Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-28 / 201. szám

6. NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 28., szombat INDIA Diplomácia reflektorfényben India számára rendkívül fontos a Szovjetunióval folyta­tott gazdasági együttműködés. Képünkön: a szovjet segít­séggel épült bokaroi kohászati művek — innen kerül ki az ország acéltermelésének 40 százaléka. Az acélt, mintegy 40 államba exportálják, köztük a Szovjetunióba. (Fotó — TASZSZ—MTI—KS) Az óriási, kontinens mé­retű, 700 milliós India Föl­dünk második legnépesebb állama, évtizedek óta fon­tos szerepet játszik a nem­zetközi politikában. Az el­múlt hetekben-hónapokban azonban feltűnően nagy se­bességre kapcsolt az új-del­hi diplomáciai gépezet. Foly_ tátják a tárgyalást Pakisz­tánnal és Kínával, Indira ©andhi kormányfő, a múlt év végén európai, most jú­liusban amerikai és japán körutat tett, s hamarosan Moszkvába készül. Végül: nem jelentéktelen esemény, hogy az el nem kötelezet­tek idei, bagdadi csúcstalál­kozójának meghiúsulásakor Űj-Delhi elsőként került szó­ba a konferencia pótszín- helydcénit. 11 év után Indira Gandhi nemrég be­fejeződött, egyesült álla­mokbeli útja kapcsán mégis megszaporodtak a világsajtó hasábjain a kérdőjelek: nem a Moszkvához fűződő kapcsolatok lazulását jelzi-e a washingtoni látogatás? A találgatások fő oka az volt, hogy a fehér házi megbeszé­lésekre majd 11 éves szünet, sokszor fagyos viszony után került sor, s hogy a két or­szág kereskedelme mind szélesebb körű. Az elmaradottság nyűgével küzdő India, természetesen valóban számít az amerikai tőkére, technológiai támoga­tásra, gazdaságfejlesztési terveiben. Azok a hírma­gyarázók, akik a szovjet— indiai viszony halványulását vélik vagy remélik felfedez­ni, természetesen ezekre a tényezőkre helyezik a hang­súlyt. Utalnak arra, hogy szóba került a fegyvervásár­lás lehetősége, s kiemelik, hogy megoldódott a két or­szág viszonyát hosszú évek óta beárnyékoló, uránium­szállítási tilalom ügye. A Reagan-kormány ugyanis ki­számított gesztusként most beleegyezett, hogy Francia^ ország fűtőanyagot szállítson a Bombay melletti tarapuri atomerőműnek. „Nincs indok rá" ©andhi asszony nyilatko­zatában mindezzel együtt ki­jelentette: „Nincs indok rá, hogy a Szovjetunióhoz fűző­dő barátság akadályozná a Kínával vagy az USÁ-val kiépítendő baráti kapcsolatom kát”. Utalt a külpolitikai és gazdasági ellentétek sorára, amelyet a washingtoni meg­beszélések nem oldottak fél. Márpedig véleménykülönb­ség bőven akad a két or­szág között. Gondoljunk csak India és az USA eltérő pozí­ciójára az Észak—Dél kér­déskörben, vagy az Indiai­óceánnal kapcsolatban. Delhi a térség fegyvermentesítésé­nek a híve, s elítéli a tá, maszpont-politikát - Tartós és mély feszültséget okoz Pa­kisztán nagyszabású, egy­oldalú, veszélyes amerikai katonai támogatása. Nem egyezik az afganisztáni fej­leményekkel kapcsolatos ál­láspont sem. Washingtonnal szemben Delhi a tárgyalásos, békés rendezés híve. Ellen­tétes a két ország Indokí- náról vallott véleménye. Kambodzsa esetében példá­ul India nemcsak, hogy el­ismerte Heng Samrin kor­mányát, de hathatós diplo­máciai és anyagi segítséget nyújt Phnom Penh-nek. Felértékelés Természetesen egészül ki a kép az el nem kötelezet­tek csúcsának Üj-Delhibe való áthelyezésével. Az in­diai főváros kiválasztása nem volt véletlen. India már az ötvenes években főszerepet vállalt az el nem kötelezet­tek mozgalmának életrehí- vásában, s külpolitikájának alapelve mindvégig á pozi­tív semlegesség maradt. E hagyományos alapállást, s a belőle eredő, olykor különö­sen pregnáns anti-imperiális- ta fellépést, a szocialista kö­zösség sokra értékeli. Köl­csönösen előnyös, sokrétű együttműködés született az elmúlt évtizedekben India és a Szovjetunió' között. Most, az el nem kötelezett csúcs- konferencia házigazdájaként három esztendőre Indira Gandhi veheti át a mozga­lom elnöki tisztét. A világ- politikai volomenü megbí­zatás bizonyára minden ed­diginél nagyobb mozgásteret követel és teremt majd az indiai diplomáciának. Az előzmények ismeretében ezt átrendeződésnek aligha, sok­kal inkább az indiai külpo­litika felértékelődésének tarthatjuk. Teljesen helyén­való, hogy a világ második legnagyobb országa saját térségében csakúgy, mint más régiókban, s az öt kon­tinenst és esetleg az embe­riség jövőjét érintő globális kérdésekben erőteljesen hal­lassa szavát, érvényesítse befolyását. Semmi kétség: ©andhi asszony őszi, moszk­vai útja megerősíti India pozícióját a világban. Szegő Gábor A Moon karmai Volkswagenek régi köntösben Nyugat-Európában még változatlanul, az NSZK-ban már jóval mérsékeltebben, az Egyesült Államokban pe­dig jóformán alig vásárolják a Volkswagen-kocsikat, és mivel a cég eladásai összes­ségükben az év első felében hét és fél százalékkal csök­kentek, a VW arra kénysze­rül, hogy alkalmazottai csak­nem kétharmadának munka­idejét átmeneti időre lerö­vidítse. Az idén június végéig 1 143 771 darab VW-t adtak el szerte a világon, több mint 93 ezer darabbal keve­sebbet, mint a tavalyi év első felében. A csökkenés zömmel az amerikai eladá­sók drámai, 37 százalékos visszaeséséből származik. —* A termelés ciklikus problémájáról van szó — nyilatkozta a Volkswagen szóvivője. Nem tervezünk új modelleket piacra dobni — jelentette ki több más autó­gyár stratégiájára célozva — a legkeresettebb modell, a „Golf” is lényegében válto­zatlan marad a jövőben is. X összeállította: Huppán Béla Egy fekete Citroen féke­zett hirtelen a belforti nagy­posta előtt. Ajtajai felpat­tantak, és két férfi ugrott ki belőle. A posta előtt egy fia­tal nő osztogatott éppen va­lamilyen röplapot. Az isme­retlenek pillanatok alatt ka­ron ragadták, belökték a ko­csi belsejébe, s az autó kere­kei a gyors indítástól sivítva radírozták az úttestet. Mi­előtt a jelenet tanúi maguk­hoz térhettek volna, a Cit­roen már be is fordult a következő keresztutcába. Emberrablás történt, nyil­vánvaló, de a belfortiak csak később tudták meg, hogy egyáltalán nem szab­ványos túszszedésnek voltak tanúi. A szülei rabolták el a 21 éves Claire Chateau-t. Pontosabban szólva visszara­bolták. De csak napokkal később derült ki, miután a rendőrség gondos nyomozás után rábukkant arra a rej­tekhelyre, ahol a lányt két amerikai férfi fogva tartot­ta. A két férfi különös fog­lalkozást űzött: „ellenprog­ramozók” voltak. Az volt a feladatuk, hogy Claire-t „ellenprogrammal” szabadít­sák meg azoktól a zagyvasá- goktól, amelyeket a Francia- országban is egyre jobban garázdálkodó Moon-szekta ültetett a fejébe. A szülők több mint 30 ezer frankot fizettek az óceánon átkelő két „ellenprogramozónak.” Az ügynek bírósági eljárás lett a vége és vádemelés. Nem a Moon-szekta ellen, hiszen a nyomozás éppen az ő feljelentésük alapján tör­tént, hanem — a szülők el­len — személyes szabadság megsértése címén. Claire ugyanis nagykorú és a Cha­teau házaspár semmiféle szülői kényszert nem alkal­mazhat kelekótya lányával szemben. Mi a Moon-szekta? Sun Nyung Moon dél-koreai próféta, mágus és szélhámos 1954-ben alapította meg egy­házát, amely a hatvanas években az Egyesült Álla­mokban is megvetette lábát. „Tanítása” két primitív ácsolatra épül: a világnak két ellensége van: a sátán és a kommunizmus. Moon pe­dig a megbukott krisztusi tanítások helyett veszi fel a harcot mindkettő ellen fele­ségével, az „új Évával” egye­temben. A harc kifizetődő. Moon elismert milliárdos, nagyvállalatok tucatjainak tulajdonosa újságokkal, rá­dióállomásokkal — ahogy az már az Egyesült Államokban dukál — s diszkrét összeköt-’ tetősekkel a (ÍIA-val. A hetvenes években Moon európai hódító útra indult. Franciaországban például 2—3000 gyenge idegzetű; há­borodott, meghasonlott, avagy éppenséggel címeres gazember vesz részt egyhá- zi-üzleti-toborzó vállalkozá­saiban. Lapjuk is van, az, Üj Reménység, 30 ezer pél­dányban. Igaz, Moon itt kon- kurrenciaharcban áll egyéb világmegváltó szektákkal, a Hara Krisna, a Zen és az üdvösségpiac más vállalatai­val. A Moon-szekta ellen már rengeteg vizsgálat folyt, a póruljárt szülők éppen ve­lük szemben hozták létre a Család és az Egyén Védel­mének Társaságát. A szekta vezetői azonban válogatott legények, és gondoskodtak róla, hogy minden nyomozás kátyúba jusson: „szabad vallásgyakorlás” megsértése címén ellenfeljelentéseket tettek. Néhány volt szekta­tag ugyan súlyos leleplező vallomást tett a szekta fizi­kai és lelki tortúrái miatt; a francia sajtó, a rádió, a te­levízió nem szűnik meg újabb és újabb adatokat szolgáltatni a Moon garáz­dálkodásairól — ám eddig mindhiába. Mindenesetre Franciaor­szágban a Chateau család ügye nagy vihart kavart, mert a közvélemény nem­csak Claire, hanem egész Franciaország „demoonizálá- sa” mellett van. Moon mil­liói ellen azonban úgy lát­szik, hogy még a sátán is tehetetlen... (R. Sz. 1.) Veszélyes folyamat A törött spanyol korsó Spanyolország egyik köz­ismert politikusa a hatalmon lévő kormánypártot olyan korsóhoz hasonlította, ame­lyet eredetileg darabokból raktak össze. Nem csoda, ha a „korsó” a gazdasági, poli­tikai és katonai válság szorí­tása alatt újra cserepeire hullott. Ezt a pártot, a Demokrati­kus Centrum Uniót Franco halála után művi úton hoz­ták létre. A „drót,” amely a pártot alkotó 'keresztény- demokrata, konzervatív, li­berális, szociáldemokrata frakciót összefoltozta — vol­taképpen a diktatúra buká­sa utáni első választás volt. Csak egy ilyen középpárt alapításával lehetett számí­tani arra, hogy az erős újfa­siszta áramlatokat megféke­zik, s egyúttal megakadá­lyozzák, hogy a szocialista pártból és a kommunisták­ból álló baloldal túlságosan erős képviseletet kapjon az újjáéledő parlamentben. A politikus, aki a párttöredé­kek darabjaiból ezt a külö­nös korsót összedrótozta, Adolfo Suarez volt. A De­mokratikus Centrum Unió az ő vezetésével két ízben — 1977-ben és 1979-ben — a legerősebb pártként került ki a parlamenti választásból. A korsó most széttört. A nyári hónapokban fokozato­san kibontakozott a spanyol kormánypárt bomlása. Végül maga Suarez is új pártot alakított és ezzel a folya­mat lezártnak tekinthető. Az új helyzet súlyos el­lentmondást hordoz. A De­mokratikus Centrum Unió továbbra is kormányon van. Calvo Sotelo, aki egészen jú­nius végéig az Unió elnöke volt, változatlanul Spanyol- ország miniszterelnöke. Ot gyenge párt A valóságban azonban a hajdani DCU helyét nem ke­vesebb, mint öt kisebb párt foglalja el. E pártok egyike csak a kormányon lévő „ma- radék-DCU.” A többi négy párt: 1. Ordonez, hajdani igazságügyminiszter vezetésé­vel külön párttá alakult a magát „szociáldemokratá­nak” nevező balszárny; 2. most folyik a nagyipari kö­rökhöz közelálló hajdani iparügyi miniszter, Carrigues Walker vezetésével a liberá­lis párt szervezése; 3. a DCU jobboldali keresztény- demokrata szárnya a spa­nyol egyház nyílt támogatá­sával létrehozta a „Demok­ratikus Néppártot”; 4. Sua­rez augusztus elején a nyil­vánosság elé tárta, hogy „Demokrata-szociális Cent­rum” néven külön pártot alapít. A helyzet tehát e pillanat­ban az, hogy a parlamenti politikai jobbszárnyán van egy rendkívül erős ellenzéki párt. a Népi Akció. A balszár­nyon, de ugyancsak az ellen­zékben hatalmasan megnőtt a Szocialista Párt jelentősé­ge. Ez már az egységes kor­mánypárttal szemben az or­szág második legnagyobb szervezett politikai ereje volt. Most, a kormányzópárt öt részre hullása után vitat­hatatlanul a Szocialista Párt Spanyolország legnagyobb pártja. Kormányra lépését, vagy a szocialisták részvéte­lével alakítandó koalíciós kormány megalakítását a Spanyol Kommunista Párt támogatná. Nincs többé centrum Bár ez első hallásra jó­nak tűnik, voltaképpen rend­kívül ingatag helyzet alakult ki. A szélsőségesen reakciós, újfasiszta hajlandóságú jobb», oldali ellenzék és a hadse­reg, valamint a banktőke erői által bizalmatlanul szemlélt szocialisták között valójában nincs többé poli­tikai centrum Spanyolország­ban. Ami van: öt kis párt a hajdani centrum romjain. Veszélyessé teszi ezt a helyzetet a parlamenten kí­vüli erők gyanakvása és elégedetlensége. A hadsereg és mindenekelőtt a táborno­ki kar bizalmatlanul szem­léli a Spanyolországban vég­bemenő politikai folyamato­kat. Ez a bizalmatlanság robbant ki a tavaly februári katonai puccskísérletben. Továbbélését jelzi a puccsis­ták perének légköre és az, hogy a kormány kénytelen volt megengedni: az elítélt vádlottakat ne börtönben, hanem kaszárnyákban tölt­sék büntetésüket. Ott, ahol tiszttársaik zöme „hősként” ünnepelte őket. Kevésbé látványos, de nem kevésbé veszélyes a spanyol banktőke bizalmat­lansága. A parlamentariz­mus ugyanis nem változta­tott a spanyol társadalom szerkezetén. Amíg az ország­ban konjunktúra volt, nem volt különösen éles a társa­dalmi feszültség. A gazdasá­gi válság, a munkanélküli­ség és az erős infláció mel­lett azonban mind nagyobb szükség lenne a mélyreható társadalmi reformokra. A banktőke ezt minden erővel igyekszik megakadályozni, s így voltaképpen az elégedet­len szárazföldi hadsereg szö­vetségesének tekinthető. Kérdőjel: a választás » Most arról beszélnek, hogy előrehozzák a válasz­tást, hogy esetleg már az év késő őszén, vagy 1983 tava­szán új parlamentet válasz­tanak. Ez azonban nem ve­szélytelen vállalkozás. Ma még senki sem tudja meg­mondani, hogy miképpen fo­gadná a tábornoki kar és a banktőke egy szocialista ve­zetés alatt álló kormány megalakítását. Azt sem le­het megjósolni, hogy a szét­hullott centrum romjain szervezett pártok közül me­lyik hajlandó szövetségre lépni a szocialistákkal és melyik csapódik a szélső- jobboldalhoz. Csak egy do­log bizonyos: félő, hogy a régi cserepek széthullása ürügyként szolgál a parla­menten kívüli erők számá­ra, hogy valamilyen formá­ban kinyújtsák kezüket a hatalom felé Spanyolország­ban. (-i-e.) Búcsúzó vízesés Több ezres tömeg gyűlt össze a brazíliai Guajira vá­roskában, a brazil—paraguayi határon, hogy „meg- gyászolja” a világ egyik legnagyobb vízesésének, a Sete Guedasnak „halálát”. Bizonyossá vált ugyanis, hogy októberre, az Itaipu folyón felépített vízi erőmű üzem. be helyezése után eltűnik a természeti csoda. A vízesést a helyi indián temetési szertartások sze­rint gyászolták meg, indián törzsfőnöknek kijáró gyász­szertartással búcsúztatták el. A brazil sajátosságok sze­rint az egész szertartás „ceremóniamestere” mindazon­által a helyi katolikus pap volt. A gyászszertartás egy­úttal a környezetvédők tiltakozó megmozdulása is volt, akik évek óta — végül is sikertelenül — próbálták meg. akadályozni az erőmű felépítését. Indira Gandhi (Fotó — AP—MTI—KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents