Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-26 / 199. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 26., csütörtök f. BULGÁRIA Nikopolisz romjai Az egykori római birodalom városának, Nlkopolisznak romjai pár kilométerre találhatók a Veliko Tarnovó megyei Ni- kiup falujától. Trajanus császár alapította a dákok felett aratoitt egyik győzelme után. Előbb a gótok félig, majd a VII. században az avarok teljesen lerombolták. A régészeti ásatások már századunk elején megkezdődtek, igazán intenzív munka azonban csak 1975 óta folyik. Feltárták már a város főutcáját* székesegyházát és az északi városkaput. Képünkön: egy nikopoliszi épület maradványai Bulgária gazdag történelmi múlttal rendelkezik. A régi időkből fennmaradt és a bolgár nép által létrehozott kulturális emlékek alapján nyomon követhetjük az ország történelmi múltját és a napjainkig megtett utat. Az évszázados műalkotásokból sokat megtudhatunk az egykori időkről. A jelenkor kötelessége a kulbúrértékek feltárása, tanulmányozása és megőrzése a jövő számára. Ezt a felelősségteljes feladatot a Kulturális Emlékek Országos Intézete végzi. Sokoldalú tevékenységébe beletartozik azon alkotások felkutatása, tanulmányozása és nyilvánosságra hozatala, amelyek történelmi információt képeznek és építészeti, vagy művészeti értékük van. Bulgária területén több mint 10 ezer trák sírkamrát, és egyéb temetkezési helyet tártak föl. Az UNESCO 1979-ben 4 bolgár műemléket is felvett az egyetemes, kulturális örökség jegyzékébe. Ezek közül az egyik a Bojanai-templom, amelynek egyedülálló az építészeti, történelmi és művészeti értéke. Sok érdekes műemlék található Zlatarica városban' is (Veliko Tarnovó megye), amit Neszebarhoz, Arbanaszihoz, Melnikhez és a megújhodás kori építészeti stílust magán viselő többi településhez hasonlóan, műemlék várossá nyilvánítottak. MBrko Cocsev, a munka irányítója, a következő feladatot jelöli ki (Fotó: BT A — O. Popov felv. — KS) KNDK Termelőszövetkezeti üdülő A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban igen sok tengerparti nyaralóközpont, üdülő található, amelyek az év minden szakában fogadnak vendégeket. A nyugati partvidék Szo- gam üdülője annyiban különbözik a többi hasonló célú intézménytől, hogy termelőszövetkezeti létesítmény. Az üdülő elsősorban a nagy mezőgazdasági munkák utáni időszakban, tehát télen fogadja a termelőszövetkezeti tagokat. Nyaranta más foglalkozásúak is kaphatnak beutalót a festői VIETNAM környezetben felépült üdülőbe. A nyaralóközpont az egész év folyamán nyújt valami érdekeset. A fenyőerdők húsé, a kedves madárvilág, a tenger, a friss, ózondús levegő, az egész környezet a kikapcsolódást, a pihenést szolgálja. A fák közé épült pavilonok, társas összejövetelek, zenedélutánok, műsoros estek helyszínei. A Szogam üdülő, az idén is a mezőgazdasági munkákban élenjáró dolgozókat fogadta, akik kellemesen tölthettek itt jól megérdemelt szabadságukat. 1 Növekvő jutatermesztés A Vietnami Szocialista Köztársaság legtermékenyebb táján, a Mekomg-dalta vidékén jelentős területeken termesztenek jutát. A deltavidék állami gazdaságaiban mintegy 5000 hektárt hasznosítanak jutatermesztésre. Az idén újabb 400 hektárral bővítik a jutaültetvények területét SZOVJETUNIÓ Mezőgazdaság: mítosz és valóság Ki emlékezik arra, hogy — mondjuk — Anglia mit exportált az évszázad elején, vagy mit importált azokban a távoli években az Egyesült Államok? A szakembereken kívül — senki. De napjainkban, újabban „napirenden van,” hogy „a forradalom előtti Oroszország Európa éléstára volt, temérdek mézet, gabonát, angolszalonnát és vajat exportált.” Ez a történelmi emlék minden alkalommal feléled, amikor a szó a szovjet gabonavásárlásra, vagy a szovjet élelmiszerhelyzetre terelődik. A történelmi tényt azonban sajátos politikai magyarázattal fűszerezik. Képmutató sajnálkozással. Hozzáteszik, hogy „a virágzó, gazdag Oroszország addig táplálta Európát, amíg nem voltak kolhozok. Ma viszont a Szovjetuniónak nincs elegendő gabonája és élelmiszere, annak egy részét külföldön vásárolja meg. Következésképpen — a kolhozok juttatták az országot ebbe a helyzetbe.” A forradalom előtti Oroszország valóban élelmiszerexportőr volt. Az 1911—1912-es évben például a világ gabonaexportjának egynegyed részét Oroszország produkálta. Évente több mint 13 millió tonna elsőrendű búzát szállított az európai piacra. Ez tény. Az 1911—1912-es éhínség a birodalom 78 kormányzósága közül 60-at érintett. A nagybirtokosok, a nagykereskedők és a kereskedők óriási vagyont kerestek a gabona-, a vaj-, a méz- és húsexporton és mit sem törődtek honfitársaik sorsával. Ez volt az ára akkoriban az élelmiszerexportnak. Igen, Oroszország valóban élelmez- .te Európát, de ehhez hozzá kell tenni: az éhező Orosz- • ország táplálta. A falu szocialista átalakítása a mezőgazdaság kollektivizálása előtt 1924 és 1928 között — a gabonatermelés háromszorosára, átlagosan évi 69,3 millió tonnára nőtt. 1976. és 1980. között a gabonatermelés már elérte a 205 millió tonnát, a hústermelés 14,8 millió tonnát. Így hát ma már nemcsak éhségről, de hiányos táplálkozásról sem beszélhetünk, még az aszályos években sem. Ma egészen másról van szó: a táplálkozás szerkezetének javításáról, a fehérjedús élelmiszerek — elsősorban a hús és a tej fogyasztásának növeléséről, s egyúttal a lisztből és a burgonyából készült élelmiszerek fogyasztásának csökkentéséről. Más szóval: nem az ország ellátása okoz gondot, hanem a nép létfontosságú szükségleteinek a teljes kielégítése. Pontosan ez a cél áll a Szovjetunió előtt a nyolcvanas években. Ma a Szovjetunió saját, belső termeléséből ezt a problémát még nem tudja megoldani. Azért importál takarmánygabonát és néhány más élelmiszert, hogy növelhesse az állattenyésztés intenzitását. Az egy főre jutó évi húsfogyasztás 1980-ban elérte az 58 kilogrammot. A forradalom előtti Oroszország húsfogyasztásához — évi átlag 29 kiló — ez sok. A tudományosan megalapozott normához viszonyítva azonban — kevés. Ennek az 58 kilogrammnak a nagyobbik részét — 56,5 kilogrammot — a Szovjetunió saját hústermelése szolgáltatja, a többi az export révén kerül az országba. Az élelmiszerprogram 1990-ig a húsfogyasztás je- * lentős növelését, a háztájiban és az állattenyésztő telepeken a termelés fokozását irányozza elő. A Szovjetunió a kapitalista országokból a behozatal csökkentését, majd a búza, s néhány más mezőgazdasági termék exportjának fokozatos növelését tervezi. Lev Voszkreszenszkij JUGOSZLÁVIA v Kenyércsata — két szakaszban Az első pillantásra drámainak, vagy elkoptatott hírlapírói zsargonnak tűnhet a címben szereplő harcias kifejezés. Ám a jugoszláviai sajtó drámai szóhasználata ez esetben helyénvaló. Az általánosságban is nehéz gazdasági helyzetben különösen jelentős, hogy az ország kenyerét hazai termésből teremtsék elő. Ügy is fogalmazhatnók, hogy a2 idén a szó szoros értelmében létszükséglet. Jugoszlávia a jelentősebb búzatermő országok közé tartozik. Némely területein a hozam eléri a nemzetközi élvonalat; az országos átlag alapján Jugoszlávia a világ- ranglista 9—10. helyén áll. De a fogyasztás szempontjából is előkelő helyet foglal el. A lakosonként számított évi 190 kilografltam búza azt jelenti, hogy az ország élelmezésében még mindig a NDK A hozamok növeléséért A Német Demokratikus Köztársaságban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek alapítása óta eltelt három évtized alatt jelentősen megnövekedtek az állattenyésztési és a növénytermesztési hozamok. Az NDK- ■bán az egy főre jutó hústermelés jelenleg a háromszorosa, a tejtermelés pedig ötszöröse a világátlagnak. A hústermelés erőteljesebb növekedése, az állatállomány gyarapodása fokozza a takarmánytermelés jelentőségét. Mivel a mezőgazdaságilag hasznosítható terület nem nagy — egy lakosra, egyharmad hektárnyi jut belőle —, a mezőgazdasági szakemberek a hozamok növelésében látják a növény- termesztés fejlődésének lehetőségét. Ezt a célt új, bő- termő fajták kinemesítésével segítik a kutatóintézetek, amelyeknek dolgozói tavaly 22 újabb fajtát vizsgáztattak és adtak át a gazdaságoknak. A legújabban kinemesített őszi árpának például hektáronként öt mázsával nagyobb a hozama, mint a korábbinak. A kutatók most olyan gabonafajták kinemesítésére .törekszenek, amelyeknek nem törik és nem dől meg a szára, a kalászuk nem pereg ki, az érési idejük pedig fokozatosan rövidül. 1 \ kenyér adja a kalória 40 százalékát. A kisbirtokok hozama erősen ingadozik, márpedig a termőföld 88, az állatállomány 83 százaléka mintegy három és fél millió magángazda kezében van. Ide vezethető vissza déli szomszédunknál a „kemény” valuta időnkénti feláldozása a közellátás érdekében. Érthető volt tehát a fokozott várakozás az idei terméseredmény iránt. Az utóbbi hónapok gazdasági hírei után megkönnyebbülést váltott ki, amikor ismeretessé vált, hogy a búzatáblákról 5,1 millió tonnányi termést takarítottak be, megközelítve az 1977. év 5,3 milliós rekordját. Az élen ismét az ország éléskamrája, a Vajdaság áll 1,5 millió tonnát meghaladó hozamával. Ez a tavalyinál százezer tonnával A mai Mongólia fővárosának története századokra nyúlik vissza. 1639-ben a mongol pusztákon uralkodó fejedelemségek egyikének vezetője, Gombodorzs kán alapította a települést, aki ötéves fiát, Zanabazart a buddhista papok főnökévé tette, uralkodásának székhelyét pedig itt jelölte ki. A város sok nevet viselt) Elsőként Urgának nevezte el az alapító. Volt mongol nyelven „Jurta”, „Nagy jurta”, „Központi jurta” is. 1924-ben a nagy népi hurál adta a település mai nevét — Ulánbátor jelentése: a vörös hős — és tette a Mongol Népköztársaság fővárosává. A régi „Nagy jurta” — európai utazók leírása szerint — egy nagy kolostor volt a szebbnél szebb, fényűző jurták között. A feudális mongol urak, főpapok lakóhelyétől távol, a jurtaváros legszélétől is kellő távolságban lakott egyszerű kis jurtáiban a földművelő parasztság. Ez volt a múlt. A népi forradalom győzelmével egyidőben megkezdődött Ulánbátor jelene: a város ma külsejében is egészen más, mint az egykori „Nagy jurta”. Itt épültek meg a harmincas években az ország első üzemei. Később sorra adták át az új lakásokat, ipari és több. Szerbiában 1,4, Horvátországban 1,1 millió tonna kenyérgabona termett. A csata első szakasza tehát eredményes, a teljes sikerhez ennyi azonban kevés. A következő ütközet a felvásárlás „frontján” várható. Az ország szükségletét bőven fedező kenyérgabona nagy részéből ugyanis nem kenyér, hanem takarmány lesz. Egyedül a Vajdaság kivétel: a termelők a búza 94 százalékát átadták a malmoknak. A felvásárlási arány a köztársaságokban messze elmarad a vajdasági tartományétól. Horvátországban a termés 55, Szerbiában pedig mindössze 23 százaléka kerül a malmokba. Az utóbbiban sok termelő foglalkozik állattenyésztéssel, s amíg a kukoricát le nem törik, a búza sorsa bizonytalan. Kopreda Dezső egyéb létesítményeket — amelyek főleg szovjet segítséggel épültek — az ország -más tájain is. Az ország gazdasági és kulturális központja azonban változatlanul Ulánbátor maradt. A város lakóinak száma az elmúlt évtizedek alatt 400 ezerre nőtt, ami ázt jelenti, hogy az ország lakosságának csaknem egynegyede él Ulánbátorban. Egy másik érdekes szám: a mongol ipari kapacitásnak több mint a fele található itt. Kulturális jelentősége is igen nagy: itt működik a Mongol Állami Egyetem, a Tudományos Akadémia kutatóintézetei, az Állami Múzeum, több főiskola és középiskola. A hárommilió kötetes Nemzeti Könyvtár mellett kisebb könyvtárak sora várja az olvasókat. Színházi élete is élénk, gyermekszínház, opera és drámai színház, jeles filharmóniai zenekar található Ulánbátorban. A város növekedése különösen az utóbbi tíz évben, szembetűnő: ez alatt az idő alatt 280 000 négyzetméternyi lakást építettek meg a főváros lakói számára. A jelen mellett a jövő távlatai is biztatóak: a számítások szerint az ezredfordulóra 600 000-nyi lesz a főváros lakossága. A megvalósítandó tervek is ezt a növekedést követik. CSEHSZLOVÁKIA Római érmék Az a huszonegy római kori pénzérme, amelyet a legutóbbi ásatások során Szlovákiában találtak, csupán egy része annak a gazdagságnak, amelyet még e tájon elrejt a föld. A leletek osztályozását, értékelését dr. Éva Kolniková, a neves nu- mizmatikus végezte el és tette közzé „Római érmék Szlovákiában” című, fényképekkel is gazdagon illusztrált tanulmányában. A leletek között — a színvonalas monográfia tanúsága szerint — több ritkaság, csodaszép példány is található, amelyek ismeretlen mesterek portréművészetét tanúsítják. Az I—IV. századból származó érmék sokféleségét a szomszédos római tartomány: Pannónia közelsége is magyarázza. Kolniková a Tátra hegyei között és Nyitrán talált érmékkel kapcsolatban arra keresi a választ, hogyan kerülhettek ilyen messzire a rómaiak birodalmuk hanyatlásának korában? Logikus következtetéssel — Strabon, görög szerző megállapításait is figyelembe véve — arra a véleményre jutott, hogy a nyitrai érmelelet minden bizonnyal egy kelta katona pénze lehetett, aki a pénzt kultikus célból vitte magával Nyitrára. Arra a kérdésre, hogyan kerülhettek át a Duna másik partjára a római tartomány lakói vagy harcosai, Kolniková mindenekelőtt a korabeli kereskedelemben talál magyarázatot. Az egy helyütt nagyobb tömegben talált érmeleletek arra mutatnak, hogy nyilván rablás, lopás elől rejthették el egykori tulajdonosaik. Egy másik, nagyobb meny- nyiségű lelet Eperjes közelében azt látszik igazolnf, hogy a kelet-szlovákiai folyók mentén jelentős kereskedelmi utak vezethettek annak idején déli és északi piacok felé. A kereskedők nyilván itt is — néha egészen tervszerűtlenül — elrejthették pénzüket. A régészek kincsei között különlegesen értékes leletek, a szlovákiai Vyskovce nad Iplom mellett talált szép ezüstdénárok láthatók, amelyek Nérót, a véres kezű császárt és a halála utáni trónkövetelőket, Galbát, Othót és Viteliust ábrázolják. összeállította: Gyurkó Géza MONGÓLIA Ulánbátor múltja és jelene 1
