Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-20 / 195. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 20., péntek 6. Szemközt a választókkal Reagan forró nyara A nagyvilágot foglalkoztatja és aggasztja az amerikai külpolitika hangvétele. Keleten és Nyugaton figyelik, hogy a Fehér Ház miképp ülteti át a gyakorlatba annak a szélsőségesen konzervatív ideológiának a szellemét, amelynek jegyében Reagan elnököt 1980-ban megválasztották. Az USA-ból szemlélve a helyzetet, az amerikai közvélemény másképpen érzékeli az arányokat. Immár közhely, hogy az átlagamerikai nemzetközi kérdésekben meglehetősen tájékozatlan. A közvéleményt a maga egészében elsősorban az ország belső problémái foglalkoztatják — minde- nekfelett a gazdasági élet. Nem túlzás, ha azt mondjuk: egy-egy elnök jövője a gazdasági helyzeten áll vagy bukik. Most, ebből a szempontból, különlegesen figyelemreméltó korszakhoz közeledik a tőkés világ vezető országa. Az Egyesült Államokban novemberben részleges választás lesz. Az ilyen, időközi választás az elnök és a kormány tagjainak sorsát nem érinti ugyan, de újraválasztják az egész .képviselőházat, a szenátus egyhar- madát, és az államok kormányzóinak többségét. Vagyis ,a következő két és fél hónapban a törvényhozás többségének szembe kell néznie választóival és számot kell adnia az ország gazdasági állapotáról. E tekintetben az Egyesült Államok — minden fejlettsége és gazdagsága ellenére — olyan súlyos problémák előtt áll, amelyeket a legharcia- sabb külpolitikai harsonaszó sem fojthat el. „A helyzet — írja a londoni konzervatív Economist — nem sok jóval kecsegteti a túlélést remélő üzletembereket és a novemberi kongresszusi választás miatt aggódó politikusokat.” Fából vaskarika?' A dolog lényege az, hogy másfél esztendővel ezelőtt Reagan sajátságos gazdaság- politikai programot hirdetett. A bajok orvoslásának kulcsát az adócsökkentésben jelölte meg. Pontosabban: egy olyan adócsökkentésben, amely nagymértékben kedvezett a nagy vállalatoknak és a középosztály derékhadánál vagyonosabb rétegeknek. Az elnök és tanácsadói azt várták, hogy az adócsökkentés megnöveli a beruházási kedvet és fokozza a vásárlóképes keresletet. Így — vélték a Fehér Ház tanácsadói — megindul majd az amerikai gazdaság fellendülése. A növekvő vállalkozókedv, a beruházási hullám és a konjunktúra fellendülése lett volna a feltétele annak, hogy az amerikai gazdaság elviselje Reagan gazdasági programjának többi intézkedését, mindenekelőtt a hadikiadás mértéktelen növelését. Ebben bízott az elnök, amikor beiktatása után azt ígérte, hogy három éven belül egyensúlyba hozza a költségvetést. A valóságban Reagan gazdasági programjából egyetlen dolog érvényesült szinte maradéktalanul : a fegyverkezési költségek növekedése. Az adócsökkentést végrehajtották ugyan, de várt gazdasági hatása elmaradt. A Wall Street sem bízik Az amerikai gazdasági élet nem élénkült meg. A Wail Street legnagyobb tőzsdei cégének jelentése szerint — reálértékben számítva — ez évben hat százalékkal csökkennek az üzleti beruházások. A beruházás tényleges értékszintje 14 százalékkal lesz alacsonyabb, mint 1979-ben, a Carter-el- nökség harmadik esztendejében. A dolog legmélyén arról van szó, hogy maga a WaM Street sem bízik a reagani gazdasági program hatékonyságában, és tanácsosabbnak látja a beruházástól való tartózkodást. Ezzel párhuzamosan esik az ipari termelés és az amerikai kivitel volumene. Az Egyesült Államok ipara ma nyolc százalékkal kevesebbet termel, mint Reagan hivatalba lépésének pillanatában. Közben az amerikai kivitel 13 százalékkal csökkent. Mit jelent mindez a gazdaság egésze szempontjából? Azt, hogy a további visszaesés és dekonjunktúra miatt az egyidejű adócsökkentést és a fegyverkezési többlet- kiadást a költségvetés nem tudja elviselni. Az' amerikai költségvetés nem az egyensúly felé halad, mint ahogy Reagan másfél esztendővel ezelőtt ígérte, hanem az idén — előreláthatólag — a modern amerikai történelem legnagyobb hiányával zár. Az „utca embere” számára ez elsősorban a munka- nélküliség növekedésében érezhető. Egy esztendővel ezelőtt az Egyesült Államok aktív lakosságának 7,4 százaléka volt munka nélkül. Ez az arány immár megközelíti a tíz százalékot. A ténylegesen dolgozó többség számára az életszínvonal megszokott növekedése megállt. A bérek és a fizetések névleges értéke 'most éppen két százalékkal több, mint egy évvel ezelőtt. Ez pontosan megfelel az infláció arányának. A reálbér' tehát stagnál. „Tudathasadás?" Érthető: az elnök ilyen helyzetben óvakodik attól, hogy elidegenítsen újabb rétegeket. Ezzel magyarázható, hogy miközben nyugateurópai szövetségeseit a szovjetellenes embargópolitika élesítésére kívánja kényszeríteni, nemrég ígéretet tett a farmereknek, hogy egy esztendővel ismét meghosz- szabbítják a Szovjetunióval kötött gabonaegyezményt. Reagan nem tehet másként. Ha ezt nem tenné, annak súlyos következményeit a novemberi részleges választáskor lenne kénytelen elviselni. Érthető, hogy a kereskedelmi és a mezőgazda- sági miniszter a kormányban heves harcot vív Weinberger hadügyminiszterrel. Mindez amerikai belső problémának tűnhet. Valójában azonban hatással lehet a nemzetközi helyzetre. Ha Reagan elnöknek a gazdasági visszaésés, a stagnáló élet- színvonal és az emelkedő munkanélküliség közepette kell szembenéznie a novemberi részleges választással, akkor a kormányzó republikánus pártot az * ilyenkor megszokottnál lényegesen nagyobb veszteség érheti. Egy ilyen vereség pedig jelentősen szűkíthetné az elnök mozgási szabadságát és korlátozná legreakciósabb tanácsadóinak befolyását. (— * — e) esi anziksz H err Billát — Billa urat két dolog miatt neveztem el így. Egyrészt mivel amikor először érdeklődtem tőle, honnan érdemes élelmiszert vásárolnom, oly mulatságosan ejtette ki a Billa üzlet nevét, hogy nemcsak a nyelve, szinte a feje is hintázott. Másrészt mert Billa úr mindig ott billegett-billogott a Kirchengasse és a Maria Hilferstrasse sarkán — munkahelyén lévén felhajtó- (A „Billa” különben egy afféle üzlethálózat Ausztriában, mint nálunk mondjuk a Osemetge, vagy a KÖZÉRT, gyakran még a nagyáruházak élelmisaerosztályainál is pár schillinggel olcsóbban lehet vásárolni bennük, nem is beszélve a különösen gyakori „akciókról,” leértékelésekről.) Herr Billa foglalkozását kissé félve nevezte meg. Bátorító biccentésemre: az is tisztességes munka — megkönnyebbülve mondta: tud. ja, az otthoniak gyakran fintorognak tőle ... Egy fel- hajtónak Bécsben különben az a dolga, hogy figyelje az utca nyüzsgő tömegét, hol hall magyar szót, s ha igen, bizalmaskodva odasúgja a reménybeli kuncsaftnak: jöjjön, mutatok egy igazán olcsó üzletet. (A magyar bolt kirakatában egyébként Valóban magasabb árak szerepelnek, mint amennyiért bent vásárolni lehet.) Herr Billa persze nemcsak a Maria Hilfer sarkán toboroz vevőket, de kijár a hajókikötőhöz is, meg a fontosabb szállókhoz, megnézni hány IBUSZ-csoport érkezett, de még Sch önbrun nban is. Űtjait megkönnyítendő múlt hónapban vett egy Volkswagent 11 ezerért. (Az új kocsiárak 70—80 ezer schillingnél kezdődnek.) A jogosítvány 8 ezerbe került, aztán az átírás, biztosítás, felújítás ... summa summá- rum Herr Billa a 8 ezer schillinges fizetéséből a múlt hónapban 40 ezret adott ki. Büszke rá. hogy mivel előre spórolt, kölcsön kérnie nem kellett. Mint arra is, hogy emez jelentős akcióját 4 év óta először segítség nélkül bonyolította le, még a rendőrségen is elboldogult tősgyökeres tokaji németjével. „Guttten Morgen!” — köszön nekem is tréfásan inkább három, mint két t-vel, s vigyázva, nehogy egy hang is lemaradjon a fránya szavakból. Nincsenek illúziói nyelvtudásáról. Szerencséjének tartja, hogy „magyar” üzletben tudott elhelyezkedni, mégpedig úgy, hogy a biztosítóinál és a nyugdíjintézetben is be van jelentve. Ezt megelőzően kiszolgált egy zöldségesnél, még előbb képkereteket ütött össze, azelőtt ... ki tudja már... Az ilyen kis üzleteknél, ha a tulaj csődbe megy, utcára kerülnek az alkalmazottak is. S hogy az efféle eset mennyire nem ritka, bizonyság rá egy felirat, melyet egy hatalmas ' bútorbolt kirakatában olvashattam. Figyelem! Jubilálunk! Már (!) három esztendeje vásárolhat nálunk. Herr Billa szombatonként csak délig dolgozik, vasárnap viszont délután 3-tól hatig ismét ki kell állnia a sarokra, mer a kószálókból másnapra vevő lehet. Szabadsága egy fizetett hónap. Eredeti szakmája épület- asztalos. Iw — Mennék én haza — mondja őszinte keserűséggel, mikor a kisvállalkozásokat említem — de elkövettem egy baklövést. Nem gazdasági, hanem politikai menedékjogot kértem. Na, nem mintha tudnám, mi fán terem a politika, de azt mondták, ez esetben a szavazati jogon kívül' mindenben olyan elbírálás alá esek, mint az itteniek. Könnyebb munkaalkalmat találni, letelepedni, mit tudom én ... Hát politikait kértem. Pedig nagyon kéne menni haza, ha másért nem, látogatóba. Mert beszélni kellene az asszonnyal. Azt írta legutóbb, megindítja a tartásdíjért a pert. — Tudja — önti ki a szívét — én mindig küldtem nekik a csomagokat. Ahogy összeszámoltam, évente több mint 20 ezer forint értékben. Erőn felül! Ha levonják a tartásdíjat, képtelen leszek. Herr Billa, a magyar turistáktól veszi a Szimfóniát, a Sopianét, a Kossuthot. Pa-' pírból eszik, vendéglőre nem futja. Barátai nincsenek, mert kevés az egyenes ember, még a magyarok közt is, na meg a barátság is pénzbe kerül. Nőhöz félévente egyszer jut, gyanítom inkább kalandra éhes magyar turistához, sem mint helybélihez. A mozi drága. Inni egyetlenegyszer sem láttam. A húgának küldött kókusz szappanra szégyenlősen rábök: „fogalmam sincs milyen lehet, mi itt csak a legolcsóbbakat használjuk.” A kocsin kívül a négy év alatt egy szoba-konyhás főbérleti lakásra tett szert. A lakbér 300. Vízzel, gázzal, villannyal, a rezsi fölmegy ezerre. iBilla úr tisztában van vele, hogy nem a maga erejéből ért el ennyit. A bátyja támogatta, amíg kellett. A többiek Bécsújhelyen kezdik a lágerben. Heti 240 schillinges zsebpénzzel. (Egy zsömle legalább 2,50.) A koszt, meg a fedél persze megvan. Billa úrból — mint megtudom — „kint lett ember.” Otthon egy kis faluban félig szakmunkásként, félig parasztként őrlődött, önálló lakás nélkül, a felesége szüleinek portájához kötődve. Ivott, amennyit csak bírt, amíg végképp el nem romlott minden. — Az anyósom — mélázik — ha az nincs, soha nem jut eszembe kint maradni. Közösen laktunk ... Elsején elszedték a fizetésemet, ennyi volt a családi élet. A feleségemre nem- haragszom. A kislányom nagyon szeretem. Később azért kiderül, hogy Herr Billa egy furcsa „me- hetnékes” család tagja. A hét testvérből — egy meghalt — már csaik egy él idehaza. öten — ki ekkor, ki akkor, ki többször (!) — „megpattantak.” Karriert egy sem csinált, sokra egy sem vitte. Különben nagy a családi összetartás. — Csak ez van nekünk — mondja Billa úr, s négy év alatt szerzett fásultsággal teszi hozzá: idegenben mindig idegen marad az idegen. ★ (No comment) Németi Zsuzsa Melina Mercouri a Hajnal igézete című film forgatásán „Görögnek tu Ha az életét vizsgáljuk, mindenképpen az a furcsa meggyőződésünk alakul ki, nincsenek véletlenek, önéletrajzában írja, hogy nagyanyja több mint harminc esztendőn át volt Athén polgármestere, és akkoriban a két világháború között ez nagyobb hatalmat és tiszteletet jelentett. Melina Mercouri apja is már huszonkét évesen kezdte el politikai karrierjét, ilyen fiatalon választották meg a parlamentbe képviselőnek. Ezért csöppet sem tűnhet túlzásnak a megállapítás: Mercouri sorsa nagyon is összefonódott Görögországéval. így hát csakugyan több volt mint hír számára a bejelentés 1967. április 21-én, hogy báróim magas rangú katona magához ragadta a hatalmat abban a városban, ahol tulajdonképpen kitalálták a demokráciát. Görögnek születtem — ez a címe a színésznő-politikus — vagy inkább politikusszínésznő — könyvének, amely őszintén, pátosz és öndicsőítés nélkül kívánja összefoglalni életútja jelentősebb tanulságát, de amelyik mégis végső soron nemcsak színpadi és filmes sikerek és kudarcok naprakész krónikája, hanem egy hatalmas és megindító szerelem rajza is, azé a kapcsolaté, amely máig is szülőhazájához köti, a görög naphoz, a görög dombhátakhoz, a görög tengerhez és persze a görög néphez. Éppen hatvanesztendősen bizonyítja, hogy a művészet nem csupán szerepekre sarkallhatja az embert, hanem arra is, hogy ezek által valósítsa meg törekvéseit, hogy közéleti szándékai mindig megtalálták az érvényesülés lehetőségét nemcsak drámai feladatokban, a görög klasz- szikusok népszerűsítésében^ de tüntetésekben, békemenetek szervezésében, és most a kulturális miniszteri székben is. Mercouri századunk talán legmagasabbra emelkedett színésznője, aki úgy készült erre a pályára — nemcsak a tradíciók miatt — dint egy szép Szophaklész- szerepre. Nemcsak görögül, de később, második hazájában franciául is elkápráztatta nézőit, hallgatóit kirobbanó temperamentumával, természetességével, érzékenységével — s később már angolul is. A Cotopouli Színház hírneves tragikája azonban világsikerét Jules Dassin Akinek meg kell halnia című filmjével vívta ki, ebben a modern körülmények közt feltámasztott finom Jézus- legendában mint Mária Magdolna, s egyszeriben nemzetközi meghívásokkal árasztották el, de egy pillanatra sem ingott meg. Csak olyan feladatot vállalt, amely megerősítette hitében, hogy így is tud tenni valamit az emberékért, elsősorban a nőkért, akiknek kiszolgáltatottsága ellen már fiatalon is berzenkedett. Valamennyi nagy filmje, a pályakezdő Stella (1955), de a tévében játszott, modernizált Médeia, a hatalmas sikerű Phédra, A villamos zongorák, és nem utolsósorban a szellemes, ironikus Vasárnap soha — mind-mind Melina Mercouri küzdelmei az elnyomatás, az alábecsülés, a prostitúció ellen, és hittétel az emberi méltóság mellett. Ezért aztán csak további lendületet adott neki az ezredesek rendeleté, amely megfosztotta állampolgárságától. A katonai junta ellen nemcsak ellenzéki álláspontot foglalt, de a maga módján hatásos háborút vívott szólamaik leleplezéséért, lejáratásukért. Turnékat szervezett a nagy európai városokba, hogy közvetlenül megmagyarázza, mi is történik Athénban. „Görögnek születtem és görögként halok is meg” — érvelt hét éven át, mígnem 1974- ben végre győzedelmesen visszatérhetett hazájába. A nagy lelkesedés, a rajongók sokezres tábora nemcsak a különös szépségű, egyéni stílusú filmsztárnak szólt, hanem az elszánt politikusnak is, aki a dicsőségben is tudta mivel tartozik népének. Mint a PÁSOK, a görög szocialista párt aktív tagja egyelőre elsősorban a közéletnek él. Mint miniszter egyik első rendelkezése a cenzúra eltörlése volt. A filmművészet elvesztett egy nagy színésznőt, egy sziporkázó sztárt, de helvette talált egy új. tüzes védelmezőt. Nincsenek véletlenek — mondhatná valaki Melina Mercouri pályafutása láttán. De így pontosabb: nincsenek véletlenek, csak erős akaratok. Nemlaha György összeállította: Virágh Tibor
