Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-01 / 179. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 1., vasárnap 3. Híd a piachoz A VÁLLALATOK ÉS A SZÖVETKEZETEK GAZDASÁGI EREDMÉNYEI 1981-BEN tiszta jövedelem > 10,3 %-al, a nyereség 17% al nőtt wn MTI-KS Hiánycikket pótol: A használt is já még... A hatvani Lenin Termelőszövetkezet, az AGROKER- rel közösen a 21-es út mellett lévő Pap-malom tanyán traktorbontót létesített. A szövetkezetektől és állami gazdaságoktól felvásárolt mezőgazdasági gépek még használható alkatrészeit szerelik ki és értékesítik. Felvételünkön Kiss László és Kenéz István egy agg traktor bontása közben (Fotó: Szabó Sándor) Meder és a gátak Fenntartás, beruházás a Tiszán A Marketingről nekem a Fékon-mg jut eszembe. Még emlékszem a fekete (tulipános Féken-ingek megjelenésére, Hitetve, ha egészen pontos aJkairok lenni, a meg nem jelenésére. A rádióban reggelenként böm-bölt a Fé- kon-inget hirdető reklám, mintegy utat vágva az álmosan ébredő hallgató agy- sejtjeihez: vásároljon Fékoni-inget! No hiszen, nem .is ezen múlt a vásárlás elmaradásai. Mentem én ezernyi emberrel együtt a .boltokba, áruházakba, de Fékon-img nem volt. Nem kaptunk egy darabot se — mondták az eladók,, mi meg hiába itiüita- koztumík a vállalati reklám- etikára hivatkozva', üres kézzel távoztunk. Pedig nem igaz, hogy nem volt Fékon-ing. A vállalat felkészült a gyártására. Magam is jártam akkor a gyárban, volt alkalmam megcsodálni a korszerű iimportgyártósort, a még korszerűbb hímző- és varrógépeket, de leginkább az új terméket. Ne feledjük, sokáig nem lehetett divatos inget kapni Magyarországon, csomagból, kéz alatt vásároltunk drága külföldieket. A gyári piackutatók tehát derákas munkát végezitek, amikor felismerték az igényeket, akárcsak a tervezők, fejlesztők, amikor kidolgozták a fiaizont, a nem gyűrő- dő, karcsúsított, könnyű anyagú, könnyen mosható, tulipán védjegyű ingeket. (Még a reklámra, a piaci bevezető tevékenységre sem lehetett panasz! Beszéltem egy fiatal szakemberrel, ő mesélte, hogy micsoda viták zajlottak a reklámszöveg felett, míg végül is a1 jód is mert szlogen mellett döntöttek: „A Fékon-ing követi minden mozdulatát.” A .gyártmányfejlesztés, a termelési, a piacnavetés tehát külön-külön mind kiváló munkát végzett, az ingek jó ideig mégsem kerülitek a boltokba. A vásárló szemével nézve .tehát a vállalat rossz marketingmunkát végzett az új ingekkelL Marketingmunka. Szándékosan nem a piackutatás kifejezést használom, hiszen utóbbi csak egy része a marketingnek. A jó piackutatás csak előfeltétele a .piaci sikernek, akárcsak a hatásos reklámtevékenység, de nem garancia semmire sem. Alighanem az sem véletlen, hogy a marketingnek nincs .is magyar megfelelője a szótárakban, legföljebb körülírni tehet. S mit .jelent a jó marketingmunka? Azt, hogy a vállalat egy termékét be .tudja vezetni a piacra, ott jó áron el tudja adni, közben pedig termelőkapacitása felkészülten várja a kereslet felfutását, hogy .ne legyen hiánycikk az új termék. S ez még .nem minden: hiszen ,a tervezőknek, fejlesztőknek már dolgozniuk kell a piacra vitt termék tökéletesítésén, esetleges módosításán. A marketingmunka a harmónia, a tökéletes, összhang megteremtésének művészete — mondta egyszer egy gyári vezető. Találónak itantonj ezt a megfogalmazást, ment mint a zenében a hangok, úgy a marketingmunka elemei sem énnek semmit önmagukban. Manapság sokat panaszkodunk vállalataink marketing-tevékenységére, ami érthető, hiszen külpiaci versenyben szinte magáitól értetődővé válik, hogy csupán a termelés, szervezésével, tökétetesdtésóvel nem vehető birtokba a piac, ide- i'g-óráig sem. Jó piackutatók kellenek — hallani mindenütt —, ami 'kétségkívül igaz, mert nélkülük nem épül híd a nagyvilág és a gyár között. De legalább ennyire fontosnak tartom al piackutató osztályok, csoportok kapcsolatát a vállalat többi szervezeti egységével, köztük a tervezéssel, fejlesztéssel is. Néhány évvel ezelőtt az egyik Pest megyei vállalatnál sokáig huzakodtalk, hogy llegyen-e marketing-osztály, vagy sem. Pro és kantra hangzottak el vélemények, végül létrejött a csoport; s roppant nehézségek árán szereztek jó szakembereket is. A kereskedelmi igazgató joggal mondta: megteremtették a piaci, siker alapját, hiszen termékük az van, már csak ed kell adni. Csakhogy ez a csoport mással sem foglalkozott, mint a már meglevő termékek értékesítési lehetőségeivel, vevők keresésével. Pedig a piackutató .nemcsak attól piackutató, hogy értékesítési területeket .talál, hanem attól is, hogy közvetíti a vásárlók óhaját, szükségleteit. Ami nélkül viszont egy termék útjáról, a vállalati munka fázisairól beszélünk, mindig a tervezéssel kezdjük a felsorolást, s az eladással fejezzük be. Holott a tervezésit már megelőzi — meg kell hogy előzze — a piac .ismerete. A magyar gazdaságban .nem egy példa van arra, hogy miire egy fejlesztést befejeznek, az új termék már elavult. S ez .nem feltétlen azért van, mert késik az építkezés, a gépek átállítása, s akadozik a termelés, oka lehet az is, hogy a tervezés nem kap folyamatosan információt a piackutatásokról, így nem :is tud módosítani, úgymond naprakész munkát végezni. Vajon hány helyen van .napi munkakapcsolat a kereskedelmi ágazat — ahová általában a marketing-szakemberek tartoznak — és a műszaki, fejlesztési terület 'között? S ugyanilyen jogos a kérdés: vajon a fontos munkát végző reklámszakemberek és a termelési szakemberek tájékoztatják-e egymást rendszeresen? Arról például, hogy várni kell az új termék irakliámihirdetésével, mert még mimes elegendő Ing a késizárurak'tárban. Igaz, a Fékon-ing jó évtizedes példa, azóta a fekete tulipános viselet kiment a divatból. De vajon .mekkora haszontól, vásárlói elismerésitől esett el a vállalat? S esik el mai is sok vállalat azért mert nincs összhang az osztályai, csoportjai között, noha mindegyik külön- külön elvégzi a munkáját? Csak nem állnak össze — marketinggé. Megy esi Gusztáv A Közép - T iszav i dék i Vízügyi Igazgatóság gépesített brigádjai a Tisza alacsony vízállását kihasználva több helyen az árvízvédelmi biztonságot fokozó fenntartási műveleteken és új beruházásokon dolgoznak. Szolnokon a folyó bal partján folytatják a korábban megkezdett mederrendezést, terméskövekkel háromszáz méteres folyószakaszon erősítik meg a partot és a mederfenefcet Nyolcezer tonna kővel biztosítják a papírgyári szennyvíz-bevezetés sodorvonalát, s háromezer tonna követ helyeznek el a felszíni vízmű védelmére. A martfűi Tisza Cipőgyár térségében, amelyet gyakran veszélyeztet a Tisza áradása, helyreállítják az elmosott partokat és olyan védelmi művet; építenek ki, amely garantálja a nagyüzem és. az egész nagyközség biztonságát. Tisza- kécskénél, ahol az éles fo- lyókanyarban időnként jelentős rongálást okoz az áradás, mintegy ötmilliós költséggel, 350 folyóméteren erősítik meg a gátakat, a partoldalakat. Tiszaörvény térségében a település biztonságos védelmét szavatoló munkák elvégzésén dolgoznak. Erre a pontra háromezer köbméter terméskövet szállítanak uszályokkal Tokaj térségéből. (MTI) Nem vár a szállítókra Önkiszolgáló raktárba jár a boltvezető A kereskedelmi felügyelőségek megvizsgálták a fővárosi peremkerületek és a vidéki, 1000 lakosnál kisebb településeik fogyasztásicikk-ellátását, valamint azt, hogy összhangban van-e a termékek minősége az áruikkal, kulturált-e a kiszolgálás. Tapasztalataik szerint — különösen a kistelepüléseken, sőt a tanyavilágban is — a három évvel ezelőtti hasonló vizsgálat óta jelentősen javult a lakosság árueilátára, a kereskedelem kulturáltsága. Napi cikkekből az üzletek vezetői általában a helyi igényeknek megfelelően alakítják ki a választékot Ebben nagy segítséget nyújt, hogy a nagykereskedelmi vállalatok számos megyében úgynevezett háttérraktárakat létesítettek, amelyekből az árut kisebb távolságra kell szállítani. A kereskedelmi .vállalatok a nagyobb vidéki városokban — Heves megyében is — kijelöltek, kialakítottak olyan nagyobb üzleteket, amelyekbe a nagykereskedelem annyi árut szállít, hogy szükség esetén a körzetben levő kisboltok is pótolhatják innen a hiányzó cikkeket. Bácsi megyében általában 20 kisüzlet is „ráépül” a közeli nagy boltokra. Több megyében — például Baranyában, Bácsban és Zalában — a legutóbbi időben bővítették a mozgóbolthálózatot Teherautókat és buszokat alakítottak át üzletté, amelyek maghatározott útvonalon, 2— 3 naponként megjelennek a kistelepüléseken, s ellátják a Lakosságot a ngpi élelmiszerekkel és kisebb iparcikkek- keL Változatlanul gond, hogy a szállítók nem mindig visznek a kis üzletekbe kis mennyiségben rendelt cikkeket, sőt, azokat a kelendő árukat sem mindig szállítják ki, amelyeket a. közeli nagyboltok is szívesen, átvesznek. A boltvezetők gyakrabban keresik fel a közeli városok nagykereskedelmi raktárait, valamint az újonnan létesült önkiszolgáló raktárakat, így a választékot bővíteni tudják ugyan, de gondot jelent, hogy az árubeszerzés miatt rövidebb-hosszabb időre kénytelenek zárva tartani. Az .ellenőrök a megvizsgált több mint 600 fővárosi és vidéki üzlet közül átlag minden negyedik helyen tapasztaltak valamilyen rendellenességet. Gyakran számoltak többet az eladók az áruért, esetenként gyengébb minőségű termékért első osztályú árat kértek. Főként a vidéki kisközségek boltjaiban lejárt szavatosságú termékeket árusítottak, s jó néhány helyen a raktárak sem voltak rendben. A szabálytalanság ma sem kevesebb — bár nem is több —, mint három esztendővel ezelőtt. Az esietek többségében pénzbírságot róttak ki, néhány alkalommal fegyelmit kezdeményeztek, s volt, ahol beérték figyelmeztetéssel. (MTI) A történet hosszú évekkel ezelőtt kezdődött. Talán még az úgynevezett „M”-típusú házak tervezésénél. Az épület megálmodói ugyanis elfeledkeztek valamiről: arról, hogy ezeket a tízemeletes házakat fűteni is fogják. Mégpedig ahogy azt a fejlő, dés megkívánja; gázzal, vagy központi, esetleg távfűtéssel. A tervezők nem számoltak (hattak?) az energiahordozók korszerűbb fel- használásával, a takarékos- sági programmal, a környezetszennyeződéssel. Nem számoltak, mert a házak kéményeit a hagyományos tüzelésű kályhákhoz, kazánokhoz tervezték. Am mindez jóval később derült csak ki. Akkor, amikor már történt jó néhány baleset, szerencsétlenség, a kéményekből visszaáramló gáz miatt. A kémények A hajdani tervezési hibát ma már bajos lenne számon kérni, hiszen az „M” házak majd két évtizede épültek, így Egerben is, a Hadnagy úton és a Kodály Zoltán utcában. Jó ideig nem is volt baj a tízemeletesekkel — vagy csak nem figyeltek oda régebben —, ám 1978-ban elkezdődött egy országos vizsgálat, melynek eredménye az lett, hogy ezen házak kéményei műszakilag nem felelnek meg a követelményeknek. Vagyis nem bírják el a lakásonkénti egy boyler, valamint a fürdőszobai és a konyhai gázégő — közismert nevén a falibaba — „termelését”. így az égéstermékek visszaáramla- nak a kéményen a lakásokba. A felmérést követően központi döntés született: az „M” típusú házakban ' át kell alakítani a melegvíz- szolgáltató és a fűtőegységeket, illetve a kéményeket. A költségek pedig az országban mindenütt a volt kivitelezőt terhelik. Egerben a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatot. Ök tehát fizetnek. Nem is keveset, milliókat. Fogalmazhatnánk úgy is: ráfizetnek. A lakók Az egri „M” házaknál 1979 óta húzódik a kémény- probléma. A vizsgálat után itt is megállapították, hogy nem megfelelőek. Ezután kezdődött a huzavona. A megyeszékhelybeli Ingatlan- kezelő, Közvetítő és Lakásberuházó Vállalathoz tartozó 190 lakásban élők a kezdet, tői fogva levelekkel' árasztják el az illetékeseket. írták, hogy ha eddig jó volt a mostani kémény, miért keli a lakást feldúlni, ki fogja ezt megfizetni, s az átalakítás után nyilván a fűtési költségek is megnövekszenek A lakóknak természetesen igazuk van. De ma már nincs mit tenni: a központi intézkedést végre keli hajtani. A lakók érdekében! Egy panasz után az Ener. giafelügyelet is vizsgálatot rendelt el az egri házaknál. Ök is megállapították, hogy megfelelő az az elképzelés, miszerint az egyik szárítóhelyiségben központi gázkazánnal oldják meg a melegvíz-ellátást. Ez a megoldás jár a legkevesebb rombolással. A konyhai és a fürdőszobai falibabából csak a konyhában marad meg a melegítő, a fürdőszobait leszerelik, s így tesznek a gázboylerral is. Ez az eljárás még mindig olcsóbb, mint ha villanyfooylert helyeznének el. A fürdőszoba fűtéséit egyébként egy hősugárzóval biztosítják. A lakók panaszolták azt is, hogy többet kell majd fizetni. Az előzetes számítások szerint valóban, csekély összeggel nőni fog a költség. De igen csekéllyel! így tehát a lakó is fizet. Három-négy nap A legnagyobb gond egyelőre — az IKLV szerint — a melegvíz-szolgáltatás egyéni mérésével van. Ehhez ugyanis egy olyan mérőműszer szükségelteti ki melyet az illetékes üzem még az idén nem kezd el gyártani. Talán jövőre? Addig is ötvenforintos átalányt állapítottak meg havonta, s az építkezés után ennyit kell majd fizetniük a lakóknak. Ez is okot adott az elégedetlenségre, hisz nem mindenki egyformán használ meleg vizet. A kéményjavítás előreláthatóan lakásonként háromnégy napot vesz majd igénybe, és a munkálatokat ez év augusztusában kezdik meg a Kodály u. 2. számú házban. Szeptemberben a 4-es, októberben a 6-os szám következik, amíg a Kertész u. 42-ben és a 44-ben jövő tavasszal fognak az átalakításhoz. Az egy kéményhez tartozó kilenc lakásban egyszerre dolgoznak majd, s felhívták a figyelmet arra, hogy ha nem lehet mindegyikbe bejutni, addig szünetel a melegvíz-szolgáltatás, amíg be nem tudják fejezni a munkálatokat. Az IKLV egyébként hamarosan lakógyűlésen tájékoztatja az érintetteket részletesen is. Remélhetőleg a hosszú évek tortúrája után most már véglegesen megoldódik a „kéményügy”. Hisz ez eddig mindenkinek csak bosszúságba, pénzbe, kellemetlenségbe került. Józsa Péter
