifejezéseket válogat­tam1: lakli, langaléta, slum, droszt, tohuvabohu, make-up, bon mot, firlefánc, mazna. Kevesen tudták értelmezni ezeket a megnevezéseket. Ezekben a szövegösszefüg­gésekben már egy-egy nyel­vi forma használati értékét felismerni vélték: „Az edző zsebébe csúsztatta a bankót és kirakta a csapatból a laklit” (Magyalr Hírlap, 1982. jún. 26.). — ,,Manapság tö­megesen vannak 220 centi- méteres langaléták” (Nép- szabadság, 1982. jón. 27.). — „Próbálták megakadályozni a slum kialakulását” (Magyar Nemzet, 1982. jún. 26.). — „Melyikünk nem ácsorgott toporogva az üres droszton” (•Magyar Hírlap, 1981. dec. 24.). — „Döntsék el, hogy zavaros tohuvabohu-e, vagy vitaképes teória” (Es, 1982. jún. 25.). — ,jMint a bon mot -tartja, két szál haj a fejen kevés; a levesben sok” (És, 1982. jún. 25.). — „Cup- painósat cuppant Madame társasvacsorai make-upjára” (Magyar Nemzet, 1982. jún, 26.). — „Kezdte minden fir­lefánc nélkül” (Magyar Hír­lap, 1982. jan. 23.), — „Az előző műsorokhoz képest a mostani eléggé maznára si­keredett” (Magyar Nemzet, 1982. máj. 25.)j Német átvétetek: lakli, (hórihorgas), langaléta (so­vány égimeszelő), droszt (te- lefonhívóval felszerelt taxi­állomás), firlefánc (jelenték­telen apróság). Angol nyelVi formák: slum [e: szilám] (nyomor-tanya, szegényne- gyed), make-up te: mékáp] (arckifestés, kikészítés). A bonmot [e: bonmó] francia kifejezés; jelentése: elmés mondás, találó megjegyzés. A zűrzavar, az összevissza­ság jelentésű tohuvabohu héber szó. S végül a mázná tájszávai minősíthetjük a kényes, a nyápic, a vézna gyereket. Dr. Bakos József Utazik a Vízicirkusz Nagy- sikere volt Egerben a Vízicirkusz társulatának. Az elmúlt napokban az ar­tisták zsúfolt nézőtér előtt mutatták be minden- prog­ramjukat A látványosságok­ban nem szűkölködő előadás csaknem három órán át szó­rakoztatja a, cirkusz kedve­lőit, a tigrisek bemutatójá­tól a vízi revüig sok érde­kesség látható. -Ma még két előadást tartanak á megye- székhelyen s ezzel' be is fér­jezik vidéki előáriókörútju- kat. Szeptembertől a Fővá­rosi Nagycirkuszban lépnék fel; majd Nyugat-Európába indul a cirkusz több mint százhúsz kocsiból álló au- tókaravánlja. Műsorukkal Franciaországban is porond­ra lépnék. Számvetés „tűzkeresztség” előtt A lakás — erről rögvest meggyőződöm — pedagógus­ra vall. Érthető, hiszen Har­sányt Eleonóra édesanyja szintén tanítónő, az Abasári Általános Iskolában tevé­kenykedik hosszú esztendők óta. Így aztán nem véletlen, hogy lánya is' ezt a nemes hivatást választotta. — Itthon sók igaz sztorit hallottam arról, hogy milyen szép és felemelő érzés a ki­csinyekkel elsajátíttatni az írás, az olvasás fortélyait, hogy milyen hálásak a tö­rődésért. Ezek után tudato­sult bennem, a Magvetősors­nál nincs áldozatosabb kül­detés. Ezért nem óhajtottam felső tagozatos, vagy gim­náziumi tanár lenni, emiatt jelentkeztem a Jászberényi Tanítóképző Főiskolára. El­határozásomat később sem bántam meg, hiszen olyan ismeretekkel gazdagodtam, amelyek megkönnyítik majd helytállásomat. o Leendő teendőiről egyre lelkesebben beszél, terveit, •ígéretes elképzeléseit idézi, s erősen meglepi az, hogy számára kissé prózainak ha­tó dolgokról is érdeklődöm. Részemről ez nem véletlen, hiszen zavartalan rajt csak rendezett körülmények kö­zött formálódhat. Rögvest igazolja: neki nem kell tartania ilyesfajta gon­doktól. — Többek között azért jöttem haza, hogy megkí­méljem magam a filléres bajoktól. Kétezer-nyolcszáz forintos alapfizetést kapok. Ehhez jön még heti kilenc túlóra. Igaz, nem horribilis összeget veszek majd fel ha­vonta, de szüleim körében élek, ezért alig lesz kiadá­som. Egyébként az sem mel­lékes, hogy ismerem a hazai terepet, leendő kollégáim egykor nevelőim voltak, s (Fotó: Szabó Sándor) nemcsak régen számíthattam megértésükre, támogatásuk­ra, hanem a jövőben is fel­karolnak, s átsegítenek a minden kezdéssel járó buk­tatókon. o Egy fordulattal mindjárt az őt foglalkoztató, izgató témakört világítja meg, s erről aztán készséggel szól. — Alig várom a hétfői csengetést. Az előjelek biz­tatóak. Az iskolavezetés messzemenően figyelembe vette képesítésemet, s en­nek megfelelő posztra állí­tott. A két harmadik osz­tályban oktatom a magyart és az ének-zenét, az egyik­ben osztályfőnök is leszek. Vonzó számomra a tantárgy­csoportos rendszer, ugyanis azzal bíbelődhetek, ami leg­közelebb áll hozzám. Újdon­ság lesz a negyedikben — ezt is nekem szánták — az orosztanítás. Felvillanyoz, mert úttörő jellegű vállalko­zás, eddig még senki sem csinálta. Átlapoztam már a tankönyvet. Talán meglepő, de én elsősorban nem kriti­zálom, hanem dicsérem. Sze­rintem indokoltan, mivel a játékosságot helyezi előtér­be, azaz alkalmazkodik a kisfiúk és a kislányok élet­kori adottságaihoz. A főis­kolán erre okítottak, s az értékes útravalót következe­tesen akarom kamatoztatni. Méghozzá az apróságok ja­vára. Bízom abban, hogy boldogulok, hiszen a tett­vágy nem hiányzik belőlem. A többi már a kilencévesek buzgalmán múlik. o Az elkövetkező hónapokat emlegetjük, s ő derűlátását hangsúlyozza. — Az alma materben fel­készítettek a könyvtárkeze­lésre, ezért aztán remény­kedtem, hogy tájékozottságo­mat itt is igénylik. Nem csa­lódtam : közölték velem, hogy a bibliotékában is ki­élhetem ambícióimat. Az anyag — akárcsak másutt — rendezetlen, ezért akad majd tennivaló. Ráadásul tervsze­rűbbé formálhatom az állo­mánygyarapítást. Vonzó, hogy az igazán értékes mű­veket a nevelés-oktatás szol­gálatába állíthatom, s a fia­talokat kalauzolhatom a va­lóban figyelemre méltó kö­tetek világában. Észreveszi, hogy az össz­kép túl rózsásnak tűnik szá­momra, ezért újabb érvek­kel rukkol elő. — Tudtam: olyan tantes­tületbe jövök, ahol — bár valaha nem volt így —.nyu­godt, az alkotásnak kedve­ző a légkör. Ez feloldja at emberben sűrűsödő feszült­ségeket, s csak a sikeres tűzkeresztségre összpontosít­ja energiáit. Hisszük, hogy sikerül. Pécsi István BAKÁNK TAMÁS ■ 4 FÉSŰK MELEGE XXXIII. Lali int. — Ezt majd még megbe­széljük, Bálint bátyám. Az öreg zsebébe csúsztat­ja a könyvecskét; ragyog az arca. — Remek, remek! - Apropó, Katalinka! A stockholmi út rendben, ma beszéltem a minisztériummal. — Tibor­hoz fordul. — El vannak ra­gadtatva a Fülöp—Kovács féle szisztémától, kérlek. Még nekem is gratuláltak, de elhárítottam. Mondtam: nincs érdemem benne, elv­társak, pusztán annyi, hogy a mi gyárunkban alaposan meghányjuk-vetjük a föl­merült problémákat... — Ez így van! — mondja Tibor, s erővel igyekszik le­törölni a mosolyt az arcáról. De az öreg már újból Ka­tához beszél. —* Mikor utaz­nak? Kata feláll. — Ezt még majd megbe­széljük. Elnézést, de a házi­asszony most előbbre való, mint a skandináv turista. Nemsokára itt tesz Réz Er­nő, és halálra sértődik, ha megtudja, hogy paprikás csirke volt vacsorára, és nem tettem el ndú legalább egy combot... Megyek, meg­melegítem a maradékot. Szász is fölemelkedik. — Szabad kérnem egy in­formációt, Katalinka? — Tessék? — A galuskát is melegíti? — Ugyan — nevet Kata. — Most fogom kifőzni. Az öreg hangja könyörgővé válik. — Nem segíthetnék? Sze­gény feleségemnek is min­dig ... És a nokdeliszagga- tást különösen szeretem... Megengedné? — Hát persze, Bálint bá­csi. Tessék csak jönni. — Ö, a maga arany szíve! Nem is hiszi, milyen bol­doggá tesz ezzel! — Az öreg megindult már a konyha felé, ám most hirtelen meg­áll. — De régimódian csi­náljuk, ugye? Olyan kis fa­micsodán igaz? Mert hallom, vannak most mindenféle új gépek, automatikusan szag­gatnak. Fúj! Ebben épp az a gyönyörű: a hideg tészta és a forró kés ... ahogy a kis galuskák ugrálnak bele a lobogó vízbe... — Elhallgat, nagyot sóhajt. — Szegény Etelkám... — Körülnéz, az­tán hirtelen elindul; megy ki a konyhába. Kata siet utána. A két férfi egyedül .marad odabent. Tibor a konyakosüvegért nyúl, tölt mindkettejüknek. — Hát, szavamra mondom, fogalmam sincs, mit szóljak az egészhez, Lalikéin... — Megemeli poharát. — vá­lasztásodra! Tudod, ha a kis­lányra gondolok, boldog va­gyok... Ha apámra meg rád: boldogtalan! — Olyan szörnyű a há­zasság, Tibikém? — kérdi a fiú fojtott hangon. — Nyolc éve vagyunk sógorok, most már nyugodtan elmondhatod. A férfi sóhajt. — Ha sikerül: mennyor­szág! Ha nem sikerül: maga a pokol! Látod, Kati nyolc évig úgy akarta, hogy nyu­godtan éljünk. Most viszont úgy akarja, hogy a feje tete­jére álljon minden ... — És te hagyod? Tibor arca, akár a meg­feszített rabszolgáké. — Te drága, szent ember! Hát azt hiszed, van beleszó­lásód? Ha nyugalmat akarsz, járod, ahogy az asszony fü­tyül. És ki nem akar nyugal­mat? Nekünk ott a mun­kánk! — És a nők? — néz rá meglepve a kis sógor, és Mária jár a fejében, azzal a konok hivatástudatával. — Ma már ők is dolgoznak! Ka'ti is, Mari is majd... Tibor gúnyosan bólogat. — Igen, mellékállásban. De a főhivatásúk mindig mi le­szünk .. .• És az energiájuk, te! Azzal bármelyikünk két­szeres állami-díjas akadé­mikus lehetne! Kis csönd van.. — Jókkal kecsegtetsz — sóhajt fel aztán Lali. — Hazudjak? — kérdi? Ti­bor. — Nem vinne rá a lélek. Jobb, ha mindenre t felkészülsz. Lali hümmög. — És ha elrettenek? Tibor merőn nézi. — Szereted? — Nagyon! — vágja rá Lali mohón. A másik mosolyog. (Folytatjuk) Lándzsák hajnalban, avagy Sok zulu angolt győz Az angol történelemben nem sok á vesztes hadjárat, de ami kevés volt, arról jó­szerivel1 már mindről láthat­tunk filmet. Elég, ha csak A kön nyű lovasság támadása cí­mű alkotásra gondolunk, iaimelyet a tévé is bemuta­tott már. Ügy tűnik, minden ilyen nemzeti fiaskó tovább­gondolásra serkenti a brite­ket. Ez annál is érdekesebb, mivel más országok — pél­dául hazánk is — jóval több vesztes csatát tudna földol­gozni. Valahogy mégsem ta­lálkozunk ilyen művekkel. Hogy miért? Valószínűleg a kevésbé mély sebekben könnyebben lehet vájkálni... Egyébként ez a színes an­gol film, amely egy sajátos fordítói hiba következtében a Lándzsák hajnalban címet viseli, nem valószínű, hogy sokáig meg fog ragadni em­lékezetünkben. Tipikusain azok közé az alkotások közé tartozik, amelyekből az em­ber mondjuk tízet megnéz, a tizenegyediket már maga is el tudja képzelni, nem megy el a moziba. Lassan csordo­gál a cselekmény; amíg el nem ér az ütközetig, amely az eredeti cím szerint a zulu hajnalt jelenti. Tehát egy nép önállóságának átmeneti fönnmaradását, pillanatnyi győzelmét. A brit gyarmati háborúk során kevés ilyen nyilvánva­ló vereség érte az Union Jacket, a sávos lobogót. A dél-afrikai Natal tartomány mellett volt az á bizonyos zulu királyság, amelyre sze­met vetettek 1879-ben a hó­dítók. Akik magabiztosak és gőgösek voltak, hiszen tűz fegyvereikkel' csizmájuk sarka1 alá gyűrték már a fél világot. Ez már tragikai vét­ség, megérdemlik tehát a tönkreverést. Olyan sereggel találják magukat szemközt, amely nemcsak többszörösen múlja őket létszámában fe­lül, de szellemében is hatal­masabb, mert hazáját védi. Nem rettennek meg a golyó­záportól a meztelen, csak ócská mordályokkal és lánd­zsával fölfegyverkezett feke­te harcosok. Így fölénybe ke­rülnek, amit még fokoz, hogy az angol hadvezetés hibát hibára halmoz, úgy viselke­dik, mintha körvadászatra indulna, nem pedig a föld­jüket életük árán is megvjé- dő bennszülöttek ellen. A sors hozta így, hogy aiz igazságtalan háború kezde­ményezői, akik a fejlettebb társadaLoim képviselői meg­lakoltak. mégis kissé száj­barágós a tanulság. Hiszen ritkáin, véletlenül fordult elő az események ilyen ala­kulása. Ezért arra sem elég ez a történet, hogy meggyőz­zön bennünket arról a né­hány jóakarata angol igazá­ról, akik halkan, s félénkért próbálják megállítani a la­vinát, mondván, hogy elég nagy és termékeny ez a föld — mármint Afrika —, hogy mindnyájan elférjünk rajta. Arról már kevesebb szó esik, hogy európai íz­léssel berendezett villájukat is oiyám helyen alapozták meg, amelyet lemészárolt fe­keték vére itatott át. Vala­mi pokoli logikával halad­nak tovább a hadoszlOpok, a hódítások természete ugyan­is az, hogy nincs megállás, folytatni kell a végsőkig, hi­szen minden szabad nép ki­hívás az elnyomó számára. így a polgári humanizmus, aimellyel a brit újságíró a zuluk pártjára áll, elég át­látszó. A film egyébként hatásos, kitűnően fényképezett. Szí­nes és szélesvásznú, olyiain szép tájakon játszódik, ame­lyeken jól mutat az angol gyalogság piros zubbonya, festőién hatnak a fekete harcosok. Egyszóval szinte idillikus ez a tömegmésizár- lás, s így némileg lefokoz­za a mondandó hatását. Ügyesen villant föl a rende­ző, Douglas Hickox néhány egyéni, jeltemző karaktert. Köztük van vidámabb alkat, s tragikus hős iis. Az ár­nyalt jellemábrázolás sem hiteti el, hogy személyesi hi­bák döntötték él a csatát, arra viszont nem is gondol­nák a film alkotói, hogy a történelem sajátos logikájá­val — a szü kségszerűség & a véletlen összefüggésével — találkoztassák a nézőt. Végül is a film kezdő had­vezérek számára ajánlott, akik tanulságokat gyűjtenek, hogy ólomkatonáikkal ho­gyan nem szabad ellénségles ólomkatonák ellen indulni. Ma már öten. fejtett a hadi­technika, hogy ezt a több tfcazer zulut nem ezierötszáz, de egy-két angol is el tudná tenni a láb alól egy inditő- gomib és egy rakéta segítsé­gével. De aki szereti a szép tájakat, a mértékletesen adagolt borzalmakat, s még nem tudja, hogy az elbiza­kodottság nem vezet jóra, az megtalálja számítását. A film ennyire vállalkozik — s ezt becsületesen; adja ia Gábor László

Next

/
Thumbnails
Contents