Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-18 / 193. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 18., szerda Ki üdül kedvezményesen ? Évről évre egyre többen jutnak el a szakszervezeti és a vállalati üdülőkbe. Megduplázódott 1960-hoz képest — s ma már majdnem másfél milliónyi — a kedvezményesen üdülők száma. Az erre fordított állami összkiadás egyébként meghaladja a négymilliárd forintot; s ennek a roppant összegnek a beutaltak mindössze 21— 22 százalékát térítik meg. S bár 1980-ban a térítési díjakat emelték, ennek ellenére, a beutaltakat napjainkban jóval kisebb költséghányad terheli, mint húsz évvel ezelőtt. Az üdülni vágyókat egyre több üdülő, s ezekben egyre több — a korábbiakhoz képest „komfortosabb” — szoba várja. Az üdültetésből a vállalatok és a szövetkezetek ma már» jóval nagyobb részt vállalnak, mint a SZOT. Ennek megfelelően a vállalatokat terhelő üdültetési költségek egyre magasabbak. Ügy is fogalmazhatunk, hogy a kedvezményes üdültetés egykori kizárólagos gazdája, a SZOT egyre inkább megosztja az ezzel kapcsolatos feladatokat, kötelezettségeket és persze a költségeket is a munkáltatókkal. Mindez semmit sem változtat a lényegen: 1960-ban a lakosság mindössze öt százaléka üdijlt kedvezményes térítés ellenében, 1980- ban már majdnem 12 százaléka. De nemcsak a „hagyományos” üdülőkben, hanem úgynevezett kereskedelmi szálláshelyeken, különböző bérleményekben, külföldi csereutak révén, s megannyi egyéb módon és formában is lehet kedvez- ' ményesen üdülni. Ezért ez a 12 százalékos arány a valóságban inkább 16—17 százalék. Kikből tevődik össze ez a 16—17 százalék? A kedvezményes üdültetés — a szociálpolitika alapcélját nézve — elsősorban azoknak hivatott anyagi támogatást nyújtani, akik családi és anyagi helyzetük miatt másként nem juthatnak pihenéshez. El kell ezt fogadnunk, még akkor is, ha jól tudjuk, hogy a népesség különböző rétegein belül merőben mások az üdülési szokások. Más a helyzet az aktív keresőknél, s más a nyugdíjas házaspároknál, más a sokgyermekeseknél, s megint más a gyermeknélkülieknél. Meghatározó tényező a lakóhely és a lakás mirősége, de az is, hogy valaki egyáltalán pihenéssel, üdüléssel óhajtja-e eltölteni évi rendes szabadságát, vagy inkább — anyagi kényszerűség vagy más okok miatt — különmunkával pénzt keres ez idő alatt. Befolyásolja az üdülési szokásokat a családok egy főre jutó jövedelmi helyzete. Azt gondolhatnánk, hogy azok a családok, ahol alacsony az egy főre jutó jövedelem, igénybe veszik — mert vehetik — a kedvezményes üdültetést, és fordítva: ahol több jut a jövedelemből egy-egy családtagra, ott inkább más üdülési, pihenési formák mellett döntenek. Elvileg ez logikusnak látszik, ám a gyakorlat mást mutat. A Gazdaságkutató Intézet — pontos adatokkal illusztrált — megállapítása szerint, minél magasabb az egy főre jutó családi jövedelem, annál gyakoribb a kedvezményes üdültetés igénybevétele; vagyis a szociálpolitikai alapelv ez esetben nem működik szándékolt funkciójának megfelelően. Azoknak a családoknak a zöme (majdnem 90 százaléka), amelyekben az egy főre jutó jövedelem az 1000 forintot nem haladja meg, még sohasem üdült kedvezményes térítés ellenében, 6,4 százalékuk pedig az elmúlt öt évben mindössze egyszer vett igénybe ilyen beutalót. Ahol pedig az egy főre jutó családi jövedelem 4500 forint felett van — s ez már a magas jövedelműek kategóriája —, a családok 40 százaléka nem üdült még kedvezményes térítés ellenében, viszont több mint negyven százalékuk az utóbbi öt évben többször is. A kedvezményes üdülésre jogosító beutalójegyek többsége ezek szerint nem a szociális helyzetük miatt rászorultaknak, hanem — úgymond — az anyagilag tehetősebbeknek jut. Akkor pedig hogyan értelmezzük a kedvezményes üdültetés kapcsán a szociálpolitikai alapelveket? Talán úgy, hogy az üdültetés kedvezményes dijait' alapvetően a családi jövedelmek nagysága szerint határoznánk meg. A Gazdaságkutató Intézet ennek értelmében javaslatot dolgozott ki. Ennek lényege, hogy a létminimum körüli jövedelmi kategóriában — nagyjából az 1400 forint, illetve ennél alacsonyabb egy főre jutó családi jövedelem esetén — akár ingyenes is legyen az üdültetés, de a nagyobb jövedelmeknél fokozatosan emelkedjék a térítési díjak összege. A skála végpontján, a 6000 forintos egy főre jutó családi jövedelemhányadnál a térítési díj és az üdülte^ tés önköltsége között már nem lenne különbség. E magas jövedelmi kategóriákba tartozók tehát, lényegében önköltséges alapon üdülhetnének. Hangsúlyozzuk, hogy egyelőre semmiféle döntésről vagy akár a kérdés hivatalos napirendre tűzéséről nincs szó. Figyelemre méltó azonban a Gazdaságkutató Intézet javaslatának szelleme, amely szigorúan szociális indítékú, habár természetesen vitatható pontjai is vannak. Nem zárja ki viszont a kedvezményes üdültetés esetenkénti — jó munkáért, kiemelkedő munkahelyi eredményekért és miegyebekért kijáró — jutalom jellegét. Elképzelhető, hogy a munkáltatók, nagyon indokolt esetekben, egyszemélyi elbírálás alapján átvállalják az üdülési díj ki- sebb-nagyobb hányadát, vagy éppen a teljes összegét. Nem automatikusan, nem eleve a díjakba beépítve, hanem személyenként nyújtott — és társadalmilag ellenőrzött — egyszeri anyagi kedvezményként. A Gazdaságkutató Intézetben egyébként azt is kiszámolták, hogy ilyen rendszer működtetésével csökkenne a költségvetési teher, amellett, hogy a szisztéma megfelelne szociálpolitikai céljainknak. Vértes Csaba Fokozták az exportot Sok múlik az arányokon Mondhatnánk úgy is, „megszoktuk” már, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzetéről szóljunk és hangsúlyozzuk az elért életszínvonal megtartásának fontosságát. Pedig ezeket a követelményeket még egy jó ideig emlegetni fogjuk. Valóban meg kell szoknunk, hogy tevékenységünket ehhez a mércéhez igazítsuk. Mennyire illik rá mind- • ez a gyöngyösi üzemek munkájára, törekvéseire? Erre a kérdésre kerestünk választ. Egy részük Hajlamosak vagyunk arra, hogy ha a népgazdaság ügyeiről beszélünk, egy kicsit elvonatkoztassuk magunkat ettől. Mintha „valahol” lenne az állam és ettől függetlenül lenne a mi gyárunk, vállalatunk, gazdaságunk. Pedig... ! — A város gazdálkodó ütemeinek tevékenysége a legtöbb területen összhangban volt tavaly a népgazdasági terv célkitűzéseivel — hallottuk Kónya Lajostól, a városi pártbizottság első titkárától az összegező megállapítást. — Az egyre nehezebbé váló külső piaci értékesítés ellenére is fokozták a tőkés kivitelt és ennek megfelelően változtattak a termékszerkezetükön. Mindjárt példákat is hallottunk: az Izzó, a MEZŐGÉP, az Ipari Szerelvény-1 és Gépgyár gyöngyösi gyárának nevét. — Persze kedvezőtlen jelenségek is mutatkoztak. Ilyen például, hogy az alacsonyabb színvonalon gazdálkodó üzemek is olyan bérfejlesztést hajtottak végre, amely nem" volt arányban a termelésük mértékével. Furcsa „szabály” formálódott ki ezekben az üzemekben, ami egy kis lezserség- gel úgy fogalmazható meg hogy kevesebb munkáért — több bért. Magyarázzuk, miért nem tetszik ez a megoldás? Visszafogottan Nem kellett jövendőmondónak lenni ahhoz, hogy feltételezzük, a világpiac nem a mi kedvünkre fog mozVárostűrő fafajták A városi élet környezeti ártalmait jól tűrő fafajtákat nemesítettek ki a Kertészeti Egyetem szakemberei. Az új fajtákból tíznél több már a különböző faiskolákban nevelkedik, s az őszi fatelepítéseknél közülük több tízezret ültettek ki több nagyváros utcáiba, parkjaiba. A költséges és hosszú időt — gyakran 15—20 évet is igénylő — nemesítési munkára azért van szükség, mert a hagyományos városi fák: a vadgesztenye, az ostorfa, a platán, a japánakác stb. mind kevésbé bírják a szennyezett levegő, az aszfaltozás miatt csökkenő vízutánpótlás, a növekvő por okozta igénybevételt, márpedig egy-egy fának 50 ezer forint körüli az eszmei értéke. A nemesített fák viszont messzemenően alkalmazkodnak a mostohább körülményekhez, tartósabbak, igénytelenek, s ugyanakkor esztétikus látványt nyújtanak. dúlni még egy darabig. A pangás és a visszaesés még nem szűnt meg. — Az üzemi tervek is ezt az óvatosságot vették figyelembe, főként a nem rubel elszámolású piac esetében — jegyezte meg a városi első titkár. — A statisztikai adatok érzékletesen bizonyítják ezt A könnyűipari ütemekben még az is gondot okozott, hogy o tervezés időszakában a külpiaci ismeretek nem álltak rendelkezésükre, Konkrét megrendeléseik nem voltak a tőkés exportra. A korábbi években szerzett tapasztalataikra és a külkereskedelmi szervek előrejelzéseire kellett építeniük. Van olyan üzem, amelynek jelentős exporttételét még most sem sikerült elhelyeznie. Több olyan gyár is működik a városban, amelynek központja máshol van. A tervezéskor azonban a felettes irányító testületek ezeknek a telepeknek is megadtak minden szükséges adatot Egyedül a gyöngyösoro- szi ércbányászok véleménye az, hogy még a mérsékelt feladatok sem épülnek a valós tényekre, azok teljesítése tehát nem várható. A nehézségek közé tartozik ugyancsak, hogy nem mindenütt van elegendő munkás és az esetenkénti anyaghiány, illetve a máshonnan kapott anyagok minősége is hátráltatja a terv teljesítését. Van azonban jó példa is még mindig. — Több üzem is megváltoztatta a tervét, az első hónapok alapján felemelte a teljesítményre vonatkozó adatokat. Elsősorban a tőkés exportot, tizenhat százalékkal. Hozzá kell még számítani az importból származó anyagok felhasználásának ésszerű csökkentését és az egyéb takarékossági intézkedéseket is — A szeptember 17-én nyíló őszi BNV-t és a szakkiállításokat számos kísérő program is kiegészíti. A fővárosi Művelődési Ház például szabadidő-központot létesít a vásáron. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség szabadtéri bemutatókat tart az egészséges életmódra való neveléssel kapcsolatban. Látványosnak ígérkezik a szövetség búvárbemutatója is a szabad kiállítási területen. A Képzőművészeti Alap az őszi BNV-n önálló pavilonFutószalagon készülnek a színes műanyag gyermekgumicsizmák a martfűi Tisza Cipőgyárban. Az iskolaév kezdetéig háromezer pár pvc csizma kerül az üzletekbe. A szép kivitelű, köny- nyű kiscsizmák három alap- , színben és nyolc színvariációban készülnek, így ki-ki választhat magának a legjobban tetsző csizmákból. A lábbeli könnyű, nem ázik be, így hordása különösen az hangsúlyozta a pártbizottság első titkára. iéz az a fordulat, amely kedvünkre való. Néhány adattal Csak egy rendelkezés: a mozaikparketta csomagolásához használt műanyag- háló behozatalát a szakminisztérium leállította. Igenám, de háló hiányában a parkettát nem lehet szállítani. Többmilliós tőkés export függött a csomagoló anyagtól. Mire tisztázni lehetett a kérdést, a nyugati megrendelő lemondta az üzletet. Mert az idő... ! Az még vigasztaló, hogy a második félévre ismét számításba vette a gyöngyösi szalagparketta értékesítését, de addig... hová tegyék az eladatlan terméket? Vigasztaló jelenség hogy az építőipari szövetkezet a kötelezettségeit általában a határidő lejárta előtt teljesíti. A fővárosi ásványvízüzem gyöngyösi gyára pedig „feltalálta” a Deit diétás változatát. A gabonaforgalmi vállalat étkezési búzát exportál jelentős mértékben. A húsipar is több mint tizenkét százalékkal tetézte meg exporttervét. Jó ezekről hallani. A „parkettaügy” után. Ha lehetséges — A város termelőszövetkezetei ugyan közvetlen exporttevékenységet nem folytatnak — mutatott rá a pártbizottság első titkára —, de arra törekszenek, hogy termékeik minősége exportképes legyen. A külkereskedelmi mérlegünk javításához szorosan hozzátartozik az is, hogy a felhasznált ban mutatkozik be, a Képzőművészeti Kiadó pedig árusítást szervez. Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács és a Budapesti Rendőr-főkapitányság a BNV ideje alatt előadássorozatokat tart és kiállítást nyit, hogy ezzel is felhívja a figyelmet a gyermekek balesetmentes közlekedésére. A tűzoltóság bemutatójának középpontjában a lakossági tűzvédelem és a tűz megelőzése áll. Az Energiagazdálkodási Intézet előadásain az őszi-téli sáros, latyakos időben praktikus, viselésével sok cipőt megtakaríthatnak a szülők. A 23-astól 39-es nagyságig készülő gyermekcsizmák egész niapos viselését a gyártók nem ajánlják, néhány órán át viszont kényelmes az iskolában; a rendtartásnak megfelelően váltócipővel célszerű felcserélni. A csizmába legjobb pamutzoknit húzni, ez magába szívja a importanyagok mennyiségét csökkentsük. Ugyanolyan minőségű hazai vagy szocialista országokból származó termékekkel kell helyettesíteni azokat. Megint csak úgy igaz, könnyebb erről a feladatról „általában” beszélni, mintsem mindennapi tettekre beváltani. Szerencsére a gyöngyösi üzemek már tizenötmillió forint értéklben tudnak „elszámolni” törekvéseik eddigi eredményével. A működési költségeket 120 millió forinttal akarják csökkenteni az év végéig A tőkés exportot pedig több mint százmillió forintos értékkel növelik meg. A külpiac módosulásának hatására. Jelentős tényező a lakáskérdés is. Eddig száznál valamivel több új otthonba költözhettek be a lakók, az év végéig még további majdnem kétszáz lakás átadására nyílik lehetőség. A Kálvária-parti oktatási központ általános iskolai részének átadása szeptemberig még feszített munkát igényel az építőktől. Jól halad a kórház rekonstrukciójának az előkészítése és a Martinovics utcai új általános iskola építkezésének előrehozatala. — Még valamit szeretnék hangsúlyozni gazdasági munkánkkal kapcsolatban — mondta Kónya Lajos. — Eredményeink javításának elengedhetetlen követelménye a magas színvonalú vezetői tevékenység. Kijelenthetem, hogy általában javult a színvonal, amit a pártalapszervetetek munkája is elősegített. Ügy igaz: a megváltozott körülmények a vezetőkkel szemben is minden szinten magasabb követelményeket támasztanak. Életünknek ezt a részét ugyan nem szabad misztifikálni, de alábecsülni sem. új fűtőtestek gazdaságos fel- használását ismertetik. A BNV idején szeptember 26-ig mind a vásár szabad kiállítási területén, mind a könnyűipari termékeket felvonultató A és a K, valamint a 16-os pavilonokban divatbemutatókat szerveznek. Árusítópavilonokat létesítenek a kisiparosok, a filatelisták, a Skála és a Centrum áruházak, és időszakos árusítást szervez a Május 1. Ruhagyár és a Pécsi Kesztyűgyár is kiállítási standjánál. lábizzadságot. A könnyű, béleletlen csizmák mellett a téli időszakra százezer pár meleg béléssel ellátott pvc csizma is készül. A szőrmével kibélelt lábbelit a keményebb hidegben is praktikusan hordhatják a gyermekek. A csizmák ára 155 és 250 forint között váltakozik, a nagyobb árat természetesen a a téli bélelt csizmáért kérik. A martfűi termékkel az eddigi drágább import jelentős részét pótolhatják. G. Molnár Ferenc ŐSZI BNV Divatbemutatók, időszakos árusítás Martfűi ajánlat Színes műanyag csizmák az új tanévre A város „ipari negyede” (Fotó: Szántó György)
