Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-20 / 195. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 20., péntek Helyzetképp) A gyógyszerfogyasztásról „Étlap" kétezer tétellel — Orvosság 42 millióért - Majdnem minden hiánycikk helyettesíthető — A patikusok önállósága és felelőssége Receptbeváltás a gyöngyösi Richter Gedeon Gyógyszertárban (Fotó: Kőhidi Imre) Nyissuk ki a „gyógyszerétlapunkat”: a kínálat 1500 —2000 féle orvosságot, gyógyászati segédeszközt tartalmaz. A választék bőséges, de vajon milyen a fogyasztás? — Meglehetősen magas — mondja kérdésünkre Bojtos Ágnes, a Heves megyei Gyógyszertári Központ gyógyszergazdálkodási szakelőadója. — Ha forintban mérjük: az év első hat ,hónapjára 39 millió 600 ezres forgalomra számítottunk, ezzel szemben több mint 42,1 millió forint értékű orvosságot vásároltak a megye lakói. S a növekedés egyre jellemzőbb... — Ügy tűnik, az igények növekedésével arányosan szaporodik a hiánycikkek listáján szereplő gyógyszerek száma is. Átlagosan hányféle orvosságot keresnek hiába megyénk ötvennégy gyógyszertárában a betegek? — Ez havonta változó, eddig a legtöbb olyan 150 féle volt, a múlt hónapban viszont csupán száz gyógyszer neve szerepelt a listán, miután több mint ötven készítményből megfelelő meny- nyiségű ellátást, utánpótlást kaptunk a Gyógyáru Értékesítő Vállalaton keresztül a gyáraktól. A hiányzó betegségűző szerek zöme egyébként helyettesíthető több, hasonló vagy azonos összetételű gyógyszerrel. így gyakorlatilag egy-egy patikában csupán öt-hat olyan tabletta, szérum, vagy kenőcs hiányzik, amelyet a betegnek máshol kell keresnie a megyében. Hogy hol kaphatja meg, arról a gyógyszerészeknek tudniuk kell, s megfelelő tájékoztatással szolgálniuk is. A három városban például minden gyógyszertár megkapja a többi patika hiánylistáját, illetve azt, hogy a keresettebb orvosságok hol válthatók ki. — Lehet, hogy hosszú lesz, de van egy listánk olyan gyógyszerekről, amelyek pillanatnyilag nem szerezhetők be. Az összeállítást olvasóink készítették: Ariin, Di- pankrin, Donalgin, Fercupar, Phenylbutazon, Polisett, Ri- dol. Porcoltolone tabletta és spray... — ... Folytathatnánk a sort a valóban pillanatnyi hiánycikkekről, mert az említetteknél több is van. De, hadd utaljak helyette egy kimutatásra, amely nemcsak ezt tartalmazza, hanem azt is, hogy a hónap elején készült gyógyszerellátási körkép óta mi érkezett meg hozzánk, s milyen megrendeléseinket igazolták vissza. Mert, ami most „hiánycikk”, az lehet, hogy néhány nap múlva már a betegek rendelkezésére áll. Bár, hozzá kell tennem, hogy a megrendeléseinknek csupán 15 százalékát igazolják visz- sza a gyógyszergyárak, de ha valamiből országosan adni tudnak, akkor azt azonnal és arányosan osztják el a megyék és a főváros között. — Elterjedt a hír, hogy minimálisra csökken a nyugati gyógyszerek behozatala, s gondot okoz a lengyel import is. Miként látja ezt a szakember? — Ami a nyugati gyógyszereket illeti: nem csökkenésről van szó elsősorban, hanem egy lényeges változásról. Ez azt jelenti, hogy mindenekelőtt azok kapják meg a külföldi orvosságokat, akik a szakfőorvosok javaslata alapján a gyógyszertárak nyilvántartásaiban szerepelnek. Így van ez például az inzulin kiadásával Is: ha a rászoruló állapota megkívánja, akkor biztosított számára az értékes orvosság. Enyhébb esetben — az orvosi előírásoknak megfelelően — kiadunk más, azonos értékű, de nem nyugati gyártmányú hatóanyagot... Szóba került a lengyel medicinák szállítása: az asztmás betegek által keresett Por- cortolone korábban is sokszor hiányzott mind a tabletta, mind pedig a TC- spray változatában. Hogy nincs különösebb gond a mostani lengyel szállításokkal, azt bizonyítja: a nálunk közismert Eleniumból máig is zavartalan az ellátás. — Többször elhangzott a beszélgetés során: helyettesítés. Mit jelent ez a gyógyszertári gyakorlatban? — A közelmúltban megjelent egészségügyi miniszteri rendelet lehetővé teszi, hogy az orvosi rendelvény nélkül kiszolgáltatható — s éppen hiányzó — gyógyszerek más, azonos hatástani csoportba tartozó orvossággal helyettesíthetők. A gyógyszerészeknek ezzel jelentősen megnőtt az önállóságuk, illetve a felelősségük, mert a helyettesítő készítmény kiadása előtt alaposan tájékozódniuk kell arról, hogy a beteg szedett-e már ilyen gyógyszert, nem érzékeny-e rá, volt-e esetleg problémája az eddigi alkalmazásakor. A mostani hiánycikkek közül egyébként majdnem mindegyik •helyettesíthető, az Artin hashajtó pótolható például Fenolftalein tablettával, vagy Tiszasen A-j-B drazséval. S, szinte a többinek is van megfelelő gyógyhatású helyettesítője... — De inkább ne legyen szükség egyikre sem. — Mi is ezt kívánjuk mindenkinek ... ! Szilvás István BÁRÁNY TAMÁS ■ 4 FÉSlEKIl m EGE XXVI. — Dehogy önök miatt, kérem! A ház közösségének érdekében ! — udvariaskodik a fiatalember. — És különben is: ez a dolgom. Arról nem is beszélve, hogy külön is boldoggá tesz, hogy ezt a kis szívességet egy ilyen kedves hölgynek tehetem ... Maga igazán megérdemli, hogy zavartalan vétele legyen ... A lány önkéntelenül is elmosolyodik, mint a világ minden nője, ha bókot hall. S most először oldódik egy kissé a merevsége. — Miért érdemelném meg? — kérdi kedvesen. A fiú fölpillant a készülékről; ránéz. — Mert a szépségnek előjogai vannak — mondja halkan. A leány fölnevet. — Ma már nincsenek előjogok! — A női szépség az egyetlen, amely megőrizte ezt a feudális vonást, nem vette észre? — Lehet — mosolyog megint a lány. — De ha így van is: hogy vettem volna észre ezt éppen én? A fiatalember — eddig a tévékészülék fölé görnyedt — fölegyenesedik, a szerszámait leereszti, úgy nézi a lányt. Aztán bólint. — Buta is, csúnya is. Rossz az alakja, formátlan a lába ... Igaz? A lány a vállát vonja föl. — Hát... valahogy így ... — Nincs önbizalma! — Mitől volna? — sóhajt a lány. A fiú visszahajol a készülék fölé. — így már minden érthető — dünnyögi maga elé. A lány meglepve pillant rá. — Micsoda érthető? — Hát — veresedik el hirtelen a szerelő arca —, szóval, hogy itt, ez az izé ... szóval, hogy itt ez a kondenzátor, ugye... Ennek sincs elég önbizalma, szegénynek, aztán csinálja azokat a ronda harántsávokat a képernyőn, és még a szegény szomszédok vételét is zavarja, pedig azok igazán nem tehetnek róla, hogy ez a szegény kis kondenzátor önbizalom nélkül jött a világra! ... S mindezt egy szuszra mondta, rettentő gyorsan, annyira örült a hirtelen támadt mentő ötletnek. — Csuda egy ember maga, hallja! — rázza fejét jókedvűen a lány. Szerény mosoly a válasz. — Szegény nagynénikém is mindig mondta! Ha nagyritkán felugrottam hozzá, már az ajtóban ezzel fogadott: jól van, Lalikám, már csinálom is a kávét, ne célozgass aztán egész idő alatt arra, hogy de innál egyet... A leány pillája megrebben; egy cseppet restelli magát. — Csakugyan... Nem kér egy kávét? — Á! — tiltakozik a fiú. — Bár... ha ilyen kedves, és ha már szóba hozta... De nem volna nagy fáradság? — Ugyan! Be van készítve, csak meg kell főzni! — És lép a pohárszék felé. — Ebben a villanyfőzőben? — mutat oda riadtan a fiú. — Hisz azt is megvizsgálom! — A zsebébe nyúl, egy lapos üveget húz ki onnét. — Inkább igyon velem egy kupica kisüstit! — Igyék! — Kérem. Hozna poharakat? — Legföljebb poharat. Én nem iszom. A fiú visszacsavarja az üveg kupakját. — Köszönöm, akkor én sem! A lány figyelmesebben pillant rá. — Pedig jólesnék? — Hajaj! Egész másképp megy tőle a munka! És reggel kilenc óra már réges- rég elmúlt! A lány indul a konyha felé. — Akkor hozom a poharakat. A fiatalember lerakja a műszereit, leül. — Tudtam, hogy számíthatok magára! — mondja elégedetten. A házikisasszony nemsokára jön is vissza a poharakkal, a fiú tölt, aztán — mint akit vendégségbe hívtak — lezökken egy karosszékbe, s poharát magasba emeli. — Csirió! — Hirtelen fölpattan, meghajol. — Bocsánat, még be sem mutatkoztam: Bende Lajos vagyok. — Szotyori Mária — mondja a leány. — Proszit! — Egészségére! A két pohár megemelkedik; isznak. A vendég aztán — mert most már hivatalosan is az — visszaereszkedik a karosszékbe, kényelmesen elterpeszkedik, újra tölt a poharába, és elrévedve így szól: — Képzelje, mit' hallottam a múltkoriban! Egy idősebb bácsi megőrült, és fejébe vette, hogy elvesz egy fiatal kis nőcit... — Ugyan! — mondja Mária, meglehetősen kelletlenül. — De! Képzelje: az öreg hatvankettő, a nő huszonhat. — Merőn figyeli a leány arcát. — Maga szerint lehet ebből jó házasság? Mária egy pillanatig tűnődik, aztán von a vállán. — Az attól függ ... — Mitől? — Hogy mit vár a nő a házasságtól. — Mit vár!? — idézi szavait Lali gúnyosan. — No mit! Jaj, el is felejtettem mondani, hogy van az öregnek egy szép kis háza Gödöllőn — talán ezt várja a boldog ara ... — Fuj! — csattan föl a leány. — Férfimentalitás! Hátha az a nő túl van már egy-két csalódáson, a hozzá illő fiatalemberek becsapták, faképnél hagyták... És most nyugalmat keres, biztonságot ... Lali eltűnődik. — Érdekes ... Erre a szempontra még nem is gondoltam. — Mert maguk mindig csak a férfi szempontjából néznek mindent! — acsar- kodik Mária. ’— Nem úgy, mint maguk — hajol meg gúnyos udvariassággal Lali —, akik viszont a nő szempontjából néznek mindent. — Ugyan! — legyint a lány. — Ne haragudjék, ez rabulisztika! A fiú rácsodálkozik. — Maga honnét tud ilyen kifejezéseket? Mivel foglalkozik? — Végzős bölcsész vagyok. — Ugyan. És mit tanul? — Olasz, francia. Lali füttyent. Mária meglepve kérdi: — Csodálkozik? — De mennyire! Először is: másodévesnek néztem. Másodszor: filozófia szakosnak. (Folytatjuk) Segítség a kíviilrekedteknek Természetesen idén nyáron sem minden ■továbbtanulni vágyó fiatalnak hozott örömhírt tartalmazó borítékot a postás. Ki a gimnáziumból, a szakközépiskolából, vagy a szakmunkás- képző intézetből, ki pedig az egyetem, illetve a főiskola tanulmányi osztályáról kapott elutasító választ. Hogy álmaik mégse dőljenek romba és életük következő egy esztendeje se múljon el haszontalan — ezen dolgoznak augusztusban a Heves megyei tanács Pályaválasztási Intézetének szakemberei. Ebben az évben az általános iskolák padjait elhagyó és továbbtanulni szándékozó gyerekek közül ösz- szesen 102-en kopogtattak másodszor is hiába az intézet kapuin. A szakmunkás- képző intézetekből 106-an, a gimnáziumokból és a szak- középiskolákból pedig 86-an rekedtek kívül. (Bosszantó az a figyelmetlenség, amely szerint sok tanuló csak egy iskolát jelölt meg, ahová pályázni készül, így kérelmét nem postázhatták tovább az illetékesek olyan tanintézetekbe, ahol esetleg szívesen fogadták volna jelentkezését!) Az elutasítottak közül továbbra is a lányok vannak többségben: százhatvanegynek kell elképzelését felülvizsgálni, ezért az intézetben különös figyelmet szentelnek az ő gondjaiknak. Régi tapasztalat az is, hogy a városi gyerekek elsősorban a gimnáziumokat és a szakközépiskolákat veszik célba, s ez jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy itt lényegesen magasabb a túljelentkezés. Idén sem mindenki egyeztette saját képességeit és vágyait: a középiskolákba jelentkezők között például nem volt ritka az elégséges bizonyítvánnyal, sőt az elégtelennel, és pótvizsgákkal csúfított könyvecskével pályázó. Számukra kínált új döntési lehetőségeket a pálya- választási intézet információs tanácsadója. Levélben, telefonon és személyes beszélgetések során adtak felvilágosítást az érdeklődőknek arról, hogy mely vállalatok és oktatási létesítmények várnak még fiatalokat. De tanácsot kaphatnak itt azok is, akik érettségijük • után szeretnének szakmát tanulni, vagy elhelyezkedni, és természetesen azok sem maradnak felvilágosítás nélkül, akik szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebükben akarnak tanulni, vagy épp újabb szakmát el sajátítani. Különösen sokan keresik fel ezekben a napokban a pszichológiai szaktanácsadói Így többnyire azoknak adnak segítséget, akik különböző okiokból nem érzik jól magukat a korábban választott pályán. A szakemberek felkeresték a nyári táborokat is, ahol játékos módszerekkel próbálták a gyerekek figyelmét egy-egy szakmára, vagy iskolára terelni. De már dolgoznak a következő tanévben rájuk háruló feladatokon is: megkezdték az általános iskolák hetedikeseinek és a gimnáziumok, szak- középiskolák harmadikosainál a továbbtanulási szándék felmérését. Szilágyi Andor Egy csiszolóművész Nem túlzás azt állítani, hogy Nyilas Kálmánná művészi munkát végez, amikor nagy figyelemmel ólomkrlstály vázát csiszol. A nagy múltra visszatekintő Parádsasvári Üveggyárban az ólomkrlstály- kelyhek, vázák és más termékek mellett háztartási fúvott üvegeket és festett vázákat gyártanak. A kézzel csiszolt ólomkrlstály min. denesetre a legkeresettebb termék; az Idén a gyár termelésének több mint 75 százalékát a tőkés országokba exportálják (MTI fotó — Branstetter Sándor felv. — KS) Iskola és szabad idő Az iskola és a család szorosabb együttműködése, egymásra épülő nevelőmunkája érdekében a Hazafias Népfront minden ősszel, még az iskolai év kezdete előtt ajánlásokat dolgoz ki és juttat el a szülői munkaközösségekhez, hogy felhívja a figyelmet az időszerű közös feladatokra. Ezt tette most is, nem sokkal az első csengőszó előtt. Az idei tájékoztató jobbára azokkal a tennivalókkal foglalkozik, amelyek a — szeptembertől általánossá váló — ötnapos tanítási hét bevezetésével kapcsolatosak. Szülők és gyerekek örvendetes, de ném kis gondja lesz, hogyan töltsék meg tartalommal a felszabadult szombatot. Felmérést végeztek a diákok között, arról faggatva őket, mit szeretnének a leginkább csinálni ezen a két napon. A válaszolók túlnyomó többsége szüleivel szeretne többet együtt lenni, hogy játszanak, beszélgessenek. Lám jócskán vannak még teendők a családi időbeosztás kialakításában is. Számos, követésre méltó példa is helyt kapott a tájékoztatóban. Leninvárosban, a 18. számú Általános Iskolában szombatra tették az őrsifoglalkozásokat. Komáromban azt tervezik, hogy az esetleg szükségessé váló hét végi felügyeletet maguk a szülők közösen oldják meg. Dombóvárott, a József Attila Általános Iskolában szabad idős programot állítanak össze, amelyben egyaránt figyelembe veszik az óvodások, az általános és középiskolások, a KISZ-korú dolgozó fiatalok és felnőttek igényeit A szülői munkaközösségeknek módjukban áll. hogy különféle akciókat szervezzenek, amelyekkel előmozdíthatják a környezetvédelem ügyét, őrködnek településük tisztasága, rendje felett — hívja fel a figyelmet a HNF kiadványa.
