Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-13 / 162. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. július 13., kedd Példátlan ostrom: 130 halott, 300 sebesült — Lerombolt kórházak — PFSZ-tervezet — Amerikai—izraeli nézeteltérés Fegyverek és zöld asztal Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője kísérőivel egy nyugatbejrúti tüzérségi állásnál (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Elnökválasztás Indiában Az indiai központi parlament 774, valamint a 21 szövetségi állam helyi parla»- mamtjeinek 3821 tagjából álló elektori kollégium hétfőn megválasztotta India új köztársasági elnökét. Az elektori testület tagjai által Űj Delhiben és a ázö- vetségi államok közigazgatási székhelyein leadott szavazatokat tartalmazó urnákat a fővárosba szállítják és a szavazatokat ott számlálják meg. A hivatalos végeredményeket július 18-ig közük. A választás győztesét július 25-én iktatják be hivatalába.. Megbízatása öt évre fog szólni. A hétfői elnökválasztás favoritja Zaúl Szingh eddigi belügyminiszter, Indira, Gandhi pártjának, a kormányon lévő Nemzetközi Kongresszus Pártnak jelöltje. Az ellénzék jelöltjeként Radzs Khanna, a legfelsőbb bíróság volt elnöke indult a választáson Képünkön: az esélyes jelöli, Zail Szingh adja le szavazatát (Népújság telefotó — AP—MTI—KS; Vasárnap az izraeli hadsereg példátlan kegyetlenséggel folytatta a négy hét óta bekerített Nyugat-Bejrút ostromát. Kora reggeltől az éjszakai órákig percenként 30 tüzérségi lövedék zúdult a 700 ezer lakosú városrész belső lakónegyedeire, palesztin menekülttáboraira, a frontvonalhoz közel eső peremkerületekre. A heves ágyúzásban részt vett a nehéztüzérség, a hadiflotta és a harckocsizó alakulatok. Nem végleges adatok szerint 130 a halottak, több mint 300 a sebesültek száma. Találat ért három kórházat, egy mohamedán árvaházat és több követségi épületet. Az izraeli gyújtóbombák hatalmas tüzeket okoztak, lakóházak százai dőltek romba. A tüzérségi tűz fedezete alatt az izraeli csapatok újabb térnyerő akciót kezdeményeztek a repülőtér közelében. Áthidalhatatlanok az ellentétek a palesztin kiürítést biztosító multinacionális vagy nemzetközi erők szervezését, alkalmazását illetően. Izrael például ragaszkodik hozzá, hogy a francia vagy amerikai csapatok ne az ütköző erő szerepét, hanem csak a palesztin csapatkivonás felügyeletét vállalják. A PFSZ egyik vezetője nevetségesnek minősítette azt a washingtoni javaslatot, hogy a multinacionális erők megjelenéséi teljes palesztin csapatkivonásnak kell megelőznie. A francia és a szaúd-ará- biai kormányhoz eljuttatott tervezetében a PFSZ szilárd tűzszünetet, csapatszétválasztást, izraeli csapatvisszavonást követel Bejrut térségében. Ezt követően a palesztin erők visszavonulnának a menekülttáborokba. Az ütköző övezetben nemzetközi erők és a libanoni hadsereg egységei helyezkednének el. A Nyugat-Bejrútban levő palesztin gerillák és vezetőik eltávozása után garantálnák a PFSZ politikai és katonai jelenlétét Libanonban, valamint a palesztin menekültek biztonságát. Ugyancsak Washingtonban és Jeruzsálemben eltérően ítélik meg Habib amerikai elnöki különmegbízott közel- keleti tárgyalásainak eddigi eredményeit a palesztin fegyveresek Nyugat-Bej rútból történő kivonásáról. Reagan amerikai elnök szerint „van alap bizonyos derűlátásra”, a nyugat-bejrúti válság békés megoldását illetően. Jeruzsálemben viszont izraeli kormányforrásokból megint azt szivárogtatták ki: Begin miniszterelnök fontolgatja, hogy katonai erővel kényszeríti távozásra a palesztin harcosokat Nyugat-Bejrútból. A két szövetséges taktikai villongásának jeléül Reagan levélben figyelmeztette Be- gint, amiért Izrael „állandóan beavatkozik” Habib tárgyalásaiba — jelenti az ame. rikai Time Magazin legújabb számában. Az éleshangú üzenetben Reagan állítólag azzal fenyegetőzik, hogy ha Izrael folytatja ezt a beavatkozást, akkor az Egyesült Államok arra „kényszerülhet”, hogy közvetlenül tárgyaljon a Palesztinái Felsza- badítási Szervezettel. — A Libanonban zajló tragikus események ismét megmutatták az egész világnak. hogy a jelenkori imperializmus a más országok belügyeibe való durva beavatkozás politikáját folytatja — állapítja meg egyebek között a Pravda hétfői számában Alekszej Petrov. A libanoniak és a Palesztinái arab nép elleni agressziót végrehajtó izraeli vezetők azt állítják, hogy „a nemzetközi terrorizmus” ellen harcolnak, „megvédik Libanont a palesztinoktól” — írja Petrov. Nem véletlen, hogy ezek a szólamok egybecsengenek az események amerikai értelmezésével. Washington azonban ezúttal nem sürgeti az emberi jogok megsértésének kivizsgálását, nem indít tiltakozó kampányt ártatlan emberek ezreinek meggyilkolása, barbár fegyverfajták bevetése miatt. Egészen más tervei vannak, mégpedig arra vonatkozólag, miként lehetne jelhasználni a libanoni eseményeket az országba való amerikai katonai behatolásra, hogyan kényszeríthetnék rá a libanoniakra „az Egyesült Államok létérdekeinek megfelelő” politikai átrendezést. Csapatösszevonások — Mit tud a Time? Stratégia és jó viszony Megfigyelőből rendes tag Uj helyzet — új kapcsolatok Nagyarányú iráni csapat- összevonás zajlik az iráni— iraki határ több pontján — legalábbis a Time amerikai hírmagazin értesülése sze* rint. A hetilap amerikai műholdak adataira hivatkozva közölte: Irán minden részéből özönlenek a csapatok az iraki határra, és szemmel láthatólag — az 1980 szeptembere óta tartó iraki— iráni háború újabb fejleményeként —, általános támadásra készülnek Irak ellen. A Time értesülései szerint erre a nagyobb támadásra még a héten sor kerülhet. A lap szerint az iráni csapatok három nagyobb körzetben gyülekeznek a határ mentén. A csapatösszevonás első körzetét a mintegy 1100 kilométer hosszú közös határ déli részén, az iraki Basra kikötővárossal szemben létesítették, ahol Irak legnagyobb olajfinomító központja található. A másik gyülekezési körzetet á határ középső részén, Amara iraki várossal szemben alakítják ki. Innen Irak fővárosa. Bagdad mindössze 320 kilométerre fekszik. A harmadik összevonást északon, a többségében kurdok által lakott iraki területekkel szemben létesítenék. A Time szerint az Egyesült Államok számára Irán stratégiai fekvése fontosabb, mint az Irakkal létesíthető esetleges jó viszony. Ez — mint hangsúlyozza az amerikai hírmagazin — aggodalmat kelt a Perzsa(Arab)- öböl országaiban, amelyek attól tartanak, hogy az Egyesült Államok egy Irak ellen indított iráni támadás esetén nem állna Irak mögé. A latin-amerikai országoknak nem az Egyesült Államok megértését kell követelniük, hanem maguknak kell elvégezniük az Ameri- ka-közi kapcsolatok felülvizsgálatát — jelentette ki Hilarion Cardozo, Venezuela képviselője az Amerikai Államok Szervezetében. Hilarion Cardozo, aki jelenleg a szervezet állandó tanácsának elnöki tisztét is betölti, a Diario de Caracas című venezuelai lapnak nyilatkozott az Amerika-közi kapcsolatok kérdéseiről. A venezuelai diplomata közölte, hogy országa a latinamerikai államok tanácskozását javasolta a falklandi háború ütán kialakult új helyzet megvitatására. A venezuelai külügyminisztérium három változatot terjeszteti elő a tanácskozás megtartására: a latin-amerikai államok külügyminisztereinek találkozóját, az Amerikai Államok Szervezete közgyűlésének rendkívüli összehívását, illetve az AÁSZ konzultatív találkozójának megrendezését. Venezuela a falklandi háború óta egyre határozottabban sürgeti az Amerika-közi kapcsolatok felülvizsgálatát. Ennek részeként átértékeli saját latin-amerikai kapcsolatait is: az elmúlt napokban Luis Herrera Cam- pins, venezuelai államfő sík- raszállt a venezuelai—kubai kapcsolatok rendezése mellett. A venezuelai államfő emellett azt is bejelentette, hogy országa az el nem kötelezett országok szeptemberre tervezett csúcsértekezletén kérni fogja: teljes jogú tagként vegyék fel a mozgalomba. Washington — Bonn „Az amerikaiakkal most még nehezebb kijönni A Reagan-kormányzatnak a szovjet—r.yugat-európai földgázügylet megtorpedózására hozott határozata és Alexander Haig amerikai külügyminiszter lemondása óta megsokszorozódtak a súrlódások Washington és Bonn között — írja legújabb számában a Der Spiegel, áttekintve az amerikai—nyugatnémet kapcsolatot annak kapcsán, hogy Helmut Schmidt kancellár a jövő héter. magánlátogatásra Kaliforniába utazik régi barátjához, George Sohultz, újonnan kinevezett amerikai külügyminiszterhez. A bonni kancellár tavaly májusban még rokonszenvé- ről biztosította Reagan elnököt („kedvelem ezt az embert’”, s a carteri évek bizonytalansága után végre világos, egyértelmű politikát várt Washingtontól. Ma Schmidt kételkedik benne,, hogy a Fehér Ház 71 éves gazdája alkalmas-e feladatának ellátására — kezdi kommentárját a befolyásos hetilap. „Az amerikaiakkal most még nehezebb kijönni, mint Carter hivatali idejében” — mondotta Schmidt az amerikai elnök nyugat-berlini látogatása után. A Der Spiegel ezután a kancellár kaliforniai útjával kapcsolatban arról ír, hogy Schmidt világosan kifejti majd Schul toriak: az amerikaiak többé nem hagyhatnak figyelmen kívül két nyugatnémet álláspontot —. nevezetesen, hogy Bonn nem vesz részt kereskedelmi háborúban a Szovjetunió ellen, másodsorban pedig ellenáll minden olyan kísérletnek, amely a hidegháború felélesztésére irányul. Bonnban a minisztertanács ezen a héten foglalkozik a kancellár kaliforniai útjával. Ennek kapcsán megvitatja, hogyan tudná a szövetségi kormány elhárítani az amerikai embargó kihatásait. Függetlenül attól, hogy Reagan elnök szovjetellenes kereszteshadjáratával szemben. ér:-e el eredményt Schmidt Schultznál, vagy sem, a kancellár a jövőben riem szándékozik különösebb tekintettel lenni az amerikaiakra — céli tudni a Der Spiegel. KI Külpolitikai kommentárunk j—i Egy ülésszak tanulságai ÖT HÉTEN AT TARTOTT az East River melletti karcsú felhőkarcolóban az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli, leszereléssel foglalkozó ülésszaka. Sajnos a tanácskozás eredménye nem nevezhető kielégítőnek. Az ülésszaknak nem sikerült megvalósítani legfőbb célját: egy olyan dokumentum kidolgozását és elfogadtatását, amely a nemzetek és kormányaik számára átfogó, hosszú távú leszerelési program vezérfonala lehetett volna. Találó hasonlat, hogy a világszervezet üvegpalotája olyan lombik, amelyben jól nyomon követhetők a világ nagy folyamatai. Iszmait Kittani, a közgyűlés harminchatodik ülésszakának elnöke ennek a gondolatnak a jegyében meglehetősen keserűen fogalmazott: „Hiú ábránd lenne feltételezni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete elhatárolhatja magát az általános légkörtől, az államközi kapcsolatok jelenlegi állapotától”. Igen, ördögi körről van szó és ez most ismét bebizonyosodott. A világszervezet egyik legfőbb feladata — jellegénél fogva — éppen az, hogy a saját, nem lebecsülendő eszköztárával segítse a nemzetközi légkör javulását. Csakhogy — az érem másik oldalaként — a nemzetközi légkör is visszahat az üvegpalotán belüli történésekre. A világ most pontosan ennek a bizonyságnak lehetett nem éppen örvendő tanúja. A MOSTANI RENDKÍVÜLI ÜLÉSSZAK eredménytelenségéért ugyanazok felelősek, akik az ülésszak nemzetközi közegéért, a jelenlegi, feszültségekkel és veszélyekkel terhes világhelyzetért. Ezért jelentette ki a kelet-európai tagállamok csoportjának soros elnökeként Rácz Pál, hazánk állandó ENSZ-képviselője: „az ülésszak az Egyesült Államok és néhány más NATO-tagál'lam obstrukciós magatartásának következtében vált képtelenné konkrét intézkedésekre a nukleáris leszerelés kérdéseiben és más fontos ügyekben. A SIKERTELENSÉG OKA tehát tragikusan egyszerű. Az Egyesült Államok és néhány atlanti szövetségese a világpolitikai porondon is igyekszik útját állni az egymást követő szovjet leszerelési kezdeményezéseknek; miért is tenne másképpen az ENSZ fórumán? A washingtoni magatartás okát nehéz volna tömörebben összefoglalni, mint ahogy Usz- tyinov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere a hétfői Pravdában tette: „a katonai fölény megszerzésének gondolata hatja át az amerikai vezetés minden cselekedetét”. Az ülésszak mindemellett más tanulságokkal is szolgált. A felszólalásokból nemcsak az derült ki, hogy az atlanti halogató taktika sajnos még hatékony lehet, hanem az is, hogy léteznek, sőt többségben vannak a leszerelést igazán akaró, ezért küzdeni is kész erők. Harmat Endre Sokrétű baráti segítség Lengyelország azért nem tud egykönnyen kilábalni a súlyos gazdasági válságból, mert az eladósodottság és a tulajdonképpeni gazdasági blokád közepette nyugati import nélkül a vállalatok csak félgőzzel működnek. Ebben a helyzetben Lengyelország számára létfontosságú a termelőkapacitások teljes kihasználása, amiben nagy segítséget tudnák nyújtani a KGST-országok, s ez a szocialista gazdasági integráció távlati elmélyítését is szolgálja — állapítja meg a No- we Drogi, a LEMP elméleti folyóirata legújabb számában. A szükségállapot bevezetése tavaly decemberben sem szüntette meg a gazdasági válság valamennyi okát, csupán megállította a további bomlás folyamatát — írja Marian Wozniak, a LEMP PB tagja, a Központi Bizottság titkára, a cikk szerzője. A lengyel párt- és állami vezetés a válságból való kiutat abban látja — fejti ki Wozniak —, hogy jobban ki kellene használni a hazai nyersanyagra épülő ipari kapacitásokat, . fokozatosan helyre kell állítani a piaci egyensúlyt, rendezni a be nem fejezett beruházások ügyét, egyensúlyba hozni az állami költségvetést, apránként megszüntetni a külföldi adósságokat. A gazdaság válságot megelőző szintjének elérésével együtt a gazdaságot át is kell alakítani, mégpedig úgy, hogy kevésbé függjön a nyugati importtól, és kisebb legyen az energia- és anyagigénye. Ebben Lengyelország elsősorban a KGST-vel való szorosabb együttműködés eredményeire számít. Minthogy a válságból való kilábalás, a gazdaság átalakítása éveket vesz . igénybe, létfontosságú az ország számára, hogy az ipari kapacitásokat minél előbb kihasználják. A szocialista országok felbecsülhetetlen értékű, önzetlen segítséget nyújtottak Lengyel- országnak eddig is. A szükségállapot bevezetése óta a Lengyelországnak nyújtott szocialista segítség 10 milliárd zlotyt tesz ki — olvasható a cikkben. A kihasználatlan, lengyel kapád tás ok lekötése terén konkrét megállapodások is születtek már. így péLdául lengyel gyárakban, lengyel munkaerővel szovjet gyapotot és bőrt dolgoznak fel, bolgár megrendelésre a lengyel ipar bérmunkában színes tv- képcsüvet, kazettás magnókat, automata esztergapadokat, az NDK-val kötött szerződés értelmében alumínium-acél huzalokat, varrógép- hajtóműveket, acélhuzalos szállítószalagokat, Magyarország számára pedig gépkocsi- abroncsokat és műszálakat gyárt, A Szovjetunióval való bérmunka-megállapodás értelmében a késztermék egy része1 Lengyelországban marad.
