Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-11 / 161. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. július 11., vasárnap AGRIA ’82 A kapitány tükörben Zuckmayer színművének magyarországi bemutatója MINDENNAPI NYELVÜNK Cech...?! A nyelvtudomány a német jövevényszavak között számolja el a címbeli szóalakot. A nagyon buzgó nyelvvédők az üldözendő és kiiktatandó idegen szavak közé sorolják, annál is inkább, mert szerintük van jó magyar megfelelője. Sokan a bizalmas társalgás kedélyes hangulatú megnevezéseként megkegyelmeznének neki, azzal a megszorítással, hogy az igényes beszédben kerüljük a használatát. Mi most elsősorban azért szólunk róla, mert újabban gyakran jut nyelvi szerephez mindennapi nyelvhasználatunkban a szóbeli és az írásbeli megnyilatkozásokban egyaránt. Jegyzetfüzetembe ez a példatár került bele: Alija a cechet (vállalja a számla összegét), blicceli a cechet (megszökik a fizetés elől, nem fizeti ki a fogyasztásért járó pénzt), főúr, kérem a cechet stb.) (A köznyelvből). —■ „Mindössze kétszáz forint a cech” (Nép- szabadság, 1982. jún. 12.). — „Már jóval többet tett ki a cech, mint amennyi pénz a zsebünkben volt.” — „A fizetésnél két-három zsemle árával megúszta a cechet” (Bilicsi: Hol vagytok, ti régi játszótársak? 94,232. 1.). — Már említettük, hogy van olyan vélemény, miszerint nincs szükség erre az idegen szerzeményre, mert számla szavunk jól helyettesítheti. De vajon, így van-e? Ez a szövegrészlet mintha másról tájékoztatna bennünket: „A számlát ő csak fizette, de a cechet mások állták” (Magyar Nemzet, 1981. szept. 22.) A két szó jelentésárnyalatáról kapunk adatot az idézett mondat megfogalmazásában. Eddigi példáink arról is meggyőzhetnek bennünket, hogy a beszédhelyzetnek megfelelően ironikus felhang is kicsenghet a cech szó rosszalló jelentésámyalatá- ból. A megnevezés sajátos használati értékéhez a jelentéstöbbletet az is biztosítja, hogy felerősödik a megfelelő helyszínt is érzékeltető szerepe: a kocsmai, a vendéglői fogyasztáshoz keretet adó környezet megfestésében. Jól példázza ezt az a versbeli szövegrészlet is: „S alig állítják össze ím a ceched, / törzsasztalodról oda a márvány” (Utassy József: Székfoglaló). Természetesen vannak olyan beszédhelyzetek, amelyekben nem indokolt a cech szó használata. Ezekben a szólásformákban sem lenne stílusos a szerephez juttatása: Benyújtja a szám« lát, (elégtételt vesz, megtorol), sok van a számláján (hibáztatható), saját számlájára (felelősségére). Dr. Bakos József A Népújság olvasói jó- szerint már mindent tudnak, vagy legalábbis tudhatnak Carl Zuckmayerről és az ő köpenicki kapitányáról. A korról is, amelyben e „mese két részben” játszódik, a helyről is,- ahol lepereg Wilhelm Voigt susztersegéd hányattatása, de még arról is, hogy annak idején mi volt e valóban megtörtént eset hírlapi, nemzetközi és őfelsége császári visszhangja. Mindent tudnak hát a történelmi tények objektivitása alapján, most hát már csak az van hátra, hogy valamit tudjanak a magyarországi bemutatóról is. Arról jelesen, . hogyan szólal meg ez a nem is olyan mese az egri szabadtéri színpadon, a főiskola udvarán. Az objektív tényekkel aligha lehet vitatkozni, a kritikus szubjektív benyomásaival már minden bizonnyal sokkal inkább. Nézőnek is, színésznek is, rendezőnek is. Nos, fel hát a vitára! Nekem tetszett A köpenicki kapitány bemutatója úgy is, mint egy szabadtéri színpadra való történet, úgy is, mint látványosság, és úgy is, mint színészi játék. És ami legjobban tetszett, hogy mindez együtt, egységes értelmezésben, szórakoztatva figyelmeztetőn és figyelmeztetve szórakoztatón szólt a kapitányi mundérba bújt kisember okán és ürügyén a ma nézőjéhez, korunk egy feszítőén idegesítő gondjáról — a militarizmusról is. Ügy is írhatnám: a rendező Valló Péter és színészei jó alkalmát találtak arra, hogy Zuckmayer segítségével hozzászóljanak az újjáéledő mi- litarizmus elleni fellépés taktikai és eszmei vitájához. És ez a „hozzászólás” keményen és következetesen szatirizáló, könyörtelenül ka- rikírozó, mindvégig odafigyelésre késztető és felettébb szórakoztató volt. A szemünk előtt, remek ötlettel megoldott, tucatnál is többször változó színpadképek, a rendkívül találó és egyszerűségükben is sokat mondó alig díszletek — minden „bútor” például lőszeresládákból „áll össze” —, az erkélyen elhelyezkedő zenekar „katonás” játéka, amely nemcsak tagolja, de össze is köti a jeleneteket, és korfestő ereje is expresszív, — nos, mindez biztos garanciát ja lehet a közönségsikernek. Még akkor is használható a közönségsiker kifejezés, ha lesznek olyanok, akik számára nem cseng össze a szabad tér fogalma a gondolkodásra i s késztető darabválasztással, vagy akik azon tűnődnek — és talán nem is oktalanul és jogtalanul —, hogy nem kerülhetett volna-e a helyhez jobban illő mű a barokk udvarba. S még egy megjegyzés szükségeltetik, hogy aztán szót ejthessek magáról a színészi játékról, és ennek kapcsán a rendezői elképzelés megvalósulásáról. A susz- terségből kapitánnyá vedlett, hányatott sorsú porosz kispolgár története nem egy szerencsétlen kisember története. A közhelyfogalmazás szerint: története, mint cseppben a tenger. A porosz és mindenféle militarizmus egyfajta kórtanát adja, olyan, mint valami sikeres és népszerű tankönyv a világ dolgaiban eligazodni kezdőknek, vagy akár haladóknak is. A kérdés az tehát, hogy e tankönyv alapján és segítségével, mit sikerült megértetnie rendezőnek, színésznek a nagyérdemű közönséggel, hogy előadásuk szórakoztatva „tanított”-e avagy tanítva untatott inkább? Mint bevezetőmben írtam volt: alapvetően jó és sikeres ez az előadás. A színészi játék — lényegében — megfelelően hangolódott a rendezői elképzelésre, s ahol meg-meg is bicsaklott ott színész és rendező együtt vétett saját szándékai ellen. Valló Péter ugyanis oly elementáris erővel, hogy ne mondjam, dühvei „ugrott neki” a poroszságnak, mint lét- és életformának, hogy emiatt — úgy vélem — rendezéséből és a színészek egynéme- lyike játékából is kiérezhe- tetlen éppen a nyárspolgár ugyan kinevethető, de mégis riasztó kicsinyessége és sivársága. Reviczky Gábor „sógora” az őrmesterségre áhítozó és a vasárnapi kuglipartikban a lét és a rend biztonságát látó igazi porosz kisembert és fanatikus nyárspolgárt példázza. A színészi alakításban ez azonban már csak feltételes mód lett. Példáz- nő, ha az lenne. Nem a játék, az alakítás itt a gond, hanem az értelmezés, amelynek nyomán se nevetségessé, se undorítóvá nem válik ez az egyébként köz- napian szervilis figura. Szilágyi Tibor alakítja Wilhelm Voigtot, a köpenicki kapitányt. Voltaképpen remekül. Vállán viszi az előadást, s bár nem „reá” rendezték a játékot, mindent, mint valami mágnes, úgy vonz maga köré a színpadon. Mégis van hiányérzetem: kapitánnyá változása ugyanis nem hat számomra a meg- hökkentetés erejével. A tiszti mundér rajta olyan természetes, hogy ennek csak egy lehet az oka, miszerint a játék megelőző jeleneteiben nem eléggé esett, szánandó és egyben ugyanakkor sarokba szorítottan elszánt is, hogy ez a változása elementáris erővel hasson. A kulcsfigurák közül három karakteralakítás emelkedik ki a legpontosabban megfogalmazva az egykori porosz világ máig ható valóságát. S ez Tolnay Miklós lenyűgözően ostoba, már-már pojácaszintű és mégis félelmetes börtönigazgatója, Székhelyi József púpos, esett és zsidósága miatt többszörösen is kiszolgáltatott szabósegéde, valamint Szom- bathy Gyula tökéletesen hülye és gyáva polgármestere. Ó az, aki néhány könnyed gesztusával többet elmondott e figuráról, a köpenicki világról, mint egy terjedelmes történelmi tanulmány. Tímár Éva, Blaskó Péter, Sír Kati, Maszlay István, Sípos András játéka tette lehetővé, hogy a helyenkint kamaradarabszerűvé váló dráma mégis mindvégig megtartsa feszültségét, tempóját és látványosságát. A színművészeti főiskolások közreműködése nem statisztálás volt, ők nem „a” tömeget jelentették, hanem a játék elevenségét, sokszínűségét. A kitűnő fúvószenekart Kovács László vezényelte, a poroszosán feszes és mégsem egyenruháknak ható kosztümöket Jánoskúti Mária tervezte jól viselhető módon. ... és ezzel az Agria ’82 eljutott a csúcsára. Hogy a fénypontjára is vajon? — azt majd a hátralevő előadások közönsége dönti el. A kétrészes mese utolsó jelentében, a már újra elfogott Wilhelm Voigt végre tükörbe nézhet, mert bár őt mindenki látta a feszes kapitányi egyenruhájában, önmagának ez az élmény még nem jutott osztályrészül. Maga is megdöbben, majdhogynem vigyázzállásba kapja magát az önnön tükörképe előtt? Igen, ilyen snáj- dig, feszes és fenyegető is lehet egy kis senki, ha tiszti uniformisba bujtatják. Hát csoda, hogy a reménytelen sorsú és ostobára, nevelt kisemberek, nyárspolgárok szerte a világon mundérba bújtathatok, és ebben ráadásul még álmaik megvalósulását is köszöntik? Vajon, ha minden militarista elé tükörképet lehetne tartani, megdöbbenne-e? Vagy még egy hajdan volt susztersegéd is belátóbb és értelmesebb lehet náluknál? Ám ezen töprengeni már nem a kritikus dolga ... Gyurkó Géza Kőbányai János : tidzsi-szigetek (V/4) Neki persze könnyű. Alszik, amikor elmegy, s legtöbbször a díványon találta valami könyvbe bújva, ha holtfá- radtan hazatért. Este meg hányszor elmegy? Persze a munkája. Ami jólesik, ami szórakozás; az nem munka, még ha pénzt is adnak — de minek? — érte. Többet is, mint neki. Hogyan is érthetné meg? hogy utálja azt a tudós, cinikus képét, amint mindent meg akar érteni. „Mélyére akar hatolni.” Ezért is szedte fel az utcáról, hogy megértse. Ne értse meg senki, nincs rászorulva. Mindkettőjüknek jobb lett volna, ha marad ott, ahol van. Bár az első két év — azért ez is nagy idő — varázslatosan szép volt, mint egy nagy-nagy utazás Afrikába, vagy valamilyen még távolabbi, csodálatos felfedezésekkel teli földrészre. Persze itt a klubban sem valami jaj de jó. De meleg van, zsúfolásig tele emberrel. Sokan a régi időkből. Köszönnek neki, megkérdezik, mi van vele, el lehet beszélgetni. Jó ez a sötét az izgalmas fényekkel. Elbújhat és mégis itt van. Nem rossz a zene sem. Diszkós, de szól valami zsongító, ami felold. A férje, ha itt lenne, nem tudná magába fojtani, hogy nem tetszik. Azért nem szeret sehova vele menni, mert neki semmi nem tetszik. Muszáj mindent megkritizálnia. A zenét, mert nem progresszív, „nem hordoz információt.” Na és? Az ismerőseit, a barátait, mert legtöbbjük nem dolgozik, ö beszél. Különben is miért fáj neki, ha más nem gürcöli halálra magát, mint én? Mégis több pénzük van, mint mindkettőnknek együtt. Cikizni tud, de változtatni, azt semmit. A rózsadombi villákat sem a munkahelyi fizetésekből hoz. ták össze. Akkor meg minek tartja magát többre ezeknél? < És azt sem értheti meg, * hogy neki muszáj emberek között lennie. Ha hazavitték vakációra az intézetből, lopott vagy lejmolt, hogy visszaszökhessen kis társai közé, annyira nem tudta megszokni a családi kötöttséget. Itt mindenki haver. Ha nincs pénzed, bárkitől kérhetsz egy cigit, húzhatsz a borából, még ha nem is ismered. Nem sipejzolják a dugi piát a könyvszekrény mögött, mint az entellektüel hábéken. Ezekkel van olyan nagyra? Thomas Mann, lengyel helyzet, meg esztétika vagy etika ... s közben „véletlen” mindenki a másik feleségével csókolódzik. Egymás szeme láttára, még csak nem is titkolják. „Olvasgassuk itthon, hallgassunk lemezeket.” Az ember nem ülhet otthon. Egész héten dolgozott, megilleti, hogy egy kicsit jól érezze magát. Megiszik egy fél liter bort. „Nem kell inni ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, ez olyan alacsonyrendű.” Honnan tudod? Akkor állat vagyok. így jobb? A te feleséged.” Mi van abban? Táncol. Elbeszélget. Éjjel kettőre otthon van. Ezt kicsikarta. Különben is hazamenne, mert addig úgysem alszik el, míg nem fordul a zárban a kulcsa. Ezt a szenvedő kutyaképet utálja a legjobban Tud magára vigyázni — ezzel a féltéssel csak meggátolja mindenben. Miért nem megy el ő is? Szabad ember. (Folytatjuk) JÁTSSZÉK VELÜNK! Szerzők, színészek, szerepek Kedves állandó Játszótársaink, s azok, akik csak most kapnak kedvet a rejtvényfejtésre! Elérkeztünk pályázatunk utolsó fordulójához. Reméljük, kellemesen szórakoztak, azt is, hogy a mostani fejtörők is kellemes perceket szereznek Önöknek. A helyes megfejtéseket ma sem tesszük közzé, csak sorozatunk végső beküldési határideje után ismertetjük a megoldást. Ezzel azoknak kedvezünk, akik jól megérdemelt szabadságukat töltik. A következő vasárnap ellenőrizhetik magukat levélíróink, s akkor adunk számot a pontverseny végeredményéről, s a jutalmazás módjáról is. Lássuk mai feladványainkat! 1- es számú rejtvény. Emlékpróba. Egy darab, amely a tatárjárásról szól, s amely szerepelt az Agria Játékszín műsorán. Ki a darab szerzője, mi a címe, ki rendezte, s kik alakították a kép hátterében látható királyi párt? 2- es számú rejtvény. Színházi ez-az. a. Négy szereplő keres egy darabot. Egy-egy dráma négy szereplőjének a nevét adjuk meg. Egy pontot ajánlunk önöknek, ha a szerző nevét és a mű címét megírják nekünk! a/1. Almavia gróf, Rosina, Bartolo, Figaro. a/2. Hlesztyakov, Oszip, Polgármester, Antonova Mária. a/3. Balga, Ilma, Mirigy, Ledér. a/4. Tóth Flóra, Turza tanító férj, ifj. Nagy István, öreg Nagy István. a/6. Szilva, Mariska, Szellemik Kányái uram. b. Totó. Kérdéseink mellé három-három megoldást írunk. Küldje be tippjeit! b/1. Kelemen László alapította 1790-ben az első magyar társulatot Pest-Budán. Melyik darabbal kezdték működésüket? Madách: Az ember tragédiája 1 Simái Kristóf: Igazházi 2 Aiszkhülosz: Aldozatvivők x b/2. Az irodalomtörténészek a magyar felvilágosodás korszak- határát éppen egy darab születéséhez kötik. Kinek, melyik drámájáról van szó? Csokonai: Kamyóné 1 Bessenyei György: Ágls tragédiája 2 Vörösmarty: Csongor és Tünde x b/3. Miért hallgatott el a magyar nyelvű színház öt évvel alapítása után ? Nem volt megfelelő színészképzés 1 A közönség nem látogatta az előadásokat 2 A társulat tagjai és a drámaírók kompromittálták magukat a jakubinus mozgalomban x b/4. Katona József 1814-ben írta meg a Bánk bán első változatát, s küldte be egy drámai pályázatra. Mennyi idővel ezután került színre a remekmű? Fél évvel az átdolgozás után, 1821-ben 1 A kolozsvári Nemzeti Színház megnyitásakor, mivel a pályázatot erre az alkalomra írták ki 2 Katona halála után három évvel x b/S. Madách Imre, legnagyobb drámaíróink egyike, a szabadságharc bukása után börtönbe került. Miért? Menedéket adott egy bújdo- sónak 1 Írásaival kihívta az önkény- uralom haragját 2 Részt vett a harcokban x b/6. Hevesi Sándor, neves rendezőnk, 1904-ben társaságot alapított a magyar színházi élet felvirágoztatására. Mi volt a csoportosulás neve? Oj Színpad 1 Thália Társaság 2 Magyar Színházbarátok Szövetsége x +1 b/7. Teleki László, aki 1860 végén a Határozati Párt vezetője volt, s Kossuth személyes jó barátja, alkotott egy drámát. Mi volt a címe és ki a főhőse? A felkelés — Thököly 1 Pártütők — Zrínyi Miklós 2 Kegyenc — Maximus x 3-as számú rejtvény. Agria- mozaik. Az utolsó részletét közöljük. Kérjük, írja meg nekünk, hogy a felvétel melyik dráma bemutatójáról készült. Ki a szerző? Ki a rendező? Mi a mű címe? Kik a képen látható szereplők? Ezen a héten — mivel a beküldési határidő az utolsó részeknél módosult — nem sorsolunk ki belépőket. Az ingyenes jegyeket a július 16-ig beérkező pályázatokkal nyerhetik olvasóink.
