Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-01 / 179. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 1., vasárnap A SERIFF ÉS AZ IDEGENEK Ha a Földen már nincs Vérgyógyászok világkongresszusa Budapesten f „Vér nélkül U nincs életi** BUDAPEST '82 A századforduló idején mindössze 10 százalékuk érte meg a húszadik életévét, s még néhány évtizeddel ez­előtt is csak hatvan százalékuk az iskoláskort... Hala­luk oka: súlyos véralvadási zavar. ____________1 MINDENNAPI NYELVÜNK Simlis: simlisség?! Vannak szavak, nyelvi fonnák, amelyek ma még -nem köznyelviek, aránylag csak szűkebb réteg él velük, s ha hakjuk vagy olvassuk őket, nem tudjuk pontosan a jelentésüket, nem ismer­jük a használati értéküket Az ilyen szavak közé tar­toznak a címbeli szóalakok is. Elsősorban azért írunk róluk, mert ebben napjaink­ban a sajtó nyelvhasznála­tában is feltűnően gyakran jutnak nyelvi szerephez. Hogy általiéban rosszalló minősítésit közvetítenek ar­ról ezek a szövegrészletek bizonykodnak: „Vehettem volna éppen néhány leckét, hogyan szerezhető érdem nagyszáj ósággal, kiiimcselés- sel, simlisséggel, de ezt nem vette be a gyomrom” (Nép­sport 1981. szept. 20.). — ,;A simliseknek nem érdemes Pestre jönni, a város tele van dekásokkal’’ (Magyar Hírlap 1981. dec. 24:). — „Tánciskola? — oda csak a simlisek járnak” (Népújság 1982. jan. 6.). — „Érdemes előkészíteni a személy igazol­ványokat. Ez nincs minden­kinek Ínyére. Simlisek — minősíti az elpárolgókat —, buta hintások, ha a yard akarná, begyűjitené őket” (Népszabadság, 1982. máj. 22.). — „Vagy börtönbe ke­rülök egyéb simlis hülyesé­geim miatt, vagy lelépek” (Népszabadság, 1982. jún. 6.). A beszédhelyzet, a szö­vegkörnyezet bizonyítja, hogy a simli, simlis, simlis­ség megnevezések olyan sze­mélyeket, viselkedés- és ma­gatartásformákat jellemez­nek akik és amelyek társa­dalmunkban nem -kívánato­sak Az sem véletlen, hogy az idézett szövegrészietek­ben olyan nyelvi foo-mák is szerepelnek, amelyek a tol­vajnyelvből eredeztethetők: yard, dekás, hintés. Ezekre a szavakra még visszaté­rünk. Hogy a simlis, simlisség idegen szerzemények, hang­alakjuk is erről árulkodik. Alakjukat tekintve ebbe a sorba illeszthetjük bele: stikiLi, atopli, svindli stb. Vannak, akik kapcsolatba hozzák a német nyelvből származó minta, kaptafa je­lentésű simli szóval. Sokan ismerik ezt a szólásszerű ki­fejezést: simlire megy, azaz egyformán készül, egy kap­tafáira... A hamgalaiki hason­lóság alapján, egyesek a szememyős, a szemellenzős sapka megnevezésére szolgáló simléder szóval hozzák ösz- szefüggésbe, s így a simlist használati értékét tekintve ebbe a nokon értelmű sorba tartozónak vélik: szemellen­zős, szűk látókörű, lapító, nem egyenes lelkű stb. Szavunk forrását a tolvaj­nyelvben kell keresnünk. Titkos szóhasználatukban simliseknek nevezték a rab- szökevényeket, a börtönből szökött bűnözőket. Példatá­runkból az is kitűnhetik, hogy ma már nem ebben a jelentésben jut szerephez a rostára tett szócsalád. Hogy az olvasók milyen, használati értéket tulajdoní­tanak a simlis, simlisség szavaknak, e sorok írója is kíváncsi rá. Várjuk meg­jegyzéseiket. Dr. Bakos József Gazdag leletre számítanak Újabb értékes leletek ke­rülitek elő Szombathelyen, a járdányi Paulits István rom- kertben, a-hol a 455-ben földrengés következtében el­pusztult egykori Savaria központjának, a császári pa­lotának, valamint a közép- karban ráépült Karoiámg várnak a maradványai lát­hatók. Az ásatások során a már feltárt vámházzal szem­ben felfedezték Mercurius szentélyének maradványait. Előkerült többek között két oltár, s egy töredékes Mer­curius szobor. (MTI) Ez a film akár jó is le­hetne. Van benne szellemes­ség, nincs híján a nagyvona­lúságnak. Mégis egészében elszomorító. Kialakult már a pof ozások, bokszolások, esések, csépelések olyan, szer- tartásrendje Bud Spencer filmjeiben, amelyre joggal Számíthat a közönség. Ezen a planétán már nem akadt olyan néven nevezhető el­lenfél, akit le ne győzött vol­na, ezért más bolygók lakóit kell most vasökleivel péppé ütlegelni. Egyébként minden az una­lomig szokásos. A fafejű ha­talom még fafejűbb képvi­selői el akarják ragadni mel­lőle barátját, a kis földön­túli élőlényt, H—7—25-öt Ez azonban nem megy egysze­rűen, hiszen, két varázslatos eszköz is áll a menekülők rendelkezésére: a fiúcska csodatevő sugárpisztolya és a seriff lapáttenyere. így hát útrakelhetnek, s egy másik városkában raknak rendet, ahol rettenetes közállapotok uralkodnak. A bankot me­netrendszerűen kirabolják, furcsa figurák randalíroznak az utcákon, munkálkodnak a zsarolók. Barátunk persze jól bevált szokása szerint azonnal a helyzet ura lesz, ellátja a baját mindenkinek. Ez nem lenne elég egy új filmhez, mert minden eddi­X. A férfi kelletlenül átveszi a hallgatót. ' — Tessék, én vagyok. — Beszéltél már apáddal? — De szívem, hát még itt ülök az értekezleten! — Csak ne húzd sokáig az időt! — koppan keményen Kata hangja. Tibor szeme élőt lila ka­rikák szivárványának. — Nem én vezetem az ülést! — mondja halkan. — Jó, jó! Akkor is siet­tesd! És még ma beszélj apáddal! Csönd. — Hallasz? Tibornak nyelnie kell, hogy ne üvöltés törjön ki a tor­kán, csupán kiáltás. — Még ma, persze! Csak most hagyj dolgozni, nagyon kérlek! — S mielőtt Kata bármit válaszolhatna, gyor­san hozzáteszi: — Szervusz, fiacskám! — És levágja a kagylót. — Valami baj van? — ha­jol hozzá Fülöp, amint visz- szaül a helyére. — Mi tör­tént, Tibikém? — Ah, ne is kérdezd! — int dühösen amaz. — De az esti programot azért nem befolyásolja?!... — Nem, dehogy — moso­lyog Tibor. — Várunk! Fülöp még közelebb ha­jol, s még jobban halkít a hangján. — Este majd ezt a szállítá­si dolgot is megbeszéljük ... Szépen, nyugodtan, négy- szemközt. Ahogy szoktuk ... Helyes? — Természetesen — súgja vissza Tibor. — Akkor az értekezletet be is rekeszthetjük ... — Persze! gi szerepében ezt tette Búd Spencer. Ezért meg kellett fejelni a történetet a FÖL- DÖNTÜLIAK inváziójával, amely lassan teljesen hasz­nálhatatlan közhellyé lapo­sodik. Hiszen valamire való kasszasiker meg sem lehet már az emberiséget ve­szélybe döntő idegen hatal­mak fenyegetése nélkül. Kü­lönféle bonyodalmak köze­pette — kiderül, hogy az ide­gen lények hálójukba kerí­tették már az állam vala­mennyi tisztségviselőjét — a seriff az utolsó nagy össze­csapásban előbb végig veri az összes rendőrt, majd mi­után a földi ellenségeivel végzett, használhatatlanná náspángolja az idegen lé­nyek, robotjait is. Ez már valóban olyan „csemege”, amely érdemes a figyelemre, hiszen új verekedésfajtát ta­lálhatott ki a film rendező­je, Michele Lupo. S a Föld, hála barátunk ökleinek, megmenekül a végromlástól. Az acélból készült embere­ket is legyőzi hősünk. Körülbelül úgy fest ez az egész, mint a seriff által el­készített varázskoktél a film­ben, amelybe mindent, amit a pulton, talál — tücsköt-bo- garat, egész tojást, szénát, szalmát, szalmiákszeszt s ki tudja még mit — beledobál, s amihez foghatót a besze­Fülöp az igazgató felé fordul. — Szász elvtárs, volna egy javaslatom! Fejezzük most be ezt a rendkívül értékes információkat nyújtó, roppan­tul eredményes értekezletet, azzal, hogy a belső spedíció problémáját további exten- zív és intenzív diszkussziók tárgyává tesszük, addig is, amíg sikerül kialakítanunk a horizontális és vertikális belső anyagspedíció optimá­lis modelljét. Egyetértesz, Szász elvtárs? — Tökéletesen! — bólint lelkesen az igazgató. — A döntő az, hogy a fölmerült kérdéseket, mint az energia­takarékosság és a hatékony­ság... — körülnéz, nyel egyet —, illetve mint ez az anyag- mozgatás is, ugye, mindig alaposan meghányjuk-ves- sük, elvtársak, hisz a kollek­tív bölcsességnél nincsen na­gyobb bölcsesség! E mélyen- szántó gondolat jegyében az értekezletet berekesztem! Gitta az órájára pillant. — Két óra hat. Négy perc múlva ott a kocsi a főkapu­nál, igazgató úr! — Ráka­csint Fülöpre. — Hiába til­takozik: szervezőzseni! A folyosón vannak már, Fülöp — a főkapuhoz igye- keztében — elmegy Tibor mellett, s odahajol hozzá. — Várj meg, Tibikém. Re­mélem, belátható időn belül végzek odafent, és akkor együtt mehetünk fel hozzá­tok. A kocsival téged is ha­zaviszlek. — Előre is köszönöm. — De nem zavarjuk olyan korán Katalint? — Nem hiszem — mondja bizonytalanul Tibor. — S ha netán igen: majd külön vo­nulunk ... A szállítás ügyét úgyis meg kell beszélnünk! kit verni... szelt vendég addig soha nem ivott. Rögtön fel is dobja tőle a talpait... No, azért így nem jár a néző, hiszen ezt a sok marhaságot nyugodtan elte­szi a többi közé. Különösebb lelki válságok nélkül jöhet ki a moziból, hiszen azt kap­ta, amit várt, vagyis semmit. Nem is ott van a filmmel a baj, ahol kellő humorral és öniróniával tálalja önma­gát, hanem ott, ahol „ko­moly” mondanivalót sugall. Mégpedig azt, hogy a va­gány gyerekek, akik ugyan erőszakoskod gatnak, foszto­gathatnak mégiscsak — ve­lejéig becsületes csirkefo­gók. ök állnak — minden tőle kapott 8 napon túl gyó­gyuló sérülés ellenére — a seriff mellé, amikor kivéte­lesen nem a számára még megverhető húsz, hanem száz ellenfél igyekszik őt leterí­teni. Ez a lelkesítő szövetség rendkívül visszás, s az ame­rikai társadalom jelképe — a bolondokházaként éldegélő kisváros — öserényeit szán­dékszik bemutatná. Ahol a fiúk azért megmutatják, ha kell... Nem tudom, mit várhatunk Búd Spencertől ezután. Azt már megtudtuk tőle, hogy az újfajta sikerhez nem elég a gyerek, kutya, vagy más ér- zelmességre sarkalló szerep­lő, de kell fantasztikum is. A következő forgatókönyvíró már az Etna tűztorkába merítse Észak legmagasabb fenyőjét, s úgy írja a seriff történetét az alkonyi égre, hogy méltó folytatás követ­kezzék. Már el is képzelem, ahogy Bud Spencer egyik lá­ba alatt a Föld, másik alatt a Mars. s hatalmas ökleivel megvédi a kóbor üstökösök ellen a Naprendszert. A kö­zönség és a pénz dőlni fog. Egy öröm már eddig is ért. Megdőlt az a régi állítás, mi­szerint a felső határ a csil­lagos ég. Már az se... — Hánynunk-vetnünk! — emeli fel az ujját Fülöp vi­gyorogva, aztán sietősen ke­zet nyújt, és szalad a lépcső felé.' Ott bandukol akkor már Kovács művezető is, Ba- gyulával; igyekeznek vissza a műhelybe. Fülöp éppen mellettük siet el, amikor utoléri őket Tibor hangja: — Kovács szaki! Várjon egy pillanatra! Megyek én is magával, odalent van dol­gom! Az öreg hátranéz, udva­riasan bólint, majd megáll. Bagyula megy tovább, kezét ökölbe szorítja, mintha a világ legdrágább kincsét szo­rongatná. — Mi az, Bagyula szak­társ? — kérdi a műhelyve­zető meglepve. — Mi van a markában? — Pszt! — teszi ajkára az ujját Bagyula —, pszt! — Bal mutatóujjával a jobb kezére bök. — Nesze semmi, fogd meg jól! — Fejét csó­válja. — Duma és duma és duma: ehhez értenek a gó- rék! — Sóhajt. — Az fix, hogy máma megint legalább öt kilépés. De mit számít az? Majd csak elbíbelődöm egye­dül is a rengeteg áruval! — összeszorított öklét dühösen a falnak vágja, s iszonyú hamisan énekelni kezdi: — Azt a sok cuccot a zsebken­dőmnek a négy sarkában is elhordom, ha bírom! Egye­dül az enyém, egyedül az enyém leszel, édes galam­bom! — Hátrafordul, meg­böki a sapkáját. — Na is­ten-isten, szakikám! Megyek, mert még elbőgöm magam! Tibor közben ideért az öreg Kovács mellé, s fanyar mosollyal nézik Bagyulát. — Ez mindig bohóckodik — dünnyögi Tibor. (Folytatjuk) Hemofilia. Jelenleg Euró­pában minden tízezredik em­ber hemofiliás, hazánkban 700—1000-re tehető az örök­letes vérzékenységűek szá­ma. Betegségük oka az el­múlt két évtizedben tisztá­zódott: a véralvadáshoz fel­tétlenül szükséges egyik fe­hérjetermészetű anyag, az úgynevezett antihemofilis globulin nem tölti be fel­adatát, biológiailag elégtele­nül működik. Még száza­dunk első felében is a vér­zékeny embereket ért je­lentéktelen sérülés — ütés. nyomás, karcolás — halálos veszélyt jelenthetett, végze­tessé válhatott. Azóta ezen a területen is gyorsan fej­lődött az orvostudomány, a vérátömlesztés bevezetésé­vel a betegek állapota át­menetileg rendezhető és ez­alatt nemcsak sérüléseik gyógyulhatnak meg, de akár meg is operálhatok úgy, hogy vérből készült, véral­vadást segítő anyagot jut­tatnak a szervezetükbe. A hatvanas évektől Magyaror­szágon is előállítják a kor­szerű hemofiliaellenes ké­szítményeket, s ezek lehe­tővé teszik nagyobb műté­tek elvégzését. Ahhoz azon­ban nagyon sok vér, illetve véradó kell, hogy 8—24 na_ pig, a seb gyógyulásáig egyensúlyban legyen a beteg véralvadása. Az orvostudo­mány eljutott odáig, hogy korunkban a hemoíilíá- sok elvérzésveszélye lé­nyegében megszűnt. Életben maradnak, de nem gyógyultak, csak tünetmentesek. Az örökletes vérzékenység is egyik izgalmas témája lesz az augusztus 1-én Bu­dapesten összeülő haemato- lógiai világkongresszusnak, amelyen a Nemzetközi Hae­matológiai Társaság és a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság közösen tanácsko­zik. öt kontinens 74 orszá­gából érkeznek a tudomá­nyos eszmecserére a híres szaktekintélyek: 3000 szak­orvos, biológus, biokémikus, vegyész, mérnök. A szocia­lista országokból 500-an, az Amerikai Egyesült Államok­ból 400-an, Japánból 300-an. A nyugat-európai országokon kívül itt lesznek a dél-ame­rikai, az afrikai országok és Ausztrália képviselői is. Magyarország 200 szakembe­re vesz részt, köztük a me­gyékben • működő vérellátó központok, kórházi haemato- lógiai osztályok vezetői és rajtuk kívül az egyetemi hallgatók csoportja. lEz az első alkalom, hogy szocialista országban tanácskozik a két tudomá­nyos társaság s ez egyben a magyar orvostudomány — ez esetben a haematológia, a vértranszfúziós betegellátás és kutatómunka — nemzet­közi elismerését, megbecsü­lését is jelenti. A Buda­pesti Sportcsarnokban hét napig tart majd a kong­resszus. Elnöke Hollán Zsuzsa akadémikus, az Or­szágos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet fő­igazgató-helyettese, aki a na­pokban adott sajtótájékozta­tóján többek között el­mondta : „Az orvostudomány min­den ágát átható, egymástól élesen el nem választható, az ország betegellátása szempontjából alapvető há­rom szakmát: á. vérsejtek és a vér folyékony alkatrészei­nek betegségével foglalkozó haematológiát, az immuno­lógiát és a vérátömlesztés tudományát Magyarorszá­gon szerves egységben fej­lesztettük. A megyei, városi vértranszfúziós központok szerves részei a terület egészségügyi intézményei­nek. A világon egyedülálló ez a szervezési forma. Min­den korszerű vérkészítményt előállítunk és a betegek ke­zelésében legélenjáróbb módszereket tudjuk alkal­mazni. Az orvostudomány valamennyi ágát áthatja a vérsejtekkel foglalkozó alaptudomány. Vér nélkül nincsen élet, minden tükrö­ződik benne, hisz a testnek minden részével érintkezik a vér...” A kongresszus plenáris ülésein és a délutáni szimpozinokon olyan tu­dományterületekről ta­nácskoznak. amelyek fejlődése, mind mélyebb megismerése nélkülöz. hetetlen az egyetemes orvostudomány ra. szarná­35 témában a legnevesebb szakemberek tartanak össze­foglaló előadásokat, szólnak az új kutatásokról, ismerte­tik a legújabb gyógyító el­járásokat. Tanácskoznak a fehérvérűség klinikai kérdé­seiről, a vérképző rendszert felépítő sejtek membránjai­nak biokémiai szerkezetéről és funkciójáról, az interfe­ron daganatokra való hatá­sáról, a csontvelő-átültetés újabb klinikai eredményei­ről, a véralvadási zavarok, a vérzékenység és a trom­bóziskeletkezés kérdéseiről. A molekuláris biológia leg­újabb kutatásai, a génszer­kezet, a génműködés-szabá­lyozás okozta haematológiai betegségek és a génátültetés, az öröklődési anyag műkö­désének mesterséges helyre- állítása a kongresszus leg­érdekesebb témáinak ígér­keznek. Szó lesz a vérképző rend­szer őssejtjeiről, a májgyul­ladást okozó vírusok mole­kuláris szerkezetéről, a fer­tőzés megelőzését lehetővé tevő új, hatékony oltóanya­gokról, a szervezet daganat­sejtek elleni védekezéséről a vérrák gyógyításának leg­újabb vívmányairól. A kongresszus kiemelten foglalkozik majd a vérellátó szolgálatok szervezésének stratégiájával, ezzel kapcso­latban a fejlődő országok segítségével. Előadások hang­zanak el a vérből nyerhető gyógyszerek modern gyár­tástechnológiájáról, új típu­sú vérpótszerekről és a vér­csoporttulajdonság átalakít­hatóságáról, (például A-vér- csoport átalakítása 0-vér- esoportra.) Csak érdekesség­ként említve: ismertetnek olyan eljá­rásokat, amelyek az elő­zőeknél sokkal megbíz, hatóbbak az apasági és a kriminológiai vizsgá­latokban. A WHO és a Nemzetközi Vöröskereszt Liga, a Nem­zetközi Vértranszfúziós Tár­sasággal évtizedek óta azon fáradozik, hogy a világ minden országa vérellátás­ban önellátó legyen, önkén­tes, térítésmentes véradás megszervezésével. Ismere­tes, hogy hazánk ebben élen jár, a Magyar Vörös- kereszt szép eredményei a világ előtt követésre méltó­ak. Nem kismértékben a Vöröskeresztnek köszönhe­tő, hogy a magyar vérgyó­gyászat az utóbbi időben rohamosan fejlődhetett. A kongresszuson az eddi­gi gyakorlatnál jóval na­gyobb műszer; vegyszer- és gyógyszerkiállítás lesz. 1300 négyzetméter alapterületen mutatják be gyártmányaikat a legnagyobb világcégek és a magyar vállalatok. H. A. Gábor László BÁRÁNY TAMÁS ■ 4 FÉSŰK MELEGE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents