Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-03 / 154. szám
... vagyis Balogh Imre és nebulói, akik a Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában működő Repülős Baráti Kör tagjaiként kéthetes miskolci edzőtáborban fejezték be az alapkiképzést. Elődeik között vadászrepülők, MALÉV-piló- ták is vannak, és ők is saját költségükön jártak át Miskolcra. Egerből; onnan, ahol pedig társadalmi munkában épült egykor a repülőtér, a hangár. Így most a Lenin Kohászati Művek MHSZ klubjának szívességéből repülnek, mert tudják, hogy a mezőgazdasági vagy vadászgépben egyaránt: repülni pedig kell, és repülni tudó ember egyre több kell! (Kőhidi Imre képriportja) Ülök a moziban: félelmetes és lélegzetelállító pillanatok. A zuhanó repülőgépről, úgy ugrik ki a hős, a neves és jeles filmszínész, hogy pontosan a tehervonat egyik szalmával rakott kocsijába zuhan. Az ütődés- től-e, vagy a rendezéstől, de a szalma ekkor kigyullad és a hős, aki még meg sem pihenhetett és a rettenetes, a majdnem halálos zuhanás után, máris pattan, menekül a vágtató vonatról, és úgy gurul le a fűvel gazdagon benőtt töltés oldalán, hogy a haja szála sem görbül. Sőt: a haja sem lesz kócos. — Trükk az egész. Meg kaszkadőr csinálja, nem a színész — magyarázza a nézésben társam, hogy megnyugszom. Nehogy még valami baja legyen annak a neves, kedves színésznek. A kaszkadőr az más, azt ezért fizetik. Ülök a fotelban, nézem a tévét: félelmetes és lélegzetelállító pillanatok, A fehér Mercedes, kétszázas tempóval vágódik ki a sztrádáról, tizennyolc és felet bukfencezik, ebből kilencet orrán- farán keresztül, mígnem lángok csapnak ki belőle. Borzalom. Rémület, Halál. Oda lett a kedvenc tévé- színészém, befejeztetett pá_ lyafutása és véle az élete. — Trükk az egész. Meg kaszkadőr csinálja, nem a színész — jegyzi meg az éppen nálunk vendégeskedő ismerősöm, hogy ismét megnyugszom. Nem lehetett baja kedvenc tévé színészemnek, hiszen a kaszkadőr ült helyette a volán mögött. És a kaszkadőr mégis csak más, ő pénzért vállalja és tudatosan vállalja más helyett a veszélyt. Be kellene széles körben vezetni a kaszkadőrizmust. Hogy fizetségért ne a „hős”, hanem más, a „másolata” vállalja a veszélyt. Széles körben alkalmazni kellene, akár társulásos formában, akár kisipar engedéllyel, avagy szövetkezeti keretek között is, a kaszkadőrök társadalmi méretű felhasználását. Ó, szó sincs róla, arra igazán nincs szükség, hogy olyan csip- csup veszélyeknek tegyék ki magukat unos-untalan és számtalan társuk helyett, mint az égő repülőgépből, az égő vonatból és az égő autóból való kiugrás. Ezek manapság már mindennapi dolgok lesznek, a mozi vásznára Valók. Sokkal komolyabb és sokkal veszélyesebb területre javaslom a kaszkadőrök felhasználását: a gazdasági, és a politikai élet területeire például. Kaszkadőrök kerestetnek. Például: új termékkel óhajtja önmagát és a gyárat megmenteni, illetőleg átmenteni az üzem igazgatója. Az új termék meghonosítása, bevezetése, egyáltalán az átállás nem kevés kockázattal, egzisztenciális veszélyekkel jár. Embereket kell esetleg elbocsájtani, átcsoportosítani, más szakmára átképezni. Piacot kell kutatni, teremteni és ott eladni. Jól és hasznot hozóan. Mindebbe bele lehet buknia a gyárnak is, a vezetőnek is, s amely nyomán akár mindkettőt bezárhatják. Vagy a börtönbe, vagy az idegosztályra. Természetesen nem a gyárat. Kaszkadőrök kerestetnek. Akik vállalják a veszélyt. Tisztes bérért elvállalják az átszervezést, az átképzést, az elbocsájtást, a piackutatást és a piacon való bukást is akár. S mindenért ez a „más” vállalja a veszélyt, a kockázatot, míg a sikert, a gyár igazgatója zsebeli be, ha lesz ilyen. Mint a filmekben, vagy a televízióban, ahol a szép testű barna Vénuszt a szimpatikus főhős csókolja, de ha jön a nehézsúlyú ökölvívó férj, akkor a kaszkadőr ugrik ki a tizedik emelet ablakán. Döntést kell hozni. Pontosabban : kellene. Ám e döntés nem kis kockázattal jár — már megint! — hiszen nyomában egy egész kerület és terület politikai hangulata változhat meg és egyáltalán nem mindegy, hogy jó, vagy rossz irányba. Dönteni kell, illetőleg keltene, még közelebbről: felelősséget vállalni a jövőben bekövetkező változásokért. A döntés most születik, az eredménye hetek, esetleg hónapok után, amikor már semmiképpen sincs'mód a visszalépésre. Kellemetlen, veszélyes ügy az ilyesmi, nagyot tehet vele és általa bukni, akár olyan nagyot is, hogy földön maradhat tőle az ember. Legalábbis addig mindenképpen a földön, míg az étet tovasiet mellette, hogy csak nézhet utána kilátástalanul az, aki vállalta a döntéshozatalt. És íme ráfizetett. Kaszkadőrök kerestetnek hát. Akik vállalják a veszélyt. A bukás kockázatát, a földön maradás esetleges tragédiáját, akik csak a veszélyből, a bukás tehetőségéből részelnek, de a siker napján ki figyel már rájuk ... A társadalom tapsol a „hős”-nek, aki bátran döntött és íme a bátorsággal párosult' bölcsességnek meg is lett az eredménye: a köz hangulata jobb, mint valaha is volt. Egész mozgalommá tehetne és keltene kiterebélyesí- teni a kaszkadőrséget. „Izmust” — faraghatnának belőle a kaszkadőrök által védett kisigényű bár, de nagy- ratörő filozófusok, a középszerű politikusok. Vezércikket írhatnának a sajtóperektől is kaszkadőrök által védett újságírók. És eljönne így végül is a Kánaán, ahol mindenki számára rendelkezésre áll egy „más”, aki vállalja helyette a veszélyt, s akivel senki nem törődik — a 'társ-kaszkadőrökön kívül —, mert hiszen az a hivatása, feladata a társadalmi munkamegosztáson belül, hogy — kaszkadőr tegyen. Eddig jutottam el sajátos témájú töprengésem során felidézve filmeket, televíziós játékokat, sorozatokat, gazdasági és politikai döntéseket, sikereket és kudarcokat, amelyek engem mint nézőt értek, amelyek rám, mint állampolgárra, fogyasztóra, dolgozóra, beosztottra és beosztóra hatottak az utóbbi években, — jól is rosszul is. Idáig jutottam el amikor földbegyökeredztek a gondolataim: na és, a kaszkadőröknek nincs joguk ahhoz, hogy nekik is tegyenek kaszkadőrjeik. Akik helyettük vállalják a veszélyt? Akik a veszélyt, a felelősséget a mástól bérért átvállalók helyett vállalják el felelősséggel a holnapba ugrás mindig izgalmas, fordulatos, de sohasem kockázatitól mentes feladatait? A kaszkadőrök talán másodrangú állampolgárok egy olyan országban, egy olyan társadalom kellős közepén, ahol már évtizedekkel ezelőtt felszámoltuk a másod- osztályú állampolgárság fogalmát és megteremtettük tényleges megszüntetésének a feltételeit is? Nyilvánvaló, hogy kaszkadőröknek is joguk van kaszkadőröket kerestetni. De kik közül? Hát csakis az eddig nem kaszkadőr feladatot ellátók közül, lévén, hogy társaik mind foglaltak már e tekintetben a „más”-ok helyetti kockázat vállalásban. Lesz tehát e rend értelmében veszélyt vállaló kaszkadőr a gyári igazgató, a politikával hivatásosan foglalkozó, a tanácsi vezető, az újságíró, — egyszóval úgy átrendeződnek a dolgok, hogy minden marad a régiben. « Voltaképpen. Hiába — sajnos —, az életben úgy látszik mindenkinek vállalnia kell a veszélyt Kaszkadőrök csak a filmben, a televízióban vannak, oda kerestetnek és találtatnak is. Talán azért, mert egy égő ház tizedik emeletéről kiugrani kevésbé veszélyes, mint kilépni a világpiacra? Azt már egy kaszkadőr se merné vállalni? > 4 ■ ■. jP ' %*' 'h V. 7 m M fH « ,% ÍJ Jf ^ v : ■ Brf ■: í!-í II i . , ■ . . ; 7
