Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-06 / 156. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. évfolyam, 156. szám ÁRA: 1982. július 6., kedd 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Házi gondozás Mi legyen azzal az idős emberrel, aki teljesen egye­dül él, jórészt ágyhoz kö­tött, magát önállóan ellát­ni nem tudja? A környe­zet, a szomszédok sajnál­kozására mindenképpen számíthat. „Szegény X né­ni!”, mondják, majd „hogy így kell kínlódnia!” „Nem élet az ilyen”, bólint rá egy melegszívű emberbarát, „jobb lenne neki már...” És sokan megjegyzik, hogy miért nem viszik őket szo­ciális otthonba, ahol ugye, mégiscsak... A dolog azonban koránt­sem ilyen egyszerű. Köz­tudott, hogy a szociális otthonok férőhelyeinek szá­ma jóval kevesebb, mint a jelentkezőké. Ám ennél is fontosabb: az az idős em­ber, aki segítség nélkül ön­magát nem tudja ellátni, még nem magatehetetlen. Az ilyen idős emberek segítésére alakult meg sok településen a tanácsok szo­ciálpolitikai csoportjainak szervezésében a házi szo­ciális gondozói hálózat. A házi szociális gondozó­nő feladata mindaz, amit gondozottja egyedül nem képes elvégezni. Tehát be­vásárol, gyógyszert vált ki, postára, könyvtárba megy, ebédet hoz, rendet rak, für­det. .. és így tovább. A há­lózatban egyaránt dolgoz­nak hivatásos és tisztelet- díjas gondozónők. Aki a gondozást főfoglalkozásként választja, szerencsés, ha rendelkezik ápolónői okle­véllel, vagy egyéb közép­fokú egészségügyi végzett­séggel. Ez esetben ugyanis 3000—3700 forint a fizeté­se. Ha a szakképzetlen, 2700—3000 forint körül ke­res. Tiszteletdíjas gondozó­nőnek általában nyugdíja­sok, vagy gyesen levő kis­mamák jelentkeznek. A szerény fizetés főként a hi­vatásos gondozónők eseté­ben okoz problémát. Egyre nehezebb új munkatársa­kat találni, a fiatalok ke­veslik a pénzt, s a „kötet­len” munkaidő sem csábít­ja őket. Egy hivatásos gon­dozónő a legjobb esetben is három-négy idős embert lát el, ám van olyan eset is, amikor 10—12 gondozot­tal kell törődnie. Igaz, hogy a gondozónői foglalkozást (szinte az egyetlen megbecsülésként) hivatásnak tartják Az is. Hit, felelősség, szeretet nél­kül semmiképpen sem le­het ezt a munkát jól vé­gezni. Érdemes lenne el­gondolkozni azon, mit le­hetne tenni a házi szociá­lis gondozónők munkafel­tételeinek javításáért, jobb anyagi megbecsülésükért. A házi szociális gondozás — mint, ahogy azt már több­ször is elmondták a taná­csi illetékesek —, ha nem is végleges megoldás, de nagyon fontos szerepe van a szociálpolitikai teendők sorában. Átmenetileg meg­oldja a szociális otthoni el­helyezésre váró elhagyott idős emberek gondjait. Félő, hogy már csak egy ideig. Mert egyre kevesebb az új jelentkező a segítsé­get kérő, gondozásra szo­ruló idős emberek száma viszont növekszik... (N. Sz.) LEGFONTOSABB: LEGYEN TÖBB TELEK Hogyan támogatják a magánlakás-építőket I örvendetesek azok a tá­jékoztatók, amelyek szerint várható, hogy az országban a VI. ötéves tervben az ere­detileg tervezett 270 ezernél több lakás épül föl magán­erőből. Hasznosnak bizo­nyultak azok a kezdeménye­zések, amelyek alapján az eddiginél több támogatást kapnak a magánlakás-építők. Minisztériumi, tanácsi, válla­lati összefogással bővítették az ajánlott tervek választé­kát, javítják az építőanyag­ellátást, megkezdték a lakás- építési tanácsadó és' szolgál­tató irodák országos háló­zatának kialakítását. A leg­fontosabb azonban, hogy minél több építési területet előkészítsenek, több telek­kel segítsék az építkezni szándékozókat. Különösen rászorulnak erre a támoga­tásra a hagyományos csa­ládi házak, egyedi, több szintes vagy csoportos lakó­házak építői. Ilyen módon valósul meg egyébként a magánerőből épülő lakások kétharmada. Az állami telkek száma természetesen korlátozott. Ezért kedvező, hogy mind több városban tárnak föl tartalékokat, felülvizsgálják az idejétmúlt építési tilal­makat. Heves megyében, Egerben jelenti a legnagyobb feladatot a területelőkészítés, igen sok telekigénylőt tar­tanak számon. A tanács fe­lülvizsgálta a peremkerüle­teken eddig érvényes építési tilalmakat, sok utcában fel­oldották az eddigi korláto­zásokat. Az Almagyar—Me­rengő dombon jelölik ki fo­lyamatosan a korszerű csa­ládi házak, magánerőből épülő csoportos lakások épí­tési területeit. Részletesen fölmérik az igénylők kíván­ságait, az ajánlott tervekből már kiállítást rendeztek, s a tanács vezetői, együtt az OTP képviselőivel, tájékoz­tatják is a lehetőségekről a telekigénylőket. Gyöngyösön már dolgozik a tájékoztató iroda, amely részletes ' felvilágosítást ad az építkezni szándékozóknak. Ennek megszervezése Eger­ben is elkezdődött, úgy tű­nik azonban, hogy az ered­ményes működéshez még újabb intézkedésekre van szükség. Országos példa, hogy sok­felé bővítik az építőgépek és szállítójárművek kölcsön­zési lehetőségeit. Ezzel is segítséget adva az építke­zőknek, hogy rokonokkal, ismerősökkel összefogva sa­ját munkaerejüket is job­ban hasznosíthassák a la­kásépítésnél. A kivitelezés­ben — ez ugyancsak Heves megyei példa —, nagyobb szabadságot adnak, választ­hatnak a lehető legolcsóbb megoldások közül, természe­tesen a kivitelezés minősé­gének szigorú ellenőrzése mellett. Hajdú-Bihar megyében új utcák megnyitásával osztják meg a nagy telektömböket, az úgynevezett nagyportákat. Ezt a módszert más kiter­jedt alföldi településeken is hasznosítani lehet. Debre­cenben mintalakótelepet építettek: a kezdeményezés létjogosultságát mutatja, hogy az ötszáz lakásból 420-ra már jelentkezett is vásárló. A magánlakások ki­vitelezésének támogatására Baranya megyében össze­fogott a Mecseki Szénbá­nyák és a Mecseki Ércbá­nyák Vállalat. A megyei épí­tőipari vállalattal megálla­podtak egy házilag össze­szerelhető kis paneles építési mód honosítására, elterjesz­tésére. Budapesten az idén vár­hatóan több mint kilencezer lakás épül magánerőből. A központosított telekgazdál­kodási iroda közreműködé­sével tartós használatba ad­nak mintegy ezer tanácsi, állami telket, amelyen ösz- szesen legalább háromezer lakás építhető. Mind ' nagyobb szerep jut a magánerős lakásépítésben a város környéki települé­seknek. Az általános rende­zési tervek számolnak ezzel Heves megye városaiban is, különösen az Eger környéki települések vonzóerejét igyekeznek növelni. Itt is jelölnek ki területeket, csa­ládi házak, korszerű lakások építésére. A még sokfelé ta­pasztalható telekhiány eny­hítésére a helyi tanácsoknak is határozottabb intézkedé­seket kell hozniuk, s megyei kezdeményezések nyomán a lakásépítés programjának teljesítése érdekében gyor­sabban is kell cselekedniük, hogy növeljék az építési kedvet egy-egy településen. Megyénket csak érintette Az évtized viliara Az utóbbi tíz esztendő- legnagyobb vihara sö­pört végig vasárnap dél­után a Balatonon. A vízi rendőrök ötvenegy embert mentettek ki a hullámokból, több gazdátlan csónakot, vitorlást vontattak ki a partra. A MAHART hajói kétórás szünet után indul­hattak meg ismét. A nagy erejű vihar több helyen: Siófokon, Balatonszárszón, Z amárdiban, Balatonföld- váron, Fonyód-Bélatelepen fákat döntött ki, letördelt ágak borították el az utcá­kat, utakat. Balatonföldvá- ron két-három napos mun­kára van szükség, hogy a törmeléket eltakarítsák. _ A vihar kiesést okozott a tele­fonösszeköttetésben és az áramszolgáltatásban is., eze­ket a zavarokat a tűzoltó­ság és a DÉDÁSZ emberei hétfőn délelőtt megszüntet­ték. A kempingekben több sátrat összedöntö-tt a szél, de személyi sérülés nem történt. A viharkárok hely­reállításán teljes erővel dol­goznak. Észak-Dunántúlon is za­varokat okozott a vihar az áramellátásban és a tele­fonösszeköttetésben. Az Észak-dunántúli Áramszol­gáltató Vállalat területén a középfeszültségű vezetéke­ken 55, a kisfeszültségű há­lózaton pedig csaknem ezer meghibásodás történt első­sorban Győr, Sopron, Pápa Veszprém, és Székesfehér­vár térségében. A középfe­szültségű vezetékeken a szakadásokat és egyéb meg­hibásodásokat már vasárnap este, a többi zavart pedig hétfőn estig elhárították. A Soproni Postaigazgató­ság területén több helyütt fák dőltek a telefonvezeték­re és elszakították azokat. Hétfőn estig a zavarok jó részét sikerült megszüntet­ni. A mezőgazdaságot ért újabb károk felmérését megkezdték az Állami Biz­tosító szakemberei. Megyénket a kora délutá­ni órákban érte el meglepe­tésszerűen az évtized viha­ra. Szerencsére azonban a dunántúlihoz hasonló pusz­tításokat nem végzett. A teljes kép még nem rajzo­lódott ki, hiszen a megyei tanács élelmezési és mező- gazdasági osztályára, illetve a Termelőszövetkezetek Te­rületi Szövetségéhez kárje­lentések hétfőn még nem futottak be. Mégis az első felmérések, becslések szerint annyit biztosan megtudtunk, hogy a mezőgazdasági üze­mek, a termelőszövetkeze­tek többsége megúszta az égi tombolást. A vihar csak Gyöngyös—domoszlói Ál­lami Gazdaságban még így is félmillió forintosra becsü­lik az első felmérések után a kárt. A szél összeforgatta a rendre vágott borsót, a gyümölcsösben leverte az almát, s a búzában pusztu­lást okozott A nagyrédei mezőgazdászok is arról szá­moltak be, hogy egyes terü­leteken jelentős veszteség érte őket. Így a málnásban, ahol az összedörzsölődött érett málnaszemek minősé­gi romlást szenvedtek, ez pedig értékcsökkenést jelent A szőlőben a letört hajtá­sokat kell mielőbb eltávo­lítani, hogy ne akadályozzák az épen maradt fürtök éré­sét. Az Állami Biztosító szak­emberei — csakúgy mint máshol — megkezdték a ká­rok felmérését. Aratási verseny kombájnosoknak Aratási versenyt hir­detett a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek Komárom megyei szövetsége. A kom- bájnosok teljesítményének elbírásánál figyelembe ve­szik, hogy a táblán töltött időkből mennyi volt a hasz­nos üzemóra, mekkora a learatott terület, mennyi a betakarított termés és mi­lyen a gabona tisztasági százaléka. A helyezést befo­lyásolja az is, hogy egy hek­tárra hány liter üzemanya­got használtak fel, illetve mennyi volt az egy üzem­órára jutó javítás költsége. Számításba veszik azt is, ki milyen domborzati viszo­nyok között dolgozott, s a versenyt a kombájntípusok szerint külön kategóriában értékelik. (MTI) Reggel 6-kor, Hatvanban: Piac, pénz, pipa Ha hihetünk saját szemünknek és a fotóknak, akkor reg­gel 6 órakor Hatvanban már nagy piac alakult ki. Talán csak megszokásból, vagy kényszerből csupán, hogy enni muszáj — tömegestől jöttek össze az emberek: eladni, venni, pénzt forgatni, költeni. A nagy körforgásból senki, még a későn érkezők sem vonhatták ki magukat: kedélyes kezdetként a helyjegyet kivétel nélkül mindenkin bevasalták, s már mehetett is az üzlet. Ezúttal is — mint annyiszor — minden megmé­rettetett, így, aki tehette, zsenge zöldbabért, keményhúsú paprikáért — dohánnyal fizetett, csak jó mélyen kel­lett érte benyúlni a zsebbe. A/piaci fuvarosokat mindez nem bántotta: triciklijük vázán ülve, pipaszónál vártak a fuvarra (Szabó Sándor képriportja)

Next

/
Thumbnails
Contents