Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-11 / 161. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. július 11., vasárnap 3 A munkaerő-közvetítés új rendjéről Bárki kérheti a szolgáltatást A rugalmasabb, a gyor­san változó feltételekhez al­kalmazkodó gazdálkodás egyik alapfeltétele, hogy ű munkaerő irányítása is kor­szerűbb legyen. Miniszter- tanácsi határozat nyomán szervezték át a munkaerő- közvetítő irodákat, ahol ko­rábban egyebek mellett a kötelező irányítást végez­ték. Az irodák ügyfelei a munkahelyükről kilépett, jobbára többszörösen állást változtató dolgozók voltak, így azok csak egy bizonyos réteggel foglalkoztak. A gazdaság mai viszonyai között azonban az eddigi­eknél jóval nagyobb szere­pet szánnak a munkaerő­közvetítőknek. A legfonto­sabb, hogy tevékenységük szolgáltató . jellegű legyen, egyaránt megfeleljen a munkát keresők és a mun­káltatók igényeinek. Ennek érdekében kezdtek hozzá a megyei tanácsok az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal irányelvei alapján a munka­erő-közvetítő irodák újjá­szervezéséhez. Segítenek a pályakezdőknek Milyen feladatokat írtak elő az új irodák? A munkát keresők számára a munka­helyek kínálatáról, a mun­káltatók részére pedig az elhelyezkedni szándéko­zókról kell tájékoztatást ad­niuk. Az igényeket nyilván­tartják, hogy nyomban ja­vaslatokat tudjanak adni egy-egy jelentkezőnek. Se­gítenek az üres munkahe­lyeket betölteni, a keresett állást megtalálni. Mindezek mellett a fog­lalkoztatottak egyes rétegei számára sajátos feladatokat is teljesítenek majd az iro­dák. Segítenek például . a pályakezdőknek, a munkát első alkalommal vállalók­nak. Megszervezik a ta­nulók szünidei foglalkozta­tását, idényjellegű munkára is közvetítenek. Segítik el­helyezkedni a megváltozott munkaképességű dolgozókat. Ha egy-egy munkahelyen időszakosan többen is nél- külözhetővé válnak, a cso­portos irányítást szintén el­végzik Gyermekfelügyetetet. beteggondozást és hasonló munkákat vállalók jelent­kezésére is közvetíthetnek ajánlatokat. Júliustól: a három városban Heves megyében a megyei tanács munkaügyi osztá­lyának felügyelete mellett, a három városban hoznak létre irodákat; a helyi ta­nácsok feladata a szervezés. Kovács Sándornétól, a mun­kaügyi osztály vezetőjétől megtudtuk, hogy e hónap­ban már mindhárom újjá­szervezett irodában fogad­ják az ügyfeleket, leggyor­sabban Gyöngyösön sikerült az előkészítés. A már felsorolt feladatok mindegyikének teljesítésére természetesen csak kellő ta­pasztalatok megszerzése, is­meretek összegyűjtése után lesznek alkalmasak az iro­dák. Fontos azonban, hogy mielőbb jó kapcsolatot ala­kítsanak ki a körzetükhöz tartozó munkahelyekkel, gyorsan megismerjék az igé­nyek változásait, tájékozot­tak legyenek, hogy infor­mációikat az ügyfeleknek is továbbadhassák. Végezze­nek szervező munkát az is­kolákban, vállalatoknál egy­aránt, sőt, bizonyos felada­tokat el kell majd látniuk a rokonszakmákra való át­képzésben is. Gyöngyösön a városi ta­nács és a járási hivatal munkaügyisei dolgoznak majd az irodában, hiszen nagy körzetet kell ellátni­uk. Hatvanban és Egerben is megszervezték már vál­lalati vezetőkkel való talál­kozást, ahol kölcsönösen tá­jékoztatták egymást igénye­ikről. Mindezekből is jól látszik, hogy megfelelően képzett szakembereknek igen fele­lősségteljes munkát kell vé­gezniük az irodákban. Szol­gáltatásuk színvonala hatás­sal lehet a megye gazdasá­gának korszerűsítésére, a szervezett munkaerő-áramlás gyorsítására. A közvetítés nem kerül pénzbe s kívánatos is, hogy minél többen vegyék igény­be az irodák szolgáltatása­it. Nemcsak azok, akik mun­kát keresnek, hanem azok is, akik munkát ajánlanak. (hekeli) Öröm és gond egy szobában Bölcselkedve azt mond­hatnánk : ez az éleit. Az egyik kezével ad, a másikkal el­vesz. Valahogy így érezhe­tik ezt az aljasának is. Egy serleg és két szép váza áll egymás mellett az elnöki szobában, A serleg a me­gyei borverseny harmadik díjaként, az egyik váza ugyancsak a borversenyen elért „kimagasló eredmé­nyért”, a másik pedig az 1981-ben mutatott „kima­gasló gazdasági eredmé­nyért”. Mindkettő a TE- SZÖV ajándéka a Rákóczi Tsz tagságának. Mindkettőt most, a közgyűlésen vet­ték ét. Öröm, büszkeség, ezek nyomán pedig a lelkesedés a kísérője ezeknek a „meg­szolgált” tárgyaiknak. De egyetlen pillanat alatt eltűnik az elnök, Rudas Sándor arcéiról az alig tit­kolt mosoly, amikor azt so­rolja, hogy a vihar mivé tette a rendre vágott borsót több mint harminchektá­ron. Az előzetes, becsült kár közelíti a félmillió forintot. Ismét változik a hangu­lat, amikor a kalászosokat említi. Az őszi árpát már levágták tizenöt hektáron. A -búza még hátravan. N egyvenhektámyi terüle­ten kell komibájnoini. A gyöngyösi Mátra Kincse Tsz gépei ruccannak át a szom­szédba ezekért a munkákért. Az ősszel majd az abasári erőgép „adja vissza a szí­vességet a szántáskor. Már így és ezt is lehet. Ez is megnyugvás. Gond viszont a víz az oit- ványosban. A Gagarin erő­műnek is szü ksége van a Bene-patak vizére most már a hűtőrendszeréhez, ezért.. . az abasáriak a bánya elfo­lyó vizeit fogták el egy ide­iglenes jellegű ciszternában. Nagy „kincs” az oltvány. Tavaly is 2,1 milliót értéke­sítettek belőle Az idén is legalább ennyit szeretnének. Ezért nem mindegy, kap-e elegendő vizet a vesszők sora. Ellentételként megint a szívderítő tényről: majdnem hatszázhektárnyi szőlősök­ben a fürtök olyan szépek, hogy ugyancsak megcsillan az elnök szeme, amikor a várható termésre gondol. Még valamit. A szántó­földi növények a háztáji gazdaságok állatállományá­nak a javát szolgálják. így hasznosítják azokat a táblá­kat, amelyekről kivágták a szőlőt, addig amíg az újra­telepítéshez nem fognak hozzá. Szóval: a gond és az öröm egymást váltogatja Abasá- ron. (gmf) Fürdőzők és napfürdőzők... (Fotó: Szabó Sándor) Strandnézőben Hevesen Az Alföld riaszt egyhangú­ságával, ám ha a monotó­niát lombkoronák üdezöldje töri meg, mindjárt eloszlik az ember rossz hangulata, rögvest feledi bosszúságait. Ezt a pihentető nyugalmat kínálja a kikapcsolódni vá­gyóknak a hevesi strand, amelyet nemcsak a nagyköz­ségben, a környező települé­seken élők keresnek fel szí­vesen, hanem a Nógrád me­gyeiek és a csehszlovák tu­risták is. Gyógyjellegű víz Szabó László gondnok ka­lauzol, s a lokálpatrióták érthető büszkeségével időzik minden lényeges részletnél. — A kutat másfél évtizede ásták, ekkor 800 méter mély­ségből 47 fokos víz tört fel. 1961-ben fogadtuk az első fürdőzőket, azóta mindenki elégedett, hiszen a helyi ren­delőintézet orvosai vizsgáló­dásaik során a gyógyjelleget is kimutatták, s megállapí­tották, hogy érdemes ide jár­niuk az ízületi bántalmaktól szenvedőknek. Pillanatnyilag három medencénk van, egy 900 köbméteres, a másik kettő jóval kisebb, azaz 150, illetve 40 köbméteres. Ügy is fogalmazhatnék, hogy ez kielégíti a pillanatnyi igé­nyeket. Igaz, kellene még egy az úszók számára is, de hát nem vastag a tanács pénztárcája, ezért az óhaj csak vágyálom. Annál is in­kább, mert ehhez új kutat kellene fúratni. Azt hiszem, senkinek sem kell bizony­gatni : milyen csillagászati összegbe kerülne. így aztán az elképzelés dédelgetett terv marad. Hétvégeken: telt ház Arra is fény derül, hogy igazi zsúfoltság csak a szom­batokon és vasárnapokon van. — Hétközben az emberek lekötöttek, s munkaidő után már kevesen szánják rá magukat a fürdőzésre. A pi­henőnapokon azonban ezren, ezerkétszázan is szoronga­nak. Kétségkívül nagy a vonzerő, s ezt nemcsak a kellemes környezet magya­rázza, hanem az is, hogy elfogadható árakat alakítot­tunk ki. Ezzel kapcsolatban csak néhány adalékot emlí­tek, mintegy érzékeltetés­ként. Az egész napos belépő­ért 10 forintot kell fizetni, a délután jövők viszont 5 forintért veszik a jegyet. Emellett arra törekedtünk, hogy színvonalas ellátást biztosítsunk vendégeinknek. A büféhez melegkonyhás részleg csatlakozik, nem hi­ányzik a pecsenyesütő sem. A választék kielégítő: nem­csak sör, hanem üdítő is kapható. Százhét kabin közül válogathatnak az ide beté­rők. A visszajárók nagy száma jelzi, hogy mindenki felfrissül itt, s kellemes órákat tölt nálunk. Üdülők és kemping Azok sem csalódnak, akik messzebről érkeznek, s egy napnál tovább szeretné­nek maradni. — A különböző vállalatok faházakat létesítettek. „Üdü­lőikben” dolgozóik töltik szabadságukat. Emellett egy­szerre 38 turistát helyezhe­tünk el, azaz senki sem tá­vozik tőlünk elégedetlenül. Ráadásul a sátorozásra is mód adódik. Az ilyen jelle­gű felszereléseket bárki ma­gával hozhatja, ám ha ké­nyelmesebb, akkor helyben is kölcsönözheti. Természete­sen a kívánalmaknak meg­felelőek a szociális helyisé­gek, azaz az otthonosság légkörét kínáljuk. Ezért ter­vezünk hasznos hét végi programokat — többek kö­zött — napozószer-, fürdőru­ha-bemutatót. ígéretes tervek Forintban nem bővelked­nek, ám a strand csinosítá­sáról, sőt bővítéséről sem feledkeznek meg. Hadd so­rakozzanak most azok az öt­letek, amelyek révén még kellemesebbé formálódhat­nak az itt töltött órák. — Az idén elkészült az új, a réginél esztétikusabb bejárat, betonozott utakat is létesítettünk. Szeretnénk a területet növelni, ehhez azonban a tanácsnak a kör­nyező kertekből kell vásá­rolnia parcellákat. Egy öreg épület renoválásával korsze­rűsítjük a kempinget. A munka megkezdődött, s eb­ben a létesítményben már lesz társalgó is. Tudom, ezek nem óriási dolgok, de hát csak addig nyújtózkod­hatunk, ameddig a takarónk ér. A gondok ellenére sem mondunk le arról, hogy ez a homokháti „oázis" még maradandóbb élményekkel gazdagítsa a pihenni vá­gyókat. (P. I.) Élt egyszer Egerben egy ember, aki az első személyi igazolványát 1974-ben kapta meg. Csakhogy ekkor már 47 éves volt. A késlekedés oka: Kovács Fe­rencet* halottnak könyvelték el. Ketten egy „bőrben” Hihetetlenül igaz mese egy orránál fogva vezetett testvérről Az előzmények a hábo­rúig nyúlnak vissza. Az ak­kor még fiatal legényke az egri kórházban volt műtős­segéd. Jól végezte dolgát. Egy bombatámadás őt sem kímélte. Repesszilánkok ha­sították fel a combját és a fejét. Eszméletlen állapotban feküdt hónapokig. Amikor lábadozni kezdett, megtudta testvéreitől, hogy a háború már két éve véget ért. Fivé­rei lebeszélték a lábadozót arról, hogy személyi igazol­ványért jelentkezzék a rend­őrségen, mivel ott bizonyá­ra azt gondolnák róla, hogy bujkált, mint általában a ré­gi rendszer hívei. A sérülés után elesetté, hiszékennyé vált, ezért kötélnek is állt. Persze a házi kupakta­nácsnak volt is oka, hogy megakadályozzák Ferit az igazolványszerzésben. Ugyan, is még negyvenötben beje­lentették, hogy meghalt, így a szülői hagyatékból több jutott a testvéreknek. Ha a hazugság kitudódott volna a rendőrségen, akkor nesze neked nagyobb juss ... Ta­lán még börtön is fenyeget. Amikor már teljesen fel­épült Sándor, az alig egy év­vel idősebb báty nagylel­•A név, nem úgy mint a tör­ténet, költött. kűen felajánlotta iratait a munkát keresőnek. Tehette, hiszen szakasztott mása volt. — Menj özdra! A kohá­szoknál jól fizetnek — mondta. Feri Kovács Sándorként dolgozott hosszú évekig. Közben az igazi Sándor is munkába állt, így a fontos okiratot hol az egyik, hol a másik őrizte. Ha a legkisebb fiú a fize­tést hazahozta, akkor a töb­biek — gondjaikra-bajaikra hivatkozva — igyekeztek tő­le a lehető legtöbbet kicsi­karni. De nem is kellett so­káig könyörögni a jószívű öccsnek. Szívesen segített a tettetett rászorulókon. Telt-múlt az idő. Nyolc testvére szép lassan megta­lálta szíve választottját és elköltözött a családi fészek­ből. Hősünk ekkor sem ha­zudtolta meg önmagát, a lá­nyoknak bútort vett, a fiúk­nak pedig pénzt adott nász­ajándékba. Ha néhanapján hazatért a munkásszállásról, * nagyon rosszul érezte magát egyedül. Elhatározta hát, hogy meg­nősül. De testvérei, akik im­máron egyre jobban számí­tottak keresetére, és féltek is, hogy kitudódik a csúnya história, kézzel-lábbal igye­keztek meggyőzni, hogy nem negyvenévesnek való a há­zasság. Sorsa egyre kilátástala­nabb lett. Ha vásárolt vala­mit, azt bátyja nevére vet­te, ha megbetegedett, akkor bátyja neve került a recept­re. Már otthon is felkapta a fejét, ha Sanyit szólították. Így éltek egészen addig, amíg tántoríthatatlanul rá nem szánta magát: ő bizony megszerzi az igazoló köny­vecskét. Fivéreivel megbeszélte, hogy a rendőrségen majd úgy adják elő az esetét, hogy 1944-ben, amikor megsebe­sült, „bedilizett,” így aztán neki nem járt személyi. Az­óta azonban rendbe jött, s most már neki is dukál. Ami pedig a halotti bizonyítványt illeti, az tévedés, mert Jós­ka, a legidősebb fiú esett el a fronton. (Ez mellesleg igaz is volt.) Hazugságok hosszú soroza­ta után megkapta hát az annyira szükséges hivatalos okiratot. (Egyébként testvé­rei is jól jártak, mert nem derült fény az igazságra, így elkerülték a börtönt.) • Á munkásszállásról nemsokára véglegesen hazaköltözött Egerbe, a régi fészekbe, és itt vállalt munkát is. BoldÖgan élt ezután egé­szen ez év januárjáig. Ekkor valaki — tévedésből (!) — leütötte az utcán ... Kovács Ferenc szeme meg­sérült, azóta alig lát. Mun­kahelyén így nem foglalkoz­tathatják. Spórolt pénzének nagy részét orvosra költöt­te. övéi nem segítették és nem segítenek rajta. Végle­ges megoldást csak a rok­kantsági nyugdíj jelenthetne — csakhogy nincs meg ehhez szükséges tízéves munkavi­szonya ... Legalábbis csak nyolcat tud igazolni a későn kapott személyi igazolvány és munkakönyv miatt. Persze az igazi Kovács Sándor megoldhatná a „gordiuszi csomót,” hogyha elmondaná az igazságot. Azt, hogy öccse harminc eszten­deig a nevén dolgozott. Csakhogy egyszer már „tisztázta magát,” még 1974- ben a rendőrségen, amikor azt füllentette, hogy eddig ő gondoskodott a beteg Feri­ről. Egyszóval makulátlan­nak érzi magát, s mi lehet fontosabb e Földön a nehe­zen megszerzett becsületnél? Mert mint a jelen mese is bizonyítja, más „bőrébe” be­lebújhatunk ugyan, de a magunkéból soha nem vet­kőzhetünk ki. Homa János V A Jc W r 'WÍfSrX '• v|f V " * .N „Oázis“ a homokháton

Next

/
Thumbnails
Contents