Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-26 / 199. szám
4. 1 iU ;fi^HTÍ*y4 ü l'l'i 4 NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 26., csütörtök Elbúcsúztak az ifjú fizikusok Két év múlva: számítástechnika Szerdán délelőtt zárult az ifjú fizikusok hatodik országos találkozója Egerben. A nap tudományos előadásokkal kezdődött, elsőként dr. Patkó György, főiskolai tanszékvezető docens, Az égbolt szórt fényének polarizációja címmel beszélt a középiskjo- lás hallgatóságnak. Öt kö- ivette dr. Hidasi Károly főiskolai docens, aki az egri forrásvizek rádiumtartalmának. meghatározásába avatta be a fiatalokat. Végül Vida József, főiskolai tanársegéd a Kétatomos gázok infravörös spektruma címmel tájékoztatta az érdeklődőket kutatási területéről. lEz a nap már meglehetősen rövidnek bizonyult, mert 11 órakor dr. Patkó György a rendező szervek nevében elbúcsúztatta a vendégeket. Hangsúlyozta, hogy eredményes volt a találkozó, hiszen a fiatalok a fizika olyan eredményeivel ismerkedhettek meg, amelyekről, máshol még nemigen hallhattak. Ezenkívül ebben az évben olyan gyakorlati feladatok várták őket, amelyek a tudománypolitikai irányelveknek megfelelően az ismeretek közvetlen felhasználására irányították figyelmüket. Nyomtatott áramkörökkel foglalkoztak, ebből készítettek olyan műszereket, amelyek az elektronikai forradalom korszakában a kísérletek, s a gyártási folyamatok ábécéjének számítanak. Meghívta a résztvevőkét az 1984-ben rendezendő hetedik országos találkozóra, amelynek fókuszában a számítástechnika áll majd. Újdonság lesz az eddigiekhez képest ez a téma, s a hagyományos szekciók (mechanika, hőtan, fizikatörténet; elektromosságtan, optika) mellé meghirdetik a számítástechnikait is. Ezzel is a fizika „mindennapi" hasznosságát, gazdasági célszerűségét hangsúlyozzák. A búcsúzás előtt a legrátermettebb, legjobb teljesítményt nyújtó középiskolásoknak díjakat adtak át. Minden csoportban előadások hangzottak el a fiatalok saját kutatásairól, eredményeiről. A fizikatörténet szekcióban díjat kapott Lukács Péter (Münnich Ferenc Gimnázium, Dunaújváros), A rádióhullámok felfedezésé és gyakorlati alkalmazása című dolgozatáért. A mechanika, hőtan szekcióban első helyezést ért el Molnár Gábor, a budapesti I. István Gimnázium tanulója. »Dolgozatának címe: Merőleges mechanikai rezgéseket összetevő készülék. Második lett, Balogh András, a nagy- kanizsai Landler Jenő Gimnáziumból, A tégla hővezetési együtthatójának meghatározása méréssel című előadással. Az elektromosságtan, optika szekcióban pedig első helyen végzett Kedves Miklós, a budapesti ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumból, a Folyadékkristályok és néhány alkalmazásuk című dolgozatával. Második lett Kuna János, a törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnáziumból, a Digitális elektronikus stopperről írt dolgozatával. A helyezéseket szavazással döntötték el, az előadók középiskolás társai választották ki szavazócéduláikkal a legjobb műveket. Külön dicséretet érdemeltek azok a fiatal fizikusok, akik nemcsak szakterületükről tudtak beszámolni, de bizonyították más irányú érdeklődésüket is: a Ki mit tud?-on kiemelkedett Benyó Gábor pantomim műsorával, Hetyei Gábor gitárjátékával. Ez is azt bizonyította, hogy jól telt, nemcsak hasznosan, de kellemesen is ez a három nap. Viszontlátásra, ifjú fizikusok! A művelődési központ kiadványa Megjelent a Hyperon Clarke és a Tunguz meteor Arthur C. Clarke, a következőket válaszolja arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a Tunguz meteoritről. i— Elég sokat olvastam er- ,ről a jelenségről. Meg vagyok győződve róla, hogy üstökös volt, vagy nagyon nagy meteorit. De van valami titokzatos és érthetetlen — a hatalmas hőkisugárzás, amit erejében csak az atombomba robbanásához lehet hasonlítani. Ez a mondat abban az interjúban hangzik el, amelyet két szovjet újságíró készített a világhírű tudósíróval, s most a Heves megyei Művelődési Központ kiadványában, a Hyperonban olvasható az izgalmas, érdekes beszélgetés. A figyelemfelkeltő — de túl sok mindent összezsúfoló — címlap jól szerkesztett ügyes füzetet borít. A százötven példány valószínű kevésnek bizonyul majd, mert a tudományos—fantasztikus irodalom iránt érdeklődők minden bizonnyal elkapkodják. Sok érdekesség, az egri tudományos-fantasztikus klubról szóló hírek, információk egészítik ki a jó érzékkel válogatott novellákat, így ■például Hernádi Gyula a ■Philadelphiai kísérletek című műve is helyet kapott az irodalmi anyagban. A jegyzet alakú kiadványra szerényen azt nyomtatták a szerkesztők, hogy a művelődési központ sei-fi klubjának belső tájékoztatója, ahol a tagok közül is bemutatkoztak néhányan írásaikkal. A figyelemfelkeltő szerkesztés, az igényességre való törekvés azt jelzi, hogy jó úton indultak el a létrehozók. A Hyperon önmaga köré szervezheti az egri és Heves megyei sei-íi tábort, s így alapja lehet egy, a későbbiekben rendszeresen megjelenő, a megye kulturális életét gazdagító, új értékeket is létrehozó kiadványnak. (szigethy) DRÓTVÁZAS RESTAURÁLÁS. Több ezer éves leletekre bukkantak nemrégiben a tiszalúci feltárások alkalmával, az őskori leletek a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátorműhelyébe kerültek. Képünkön Szegedi József egy drótváz segítségével valósággal újjáépíti a kőkori cserépedényt (MTI fotó — Tóth István felv. — KS) ~~ BÁRÁNY TAMÁS ■ 1 1 4 FÉSŰK MELEGE XXX. — Gyönyörű! — rikkant megint az asszony. — Tébo- lyító, hogy milyen egyformák vagytok! Egy ügyes nő azt csinál veletek, amit csak akar! — Ez így igaz. — Lali hangja komoly, meggyőződés fűtötte. — Lásd például azt, amit te csinálsz szegény Tibivel! Már jön is a válasz, dühösen, pergő nyelvvel: — Ne haragudj, az mégiscsak más! Én éppenhogy az ő javát nézem, az ő jogos örökségéért harcolok — ez a kis vacak viszont csak a maga hasznát keresi! — Ne mondd! — Lali hangja csúfondáros. — Nem is említetted eddig, hogy nem akarod használni a lei- lei vityillót... — Ne szemtelenkedj! — feleli Kata; de ezt már ő sem állja meg nevetés nélkül. Aztán hirtelen elhalkul a hangja. — Szevasz, búcsúzom is, mert jön a főnököm. Szóval: nem gatyázni, hanem akcióba lépni! Ha any- nyira- vagytok, hogy a kulcs kell, időben szólj! — Koszi, majd szólok. Most már alig hallani Kata hangját: — Rámenni, lerohanni! Ahogy szoktad! — Igyekszem. — És minél előbb jelentkezz! Szia! A sarokban egyetlen zongora; ennyit még el lehet viselni a /vacsora mellé. Mária ünnepien kicsípve, Lali is sötét ruhában, fehér ingben, nyakkendővel. A vacsorát már megrendelték, s most csak ülnek, hallgatagon, kissé megilletődve. Idő múltán a pincér kihozza az italt — üveg vörösbort kértek —, tölt, majd biztosítván a kedves vendégeket, hogy a konyha legfőbb gondja az ő rántott bordájuk, s nemsokára azt is hozza, elviharzik. Lali magasba emeli a meleg fényekkel sziporkázó burgundi poharat, s köszörül a torkán. — A diplomádra! Megvárja, amíg Mária is fölveszi a maga poharát. — Köszönöm — mondja, aztán koccintanak és isznak. — Nos, kedves tanárnő — törli meg a száját Lali —, szabad tudnom, hogy mik a tervei ? — Őszig pihenek — sóhajt a lány. — Rád fér! — nevet Lali. — És aztán? — Elhelyezkedem. — Néztél már állás után? — Még nem. Eddig mással voltam elfoglalva! A fiú hümmög, majd homlokára üt. — Te, most jut eszembe! A nővérem talán segíthetne! Egy impex vállalatnál dolgozik, a vezér titkárnője. Lámpással keresik az önálló levelezőket! A lány a fejét rázza. — Tanítani akarok, mondtam már. — De értsd meg, így sokkal többet keresnél! — Te meg értsd meg, hogy a pénz nem minden! Lali lecsapja poharát. — Te három nyelven beszélsz, kisfiam — felkapja kezét, mutatóujját odadörzsöli a hüvelykujja begyéhez —, de ez háromszázon! A leány vállat von. — Nekem elég az a három. — Nincsenek további terveid? Ez volt minden vágyad az élettől: ez a kemény borítóba kötött kartonlap? — Ugyan. De ezzel érem el, amire tizenöt éve készülök. — És? További terveid? Nem akarsz egyszer férjhez menni ? — Dehogynem! — üti fel a fejét Mária. — Mint a legtöbb nő. Miért épp én ne akarnék? — Nahát! — biccent elégedetten a fiú. — Akkor viszont nem értelek: nem szándékozol lakásra, bútorra gyűjteni? A leány hallgat. — Vagy talán mégis értelek — mondja a fiú lehangoltam — Ezek szerint van már valakid, aki fölöslegessé teszi a kuporgatást, mert mindent tálcán hoz ... Mária ránéz, szeméből düh lövell. — Azt hittem, azért hívtál ide ma estére, hogy ünnepelj és nem azért, hogy cikizz! (Folytatjuk) A IV. c-ből ketten hiányoznak Jelentem, tisztelt osztályfőnökünk, Irénke néni, hogy a IV. c osztály a lehetőségekhez mérten együtt van. Akik nem tudtak személyesen eljönni, levélben, táviratban küldtek üdvözletei. Ketten, sajnos, véglegesen hiányoznak. Olyan harcban maradtak alul, amelyet korunk alattomos betegségeivel kényszerültek megvívni. Emlékezzünk rájuk úgy, mintha közöttünk lennének. Mert huszonöt esztendővel ezelőtt, amikor történelemből kétszeresen is érettségiznünk kellett, velünk együtt estek át a próbán itt, a Bajza József Gimnáziumban. Észrevettem Irénke néni homlokán a tiltakozás átfutó felhőjét, és gyorsan hozzáteszem, nem arra gondolok, mintha bárki is megbukott volna. Pó(térepségire szerencsére nem volt szükség. De hát akkoriban, mint tetszik emlékezni, előttünk állt a történelem úgy is, mint tantárgy, úgy is, mint élő valóság. Az utóbbi bizonyult bonyolultabbnak, nehezebbnek. Nem szeretnék tiszteletlennek tűnni, de egy rövid időszakban még a tanárok közül sem tudott mindenki pontosan eligazodni. Ahogy rohamosan tisztult az ország, a megye, a város társadalmi légköre, úgy találta meg a mi osztályunk is az igazi utat, és minden értelemben sikeresen vizsgázhatott. Könnyített a helyzetünkön, hogy sose felejtettük el, honnan jöttünk. Számtalanszor tétszett lapozni a naplónkat, abból kiderült: nagyrészt a környező falvak kétkezi munkából élő családjai küldtek bennünket a hatvani középiskolába. Apáink, anyáink minden tőlük telhetőt megtettek, hogy több műveltséghez juthassunk, mint amiben a paraszt- és munkásembernek azelőtt része lehetett. Nekünk ezt a sosemvolt lehetőséget az ötvenes évek eleje hozta, bármennyire divatos is mostanában némely körökben egyoldalúan csakis szapulni azokat az időket. Egyik osztálytársunk sorrendbe szedte, kinek, minek köszönheti, hogy továbbtanulhatott. Első helyen rendszerünket említette, mondván, enélkül aligha vihette volna többre a béres, de legfeljebb az urasági kocsis „beosztásánál”. Másodiknak a szülők áldozatvállalását, harmadiknak a tanárok emberformáló munkálkodását jelölte meg. Talán túl szerényen negyedjére, utoljára hagyta a saját törekvését, igyekezetét. Azért ha visszagondolunk a kezdetre, az I. c nem volt híján a nagy nekibuzdulásnak. Ma is fülünkben cseng osztályfőnökünk találó megjegyzése, miszerint nem enged a 48-ból. Ennyien tartoztunk egymáshoz. Mégis távoztak körünkből néhányan, vagy azért, mert hézagosnak bizonyult az alap, amire az újabb tudást építhették volna, vagy a cseppet sem kedvező anyagi körülmények miatt. Ok már nem felelhettek többet matematikából, fizikából, mint közkedvelt társunk, aki jóindulatú értetlenséggel, tiszteletteljes tanácstalanságban szokott téblábolni a tábla előtt. Kimaradtak abból az élményből is, hogy említett társunkhoz hasonlóan — nem vált belőle világhírű matematikus; sem fizikus, viszont kiváló dzsessz-zenész lett — a legnagyobb természetességgel fogadhassák félelmetes tanárunk helyre invitáló szavait, még ha mellékesen olyan kifejezéssel illette is a tájékozatlan felelőt, amely egyébként egy nagy testű, tejelő háziállat összefoglaló elnevezése. A korán más pályákra lépett barátainknak nem adatott meg, hogy némi irigységgel vegyes csodálattal hallgathassák a kitűnő tanulókat, akik valamennyi megoldhatatlannak látszó kérdésre válaszolni tudtak. Nem élhették a kollégium minden luxust, esetenként még a mosdóvizet is nélkülöző, de élménydús, közösségkovácsoló életét. Mégis, a maguk helyén ők is átestek bizonyos érettségin, munkájukat évtizedek óta nem kevés tisztességgel, ugyancsak hasznosan végzik. Jelentem osztályfőnökünknek, hogy a IV. c az élet és az ország legkülönbözőbb területein helyezkedett el. Van köztünk kétkezi dolgozó, postai alkalmazott, muzsikus, orvos, mérnök, pártmunkás, újságíró, magánvállalkozó. Ki-ki beszámol majd róla, mi valósult meg a terveiből, elérte-e a célját, mire futotta az iskola tarisznyájában magával hordott útravalóból. Szigorú, de emberséges elbírálásra számítunk, amit már negyedszázaddal ezelőtt megszoktunk Irénke nénitől. Bizonyára kapunk feddő, elmarasztaló szavakat is. Megérdemelten, mert van, amit másképpen, jobban végezhettünk volna. Es a mi felelősségünket, tennivalónkat nem ruházhatjuk át utódainkra, azokra a mai diákokra, akik egykori padjainkban ülnek. Rájuk a saját dolguk vár. Mindenesetre bízunk benne, hogy az elkövetkező években a IV. c-nek változatlan létszámmal lehetősége adódik változtatni azon, amin netalán javítani szükséges. Az osztály ügyeletese helyett: Tuza István Pillekönnyű iskolatáskák A népszerű Tájfun elnevezésű, pillekönnyű, mosható, háton és kézben hordható iskolatáskákból, csaknem tizenhétezret szállít az idén a hazai boltokba a Horizont ÁFÉSZ balatonújlaki üzeme. A többféle színben készülő, a láthatóságot sötétben is biztosító, világítós korongokkal fölszerelt táskák, elsősorban az alsó tagozatos kisdiákok számára készülnek. Emellett a bala- tonúj lakiak most elkészítették a nagyobbaknak szánt válltáskák nullszériáját. Az ugyancsak színes, mosható, orkánanyagból varrt, divatos formájú válltáskákkal már az 1983. évi termelésre készülnek. A mintadarabokat a napokban mutatják be a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat szakembereinek. Ha megnyeri tetszésüket, jövőre tízezret készítenek a tetszetős és praktikus holmiból. (MTI) A televízióban Hatvanhat — a mezőgazdaságról Ismét jelentkezik a televízió népszerű műsora, a Hatvanhat. A fórumsorozat újabb adásának vendége ezúttal — várhatóan szeptember végén — Soós Gábor, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkára lesz. Az adásban szóba kerül majd a búzatermés hozama, a zöldség-gyümölcsárak alakulása, a tsz-dolgozók jövedelme, valamint a háztáji gazdaságok támogatása és a parlagon maradt földek sorsa Is. A szavazógépes stúdióba hatvanhat vitatkozó kedvű levélíró nézőt várnak a műsor készítői. A levélcím: 1810 Budapest, Magyar Televízió, Szabadság tér 17., Hatvanhat. (MTI)
