Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-13 / 162. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. július 13., kedd 3 ÜJ MŰHELY ATÁNYBAN. Az átányi Búzakalász Termelő- szövetkezet melléküzemágában új műhelyt létesítettek az Ipari Szerelvény- és Gépgyár öntvényeinek tisztítására, csiszolására (Fotó: KőhidiJ Házamban az áruházam Mit tehet még a ZÖLDÉRT a jobb ellátásért Ha a két próbálkozást összemérjük — az eredmény: egy-egy. Persze merőben rendihagyó döntetlen ez a Heves megyei ZÖLDÉRT Vállalat berkeiben. A szezon -kezdetén mégis érdemes körbenézni a vállalat „háza táján”. A zöldsége és gyümölcsellátás javítása érdekében serénykedő cégen belül az elmúlt években többek között két kísérlet fémjelezte az imént említett célért való munkálkodást. Az egyik ma már jól bevált megoldásnak tekinthető, a másik viszont már kevésbé látszik életképesnek. Mindezt Hídvégi István, a megyei ZÖLDÉRT áruforgal. mi főosztályvezetője is elismeri: — Éppen hat esztendeje kezdtük meg az úgynevezett házibolt-rendszer kialakítását. Szervező munkánk jól mérhető eredménye, hogy ma már saját üzleteink 40 százaléka ilyen. A szerződéses megoldás viszont egyáltalán nem bizonyult vonzónak a vállalkozók körében Az elmúlt egy év során nyolc zöldség-gyümölcs bolt működtetésére szerettünk volna szerződést kötni, de csupán kettő „kelt el” belőlük. Közülük is az egyiket, az Egri Dohánygyár előtti pavilont öt hónap eltelte után visszaadta a bérlője. — Mi a kudarc oka? — Elsősorban, hogy a forgalmuk meglehetősen kicsi. Ugyanakkor az utóbbi időben ugyancsak megnövekedtek a szállítási költségek, ez pedig nyilvánvalóan kedvezőtlenül hat a vállalkozó- kedvre. De nemcsak megyénkre jellemző ez a jelenség, például a fővárosban sem volt túl nagy az érdeklődés. — A háziboltok viszont megfeleltek az elvárásoknak. De ezt a megoldást is a kényszer szülte... i— Valóban,, hiszen a ZÖLDÉRT-nék arra nincs elég pénze, hogy a kisebb településeken üzleteket alakítson ki. Ugyanakkor az is előfordul, hogy a helyi taL nács nem tud megfelelő helyiséget biztosítani áruink értékesítéséhez. Ekkor jönnek a szervezőink, s a tanács közvetítésével lakóházaknál hoztak, illetve hoznak létre zöldséges-gyümöL esős üzleteket, . legtöbbször nem használt garázsból, vagy fészerből átalakítva. — Megéri ez a kiválasztott személynek? — Feltétlenül. A .helyiségért használati díjat fizetünk, a forgalom után pedig négyszázalékos jutalékot kap. Különben kiválasztottjaink olyanok, akik egyébként is otthon lennének, tehát nem járnak el valahová dolgozni. De jó ez az adott községnek is, hiszen e boltok nagy segítségünkre vannak a falvak ellátásában. — No és az áruszállítás? Arról nem is beszélve, hogy a háziboltok eladói nem hivatásos kereskedők... — Az idénynek megfelelően túrajárataink rendszere« sen eljuttatják a termékeket ezekbe az üzletekbe is. Az egri, a füzesabonyi, az egeresein, a hevesi és a bélapátfalvi egységek a hét minden napján kapnak árut. A többiek hetente háromszor. A kínálati-keresleti szokások is már régebben kialakultak: északon inkább a zöldséges gyümölcsfélék a megye déli részén viszont az állattartáshoz szükséges tápszerek és termények iránt nagyobb az érdeklődés. Ami pedig a kereekedőséget illeti, ügyintézőink állandóan ellenőrzik a házi boltokban dolgozókat, s természetesen segítenek gondjaik megoldásában. Munkájuk jellemzéséül említem meg, hogy az elmúlt esztendőben 82 egységünk 110 milliós forgalmából negyvenet éppen a háziboltok bonyolítottak le. Ez is igazolása tehát életképességüknek. — Mi történik, ha a házibolti eladó „nyakán nyarad" az áru? — Ennek megelőzésére megint csak az ellenőrzésükkel megbízott ügyintézők szolgálnak segítségül. Mindenekelőtt az igények helyes felmérésében. Az sem fordulhat elő, hogy valakinek azért marad meg az áruja, mert esetleg túl drágán értékesít. A termékek ugyanis nem szabadárasak, amit értük kell fizetni, azt mi határozzuk meg. — A jövő útja tehát a házibolt ... — Nyilvánvalóan elsődleges feladatunknak tartjuk ezen üzletek számának gyarapítását. De nem mondunk le a másik módszerről sem, ebben az évben három zöldséges-gyümölcsös üzletet kínálunk fel a vállalkozóknak szerződésre. Szalay Zoltán Vendégváró Magyarország - Eger Egerben Szállodalánc-szemek a Duna partján Még soha annyi szálloda nem épült egyidőben Magyarországon, mint mostanában. Csupán az elmúlt nyolc hónapban tízet nyitottak meg gyors egymásutánban: decemberben a budapesti Fórumot és a zalaegerszegi Balatont, áprilisban a budapesti Regét, a barcsi Borókát, az egri Egert, és a kőszegi Parkot, május óta fogad vendégeket a pápai Platán és a budapesti Expo, júniusban készült el az Atrium Hyatt. Júliusban a fővárosban további két hotel nyitotta, illetve nyitja meg kapuit: 2-án a Novotel, a hónap végén a Penta. Augusztusra várható az új budapesti Sportcsarnok mellett épülő Stadion Szálló megnyitása. Egyedül Sopronban három hotel készül, illetve készült el: működik a hangulatos kis Palatínus, korszerűsítik és bővítik a Lővért, hamarosan befejezik a munkákat a Bástya Szálló építésén. Ha a kisebb beruházásokat is számba- vesszük, azt látjuk, hogy 1980. és 1982. között több szállodai helyet létesítettek, mint az előző tíz évben összesen. A tempót a szükség diktálja, az az érdeklődés, amely Magyarország iránt megnyilvánul. Turisták, üzletemberek, különféle nemzetközi kongresszusok résztvevői kérnek, keresnek szá- láshelyet az országban. A beruházásoknak az az osztrák—magyar kormányszintű megállapodás adott lendületet, amely 300 millió dolláros hitellel járult hozzá a magyar idegenforgalom fejlesztéséhez. Ebből az összegből egyelőre csak 136 millió dollárt használtak fel a Forum, a Hyatt, a Penta és a Novotel építésére, tehát az új szállodák többsége nem az osztrák hitelből épült. Külön figyelmet érdemelnek viszont azok a házak, amelyek külföldi hitelkeretből részesültek. Ezek közös sajátossága, hogy tulajdonosaik — a HungarHotels és a Pannónia — egy-egy nemzetközi szállodalánccal kötöttek névhasználati szerződést. A névhasználat joga együtt jár azzal, hogy a magyar szállodák alkalmazzák az illető nemzetközi lánc technológiáját, üzemeltetési módját, vagyis a vendégek ugyanazokat a szolgáltatásokat kapják Budapesten, mint a Hyatt, az Intercontinentál, a Novotel, vagy a Penta bármely, házában, bármely kontinensen. Ezek a szálloda- láncok Európától Ausztráliáig behálózzák a világot, és nevük a sokat utazó üzletemberek, turisták számára garancia. Hogy csak néhány jellegzetességet említsünk: a Hyatt szállodáknak átriumuk, belső udvaruk van, és a szobák körfolyosóról nyílnak. Megtalálható bennük a Regency Club, az a — többnyire legfelső — szint, ahol a legigényesebbek laknak, reggeliznek, és amely csak az ott lakók, illetve a személyzet tagjai számára van fenntartva. A francia Novotel részvény- társasághoz tartozó szállodák szobáiban a vendégek francia ágyat találnak, pótágyként a kanapét használhatják, amit 12 éven aluli gyerekek díjtalanul' vehetnek igénybe. Egy-egy lánc ilyen sajátosságait kötetekre menő leírások dokumentálják. Talán már ebből is kitűnik, miért ígérkezik hasznosnak néhány magyar szállodát eleve úgy építeni, hogy egy-egy nemzetközi lánchoz csatlakozhasson. Igaz, a név- használatért díjat kell fizetni, a névadó a forgalomból is részesedik, de a szállodák ennek ellenében átvehetik a lánc gondosan kimunkált, bevált módszereit, munka- szervezését. További előny, hogy a csatlakozó szállodákat felveszik azokba a prospektusokba, amelyek a nemzetközi lánc valamennyi tagját propagálják. A nemzetközi láncok elektronikus szobafoglalási rendszerrel dolgoznak, s ennek segítségével a lánc tagjai, vagyis a szállodák, egymásnak küldik a vendégeket. Ez azért is kedvező számunkra, mert egy-egy új hotelt csak intenzív propagandával lehet a nemzetközi turisztikai piacon bevezetni, és a nagyméretű — világméretű — reklám egyéb eszközei igen drágák. Túl azon a négy budapesti szállón, amely egy-egy nemzetközi lánchoz csatlakozott, s amelynek együttes befogadóképessége csaknem 3000, további mintegy kétezer vendég számára épült szálláshely az elmúlt másfél-két évben. 1981 novemberében a magyarországi szállodák egyszerre 35 000 vendéget tudtak fogadni; idén nyáron már 40 000 feletti a kapacitásuk. Bár a fejlődés látványos, nem kell attól tartani, hogy a drágán létrehozott házak üresen maradnak. Ellenkezőleg : még ma is kevés a szálloda az országban. Az idegenforgalmi főszezonban telt ház volt, sőt, sajnos több társaságot kellett visszautasítani, akik Budapesten akartak nemzetközi konferenciát, kongresszust, tudományos vagy egyéb tanácskozást rendezni. Májusban és szeptemberben szintén megtelnek a fővárosi hotelek; ilyenkor a vendégek többsége az őszi, illetve a tavaszi nemzetközi vásárra érkező üzletember. Ami pedig a szezon utáni, téli hónapokat illeti, ezekre már a helyek nagyobb felét lefoglalták. A magyar szállodaipar, fejlesztése régóta időszerű volt, s mint üzleti vállalkozás is kifizetődőnek látszik. A nagyértékű beruházások általában gyorsan, néhány év alatt megtérülnek, és a későbbiekben jelentős hasznot hoznak. Az építkezések sok egyéb — pénzben nem Is mérhető — haszonnal, előnnyel járnak. Az új, modern, többnyire gondosan tervezett épületek általában emelik, javítják a városképet. De említésre méltó, hogy az új szállodákat olyan magyar iparművészek alkotásai díszítik, akiknek tehetségéről éppen a szálloda számára készített munkáik révén győződhet meg a nagyközönség. A béke iparága Több okunk is van tehát arra, hogy örömmel fogadjuk a szállodaépítéseket, amelyek tovább folytatódnak. A 300 millió dolláros hitelkeretből még 164 millió dollár fel- használására van lehetőség; ebből bővítik a Budapest Sport Szállót, Hévízre újabb gyógyszállót terveznek Aqua néven, és több, még nem véglegesített tervet is dédelget a magyar szállodaipar. Emellett az utazási irodák, vállalatok saját pénzükből is építkeznek, abban a reményben, hogy a béke iparágának, az idegenforgalomnak van jövője. Gál Zsuzsa A hét öröme-gondja Kiskörén Lassan épül az egészségügyi központ — Iskolai bővítés 23 millió forintból — Társadalmi összefogás a nagyközségért A négyezer lakosú Kisköre néhány fontos beruházás színtere ezekben a hetekben, hónapokban. Bodor Ferenc vb-titkár éppen ezért a hét első napját az egyiknél kezdte, a másiknál folytatta. Szemlét tartott a maga megnyugtatására. — Tavaly kezdődött meg nálunk a Széchenyi utcában egy egészségügyi központ építése hétmillió forint értékben. Kivitelező a Dél- Heves megyei Építőipari Szövetkezet, amely július 31-re ígérte a fogorvosi rendelő, a tanácsadó, a gyógyszertár és a hozzájuk kapcsolódó három szolgálati lakás átadását. De nem valószínű, hogy a cég a határidőre eleget tud tenni vállalt kötelezettségének. Ezt tapasztaltam ottlétem alkalmával is. Persze, próbáljuk szorítani őket, de munkaerő- és anyaghiányra hivatkozva védik az igazukat, terminust újabban nem is adnak. Ami számunkra eléggé kényei-' metlen, mert a beütemezett költséget időarányosan kellene felhasználnunk — mondja Bodor Ferenc. — Ugyancsak gondot jelent a nagyközségi vezetésnek az általános iskola bővítése, amire huszonhárommillió forintunk van. Négy új tanterem és egy tornacsarnok építése indult meg az idén. A munkálatok folytatásához augusztus 31-ig a vizesblokkot már üzembe kellene helyezni, árú itt sincs biztosíték a határidő betartására. Márpedig ha ez a rész lelassul, akkor az egész kivitelezés helyzete bizonytalanná válik, holott 1984 őszén használni szeretnénk az új építményt. Elmondotta ezután a vb- titkár, hogy ez a hét a különböző társadalmi munkaakciók szervezése jegyében is zajlik Kiskörén. A korábbi években elkezdett ifjúsági park építésének kívánnak nagyobb lendületet adni. Evégből mozgósították a Tiszai Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat helyi üzemegységének dolgozóit és néhány szocialista brigád a napokban megkezdi az Arany János tér alagcsövezését, majd a vízvezeték lefektetését. — Egyébként hadd jegyezzem meg, hogy július 27-én a megyei tanács végrehajtó bizottsága előtt kell számot adnunk tanácsi ágazataink irányító tevékenységéről. Ügy érzem, Kisköre egészségügyi ellátása az említett beruházás végeztével, illetőleg egy új körzeti orvos beállításával tökéletesen megoldódik. Ugyanezt mondhatjuk a lakossági ellátásról is, amelyet a Heves és Vidéke Áfész biztosít. Egyedül az üzlethálózatra férne némi korszerűsités. Amit viszont megkérdezhetnek tőlünk: miért nem oldottuk meg mindmáig négyezer helybeli lakos közművelődési lehetőségeit? Erre csak azt válaszolhatom, hogy saját erőből képtelenek vagyunk új művelődési házat építeni, a régit viszont életveszélyessége miatt le kellett bontanunk — jegyzi meg Bodor Ferenc. Beszélgetésünk vége felé néhány sürgető kommunális gondról is szó esett. Így megtudtuk, hogy a nagyközség belső útjai ugyan jó állapotban vannak, de igen sok a kiépitetlen földút. A jelenség annál aggasztóbb, mivel a helyi tanácsnak e téren is gondoskodnia kellene az üdülőövezetté nyilvánítás feltételeinek biztosításáról. Hasonló problémát jelent a belvízrendszer továbbépítése a már elkészült kiviteli terv alapján. Hogy mindkét ügy kapcsán milyen reményei lehetnek a vb-tit- kárnak? Ahogy hallani, csak bizonyos induló tőke kellene a következő években és akkor — a helyi társadalom széles körű összefogásával — Kisköre megfelelne a várakozásnak, a követelményeknek. (moldvay)
